Szabadság, 1904. június (31. évfolyam, 129-153. szám)

1904-06-01 / 129. szám

XXXI. évfolyam. NWfizetési feltételek: Szétküldéssel: Kstytx»: Korosa ént 6.— 12 — 24.— JFW OTT Efáez erre Tidétar« postával? Kososa Negyed évre 7.— Fél évre 14.— Egész évre 21.— Kiadó­hivatal: Kwenfi Lajos-utca, (BOiam­egyei taka­­rítptutHit épülsz), hová a hirdetések <s M­ai fizetési dijak kildendifc. Egyee szám­ára 10 fillér. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. Szerkesztő : BÍRÓ LAJOS. Nagyvárad, szerda 1904. junius I. Felelős szerkesztő: HEGYES­ MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. 129-ik szám. hirdetések dija: 6 kásák»« petiteorirt cffȚsz*c 12 Háromssor és többször — — 8 Hér. N­yilttér­ 3 hasábos petitsorért 40 Mér. apró hirdetésben ninden sz» 4 Mér. Vastag bottikkel­y.— — • Mér. Reklám soromként — — — 2 k*r. Szerkesztőség: Kossuth Lajos­ utcza (Biharmegyei takarékpénztári épület). Kéziratok Tissza nem küld stack. A szegedi választás Nagyvárad, május 31. Az esti órákban jelenti a szegedi tele­fon, hogy a tiszaparti nagy­város első ke­rülete Bánffy Dezső bárót választotta meg országgyűlési képviselőjének. Nagy érdeklő­dés várta ezt az eredményt és jóakarat, rosszakarat, elfogultság és hideg, tiszta íté­let sokféleképen fogja kommentálni. Mi ezt a választást nem vagyunk haj­landók az ország ítéletének, sőt az ország egy jelentős választótábora ítéletének sem elfogadni. Elvégre valóban értjük, hogy báró Bánffy Dezsőnek vannak lelkes hívei, akad egy harcias gárdája, hiszen ő a mi táborunk­nak volt megbecsült vezérember­e. Az az exotikum, a­mely vállalkozásában, új szóza­tának kürtszavában van, az is hozzávonzza a politika egy pár rendszertelenül bolyongó alakját, mint a különös fény az éjszaka vak szárnyalóit. A­kinek azonban világos a nézése és világos az ítélete — és rendíthetetlen hitünk, hogy Magyarország óriási többségéé ilyen — az távol marad tőle és gúnyosan vagy sajnálkozva, haraggal vagy tisztelettel, de más táborból nézi Bánffy Dezső új politikai működését és új táborát. Mi sajnálkozva nézzük. Bánffy Dezső ép­pen akkor bontott zászlót a szabadelvűpárt ellen, mikor Tisza Istvánnal az a politika jutott győzelemre, a­melynek a szolgálatá­ban ő vele nagy csatákat vívtunk. Ő elha­gyott minket és most azok vannak vele, a­kik veszettül marták őt is, a szabadelvűséget­ is. Ha másnak nem, annak kellett volna meg­állítania Bánffy Dezsőt, hogy Bartha Miklós dicséri . . . Bánffy Dezső nem állott meg. De ha ő hűtlen lett önmagához és hűtlen lett régi zászlajához, mi sem magunkhoz, sem a zászlónkhoz nem lehetünk hű­lenek. Rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy Magyarország boldogulásának útja a szabad­­elmpárt útja, az út, a­melyen Tisza Kálmán járt és a­melyen Tisza István jár. Ezen az úton marad és halad az óriási szabadelvű tábor és Bánffynak meg kell elégednie a Bartha Miklósokkal és a Lengyel Zoltánokkal, mert ez utóbbi hazafi, a szájnak ez a ha­­sonlithatatlan hőse is ujpárti lett. .. . Meg vagyunk győződve arról is, hogy uj útja Bár­ffyra csalódásokat, keserűségeket és egy nagy kiábrándulás­­ fog hozni, a­mely az első siker csaló látszata után kétszeresen fájó lesz. Az uj pártnak — ha jelszavai csillogó ködét szétfújjuk — nem marad m­ás tartalma, mint egy kétségtelenül érdekes és erős ve­zér egyénisége és a vállalkozás exotikus mi­volta. De akármilyen érdekes is egy egyéni­ség, ha kemény acél és tiszta arany is — erre az ércalapra nem lehet az ország meg­vételének asszignatáit kibocsátani. Bánffy szegedi diadalának ellenségei örül­hetnek legjobban. Mert a nemes báró elvo­nultságából, a­mely egyéniségének valami remete-varázst, szavainak bizonyos próféta­csengést adott, ki fog lépni a küzdőtér vi­ágosságába, a­hol a gyenge érvre vá­laszul rögtön elhangzik az erős érv, a­hol a csinos fél-igazságokat rögtön leti­porják a szép vagy rut egész igazságok és a­hol ki fog tűnni, hogy a gyarló embert az öt éves visszavonultság sem teheti azzá a fél-istenné, a­minek Bánffyt néhány őr­jöngő hive feltüntetni akarja. Mi nem örülünk Bánffy leendő kudarcának, hanem őszinte sajnálkozással nézzük ennek az erős em­bernek a szövetségét a Lengyel Zoltá­nokkal. Az ő útra fordulásának nagy rejtelmét nem akarjuk feszegetni. A jövőt sem pró­báljuk rajzolni. Leírjuk azonban, hogy véle­ményünk szerint Bánffy báróra a legkedve­zőbb eshetőség az, hogy nemsokára vissza­tér a szabadelvűpártba, akkor, ha az idő jelszavai közül egyiket úgy megérleli, hogy a szabadelvűpárt tettre válthatja a szót. Milyen lesz egyébként a Bánffy-párt viselkedése, küzdelme, taktikája, azt majd megmutatja a legközelebbi jövő. Mtttfelttli Nagyvárad és Biharvarmegye n m.1? 60 ° ter­.min,e" jroijswiit 3 a ° czim. és lakjeggyelí. Boros Jenő papirkereskedeseben czimet tartalmaz. Kapható: NAGYVARAD, Kossuth-utcza. Marus. Irta : Gergely Gyoza. a sok domb nem is takarta volna el a láthatárt akkor sem látszott volna a füstjéből egy fodor­nyi sem, de azért Maruis csak vissza-vissza for­dult és kereste, kutatta ezt a felhőkbe veszett nyomát az ő Janó fiának és ahogy így izgett­­mozgott, minduntalan megháborgatta nyugodalmas ülésében a vén Kapusztnyákot, aki kicsiny, sárga lovacskáit hajtotta. Kapusztnyák a szűk ülésen odébb szorult a kocsi lajtorjához, de ahogy szűkös helyzetükben itt is csak megháborgatta az öreg asszony nyug­­talankodása, végre is rászólt : — Mit mozogsz ? úgy­se látsz már belőle semmit! Aztán, hogy ez a néhány szó kizökken­tette nagy nyugalmából, megsuhogtatta az ostort lovának nagy, csontos feje fölött, aztán kinógatta ezt is a csendes poroszkálásból. — Hüó ne! —Aztán meg közéjük is csapott, amire a szekér gyorsabban döccent egynéhányat és lovacskák feje belenyúlt az előttük haladó ko­csiba. — Hiába nézel oda, mondom neked, — folytatta Kapusztnyák és megrángatta a gyeplő­nek szánt madzagot. — Nem látja már biz azt a tiednél jobb szem sem. Messzi járnak már azok . . . Marus nagyot, hosszút sóhajtott, aztán bele­hajtotta a fejét a kötényébe és ahogy nemcsak ő mondogatta magában, hanem a fülével is hallotta, hogy immár nem lát a fiából semmit sem, újból megindult keserves sírása: — Oh, oh, oh, hogy itt hagyott engem is, a feleségét is, a gyermekét is, oh! . . . Mi lesz már mi velünk?! — És összecsapta a feje fölött kérges két kezét. A sírása hosszas volt, s a sza­vai elnyújtottak, mintha énekelné: — Oh, mi lesz már mivelőnk ? ! Istenem, Istenem ! A hangja belefogódzott a kocsiban ülők lel­kébe és odaterelte figyelmüket Marus felé. Zoko­gása lassankint felrázta őket letargiájukból és el­sőnek az itt hagyott feleséget, aztán a gyereke­ket, majd meg a többit ragadta el a közös fájda­lom, a közülök kiesett ember után való bánat. Most már valamennyi tördelte a kezét, avagy nyújtogatta azt az ég felé ! A megindult kenyér elragadta valamennyit A hangos keserűség eljutott az előttük és az utánuk haladó kocsihoz, hulláma átcsapott ide is és a nyolc döcögő kocsi mintha még nehezebben jutna odébb ettől a rászabadult bánattól. A vén Kapusztnyák meg kelletlenül forgatta az ostort, a fejét megcsóválta és mogorván szólt vissza : — No már megint sírtok ! ? Ne sírjatok : Halljátok ! De ahogy a sirás el nem ült, a bánatnak ez az artikulátlan hangj­a, valahogy áthatolt az ő so­vány derekán keresztül is a szivéhez, ami bizony „EMKE“ padlófénymázt, „EMKE“ parquett-fénymázt, „EMKE“ brunolint Berkes Bertalan Zöldfa utcza 33., Fő­ utcza Bazár-épület, Savoly illat­szertár Bémer-tér, Kiss Károly Kispiacz. Kapta a­ tó Biharmagyeb­an: Belényes: Tóth Andor. B.-Ujfalu: Rothbart Mór, Kohn Ignácz, ifj. Weiszberger Ignácz. B.-Diószeg: Berger Ignácz és fia. Tenke: Lévy Dávid. Nagy Szarenta : Lévy József és fia. Élesd : Mezey Dávidné. Székel­yh­id : Kiss Mártom. Vaskod : Miklósy J. Limdenfeld Dávid Mezőtelegd. 6—0 261 Nyolc szekér döcögött végig a köves or­szágúton. Szépen, sorjában haladtak egymásután mint­­ha csak valami lakodalmas kiséretet vittek volna. De az ilyes vigalmas alkalmatosságból csak épen ez a rend, aztán meg a benne ülők kiöltözködött mivolta volt meg, mert csendesen poroszkáltak a lávák, az ostor suhogás és csattogtatás nélkül lóbálódzott a nedves őszi levegőben, a benn ülő népség pedig csendes volt nagyon A nyolc kocsit megszállott férfi, asszony és gyermek a tót faj letargiájával bámult bele a messzességbe, melyet mint valami gyászfeketével bevont rengeteg fal vett körül az őszi sötétségű fenyvesekkel borított sok nagy hegy. Az emberek sírástól kivörösödött szeme csak nézett nézett maga elé, a szerint, ki hogy ült : előre, jobbra, balra, meg nem háborítva semmi­től, amit maguk előtt láttak. Csak éppen az öreg, töpörödött ráncos képű Marus fordult hátra, vissza vissza tekintgetve a nagy völgy torkolata felé és tekintete keresve kutatta a füstjét annak az el­robogott vasútnak, amely a nyolc kivándorló között az ő Janó fiát is vitte a félelmes nagy messzeségbe Amerikába. Távol járhatott már akkor a vonat, még ha Háziasszonyok szives figyelmébe! kapható Nagyváradon

Next