Szabadságharcos, 1953 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1953-05-01 / 5. szám

Vidám fiatalok hangjától zajos a Keltex 16 tere. Csak néhány perccel ezelőtt értek ide a Beloiaranisz-gyár fiataljai, még le sem rázták magukról az út porát, máris elkezdték az osztozkodást. — Ёп ezzel a puskával akarok lőni — én meg ehhez a fékpadhoz ragaszkodom — hangzik innen is, onnan is. Egy-egy fékpadhoz főleg azok ragaszkodnak, akik még járatlanok a lövészetben, s a már gyakorlott társaik közelében akarnak maradni. A lövészkörben részt vett elvtársak nem is fukarkodnak segítségben, szívesen átadják tapasztalataikat. Nem kerüli el figyelmüket a lőtéren elhelyezett, bekeretezett plakát sem, amely a helyes célzást, a pontos lövés alapjait ismerteti. Apáti Ferenc, a lövészet vezetője, kiosztja a lőszert, megmondja, hány próba- és értékelt lövés lesz, majd felszólítja a verseny részvevőit, foglalják el helyüket. — Irány acélfekete alsó szélének közepe— hangzik az oktató hangja. Az első lövők vállukhoz emelik, célra tartják a puskát, a többiek, akikre ezután kerül majd sor, ide-oda sétálgatnak, közben tanácsaikkal látják el társaikat... — Zöld Pista, rosszul fogod a billentyűt. — Jól van az így is ... — többet már nem tudott mondani, mert kattant a billentyű, s a lövedék ki tudja hová repült. — Jobban érezném magam, ha nem lökdösnél... Ne ülj a padra! — mondja Szűcs Ferenc egyre ingerültebb hangon. Erre már a lövészet vezetője is felfigyel s utasítja a fiatalokat, húzódjanak hátrább. Kis idő múlva a szélső székpadról kiáltják: »csütörtök« — hol van a puskavessző? ügy segítenek magukon a versenyzők, ahogy tudnak, igyekeznek jó eredményt elérni, de arra úgy látszik nem is gondolnak, hogy a fegyelmezetlenség mennyire hátráltatja munkájukat. Azt hiszik, természetes a segítésnek ez a formája a lőtéren, s a zavarásért is csak azok haragudnak meg, akik ifjúsági szabadságharcos kiképzésen megtanulták a fegyelmet. Elkedvetlenedve nézegetik a lőlapokat. Zöld elvtársé üres, a többiek sem dicsekedhetnek nagy eredménnyel, s a legnagyobb baj az, hogy rossz a szórás. Egyesek a feldolgáló tavaszi szellőt, mások a puskát okolják. Gecse elvtársból kitör az elkeseredés. — Az első »dekádban« jobb találataim voltak... — Micsoda? — s olyan hahotázás volt rá a felelet, hogy Gecse elvtárs alig tudta megértetni magát. Az előző heti lőgyakorlatra gondolt, de mivel élete szorosan összefügg az üzem életével, kicsúszott száján a »dekád« szó. Csak Paksi József mosolygott elégedetten, ő ért el legjobb eredményt. Körülfogták, nézegették a lőlapját. — Hogyan csináltad? — faggatták a többiek. — Amikor céloztam, nem figyeltem semmi másra, csak a céltáblára. Nem is tudom, hogy miről beszélgettetek. Apáti elvtárs hol a fiúkat, hol a lőlapokat nézte, de nem mondott sem jót, sem rosszat. Egész idő alatt úgy viselkedett, mintha csak a puskák és lőszer megőrzése lenne feladata, s vajmi keveset törődött a reábízott fiatalokkal, akiknek még azt sem magyarázta meg, hogyan kell viselkedni a lőtéren. Néhány versenyzőnek most volt először puska a kezében. Persze a gyenge eredmények nem lelkesítik a fiatalokat s ha nem magyarázzák meg ennek okát, könnyen azt hihetik, nincs tehetségük a lövészethez. Pedig ahhoz képest, ahogyan elő volt készítve ez a lövészverseny, nem is voltak olyan rosszak a találatok. De lehettek volna jobbak is, ha a Beloianniszgyár szabadságharcos vezetősége lelkiismeretesen foglalkozott volna a verseny előkészítésével és nem öt perccel az indulás előtt szól Apáti elvtársnak, hogy vezesse le a lövészetet. Az SzHSz bizottság felelőtlen magatartását tükrözik azok a lőlapok, amelyekkel a Keltex lőteréről visszatértek üzemükbe a fiatalok. * Az »Ifjúsági Céllövőverseny« eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy ahol a DISZ és a Szabadságharcos Szövetség közös erővel irányítja a versenyt, ott lendületes és jó eredményekkel bővelkednek. Például a III. kerületi DISZ-bizottság titkári értekezleten önálló napirendi pontként foglalkozott az ifjúsági céllövőversennyel. Már a titkári értekezleten hangzottak el versenykihívások. A Szállítóberendezések Gyára kihívta a Gázgyárat. Ez a versenykihívás újabb lendületet, újabb erőt adott a fiataloknak és jobban megszerettette a céllövészetet. A XIII. kerületi DISZ-bizottság szintén közös tervet készített a szabadságharcos szervezettel. A jó munka eredménye máris jelent- 00 : 00 kezik. A Darugyárban 300 fiatal, a Magyar Felvonóban 120, a Tartály és Tárolóban pedig 60 fiatal vett részt az »Ifjúsági Céllövőversenyen«. De nemcsak Budapest kerületeiben kapcsolódtak be a fiatalok a céllövőversenybe. Igen lelkes munkáról számolhatunk be Baranya megyéből. Eddig összesen 2988 elvtárs küzdött »Baranya megye legjobb lövője« címet. Felsőszentmárton, Komló, Mohács, Zaláta, Sellye és még sorolhatnánk a többi község alapszervezeteit, ahol a Szabadságharcos Szövetség a DISZ-szel szorosan karöltve szervezte és irányította a céllövőversenyt Komlón 168 lelkes fiatal vonult ki a lőtérre. A céllövőversenyre való jó felkészülésüket bizonyítják az elért magas köregységek. Fónai Ferenc, aki eddig még nem végzett lövészkort, de a verseny előtt elmagyarázták neki a helyes célzást, 46 köregységet ért el. A kecskeméti városi bizottság jelentése is arról tanúskodik, hogy mind a DISZ, mind a SZHSZ-bizottság szívügyének tekintette a verseny sikeres lefolyását. Csak Kecskeméten 300 olyan fiatal vett részt a versenyben, akiknek eddig még nem is volt puska a kezükben. De jó előkészítési munkával, a verseny előtti foglalkozással segítették a fiatalokat, hogy jó eredményeket érhessenek el. Jobbágy János öt lövésből 42, Kiss György 43, Rendeczky Zoltán 40, Földházi Sára 40, Páhi Etelka 44, Vajda Károly 43 köregységet értek el-Az eredmények mellett azonban igen komoly hiányokat is találunk. A kesztölci szabadságharcos szervezet még a központ által előírt versenyszabályt sem tanulmányozta. A versenykiírásban kiadott három próba és öt értékelt lövés helyett a kesztölci alapszervezet új »versenykiírást« alakított, amely szerint két próbalövést és három értékelt lövést lőhet egy-egy versenyző. A fiatalokkal egyáltalán nem törődtek, nem ismertették előttük a verseny szabályait. A lőtéren fegyelmezetlenül folynak a versenyek. Ezek utcán nem is várhatunk jó eredményt. A versenyen részt vett fiaalok többsége még az 5-ös köregységet sem érte el. A kesztölci fiatalok is szeretnének jó céllövők lenni, szeretnének az »Ifjúsági Céllövőversenyen« is jó eredményt elérni. Bizonyítja ezt az is, hogy a verseny első napján 82 fiatal jelentkezett. A rossz szervezés és a hanyag előkészítés ellenére is Kora Lajos három lövésből 29, Mihalik Mihály 28, Valek Márton 27 köregységet ért el. A kesztölci alapszervezet vezetősége sürgősen változtasson ezen a lehetetlen helyzeten és sokkal többet segítsen a kesztölci fiataloknak, hogy ők is jó eredményeket érhessenek el az »Ifjúsági Céllövőversenyen«.