Szabadság, 1904. június (31. évfolyam, 129-153. szám)

1904-06-01 / 129. szám

2 A szegedi választás hatása alatt azon­nal újra meg újra, nyomatékosan ki kell je­lentenünk, hogy a szabadelvű párt, elsősor­ban a nagyváradiról és a biharmegyeiről beszélünk, rendíthetetlenül megy a maga út­ján, egységes és erős a maga erős vezére, Tisza István mögött A szegedi választás eredményét egy csomó véletlen, egy csomó mellékes körül­mény összejátszása okozta. Ez a választás nem az ország véleménye, sőt, ismételjük, nem vagyunk hajlandók elismerni, hogy e vé­lemény mögött a választóknak egy igazán erős tábora van. Az országban igazán erős Bánffy-párt nincs. A szegedi választás egy őrült rmn volt. Rárohantak a kerületre, ráfeküdtek, megdolgozták, agyonkapacitálták, nyilatkoza­tokat szedtek. Ott táborozott az egész új­­párti vezérkar és Magyarország minden mandátumvadásza, a szabadelvűpárt pedig, azt hisszük, kissé későn konstatálta, hogy ezúttal komoly ellenféllel van dolga. A Bánffy-párton van most Magyarország minden mandátumvadásza. Nem hisszük, hogy ezek közül az urak közül valami sokat man­dátumhoz segít Bánffy neve és mandátumhoz juttat az ország. A szabadelvű pártnak azonban résen kell lennie. Régen hangoztatott igazságunkat, a szervezkedés szükséges voltát erősiti meg a szegedi választás. Vigyázzon rá a szabad­elvüpárt, hogy a pártok törmelékébe, a­mely Bánffy körül táborrá verődik, a szabadelvű­­pártból le ne törhessen egy embert se az izgatás. Szervezkedjék Biharban és Nagyvá­radon és szervezkedjék az egész országban; egész igazságaival verje le a féligazságokat és mi biztosra vesszük, hogy a legközelebbi nagy választási küzdelem fényes bizonyságát adja annak, hogy Magyarország választóinak óriási többségét az egységes, rendíthetetlen, nagy szabadelvű tábor teszi ki. (—s.) nagy dolog lehetett Elhallgatott tehát és amikor az öreg Marus belefáradt a sírásba, feléje fordult és rész7etteljesen bólongatott : — úgy bizony ! Elment már ! El, biz a’! Az öreg asszony bánatosan rázogatta a fejét: — El, al! Ekkor már a fiatalabbik asszony, a Janó felesége is felhagyott a sírással, megtörölte a szemét. — Hiszen majd megjön, — próbálta magát is, meg a többieket is vigasztalni. Most azonban Kapusztnyákot szállta meg a csüggedés. — Megjön, meglehet. De akkor már hol le­szünk mi öregek, te is Marus, meg én is. Marus kieg­­enesitette sovány görbe derekát, fölállt a szalmaülésről, a szemei meg tágra me­redtek, úgy nézett Kapusztnyákra, aki csak hely­benhagyta : — Nem leszünk mi már meg akkor, nem bizony. Nem látom már én meg Jamó fiadat, de bizony te sem. — Nem bizony. Messzi van ide Amerika, a halál meg közel jár mihozánk. — Hát nem látom meg soha ? — Soha! — Soha ! — Odakapott a fejéhez, igazgatni kezdte fekete fejkendőjét, pedig nem volt annak semmi bajja és rémületteljes suttogással ismételte : — Soha sem látom már .... És én még csak nem is búcsúztam tőle ! . . . Nem búcsúztam a fiamtól, akit már nem fogok soha többé látni. — Dehogy is nem, — vigasztalta a menye. Hiszen elbúcsúzott tőle. Meg is ölelte, meg is csókolta, meg is a­dotta emberi módra úgy, ahogy dukál ! . . . — Nem . . . nem . . . Azt mondtam neki, SZABADSÁG 1904. junius 1. A delegációk. — Távirati jelentések. — Budapest, május 31. A magyar delegáció négy egyesüle mi bizott­sága ma délelőtt 11 és fél órakor S­z­á­p­á­r­y Gyula gróf elnöklésével tárgyalta a megszállott te­rületen levő parancsnokságok, csapatok és in­tézetek 1905. évi rendkívüli szükségletét. A közös kormányt Burr­án báró képviseli. Münnich Aurél előadó ismerteti a szük­ségletet és megokolta az előző évre megszavazott költségvetéssel szemben fennforgó apróbb eltéré­seket. Az 1905. évi tiszta szükséglet 7,285,000 korona. 1883 óta nem kevesebbet, mint 10,393,000 koronával keveskedett a szükséglet. Bulb­án pénzügyminiszter Bosznia és Her­cegovina költségvetését is előterjeszti a részletes megokolással együtt. Ez az első eset, hogy ezt a pénzügyminiszter előterjesztette. Ugyancsak elő­ször terjesztette elő az idén a költségvetéssel kapcsolatosan a zárszámadásokat és az 1891—1902 évre terjedő bevételekről és kiadásokról szóló ki­mutatásokat. Javasolja, hogy az albizottság ezen való elismerését fejezze ki. Bosznia és Hercego­vina költségvetéséből megnyugvással győződhetik meg az albizottság, hogy a megszállott tartomá­nyok közbiztonsági, közgazdasági és kulturális vi­szonyai folytonos haladást tüntetnek fel, valamint arról, hogy saját költségeik, nem csak saját bevé­tel­ből fedezi Bosznia, hanem feleslege is van, a­mi onnan ered, hogy a Boszniában épült két vasút költségének fedezésére felvett kölcsönök ka­matai ezt a költségvetést nem terheli, jövőre azon­ban már 4 800,000 koronát beállítanak úgy, hogy jövőre ez az előnyös helyzet meg fog változni. Az 1905. évi rendkívüli szükségletét elfoga­dásra ajánlja. Hegedűs Sándor csatlakozik az előadónak a közös pénzügyminiszter iránt kifejezett elisme­réséhez. Reméli, hogy a költségvetéshez előterjesz­tett indoklás jövőben bővebb lesz és világos ké­pét adja a tartományok fejlődésének. Elismeréssel adózik a pénzügyminiszternek, hogy a bruttó költ­ségvetés rendszerét hozta be. Az adatokból azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az ottani köz­hegy a viszontlátásra és sohasem lá­om már vi­szont ! . . . Az emberek ráhagyták, nem feleltek neki, hogy keseregje ki magát. Martis azonban nem szólt többet és a nyolc szekérnyi tót visszaesett letargiájába. Még csak nem is türelmetlenkedett egyik sem, hogy a kocsi beledöcögött a késő es­tébe, amire hazaértek ... Az alacsony, földes házban szanaszéjjel hevert minden. A magas ágyon fölhalmozott kék ágynemű összehányódott, Janó itthon hagyott ru­hája meg ott hevert a lócán. A halina nadrág szára lelógott róla a földig. Ezt az ágyat már nem fogja megágyazni a fiának és ebben a nadrágban sem fogja őt látni ... És ahogy így körüljártatta bizonytalan tekintetét, csak a gazda nélkül maradt ágyat, halinaruhát, aztán kaszát, fejszét és egyéb holmit látta. Hirtelen kíméletlenül tárult föl előtte a leg­nagyobb távolság időben is, térben is : az örökké­valóság, a soha. Marus szegély feje beleszédült ebbe és ahogy hazaértek, egyszerre csak nem tu­dott kimenni, fölkelni se tudott, sőt még a szűkös ételhez se nyúlt. Marust a jó meleg padkára fektették, ezt is dúsan kipárnázták, a szomszédasszonyok hoztak neki ízt, sőt még a doktor is adott valami me­­decinát, de Marus csak azt hajtogatta hogy neki semmi se fáj, hogy nem beteg, hanem a fiától akit már soha sem fog viszontlátni, nem bú­csúzott el. Ezt hajtogatta folyton és amikor már beszélni se tudott, úgy járt az ajka, mintha csak ezt mon­dogatná. Hetednapra eltemették, így lett a nagy út első áldozata az itthon maradt Marus, gazdasági helyzet máris bizonyos fejlődést ért el. Mindazáltal figyelmébe ajánlja a pénzügyminiszter­nek az adóreformot. Azt óhajtja, hogy a pénz­ügyminiszter világosítsa fel az albizottságot a meg­szállott tarto­mányokban folyó adminisztracionális intézkedésekről. Elnök: más senki sem kiván szólani, s így határozatiig kimondhatom, hogy a költségvetést általánosságban elfogadja a bizottság. Burb­án István közös pénzügyminiszter nyilatkozott ezután, hogy különösen Hegedűs Sán­­dor kérdésére válaszoljon. Maga is sajnálja, hogy újabb keletű zárószámadásokkal nem szolgálha­tott, hanem ezentúl ezt pótolni fogja. A­mi a megszállott tartományok fejlődéséről egy részlete­sebb jelentésnek előterjesztését illeti, neki is szán­déka, hogy ezt a jövőben esetről esetre megcse­­lekedje. A közös pénzügyminiszter azután teljes ké­pét adja kormányzati politikájának Boszniában és Hercegovinában, amire Hegedűs Sándor ismé­telt felszólalása után a költségvetést részleteiben is elfogadták.* A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma délben rövid néhány percnyi ülést tartott abból a célból, hogy minapi tárgyalásairól szóló je­lentését hitelesítse, a­mi mégis történt. A hite­lesített jelentést üzenetkép átküldték az osztrák delegációnak. Mangra és Metianu. (Beszélgetés Mangra Vazullal — A gör. b­et. egy­ház és a népoktatási törvény.) H­a­j­y­vá­r­a­d, május 31. (Saját tudósitónktól.) Emlékezetes az a felszó­lalás, a­melyet Metianu gör. bel metropolita tett a népoktatási ankéton, a­hol épen nem haza­fias szellemben és élénk tiltakozást keltve nyilat­kozott a magyar nyelv tanításáról. A nyilatkozat nagy feltűnést keltett. Metianu metropolitát sok támadás érte miatta. A támadásokat nem érdektelenül akarja másfelé terelni egy Budapes­ten megjelenő kőnyomatos újság, a K. É. a­mely a következő közleményt küldi be a lapoknak: Metianu János nagyszebeni gör. kel. román érseknek a népnevelési törvényjavaslat tárgyában összehívott enqueten felolvasott előterjesztését, melyben az érsek a Nagyszebenben előzőleg meg­tartott érseki szentszék utasítása alapján igyekezett feltárni ama sérelmeket, miket e törvényjavaslat a gör. kel. román egyház autonómiájára nézve tartalmaz — a sajtó a hazafiság szempontjából a legerősebben ostorozta. A nyilatkozat előzményeit és lényegét illető­leg a Kel. Krt. nek teljesen megbízható forrásból a követk­zőket jelentik: Metianu érsek még szer­dán reggel érkezett meg Budapesten Simonescu Leontin, az érseki szentszék titkárának kíséreté­ben. Ugyancsak az­nap érkeztek meg: Popea Miklós karánsebesi püspök, Dragalina Pachomius karánsebesi tanítóképző intézet igazgatójának kí­séretében és Papp J. János aradi püspök Goldis László titkárának kíséretében és Zigre Miklós nagy­váradi szentszéki titkár. A nevezettek szerdán és csütörtökön az érsek elnöklete alatt itt a fővárosban tanácskozáso­kat folytattak, hogy az érseki szentszék határoza­tához képest egyöntetűen megállapítsák az előter­jesztés szövegét, melyet az érsek mint az enquete egyetlen meghívott gör. kel. román tagja volt hi­vatva felolvasni. Metianu még Nagyszebenben ki­dolgozta a maga előterjesztését, melyben udvarias, konciliáns és a hazafiságot legtávolabbról sem sértő módon, alakban és hangon taxative felsorolta a kérdéses törvényjavaslat ama intézkedéseit, melyek a gör. ke­. román egyház autonómiáját biztosító szervezeti szabályzat egyes szakaszait érintik, a püspököknek Budapesten megtartott konferenciája azonban a Metiani érsek által bemutatott szöveget nem fogadta el, a helyett lényegtelen módosítá­sokkal egyhangúlag elfogadta Papp János aradi püspöknek a saját szentszékeinek vezéremberei által kidolgozott szövegét, melyet azután az érsek az enquéten olvasott fel. Ismerve Metianu érsek

Next