Szabadság, 1904. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-01 / 1. szám

XXXI. évfolyam. Nagyvárad, péntek, 1904. január 1. ügyes szám­ára 10 fillér.SZABADSÁG POLITIKAI NAPILAP A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE.­­Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Heljben: Korona íSened évre 6.— Stí évié 12.­­jf*.« évre >4.— Vidékre poatáTtU Korona Negyed évre 7.— Fél évre 14.— Egész évra 28.— Kiadó-hivatal: Stcsváth L&joB-utcza, (Biharmegyei taka­­rékpénztári épület), hová a hirdetések és az előfizetés-dijak küldendők. l-ső szám Hirdetések dija • S hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 Mint Nyilttér 8 hasábos petitsorért 40 fillér. Apró hirdetésben m­inden szó 4 fillér, vastag betűkkel — — S fillér. Reklám soronként — — — 2 km. Szerkesztőség : Kossuth Lajos­ utcza (Bihar megyei­­takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza nem küldetnek. Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. Szerkesztő : BÍRÓ LAJOS. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. Újévi jelentés. Nagyvárad, december 31. Sylveszter napján leküldte az Úr Gábor angyalt: Menj, szolgám, nézz körül a föl­dön és holnapra jelentsd: mi történik ott lenn ?* Gábor repült. Oly sebes volt, mint a gondolat Egy nap alatt minden országokat végigjárt. Szeme egy pillanat alatt megérte mindenütt, hogy mi történik itt lenn, az egyes országokban.* Visszatért hajnalra és elkezdte jelentését. Amint következik : „Európa közepén vagy 50 milló német a Wacht am Rhein-ért lelkesül és húz Berlin felé. A kisebb német móles a nagyobb felé vonzódik. Álmodoznak egy nagy Németor­szágról, amely a Rajnánál kezdődik és a Laj­tánál, vagy talán Predeálnál végződnek. És mindent elkövetnek, hogy ez az álom valóra váljék, az első nagy nemzetközi összecsapás alkalmával. Azonkívül pedig meg akarják hódí­tani a kereskedelem és ipar békességes, de modern és az ágyuknál naposabban hódító fegyvereivel a tengeren túli piacokat az emelkedő angoltól s a hanyatló franciáktól.“ — Hát az én ügyes franciáimnál mi törté­nik ? — kérdé az Úr. Hagyd azokat a tudá­­kos németeket, — mindig olyan komolyak. A francia nemzet sajnálattal állapítja meg, hogy míg ő ma már évente csak mintegy 20000 emberrel szaporodik, addig régi gyű­lölt ellenfele, az egyesült német birodalom évente egy egész hadtestet nyer. Ez egy uj vármegye minden évben. Tehát megverni már nem fogja többé a németet a francia soha. Hát leszállítja a katonai szolgálat ide­jét két évre és a megverés gondolatát felad­ván, kultúrával elébe akar vágni német ver­senytársának, kitörli a francia nemzet testéből az egész felekezeti oktatást, nem ismer más nevelést, mint a tudományosat és erkölcsit s egy nemzedék után vadonatúj francia nemze­tet igér az utókornak, — olyat, amely a fe­lekezeti szellem minden előítéletétől végleg megmenekült s amelyet valláskülönbségek gát­falai soha semmiben szét nem választanak. * Hát már a francia is megkomolyodott, szólott az ur. De hát mi történik a franciák szomszédságában ? Verekszik-e még az ang­­lius ? Angolország hatvanöt éven át élt a sza­bad kereskedelem lobogója alatt és jól meg volt alatta. De az európai népek nem tudták megérteni a szabad kreskedelem kimondhat­­lan emberiségi előnyeit és védvámokat állí­tottak fel. Következés lett, hogy Angliába mindent be lehetett vinni de az angol nem vihetett be sehova semmit fizetés nélkül. Közép Európa beszállíthatta Londonba a bú­záját vám nélkül. De az olcsó angol posztó csak úgy jöhetett be a kontinensre, ha nagy vámot fizetett és így megdrágult. Az angol Chamberlain elkiáltj­­a magát, ez nem igaz­ság, így nem jól van. Ha minket ütnek, üs­sünk mi is. Hiszen nekik csak pálcájuk van. A mienk a bunkó. És most folyik a nagy politikai hadjárat az angol nemzet területén. Egy ember, a jelenkor legnagyobb élő államférfia , Chamberlain, vezeti e harcot az egész angol uralkodó közvélemény ellen. — Védvámos állammá akarja át­alakítani a nagy angol királyságot. Ha terve sikerül, pl. a magyar gazda megsüt­heti a búzája egy r­észét. Londonba ugyan többé ez be nem megy, mert az ausztráliai stb. angol gyarmatok vámmentesen fognak beszállítni, ők pedig vámkötelesen. Ezt a ver­senyt nem vehetjük fel. Ha a magyar ellen­zék komolyan gondolkoznék komoly kérdé­sekről, talán revízió alá venné a külön vám­terület kérdését is, így ez a veszély nem fe­nyeget. De az bizonyos, hogy­­-Anglia most alakul át, csaknem észrevétlenül a legnagyobb Britanniává. Világrészek szétszórt angol tartományai fognak összekapcsolódni, csak­nem észrevétlenül, hogy egy nagy, hatal­mas, Rómára emlékeztető inperium kelet­kezzék. A többi Európa persze, ezt nem látja. * — És mit csinál az uj világ ? — kérdé tovább az Ur.­­A yankee átfúrja Panamát s a világkereskedelem központjává Észak- Amerikát teszi. Onnan diktál törvényt min­den vad ázsiai és minden félvad középeuró­pai néptörzseknek, amelyek az emberi műve­lődés kezdetleges fokain ál­lnak és észre sem veszik, hogy nagy ron­L rs szervezetük, theologiai képzetviláguk, középkori intézmé­nyeik, egész és fél abszolút monarchiáik ál­tal olyanféle rangba jutnak az e­ébuk vágott szabad Amerika népeivel szemben, mint ami­nőben a Balkán államok, vagy China és Japán állanak velük szemben.“ ♦ — Szóval minden halad, minden fejlődik — mondá az Úr. Sót látom, mindenütt, min­­dig nagyobb eszmék mozgatják az ember Szétvált utak. Irta: Siatbinápf Zoltán. I. Késő ősz ülte meg a tájat. Színtelen, fakó volt minően s bágyadt a napsugár, mely mintha csak tovább akarta volna halogatni a természet agóniáját, előkandikált a foszlányos, piszkos színü felhők közül. Nem volt a ragyogásában semmi melegség, nyomán nem enyhült meg többé a hűvös ősi esőtől átázott talaj, nem gomolygott langyos párázat a szántóföldek színe felett, hol haloványan, és beteges színnel sz­jadt ez őszi vetés. Az erdő felől, ez országút felett nagy csa­potokba verődve vonult a város felé a varjuservg. Azt a néhány szinehagyott, fakózöld levelet, ami­ott küzkodütt a haldoklással a fák fiatalabb gá­lyáin, egyre-rp­­sra pergette le az észak-nyugat fe­löl támadt szél. Kopottas, jobb napokat látott urasági kocsi tartott a kis mezőváros felé a nagyon rosz or­szágúton. Lassan haladt, óvatosan kerülgetve a kátyúkat, a mélyebben szántott kerékvágást. Öreg, őszhajú ember hajtotta a lovakat. Csak úgy volt öltözve, mint a kisvárosi gazdák, kék posztóba, amolyan olcsófélébe, a­melyiken hamar fog a gyűrődés. Látszott is rajta, hogy ünnepinek készült a ruha és rég idő óta kímélték a láda­fiába. Nagy ünnepnek kellett akkor lenni, mikor előszedegették. Lehet, hogy valamikor urikocsis libériát vi­selt a vén ember, a­mi most már semmiképen nem illene ahhoz ez alatt kopott hintóhoz, mely­­nek a hűvös idő dacára is le volt eresztve az ernyője, talán e­z­­­ho„­ ne mutogassa olyan szembeszökően az elár?u­ts­át. A kocsi hátulsó rlésén egy sápadt arcú fiatal ember ült, fázósan húzta be magát utiköpenyébe. Szivarozott s koronként köhögött. De azért erősen szívta a szivarját, r.­ .a a végét kíméletlenül Nem tekintett ki a határra egyszer sem, az is igaz, hogy re­­ i sek gyönyörködni valót talál­hatott volna benne. Csak oda bámult merően a piro.­ o­­ a takaróra, vagy ki tudja mire s halgatott. Az a jósága arcú öreg­ember pedig ott a hajtóülésen minduntalan visszafordult, mintha ki­váncsi lenne, vajjon nem maradt-e le valami a kocsiról. Vagy talán másért? Látszott rajta, hogy szeretne valakinek valamit mondani, talán annak a sápadt arcú fiatal embernek a hátulsó ülésen? Már a nyelve hegyén volt egy párszor a szó, ki is nyitotta a száját, azután mintha meggondolta volna magát, mérgesen a lovak közzé vágott. A másik pillanatban már meg is bánta a he­vességét, vissza kellett szorítani a gyeplőt, mert az erősebb zökkenésre erős köhögés fogta el a sápadt arcú fiatal­embert. II. Domby Albert egy sürgönyt kapott a fia or­vosától. A sürgönyben csak ez állott: — Kázmért hazaküldtem,­ várjátok kocsival. Az öreg Domby nem épen rendén valónak találta a dolgot, de nem is gondolt semmi rosszra. Az orvos a család régi barátja volt, nála lakott a fővárosban Kázmér, a­ki éppen az utolsó vizsgá­jára készült. Az öreg nem tudta, hogy miért hagyja éppen most oda a fővárost Kázmér, de nem tulajdonított a dolognak valami nagy fontos­ságot. Ha neki úgy tetszik, hát legyen úgy. Sirolin9 A legkiválóbb tanárok és or­vosoktól mint hathatós szer:tüdőbetegségeknél, légzősz«­p._ ^ imrutos bajainál úgymint idült bronchitis,^JÉa már­­hurut és különösen l&lobadozóknál influenza után aj^oÄ Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. A jellem­ek szaga és jó íze miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4. koronáért kapható.V . Fl yéljünk hogy minden üveg alanti czeggel legyen ellátva: V­I&S70 5—ű­ IF1. Hoffmann-La Roche Sz Oo. vegyészeti_gyár Basel, SvÁfcg.r/Nfv IP

Next