Szabolcsi Húsipar, 1984 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1984-07-01 / 1. szám

Beleszólnak és cselekednek Beszélgetés Hegedűs Bélával, a pártvezetőség titkárával Termelőmunkánk fontos tar­tozéka, hogy az egyre nehezebb feladatok ellátására ne csak mű­szakilag készüljünk fel, hanem teremtsük meg mindennek az emberi hátterét. Csak akkor le­het eredményes a közös fárado­zás, ha jól funkcionál az üzemi demokrácia valamennyi fóruma. Ez másként azt jelenti: dolgo­zóink beavatottak a vállalat fon­tos ügyeibe, folyamatosan részt vesznek a célok kijelölésében, így érzik magukénak a feladato­kat, s készek azokért áldozatok­ra is. A pártvezetőség titkárát, Hegedűs Bélát kérdeztük arról: milyen feladat vár a vállalat kommunistáira, miként valósul meg vállalaton belül a terme­lés pártirányítása, ellenőrzése. — Vállalatunknál több mint 110 párttag dolgozik három alap­szervezetben. Az 1-es számú alapszervezetben a munkások tömörülnek, azok akik a terme­lés első vonalában állnak helyt. Ez az 55 ember sokat tehet azért, hogy feladatainkat mindenkor pontosan és jó minőségben vé­gezhessük. Szorosan kapcsolódik az ő tevékenységükhöz a 2-es alapszervezet, ahol a termelés és a felvásárlás területén dolgozó kommunistákat találjuk. Ez utóbbi alapszervezet tag­jai azért fáradoznak, hogy a legfőbb cél, az export alap­anyagok időben, kellő men­­­nyiségben és főleg alkalmas mi­­nőségben jussanak vállalatunk területére, feldolgozásra. Itt könnyen el lehet csúszni, ha az ember figyelmetlen, vagy felü­letes. Ráadásul az ő munkájuk az egész megyére kiterjed, hiszen ahol két vagonnyi exportáru van, oda nekik már kötelező a helyszínre kiszállni. Még nagyobb körültekintést, alaposságot igé­nyel a kistermelőkkel történő foglalkozás, hogy a kritikus idő­szakokban is megmaradjon a te­nyésztési kedvük. Tudni kell ugyanis, hogy a mi munkánkat nagyban befolyásolja a diszpo­zíció, tehát az, hogy mennyi árut szállíthatunk tovább. Ez bizony néha átvételi gondokat is ered­ményez. Munkatársaink, a terü­leten dolgozó kommunisták ilyenkor vérbeli pártmunkát is végeznek, amikor türelemmel, okos érvekkel győzik meg a ter­melőket. Nem tapasztalnak-e protekcio­nizmust, kivételezést a felvásár­lóknál? — Erre mindig különösen fi­gyelünk, hiszen itt az egész vállalat jó híre forog kockán. Amennyiben a legkisebb kivéte­lezéssel találkozunk, erélyesen fellépünk, ez fokozott mértékű, ha párttag követne el ilyen cse­lekményt. Ellenkező példáról szólok inkább, az olyan embe­rekről, mint Barna Sándor, aki nem csupán a szakmai munkát látja el, hanem állandóan jelzi a hangulatot is az alapszerve­zetnek, a vállalat vezetőségének, hogy gyorsan intézkedhessünk. Mondta, hogy sok minden az az egyes alapszervezetekhez tar­tozó fizikai munkás párttagokon múlik, ők sikeresen birkóznak a feladatokkal? — Egyértelműen igennel fe­lelhetek. Itt minden kommunista párt feladata jelenleg az export pontos, jó minőségű megterme­lése. Az idei első negyedévben például a bőrös sertés export­ból 1600 tonnát sikerült továb­bítanunk kiváló minőségben, a tavalyi, egész évi 1440 tonnával szemben. Örömmel mondhatom, hogy az itt dolgozó kommunis­ták a legszókimondóbbak, de mi is bátorítjuk őket a nyíltságra. Gond volt például korábban a sok túlóra, amit velük közösen egyeztetve oldottunk meg, ami­kor bevezettük a kétműszakos termelést. Sajnos, most sincs annyi emberünk, amennyi a két műszakhoz szükséges, s ezért bi­zony olykor hétvégeken is kér­nünk kell a kommunisták segít­ségét, amire ők megértéssel vá­laszolnak. Az itt dolgozókkal is megbeszéltük, az 1987-ig kidol­gozandó intézkedési tervünket, többen sürgették a vállalati re­konstrukciót, ami további jobb lehetőségeket teremtene a mun­kához. Ha már az áldozatoknál tartunk, elmondanám, hogy a 3-as alapszervezethez jobbára az adminisztrációban dolgozó kommunisták tartoznak, akik ha nem is túláradó lelkesedéssel, de a vállalat érdekében jelenleg is sok túlmunkát vállalnak, hogy rendben legyen a könyvelés, az ellenőrzés. Hogyan koordinálja a pártve­zetőség az alapszervezetek mun­káját? — A pártvezetőség egyik fő feladata, hogy rendszeresen be­számoltatja a gazdasági vezetést. Nálunk nem múlik el egyetlen pártvezetőségi ülés sem, hogy valamelyik vezető számot ne adna az általa irányított terület­ről. Egyébként a pártvezetőség egy-egy tagja rendszeresen részt vesz az alapszervezetek ülésein, a helyszínen segítséget nyújt és a felvetődő problémákról gyor­san tájékoztatja a magasabb fó­rumokat. Elmondhatom, hogy alapszervezeteink felelőséggel dolgoznak, igénylik a beleszólást és számonkérik az intézkedést. Ez így van jól, vállalatunk gaz­dasági vezetése is ezért támasz­kodik fokozottan a kommu­nisták közösségére. (A. S.) Szovjet exportra szállítják a hordozott zsírt. Képünkön: Nagy Sándor targoncás emeli a tehergépkocsira a becsomagolt zsírt. (G. B. felvétele) Szabolcsi hús húsz országba Körültekintőbb exportmunkát KEVESEN TUDJÁK, hogy Budapest minden lakója számá­ra évente több, mint egy kg ser­téshúst mi szállítunk. Adunk munkát Gyöngyös és Miskolc vá­­góhídjának is. Csaknem 20 or­szág ismeri Szabolcs-Szatmár megye szarvasmarháját, serté­sét, birkáját élve vagy vágva. Az exportérdekeltség és -kény­szer fokozódása itt is fel­gyorsította a piac igényeihez tör­ténő alkalmazkodást. Ezt közös erőfeszítésekkel, gyors piaci in­formációkkal tovább kell javí­tani. Sok vevőnk kifejezetten Szatmárból vagy Beregből kíván bárányt, vagy bikát vásárolni. A vállalati gazdálkodás nagy és bonyolult területe a vágóál­lat- és húsfeldolgozás. E tevé­kenység során realizáljuk azt a bizonyos feldolgozottsági fokot, állítjuk elő aktuális céloknak megfelelően termékeinket, ezen belül a több, mint 600 ezres la­kosság hús, és húskészítmények szükségletét. Ezek a célok és feladatok alakítják 1984. évi gazdálkodási teendőinket is. Idén 70 ezer darabbal több sertést vágunk 1983. évhez ké­pest, megközelítően azonos a marha- és juhvágásunk, valamint a húskészítmény gyártásunk is. Jelentősen körültekintőbb fel­adatokat igényel az idén az ex­port teljesítése. Ezen belül is az okoz gondot, hogy a feldolgo­zottsági fok örvendetes növeke­dése nagyobb élő- és holtmunkát kíván és az amúgy is meglévő zsúfoltságot ez fokozza. Ugyan­csak többlet létszámot és eszközt köt le a sertésvágási feladatok megoldása, amely a vállalati gaz­dasági munkaközösségek nélkül bérgazdálkodási zavarokat okoz­na számunkra. A VGM-ek mű­ködése e gondunkon enyhít, azonban az ott jelentkező na­gyobb költségeket a munkakö­zösségek hatékonyabb működte­­tésével, illetve más módon ki kell gazdálkodnunk! Ahhoz, hogy a II. félévi fel­adatokról szóljunk, ismernünk kell egész évre szóló tervünk időarányos teljesítését. Az eddig eltelt időszakra jel­lemző, hogy az éves terv telje­sítésének mennyiségi eredmé­nyei globálisan megfelelőek: — túlteljesítettük a sertésvágást, — teljesítettük a marhavágást, — bizonyos lemaradásunk van a húskészítmények gyártásában. NEM JÓ TENDENCIA érvé­nyesült a fehéráru-gazdálkodás, a bélfeldolgozás, a kereten kívü­li húskészítmények és az olcsó áruk gyártása és értékesítése te­rén. Kedvezőtlen, bár a mély­pontról elmozdult az ún. előké­szítő tevékenységünk, az alap­anyag-gazdálkodásunk; sokkal jobban meg kell követelnünk a kicsinek tűnő megmunkálási hi­bák és veszteségek kiküszöbölé­­­sét, csökkentését! Különös jelentősége van ezek­nek azon munkafolyamatoknál, amelyek során egységes alap­anyagból jelentős érték- vagy árukülönbségű félkész, illetve késztermék előállítása történik. Igen fontos tehát a hús-zsiradék, a színhús-, apróhús-, a színhús­­in, faggyú- vagy például a bőr­fejtésnél a testen, illetve a bő­rön maradó zsiradék jó elvá­lasztása. Kedvezőtlen eredménypozíci­­ónk megköveteli a hatékonyság javítását, a költségkímélő meg­oldások keresését, illetve alkal­mazását, veszteségeink csökken­tését. Éppen ezért II. félévi ter­melési feladataink a következők szerint fogalmazhatók meg: 1. A tervezettet meghaladó ki­termelési paraméterekkel le kell vágni több, mint 100 ezer darab sertést. Az operatív programok­nak megfelelő célirányos felvá­sárlás és vágás, a vágás során történő szelekció és a technoló­giai hűtés során a minőség és értékőrzés gyakorlatát kell foly­tatni. 2. A szarvasmarhavágás so­rán az I. félévinél is jobban kell érvényesíteni a közgazdasági követelményeket. Tovább kell csökkenteni az exportból kieső hányadot! A mindenkori minő­ségi összetétel alapján annak legoptimálisabb irányú haszno­sításáról kell gondoskodni. Csökkenteni kell a jó minőségű és drága csonthúsok ipari fel­használását és az ipari célra al­kalmasabb húsok értékesítését. 3. A juh­vágás csaknem kizá­rólag exportcélú tevékenység. A sertésvágó vonal erre a célra még jelentős változtatásokkal, kiegészítő eszközökkel sem a legalkalmasabb. De amint erre példa már van, lehet exportra vágni vonalunkon, s a minden­kori vevő igényeinek (a szerző­dések előírásainak) megfelelő minőséget biztosítani kell, hi­szen az importőr más minőséget nem kér tőlünk — és át sem ve­szi! 4. A húskészítmény gyártás önköltségét a tervezett alá kell csökkenteni. Ehhez a húsosztá­lyozás és a számítógépes gyártás­programozás módszereit és ered­ményeit az eddigieknél jobban kell alkalmazni! 5. A tényleges keresettel bíró termékeket az eredményességi rangsort figyelembe véve kell gyártani, a veszteségeseket pe­dig technológia vagy anyagnor­ma változtatással eredményessé kell tenni. Amely termékre ez nem alkalmazható, annak gyár­tását meg kell szüntetni. Helyet­tesítő termékből — szükség ese­tén — időben kell gondoskodni. 6. Felül kell vizsgálni a gyár­tási veszteségnormákat abból a célból, hogy azokat tovább csök­kentsük. Ennek az értékelemzés módszerének megfelelőnek, ok­feltáró, hiba és nem hibát kere­ső tevékenységnek kell lennie. 7. A jó minőségű magas árfek­vésű alapanyagok értékének megfelelő hasznosításáról kell gondoskodni. Állandóvá kell tenni a marhahúsrészek keres­kedelmi értékesítését. Az ilyen alapanyagok csak magas árfek­vésű készítményekbe dolgozha­tók be. Meg kell ismertetni a pi­acot e termékekkel, de ennek át­lagár felhajtó hatását az olcsó áruk mennyiségének növelésével lehetőleg kompenzálni kell! 8. A minőségi színvonalat nem rontó adalékanyag- és mellék­termék-választékot kell bedol­gozni az önköltségcsökkentés, il­letve állományjavítás igényével. Folyamatossá kell tenni a TVP bedolgozását is. 9. Csökkenteni kell a nagy­karbantartási idő tervezett idejét a húskészítmény gyártás és a közvetlen érintett tevékenység területén úgy, hogy az ún. leál­lás-igényes feladatok elvégzésre kerüljenek. Vállalati gazdasági munkaközössége(ke)t kell szer­vezni a nagykarbantartás idejé­re! MINDENNAPI MUNKA so­rán jelentkező feladatok megol­dása mindanyiunk gondja, fele­lőssége, érdeke. Pekár Lajos termelési-műszaki igazgatóhelyettes . A közkedvelt dombházi hús­áruházba érkező tőkehúst 0 és + 5 Celsius-fokon tárol­ják a két modern angol TAY­­LER hűtőkamrában, ahonnan aztán szükség szerint kerül a vásárló közönség elé a friss, szép áru. Képünkön: Tassy Pál gondos munkája nyomán ka­tonás rendben sorakozik a tő­kehús, amit a vevők nem lát­hatnak. o A szakma legjobb brigádjai Az 1983-as munkája alapján a Szabolcs megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat két brigádja érdemelte ki a „Szakma Kiváló Brigádja” címet, a húsüzem Vá­ci Mihály szocialista brigádja és a mátészalkai Petőfi Sándor bri­gád. Arany brigádérmet érdemelt ki a csengeri Béke és a Zalka Máté, a nyíregyházi kirendeltség dolgozóiból álló Dózsa György és Zalka Máté szocialista brigád, valamint a Fogaskerék (műszaki főosztály), a József Attila (szám­viteli osztály), a Móricz Zsig­­mond (személyzeti és oktatási osztály), a Krúdy Gyula (keverő­üzem) és az Asztalos János (ja­vítóműhely) szocialista brigád. Tizenhat kollektíva ért el ezüst-, tizennégy pedig bronzfokozatot.

Next