Szabadság, 1903. augusztus (30. évfolyam, 175-197. szám)

1903-08-01 / 175. szám

XXX. évfolyam. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Helyben: Korona Negyed évre 6.— Fél évre 12.—­­Egész évre 24.— Vidékre postával: Korona Negyed évre 1. — Fél évre 14.— Egész évre 28.— Kiadó­hivatal: ‘.Kossuth Lajos-utcza, (Bihar megyei taka­rékpénztári épület), hová a hirdetések és az előfizetés-díjak küldendők. Egyes szám ára 10 fillér. Nagyvárad, szombat, 1303. augusztus I. POLITIKAI NAPILAP A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZAB­ADEL­VÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 175-ik szám. Hirdetések díja : 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 40 falle. Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastag betűkkel — — 8 fillér. Reklám soronként — — 2 kor. Szerkesztőség : Kossuth Lajos­ utcza (Siharmegye­­­takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza nem küldetnek Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Bu­d­a­p­es­t, július 31. A képviselőház már korán reggel méhkashoz hasonlított, a­melyben ki és berajzottak az em­berek A közönség jegyekért ostromolta a házna­gyi hivatalt és a képviselőket, de annyi hely, mint a­mennyit ma kértek, nincs az egész parla­menti épületben, nemhogy a karzatokon lett volna. Így tehát busán távozott el a közönség nagy része, az ifjúság azonban ott maradt a ház előtt és tüntetett — de csak halkan, mert a rendőrség szigorúan ügyelt a rendre. A folyosók ellenben tömve voltak. Képviselők és újságírók gomolygó csoportokban vitatták meg a szenzációs eseményeket. Az ülés lefolyásáról előzetesen százféle ver­zió keringett: — jegyzőkönyvi vita lesz, napirend előtti vita lesz, semmiféle vita sem lesz, hanem felfüggesztik az ülést a parlamenti bizottság vizs­gálatának befejezéséig. Tény az, hogy a jegyzőkönyv olvasásánál Polónyi, Lengyel és Nessi az előadói emelvényre mentek és ott hallgatták Esterházy gróf jegyző olvasását. És a jegyzőkönyvi vitát meg is kezdte Bara­bás Béla. Az ellenzék hangulata határozottan har­cias volt. Megérkezett a békepárt is és a­midőn Kossuth Ferenc belépett, a szélsőbal egy része megéljenezte. Tömve voltak a jobboldali padok is, a kar­zatokon pedig talpalatnyi hely nem volt. Általá­nos és folytonos feszült érdeklődés mellett folyt le az egész ülés. A jegyzőkönyvhez pedig egy­más után beszéltek Polónyi, Holló, Eötvös és úgy látszott, mintha a jegyzőkönyvi vita véget érni nem akart volna. Az obstrukciósok el is vannak határozva arra, hogy minden komoly tárgyalást megakadá­lyoznak. Apponyi Albert gróf jelen volt a házban, de Talliánt kérte fel az elnökségre, (ma már Appo­nyi is elnökölhetett volna) azért, hogy ő is fel­szólalhasson az esetlegesen reá vonatkozó meg­jegyzésekre. Részletes tudósításunk itt következik: Elnök: Tallián Béla. A kormány részéről jelen vannak: Khuen- Héderváry Károly gróf, Tomasics Miklós, Láng Lajos, Wlassics Gyula, Plósz Sándor. Elnök megnyitja az ülést. Jegyzőkönyvi vita. Esterházy Kálmán gróf hangosan olvassa a jegyzőkönyvet. Barabás Béla : A jegyzőkönyvnek több elfer­dített adata van. Olyan dolgok is vannak benne, a­melyek július 29-én meg nem történtek. Nem kötekedni akar, hanem komoly megjegyzései van­nak. A július 29-iki ülésen törvénysértések és házszabálysértések történtek, a­melyeket a mai kormány erőszakossággal követett el. (Tetszés a szélsőbalon, ellenmondások jobbról.) Elsősorban is kijelenti, hogy Héderváry gróf miniszterelnök in­dítvány nem tett. Szavait senki sem hallotta az írásbeli indítványt sem olvasták fel július 29-én. A­mikor az első indítvány elszakadt, másik indít­ványt csempésztek az elnökhöz. (Zaj, ellenmondá­sok jobbról.) Hentaller Lajos : Az elnök összejátszott a mi­niszterelnökkel! (Zaj.) Barabás : A mentelmi bizottság kiküldésére nézve a ház nem határozott, az elnök mégis enunciációt mondott ki. (Ellenmondások.) Lengyelt szólani sem engedte. A­mi éjfél után történt, az házszabály- és törvényellenes, a­mi tehát ekkor történt, ezt vagy mint törvénytelent kell kihagyni, vagy meg kell jegyezni a jegyzőkönyvben, hogy a miniszterelnöki indítvány július 30-án történt. Drakulics Pál: Nem érti ezt maga! Kubik Béla: Hajtható mindenre! (Zaj.) Min­den roszra! Lengyel Zoltán: Jó lesz hallgatni. Kubik : Vesztegetni akarnak ! Lengyel: Jó lesz kiegyezni a fiumei cápával! Feilitzsch Artur báró: Ki veszteget ?! Ne gyanúsítsatok! Barabás ezután arról szól, hogy a napirend megállapítására vonatkozó házszabályt félreértik. A napirendet csak aznap lehet megállapítani, de nem másnap. Ha nincs napirend, az nem baj, szünet előtt sem állapítanak meg napirendet! Ma sem állapíthat majd meg a ház napirendet. (Zaj.) Kifogásolja végül, hogy olyan tárgyat tűztek napi­rendre, mi nincs is beterjesztve. A Szél Kál­mán által beadott felhatalmazási javaslatot Héder­váry sem tárgyaltathatja. Helyesli Polónyinak az éjféli ülésen tett kijelentéseit. Hadd lássa az utó­kor, hogy minő erőszakosságokat követett el Héderváry. (Tetszés a szélbalon. Zaj jobbról.) Polónyi Géza helyesli Barabás nyilatkozatait. A napirendet a házszabályok megsértésével meg­állapítani nem lehet és nem szabad. A mai napi­rend törvénytelen, azt tehát tárgyalni nem is en­gedik. (Zaj.) Az üléseket éjfélig meghosszabbítani nem is szabad, sőt legfeljebb három óráig marad­hat együtt a ház, tovább nem. Tiltakozik minden erőszak ellen. Holló Lajos : A miniszterelnök szerdai indít­ványát hamisítványnak tartja. (Zaj jobbról.) A par­lamenti gyakorlatba bevinni nem szabad és azt megengedni nem fogják. A mentelmi bizottság kiküldését is kifogásolja. Az ellen a hit ellen kel ki, mintha az obstrukciót erőszakos eszközökkel leküzdeni lehetne. Csodálatos, hogy akadt a mi­niszterelnöknek barátja, egy zászlós úr, aki vállal­kozott korrupt után is a nemzeti harc leverésére. A csalétek. Irta: Charles Fotey. Március 1. Tizennyolc éves vagyok , sem szép, sem rut. Komolyabb táncosaimnak, a­kik házasságra gon­dolnak, tetszem. Csak attól tartok, hogy nem a részletek, hanem az egész az, a­mi nekik rajtam tetszik. Pedig épen a részletek bilincselnek le és hatnak a legmélyebbre. Hiányzik belőlem minden karakterisztikus vonás, az a bizonyos valami, a­mi elbájol, megittasit: — az, a­mi belehatol a lélekbe, belefészkeli magát az emlékezetbe s on­nan többé ki nem irtható. Igen, hiányzik belőlem az a bizonyos valami, az az izé. S minthogy nincs szándékomban a mindennapi unalomban megsavanyodni, segítenem kell a hiányon. De ho­gyan ? görbítsem piszére az orromat ? vagy húz­zam fölfelé a szemöldökeimet, à la japonaise? Nem, az fájhat. Talán elegendő lesz valami külö­nös hajviselet, vagy egy excentrikus toilette ? Le­hetetlen, mama élére rak minden garast, papa pedig nagyon szigorú. De nem esem kétségbe, gondolkozni fogok, megfigyelek másokat, keresek ... és találni fogok. Március 6. Tegnap, szombaton nagy bál volt Boucarték­­nál. Mikor a rút, kicsi miss Bell a terembe lépett, azt suttogták: ,Menyasszony!“ Természetesen nyomban magára vonta miss Bell mindenki figyel­mét, megkritizálták az arcát, megfigyelték visel­kedését a vőlegény iránt; az általános kíváncsi­ság vette körül, a­mely nyomban feltámad ben­nünk, mihelyt házasságról hallunk, erről a nagy eseményről, amely a legfontosabb momentum a polgári életben. Megfigyeltem, hogy a fiatal urak — köztük Alfred Boucart is — mindannyian körülrajongják a menyasszonyt, titokza­os dolgokat suttognak a fülébe, hogy úgy tessék, mintha bizalmas barát­ságban lennének vele , és boldogok voltak, ha a vőlegény féltékeny szemeket meresztett rájuk. Miért rajongják körül annyira ezt a rút miss Bellt, a­kit egy nappal előbb alig méltattak egy tek­intetr­e is ? A tilos gyümölcs örök magnetiz­­musa ez talán? Tisztán látom már, hogy ha az ember férjhez akar jutni, előbb vőlegényt kell szereznie. Március 8. Tervem már határozott alakot ölt. Szüksé­gem van egy nem épen komoly vőlegényre, egy tréfa­jegyesre, a­ki segélyemre lehetne egy igazi, komoly vőlegényt juttatni a hálómba, például a fiatal Boucart-t. Ez a kedves fiatal úr bizo­nyosan szikrát fog, mihelyt riválist lát az olda­lam mellett. De hol találok ilyen ál-vőlegényre, a­ki hajlandó lenne magára vállalni a sze­repet ? Talán Paul rokonom? Ő az­ úgy van, Paul! Szüleim még örömmel is fogadnák ezt az elj­egy­zést. Unokabátyámnak, a­ki a fontaine­bleaui in­tézetben van, ugyancsak szombaton kint van ki­menője, de legalább annál kevésbbé lesz a ter­­hemre. Vájjon beleegyezik-e ? Március 10. Tegnap, szombaton, nálunk volt ebéden. Bi­zalmasan így szóltam hozzá: — Kedves, jó Paul, pompás ötletem van, jegyezzük el egymást . . . Meglepetten, sőt ijedten pattant föl, ami épen nem volt hízelgő rám nézve. — Ezt te pompás ötletnek nevezed? — Te füles! Hiszen az egész csak tréfa lenne, hogy másvalakit azzal megboszantsak . . . Megmagyaráztam neki a tervemet s végül így szóltam : — A dolog hasonlít a horgászáshoz, hogy horogra kerüljön a hal, a zsineg végére bádogból egy kis halat illesztünk Ha a nagy hal megpil­lantja a kis halat és el akarja nyelni, meghúzzuk a horgot és nagy hal fogva van. Akkor aztán el­bocsátjuk a kis halat ... Ha akarod, légy te a bádogból készült kis vőlegény. Meg kell vallanom, hogy Paul kezdetben épen nem lelkesedett a tervemért., — Ötleted nagyon talpraesett mondta és lá­tom is az előnyödet, de a magamét épen nem látom benne. Nekem állandóan a közeledben kell lennem, játszani a szeretetreméltó vőlegényt, a­mi, ha tréfa, nem a legmulatságosabb. De ros­­­szul táncolok is , pedig a jegyeseknek sokat kell keringőzniük. — Oh, nem lesz az annyira fárasztó. Meglásd, milyen kedves leszek hozzád . . . — Mindegy. Az áldozat nagy, a­melyet köve­telsz tőlem. És föltéve, hogy hálód sikeres lesz, nagyon furcsán fog nekem esni, ha aztán kiadod

Next