Szabadság, 1904. március (31. évfolyam, 50-75. szám)

1904-03-01 / 50. szám

XXXI. évfolyam. Előfizetési feltételek . Szétküldéssel Helyb­en: Korona Níí­yed évre 6.— JP« évre in.—­­fél évre »4.— Tűikre peet&ral: Korosa Negyed évre 3.— Fél évre Kfén­ém 14.­*8.­Kiadó­hivatal: Kounih Lajoa-utcaa. (Hhannofyei laka­­tokpénitori épület), kari a hirdetések ét u előfizetée áljak küldendők. Mgyem­ezám Arat 10 fillér. Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. Nagyvárad, kedd 1904. márczius L POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE 50-ik szám. Hirdetések dija; 8 hasábos pentoorért egynez IS Hőéi. Háromszor és többször — — 8 Miét. Nyüttir S hasábos petitsorért 140 MMt Apró hirdetésben minden m­ 4 Dilis, vastag betűkkel — — 8 81141, Rakjam soronként — — — I­kos Szerkesztőség:: Kossuth Lajos-utcza (Bit­am­egye takarékpénztári épütet) Kéziratok viasza na Szerkesztő : BÍRÓ LAJOS. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. Március szellője. — február 29. [f.­b­.) Az ablakomat kinyitom és belib­ben rajta ennek a csodálatos hónapnak a szellője. Belibben, álmosan körülduruzsolja a feje­met és aztán — érzem — odasuhan lassan, lustán a sarokba, a­hol a kályhában pattog a tűz. Megöregedtél, csodálatos szellő, nagyon megöregedtél. Te, a­ki gyújtottál, a kályha­­kuckót keresed most rokkantan. Nem vagy te már a régi ! Emlékszel-é, a­mikor a Caesarnak, ama Júliusnak friss vérrózsáktól nehéz tógájába markoltál s lerántva róla a bíboros leber­­nyeget, végig sikongtál a fórumon, a hét halma urbs utczáin, híva a föllélegző népet, hirdetve nekik: — Jöjjetek és lássátok, hogy ő, a ki a császári gőg hermelinjében pompázott, épp olyan roncs, mint a munkás teteme, melyet az aranytörő malom kallója zúzott össze, vagy a gladiátoré, a kinek olcsó húsát az arénák vadja tépte ízzé. És végig üvöltötted a csataordítás félel­mes hangján : — Ezt én tettem, a­ki ledöntöm az agyaglábú bálványokat, felébresztvén a nép emberi büszkeségét, hogy megrengjen a föld az ébredő óriás talprakelésétől. Emlékszel-e hajdanra való diadalmas di­csőségedre? Emlékszel-e az esernyős forradalomra, ott a Múzeum előtt ? A lépcső kiugró párkányán egy csúf so­vány ember állott és láztól égő alakáról szállott a márciusi szellő, a költögető szellő. És az ernyősök táborából, mig zubogott rájuk az ég vize, a lelkek tüze csapott föl. Fölcsapott és — csoda ez — a láng megol­vasztotta a bilincseket, bilincseit a gondolatnak, a mely kalitkában gubbasztott s hivatalosan felvágott nyelve csak azokat a szavakat dünnyögte, a miket tudnia megengedett a szemüveges, kék plajbászos szajkó-ellenőr: a cenzor. Kifújtad te, hatalmas szellő, minden vihar­nál hatalmasabb lélegzése a teremtőnek, az ósdi világnéz­et hamis fundamentumait s hogy összeomlott a dohos bagolyvár, a nullák mil­lióiból egységek lettek, számottevő részei a nemzet summájának. Csodatevő vagy te márcziusi szellő. Ha­nem az lett volna az igazság, hogy eljővén a szürke napok, a­melyeken gyárak tülke fújja az ébresztőt, nem a csatakürt, meg­haltál volna. Lásd, az a szép, ha a harcok héroszai a lázuk tűzszekerén repülnek az ismeretlen homályos levegőég mélységeibe, mint amaz Illés próféta. A hősök nyudíjas karosszékben a kan­dalló tüzének pattogásánál merengve nagy idők emlékein, olyan sajnálatraméltók, gyá­moltalanok. Március lélegzése, a csöndes kérődzés a tulkok osztályrésze, oroszlán sohsem teszi. Meghúzódván, elmúlik, a sivatag királya a mint megérzi, hogy nem biztos immár a tá­madó ugrása. Es te öreg vagy, oh mily podegrás vagy, hajdan diadalmas márciusi szellő. Látlak a mint ott gunyasztasz a meleget ontó kályha mellett s a mint elkérődzöl az emlékeiden, nem azok melengetnek már, ha­nem a pár hasáb lánggal égő teteme. Szűkös idők, kis emberek, a fórumokon gáncsvető pojácák, a­kik fintort vágva po­fájukkal, gúnyolják ki azt, a ki nagyot me­részel, kit nemes ambíció, fenkölt szellem tiszta lángu tüze hevit. A kretzlerek kora c . í kik a diszma­­gyarhoz címzett sarki boltjukban tetszetős olcsó portékát árulva, a maguk hasznát né­zik. Vakondok nép él e földön, a­mely az anyaföldet aknázza alá, hogy megélhetést teremtsen magának. Mire vársz még ? Érdemes-e élni szelíd, panaszos sóhajtássá öregedett márciusi szellő ? Hiszen ha volna is erőd, világokat rengető hatalmad, nincs, a­ki megértsen, nincs a­ki meghalljon, vagy tanulj meg az érdek arany­­csengésű, bankcsuhogású nyelvén szólani. Aludj el, lebbenj el, mint a halódónak végső lehellete. Azt mondod, hogy nem még? Hogy messzi keletről ágyudörgést hallasz, halálba menők csataordítását, ott bizton a te néped két véres ütközetre, drága igazságaidért. Oh be tévedsz öreg golyhó ! Optimista lélek, de nagy a csalódásod. Nem a népek szent háborúja az sem. Egy üzleti differencia sommás tárgyalása srapnell periratokkal, replikákkal, dum-dum duplikákkal. , Aludj el öreg elgyengült szelecske. Vagy tört szárnyon, kínnal, de röpülj vissza a teremtés kohójába. Égj el, mint a csoda madár, s kelj föl poraidból újra. Szállj ki uj életre, diadalmas szép életre s próbáld feltölteni az aluvókat, a nemzeti szinti fö­venybe dugott fejű struccokat, s a megba­bonázott nemzetet. Költsd fel, hogy ha tu­dod, költsd fel, míg nem késő. Csüggeteg lélekkel kívánja, óhajtja a vir­rasztó sereg. Csüggedő lélekkel, mert nem tud bízni benne, ha már te is megvénültél március szellője. Eredmények. B u d a p est, február 29. (Saját tudósítónk­tól) A Bécsből visszaérkezett delegátusok ma már bőröndjeiket is kipakolták s friss toilettet váltottak, hogy a holnap meg­kezdődő képviselőlőházi ülésen megint fiatalo­san, csinosan és elegánsan jelenhessenek meg. A nemzet vágyakozva tekint a holnapi nap elé s lesve lesi, vájjon milyen értékes ajándékot hoztak magukkal. Békesség lesz-e hát végre, avagy foly­tatódik-e a céltalan háború. Az ellenzék kákán csomót kereső tagjai, akik civakodni akarnak minden­áron, már jó előre lebecsülik az ajándékokat, mint a duzzogó gyermek, előre is elhatározták, hogy ők nem lesznek megelégedve. Tudósítónknak alkalma volt ezekről a dolgok­ról beszélgetést folytatni egyik delegátusunkkal. — Azt mondják — beszélte ez a delegátus — hogy a delegáció fontos vívmányokat nem ho­zott Bécsből. Nekem és a legtöbb delegátusnak azonban nem ez a véleményem. Sőt nem tagadom, hogy az idei delegáció eredményei igaz örömmel töltöttek el. A sajtó figyelmét elkerülte valami és véle­ményem szerint nem méltatta eléggé figyelemre azt a kijelentést, amelyet S­é­n­y­i Péter sorhajó­hadnagy tett a tengerészeti költségekre nézve. Pedig ez a nyilatkozat nagyon érdekes, nagyon fontos eredmény. A tengerészeti költségek tárgya­lásánál Sényi Péter azt jelentette ki, hogy a ten­gerészeti parancsnokságnak­ minden törekvése oda irányul, hogy Magyarország részéről a kvóta ará­nyában a tengerészet költségeire kiadott és meg­szavazott pénzösszegek Magyarországba vissza­­­térüljenek. Ez a kijelentés talán a legértékesebb ajándék, amelyet a delegáció magával hozott tegnap sajnos, a magyar sajtó elsiklott e dolog fölött, alig vette észre, vagy legalább­is nem méltatta olyan figye­lemre, mint aminőre sokkal kisebb jelentőségű dolgot szokott. Véleményem szerint ez az ügy megérdemli, hogy fölhívják rá a közvélemény figyelmét, sőt elég jelentősnek tartom arra is, hogy indokolttá tegye a delegátusok örömét, melyet az eredmények fölött éreznek. Ez az egy dolog is elég arra, hogy a jóakaratot mindenki láthassa, aki látni akarja és aki igazi érdekeinket tartja szem előtt s nem az olyan politikát, amely csak akadékoskodni akar. A beruházási javaslat. Budapesti politi­kai tudósítónk táviratozza, hogy a beruhá­zási javaslatot a napokban a képviselőház elé terjesztik. A beruházó javaslat összege mintegy 250 milió koronára rúg. A nagy fontosságú törvényjavaslat kétségtelenül erő­sen hozzájárul gazdasági életünk fellendíté­séhez. Legjobban ajánlható az úri közönségnek ruha beszerzésre LEBOVITS és WEISZ tAS* Telefon 151. Nagyvárad, Bérner-tér. Telefon isi. Legújabb divatu tavaszi angol szövetek megérkeztek, mely angol szövetekből a legújabb szabás szerint a legszebb kivitelben készit férfi-öltönyöket, felöl­tőket stb. s minden e szakba vágó ruhanemüeket. Női costümekre valódi angol szövetek nagy választékban.

Next