Szabadság, 1904. június (31. évfolyam, 129-153. szám)
1904-06-01 / 129. szám
2 A szegedi választás hatása alatt azonnal újra meg újra, nyomatékosan ki kell jelentenünk, hogy a szabadelvű párt, elsősorban a nagyváradiról és a biharmegyeiről beszélünk, rendíthetetlenül megy a maga útján, egységes és erős a maga erős vezére, Tisza István mögött A szegedi választás eredményét egy csomó véletlen, egy csomó mellékes körülmény összejátszása okozta. Ez a választás nem az ország véleménye, sőt, ismételjük, nem vagyunk hajlandók elismerni, hogy e vélemény mögött a választóknak egy igazán erős tábora van. Az országban igazán erős Bánffy-párt nincs. A szegedi választás egy őrült rmn volt. Rárohantak a kerületre, ráfeküdtek, megdolgozták, agyonkapacitálták, nyilatkozatokat szedtek. Ott táborozott az egész újpárti vezérkar és Magyarország minden mandátumvadásza, a szabadelvűpárt pedig, azt hisszük, kissé későn konstatálta, hogy ezúttal komoly ellenféllel van dolga. A Bánffy-párton van most Magyarország minden mandátumvadásza. Nem hisszük, hogy ezek közül az urak közül valami sokat mandátumhoz segít Bánffy neve és mandátumhoz juttat az ország. A szabadelvű pártnak azonban résen kell lennie. Régen hangoztatott igazságunkat, a szervezkedés szükséges voltát erősiti meg a szegedi választás. Vigyázzon rá a szabadelvüpárt, hogy a pártok törmelékébe, amely Bánffy körül táborrá verődik, a szabadelvűpártból le ne törhessen egy embert se az izgatás. Szervezkedjék Biharban és Nagyváradon és szervezkedjék az egész országban; egész igazságaival verje le a féligazságokat és mi biztosra vesszük, hogy a legközelebbi nagy választási küzdelem fényes bizonyságát adja annak, hogy Magyarország választóinak óriási többségét az egységes, rendíthetetlen, nagy szabadelvű tábor teszi ki. (—s.) nagy dolog lehetett Elhallgatott tehát és amikor az öreg Marus belefáradt a sírásba, feléje fordult és rész7etteljesen bólongatott : — úgy bizony ! Elment már ! El, biz a’! Az öreg asszony bánatosan rázogatta a fejét: — El, al! Ekkor már a fiatalabbik asszony, a Janó felesége is felhagyott a sírással, megtörölte a szemét. — Hiszen majd megjön, — próbálta magát is, meg a többieket is vigasztalni. Most azonban Kapusztnyákot szállta meg a csüggedés. — Megjön, meglehet. De akkor már hol leszünk mi öregek, te is Marus, meg én is. Marus kiegenesitette sovány görbe derekát, fölállt a szalmaülésről, a szemei meg tágra meredtek, úgy nézett Kapusztnyákra, aki csak helybenhagyta : — Nem leszünk mi már meg akkor, nem bizony. Nem látom már én meg Jamó fiadat, de bizony te sem. — Nem bizony. Messzi van ide Amerika, a halál meg közel jár mihozánk. — Hát nem látom meg soha ? — Soha! — Soha ! — Odakapott a fejéhez, igazgatni kezdte fekete fejkendőjét, pedig nem volt annak semmi bajja és rémületteljes suttogással ismételte : — Soha sem látom már .... És én még csak nem is búcsúztam tőle ! . . . Nem búcsúztam a fiamtól, akit már nem fogok soha többé látni. — Dehogy is nem, — vigasztalta a menye. Hiszen elbúcsúzott tőle. Meg is ölelte, meg is csókolta, meg is adotta emberi módra úgy, ahogy dukál ! . . . — Nem . . . nem . . . Azt mondtam neki, SZABADSÁG 1904. junius 1. A delegációk. — Távirati jelentések. — Budapest, május 31. A magyar delegáció négy egyesüle mi bizottsága ma délelőtt 11 és fél órakor Szápáry Gyula gróf elnöklésével tárgyalta a megszállott területen levő parancsnokságok, csapatok és intézetek 1905. évi rendkívüli szükségletét. A közös kormányt Burrán báró képviseli. Münnich Aurél előadó ismerteti a szükségletet és megokolta az előző évre megszavazott költségvetéssel szemben fennforgó apróbb eltéréseket. Az 1905. évi tiszta szükséglet 7,285,000 korona. 1883 óta nem kevesebbet, mint 10,393,000 koronával keveskedett a szükséglet. Bulbán pénzügyminiszter Bosznia és Hercegovina költségvetését is előterjeszti a részletes megokolással együtt. Ez az első eset, hogy ezt a pénzügyminiszter előterjesztette. Ugyancsak először terjesztette elő az idén a költségvetéssel kapcsolatosan a zárszámadásokat és az 1891—1902 évre terjedő bevételekről és kiadásokról szóló kimutatásokat. Javasolja, hogy az albizottság ezen való elismerését fejezze ki. Bosznia és Hercegovina költségvetéséből megnyugvással győződhetik meg az albizottság, hogy a megszállott tartományok közbiztonsági, közgazdasági és kulturális viszonyai folytonos haladást tüntetnek fel, valamint arról, hogy saját költségeik, nem csak saját bevételből fedezi Bosznia, hanem feleslege is van, ami onnan ered, hogy a Boszniában épült két vasút költségének fedezésére felvett kölcsönök kamatai ezt a költségvetést nem terheli, jövőre azonban már 4 800,000 koronát beállítanak úgy, hogy jövőre ez az előnyös helyzet meg fog változni. Az 1905. évi rendkívüli szükségletét elfogadásra ajánlja. Hegedűs Sándor csatlakozik az előadónak a közös pénzügyminiszter iránt kifejezett elismeréséhez. Reméli, hogy a költségvetéshez előterjesztett indoklás jövőben bővebb lesz és világos képét adja a tartományok fejlődésének. Elismeréssel adózik a pénzügyminiszternek, hogy a bruttó költségvetés rendszerét hozta be. Az adatokból azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az ottani közhegy a viszontlátásra és sohasem láom már viszont ! . . . Az emberek ráhagyták, nem feleltek neki, hogy keseregje ki magát. Martis azonban nem szólt többet és a nyolc szekérnyi tót visszaesett letargiájába. Még csak nem is türelmetlenkedett egyik sem, hogy a kocsi beledöcögött a késő estébe, amire hazaértek ... Az alacsony, földes házban szanaszéjjel hevert minden. A magas ágyon fölhalmozott kék ágynemű összehányódott, Janó itthon hagyott ruhája meg ott hevert a lócán. A halina nadrág szára lelógott róla a földig. Ezt az ágyat már nem fogja megágyazni a fiának és ebben a nadrágban sem fogja őt látni ... És ahogy így körüljártatta bizonytalan tekintetét, csak a gazda nélkül maradt ágyat, halinaruhát, aztán kaszát, fejszét és egyéb holmit látta. Hirtelen kíméletlenül tárult föl előtte a legnagyobb távolság időben is, térben is : az örökkévalóság, a soha. Marus szegély feje beleszédült ebbe és ahogy hazaértek, egyszerre csak nem tudott kimenni, fölkelni se tudott, sőt még a szűkös ételhez se nyúlt. Marust a jó meleg padkára fektették, ezt is dúsan kipárnázták, a szomszédasszonyok hoztak neki ízt, sőt még a doktor is adott valami medecinát, de Marus csak azt hajtogatta hogy neki semmi se fáj, hogy nem beteg, hanem a fiától akit már soha sem fog viszontlátni, nem búcsúzott el. Ezt hajtogatta folyton és amikor már beszélni se tudott, úgy járt az ajka, mintha csak ezt mondogatná. Hetednapra eltemették, így lett a nagy út első áldozata az itthon maradt Marus, gazdasági helyzet máris bizonyos fejlődést ért el. Mindazáltal figyelmébe ajánlja a pénzügyminiszternek az adóreformot. Azt óhajtja, hogy a pénzügyminiszter világosítsa fel az albizottságot a megszállott tartományokban folyó adminisztracionális intézkedésekről. Elnök: más senki sem kiván szólani, s így határozatiig kimondhatom, hogy a költségvetést általánosságban elfogadja a bizottság. Burbán István közös pénzügyminiszter nyilatkozott ezután, hogy különösen Hegedűs Sándor kérdésére válaszoljon. Maga is sajnálja, hogy újabb keletű zárószámadásokkal nem szolgálhatott, hanem ezentúl ezt pótolni fogja. Ami a megszállott tartományok fejlődéséről egy részletesebb jelentésnek előterjesztését illeti, neki is szándéka, hogy ezt a jövőben esetről esetre megcselekedje. A közös pénzügyminiszter azután teljes képét adja kormányzati politikájának Boszniában és Hercegovinában, amire Hegedűs Sándor ismételt felszólalása után a költségvetést részleteiben is elfogadták.* A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma délben rövid néhány percnyi ülést tartott abból a célból, hogy minapi tárgyalásairól szóló jelentését hitelesítse, ami mégis történt. A hitelesített jelentést üzenetkép átküldték az osztrák delegációnak. Mangra és Metianu. (Beszélgetés Mangra Vazullal — A gör. bet. egyház és a népoktatási törvény.) Hajyvárad, május 31. (Saját tudósitónktól.) Emlékezetes az a felszólalás, amelyet Metianu gör. bel metropolita tett a népoktatási ankéton, ahol épen nem hazafias szellemben és élénk tiltakozást keltve nyilatkozott a magyar nyelv tanításáról. A nyilatkozat nagy feltűnést keltett. Metianu metropolitát sok támadás érte miatta. A támadásokat nem érdektelenül akarja másfelé terelni egy Budapesten megjelenő kőnyomatos újság, a K. É. amely a következő közleményt küldi be a lapoknak: Metianu János nagyszebeni gör. kel. román érseknek a népnevelési törvényjavaslat tárgyában összehívott enqueten felolvasott előterjesztését, melyben az érsek a Nagyszebenben előzőleg megtartott érseki szentszék utasítása alapján igyekezett feltárni ama sérelmeket, miket e törvényjavaslat a gör. kel. román egyház autonómiájára nézve tartalmaz — a sajtó a hazafiság szempontjából a legerősebben ostorozta. A nyilatkozat előzményeit és lényegét illetőleg a Kel. Krt. nek teljesen megbízható forrásból a követkzőket jelentik: Metianu érsek még szerdán reggel érkezett meg Budapesten Simonescu Leontin, az érseki szentszék titkárának kíséretében. Ugyancsak aznap érkeztek meg: Popea Miklós karánsebesi püspök, Dragalina Pachomius karánsebesi tanítóképző intézet igazgatójának kíséretében és Papp J. János aradi püspök Goldis László titkárának kíséretében és Zigre Miklós nagyváradi szentszéki titkár. A nevezettek szerdán és csütörtökön az érsek elnöklete alatt itt a fővárosban tanácskozásokat folytattak, hogy az érseki szentszék határozatához képest egyöntetűen megállapítsák az előterjesztés szövegét, melyet az érsek mint az enquete egyetlen meghívott gör. kel. román tagja volt hivatva felolvasni. Metianu még Nagyszebenben kidolgozta a maga előterjesztését, melyben udvarias, konciliáns és a hazafiságot legtávolabbról sem sértő módon, alakban és hangon taxative felsorolta a kérdéses törvényjavaslat ama intézkedéseit, melyek a gör. ke. román egyház autonómiáját biztosító szervezeti szabályzat egyes szakaszait érintik, a püspököknek Budapesten megtartott konferenciája azonban a Metiani érsek által bemutatott szöveget nem fogadta el, a helyett lényegtelen módosításokkal egyhangúlag elfogadta Papp János aradi püspöknek a saját szentszékeinek vezéremberei által kidolgozott szövegét, melyet azután az érsek az enquéten olvasott fel. Ismerve Metianu érsek