Szabadság, 1903. május (30. évfolyam, 100-123. szám)

1903-05-03 / 100. szám

XXX. évfolyam.­­Előfizetési feltételek i Szétküldéssel Helyben: Korona fSleegyd évre 6.— Fél évre 12 — Egész évre 24.— Vidékre pest árai: Korona Negyed évre 7.— Fél évre 14.— Egész évre 2­8. — Kiadó­hivatal: Koeputh Lajos-utcza, (Biharmegyei taka­­­rékpénztári épület), hava a hirdetések és az elő­fiz­etés-dijak küldendők. Egyes szám ára 10 fillér. Nagyvárad, vasárnap, 1903. május 3. >­­ 9 POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZAB­ADEL­VÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 100-ik e»ám. Hirdetések dija : 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyilttér 8 hasábos petitsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó és fillér, vastag betűkkel — — 8 fillér. Reklám soronként —­­­­ — 2 k»r. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-utcza (Biharmegyei takarékpénztári épület) Kéziratk vissza nem hihetnek. Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. Jöjjenek le az urak! — május 2. Az ex-lexről ir szittya hazában minden újság. A kormánypárti, függetlenségi, szo­­cialista orgánumok a törvényen kívüli álla­potot tárgyalják, mindegyik a maga szem­pontjából, de valamennyi találkozik abban a véleményben, hogy a helyzetnek nagy erkölcsi kára súlyosodik az országra. Az erkölcsi kár — egyelőre csak erről van szó — kiszámíthatatlan. A külföld, mely­nek Hottentottja voltunk idáig, vagy legjobb esetben Bucarest, sajnos t­­udomást vesz ró­­lünk és mi, ezeréves alkotmányunkra büszke nemzet, szégyenpirban égő arccal olvasunk majd a magyar parlamentről és a magyar parlamentariz­musról. Oh, nem fognak írni Bukarestet. A mi kedves barátaink, odaát túl a Lajtán, szívesen szolgálnak alapos informá­ciókkal. És ezek az információk részakaratúak, becsmérlők lesznek és közállapotainkat gya­lázatos színben mutatják be a külfölddel való vonatkozásban is. Mi pedig hallgatni fogunk, hallgatnunk kell, mert a törvényen kívüli ál­lapotot le nem tagadhatjuk. Ha szólnánk is és szavunk olyan harsány volna, mint a je­­­rikói harsona, nem cáfolhatnánk meg azt, hogy a magyar parlamentnek egy töredéke feje tetejére állította a magyar parlamenta­­rizmust. S ez a valóság egymagában elég, hogy a külföld levonja belőle a konzekven­ciákat. A tények beszélnek. Hiába mondjuk, hogy BERKES BERTALAN a magyar parlament komoly és alkotmányos országhoz méltó testület, hogy a törvény­­hozás munkáját néhány Bramarbas akasztotta meg, néhány > Zoltánt, aki terrorizálta a par­lamenti ellenzék komoly elemeit. Hogy e terror érvényesülhetett, egymagában is ele­gendő, hogy mosolyogjanak rajtunk. Ez a mosoly az, ami öl, ami tekintélyünket alá­ássa, értékünket csökkenti politikai és anyagi tekintetekben. A komoly sajtó hangot adott annak a bizonyosságnak, hogy az ex-lexnek a katonai ja­vaslatokhoz semmi köze nincsen. Nem a ka­tonai javaslatokról volt szó most. Az ellenzék az indemnitivel kergette ex-lexbe az országot, bárha a katonai javaslatok ellen küzdhetett volna intra muros, a törvény bástyáin belül is. Az ellenzék ledöntötte a bástyákat, bi­zonyságot adva róla, hogy az alkotmányt nem veszi komolyan, erkölcstelen buzdítást, hogy másnak sem kell komolyan venni. Az ellenzék, mintha teljesen szövetsége­sévé szegődött volna osztrák ellenségeinknek. A népképviselet csarnokából otromba módon botrányfészket készül csinálni, hogy parla­mentünk méltósága oda sülyedjen, ahová a Reichsrathé. Úgy kezdi, ahogy odaát kezd­ték. Zajongással, emberietlen orditozással, dühödt tombolással, így akadályozza meg az ex­lex első napján a miniszterelnök felszóla­lását. A Bramarbas-ok homokba dugták a fejüket, mint a strucmadár. Tegnap még csak ordítoztak és tombol­tak, utána jön a többi, egy közel fekvő sablon után s akadni fog rövidesen Ausztriá­ban is valaki, aki összeállítja a magyar par­lament szótárát. Mint ahogyan egy magyar publicista — megengedjük ízléstelenül — a Reichsrath szótárát összeállította. Az osz­trák parlament botrányai nem végződtek a becsületsértő kifejezéseknél. Rajta fiatal hon­atyák ! Önök nyerhetnek az ökölviaskodás terén is prémiumot. Az ellenzék politikailag éretlen tagjainak megdöbbentő vandalizmusa nem ér az exlexnél vé­get. A Lengyel Zoltánok és cinkosaik fel­használják céljaikra a magyar ifjúságot, az egyetemek fiatal, lobbanékony polgárságát és maszlagolják őket, hiúságuknak hizeleg­­nek : egy üdvözlő szónoklatért, egy fáklyás­menetért, egy tüntető manifesztációért. Hogy az ország is hallja. A fiatalságot könnyű kapacitálni. Az if­júság szívesen szónokol, az ifjúság szívesen hallgatja a szónoklatot, abcugolja a kétfejű sast, énekli a Kossuth nótát, hajigálja a rendőröket, ha kell, kiállja a kardvágást is, nem hal bele és a Lengyel Zoltánoknak rá­adásul fáklyászenét ad. Fáklyászenét ad megrontójának. Tiszte­lete jelével környékezi azt, aki elvonja a komoly munkától, aki miatt életpályáját kiszámíthatatlan veszedelem fenyegeti, aki bábként rángatja, aki utcára hozza rendőr­kardok elé, míg maga­biztos távolságból nézi a vérontást. Hajrá ! Ne hagy magad ! Még kiáltoznak is. És nem akad senki, aki azt kiáltaná oda nekik : — Jöjjenek le az urak! Le az erkélyről, „EMKE ” padló és parkett fényező máz gyártása. Fő-üzlet: Nagyvárad, Zöldfa-utcza. Fiók-üzlet: Fő-utcza, Bazár épület. Nagy raktár mindennemű festék-, kenczék-, (lackok) fénymázak-és ecsetekből. A legolcsóbb árak mellett a legpontosabb kiszolgálás biztosítható. Pillék a zivatarban. írta : Szabó Ferenc. Kenesseyné szomorúan hajtotta le szép hal­vány fejét. Hallgatta a kipirult ifjú lázas beszédét a mely, mint messziről csengő muzsikaszó : el­elakadva, elmosódva, édes hullámzással szállt fe­léje. Homlokán a mártír lelkek glóriája ; vonásain nemes eltökéltség, mely olykor, ha futólag össze­vonta a szemöldökét, küzdelemre kész férfiassá­got kölcsönzött arcának. A beszédből felváltva gyönyör, üdv és kárhozat csengett a fülébe. _ Mari! Kegyed nem ilyen sorsot érdemelt. Leláncolva egy öreg, beteg, morózus emberhez, a­ki nem látja, nem érzi, hogy minő iszonyúan vét a természet rendelése ellen, a mikor a kegyed ifjú szépségét romokon tengődő virággá változtatja . rettenetes sors ez kegyednek! Épp a kis parkon haladtak keresztül. Kenes­­seynének beteg anyjához kellett sietnie , hogy hamarább odaérjen, a parkon át vette útját. Itt találkozott az ifjúval. A délután hatalmas zápor szakadt. A távoli égen jobbra balra kergetőztek a fekete felhők, de keleten már vidáman ragyogott A kalapdivat legszebb újdonságai megérkeztek! Az árak mesésen olcsók­ a napfény, mely játszi csillogással tört meg a lom­bokon s a fűszálakon rezgő esőcseppekben. A bokrok közül finom meleg pára szállt fel neszte­len röpüléssel vitte magával az ezernyi ezer vi­rág lelkét, a melyből üde, mámort sóvárgást árasztó lett a lombok alja. Ezt az illatot (meg az asszony édes, meleg lehelletét) szívta magába Balogh Imre ; epekedő mámorral azért nézett a halovány asszonyra, ki e pillanatban elfeledte be­teg édesanyját s kísérőjével letért a főutról a nagy rondellát szegő útra, a­melyet kétoldalt sürü bok­rok árnyékoltak. Errefelé sokkal hosszabb volt az ut. Néma édes tanulságban haladtak tovább. — Jóakaróm, megmentőm volt! — mondta az asszony szelíden s mint a­mikor sürü fellegek közül egyszerre kivillan a sugáros ég, olyan volt az ifjúra eső tekintete : meleg, ragyogó édes — a forró nap perzselése nélkül. A nap a fellegek kö­zött bujdosott valahol. — Szegény árva volt, tudom. Hiszen jófor­mán együtt növekedtünk fel. Ha nem pártfogolja, még az iskoláit sem tudta volna elvégezni. Fi­gyelme a legapróbb dolgokra is kiterjedt; talán cicomázta is, hogy a finnyás leánykák ne­vethes­ 1 darab divatos fiú kalap . . . . — frt 50 kr. 1 darab „ férfi puha kalap . 1 frt 20 kr. 1 darab „ férfi kemény kalap 1 frt 80 kr. Ingek, gallérok, kézelők és nyakkendők hasonló olcsó árban kaphatók sok szemére szegénységét. Kegyedet végtelen nagy hálára kötelezte, édes anyjával ... Én azonban azt mondom, hogy alávaló lelkű gonosz ember. — Ne beszéljen igy a férjemről! — kérte az asszony halk könyörgéssel s meleg ragyogása szemében, a­hogy rávetette az ifjúra, nem vád: végtelen nagy lemondás sugárzott . . . Kis ázott szárnyú pille vergődött az útra hajló bokorágon s mintha Kenesseyné is ilyen repülni nem tudó pillangó lett volna. — Kijátszotta a természet örök törvényeit . . . Bocsánat, tovább kell mondanom! Megcsalta az egész világot, főleg kegyedet, a­kit idegen létére azért dédelgetett, hogy öregsége napjaiban a világ legédesebb szive csüngjön rajta aggódó szeretettel. Gyalázatos számítás volt ez, Mari! A bokrok közül arasznyi vaderecske folydo­­gált az utón, összegyűlve a zápor vizéből. De bi­zony nem ez állította meg Kenesseynét, hanem az ifjú ajkáról elhangzott indulatos beszéd. Ba­logh Imre sohasem tudta, hogy ilyen lobogó haj­­nalpír is legyen a földön, a­milyen az asszony arcáról sugárzott feléje. — Ne beszéljen így a férjemről! . . . Nem Leitner Lázár üzletében, Nagyváradon, Zöldfa­ utcaán.

Next