Szabolcsi Húsipar, 1986 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

szívjuk a minőséget­ ­ álalatunk­­ 1985. évi­ 230 000 db sertés, 14 000 db marha levágását és 5000 tonna húskészítmény le­gyártását tervezte. Ahhoz, hogy e terveiket mennyiségben teljesí­teni tudjuk, elengedhetetlen fel­tétel a minőség megfelelő, sta­bil színvonalon történő biztosí­tása és megóvása. A minőség biztosítását segíti elő a vágás során bevezetett ob­jektív minősítés. Lényege, hogy azok a termelők jussanak ma­gasabb jövedelemhez, akik jobb minőségű vágóállatot állított elő, vagyis kevesebb fehérárut és több, jó minőségű húst tar­talmaznak. A PSE típusú hús előfordulásakor, amely csökkent minőségű hús, nem illeti meg a termelőt a termeltetési felár, zsírréteg, faggyú eltávolítása céljából. Kísérletek folynak vágómar­hák esetében is az objektív mi­nősítésű vágás bevezetésére. Az éves tervben meghatározott vá­góállatok egy része exportra, másik része tőkehúsként, s har­madik része húskészítménybe kerül felhasználásra. Az export­ra és tőkehúsként értékesítésre kerülő félsertés és negyedmar­­ha kiszállítás előtt utáni tisztítás­­ra kerül, az esetleg vastagabb zsírréteg, faggyú eltávolítása céljából. A húskészítményekhez szük­séges alapanyagok a csontozóba kerülnek. Jelentős mennyiség­ben hidegen kerülnek cson­tozás­­ra, azonban próbálkozunk a ré­gi, igazi „húsos fogással”: me­leg marhahús csontozásával és azonnali bedolgozásával. Ezzel a technológiával elérhetnénk, hogy a szabványban megenge­dett maximális víztartalmat tar­talmaznák készítményeink és ál­tala állandó egyenletes minősé­get, s nem utolsósorban önkölt­ségcsökkenést biztosítanánk. A csontozóműhelyben kvali­fikált szakmunkásokkal "ze­néljük szét" a csontos húsokat és a csont nélküli húsokat meg­felelő minőség és szín szerint „összerakjuk”. Gondolok itt a különböző húsosztályokra, vala­mint a magas árfekvésű sonkás és marhajava fevágottak alap­anyagának szín szerinti szétvá­logatására. Megoldottnak tekinthetjük a sertésfej problematikáját. Te­kintve, hogy a vágóvonalon ma­radéktalanul nem tudjuk meg­oldani a teljes szőrtelenítést. Létrehoztunk egy utántisztító csoportot, s csak ezután a­­ mű­velet után kerül bedolgozásra a sertésfej. A hiányosságok, problémák feltárását, hibák kiszűrését az üzemi csomóponti felelősök mellet a gyártásközi ellenőrök­ is végzik. A párhuzamos ellen­őrzéshez társul az iparági la­boratórium, ahol alapanyag és késztermék vizsgálatot, illetve­­ bírálatot végeznek. Az esetleg „gyanús” készítmények kiszállí­tását a meósok nem engedé­lyezik, így újabb bevizsgálás és érzékszervi bírálattal döntik el a termék szabványosságát. Cél: megakadályozni a minőségileg­­ kifogásolt termékek kiszállítá­sát, fogyasztókhoz történő elju­tását minőség biztosítása, meg­óvása céljából elenged­hetetlennek, elkövetke­zendő feladatnak látom a ki­szállítás korszerűsítését. A jó minőségben előállított készter­mékeink a hűtetlen gépkocsik­ban minőségükből veszíthetnek, amely minőség eredményessé­günk feltétele. Medve János termelési üzemágvezető □ Összevont beszámoló taggyűlés (Folytatás a 1. oldalról) foglalkozáson szó volt a napi politikai eseményekről is. Nagy érdeklődés kísérte az előadáso­kat, melyekhez sokan hozzáfűz­ték véleményüket. Az 1985/86- os oktatási évben is beindítot­tuk a pártoktatást, amelynek keretében a XIII. kongresszus anyagainak feldolgozása, meg­vitatása lesz a fő feladat. Bőven volt tennivalója tagsá­gunknak a különféle tömegszer­vezetekben is. A szakszervezet­ben a szakszervezeti választások előkészítése, lebonyolítása je­lentette a legnagyobb erőpró­bát. Jelentős változások történ­tek a KISZ-szervezetben is, hiszen négy alapszervezet tit­kára, s a hét alapszervezet ve­zetősége változott. Már meg­kezdődött a felkészülés a jövő évi KISZ-kongresszusra. Jól dolgoztak munkásőreink, s a vöröskeresztes szervezet tagjai is. Fő teendő a gazdasági célok segítése Eredményeink ellenére bőven lesz tennivaló 1986-ban. To­vábbra is kiemelt feladat a gazdasági munka segítése, az exportfeladatok teljesítése, a minőség javítása. A pártépítés­ben nagyobb gondot kell fordí­tani a KISZ-esek párttaggá nevelésére. Mindhárom alapszervezetünk­ben javítani szükséges a tag­gyűlések látogatottságát, a fo­lyamatos mozgalmi munka ér­dekében pedig személyre sza­bottan kell meghatározni a pótmegbízatásokat. taggyűlés részvevőinek egy csoportja (Fotó: Galátha György) Véradás telefonhívásra Vállalatunknál 1985. novem­ber 26-án tartotta évzáró tagi­­gyűlését a Magyar Vöröskereszt helyi szervezete és mint min­den évben, most is számot adott az elvégzett munkáról a 176 főt számláló tagság előtt. A sze­rvezet kiemelkedő kör­nyezetvédelmi tevékenységet folytat és sokat tesz az egész­ségnevelés, valamint az egész­ségvédelem érdekében. Az egészségügyi felvilágosítás, az embereik egészségkultú­rájának megalapozása és fejlesztése fő feladatunk. Népszerűek és sikeresek az első­segélynyújtó tanfolyamok. Min­den üzemrészben vannak kép­zett elsősegélynyújtók, akik a tanfolyamon elsajátított leg­szükségesebb tudnivalók birto­kában azonnali segítséget nyúj­tanak a baleseteseknek. Továbbra is segítjük a gyó­gyító munkát a v­éradónapok megtartásával. Évente két alka­lommal kiszállásos véradást szervezünk. A vállalatnál közel százan adnak rendszeresen vért. Az önkéntes véradó brigád, mely elsősorban a ritka vércso­portú donorokból áll, egy-egy telefonhívásra­­ is sokszor segített, amikor a betegnek sürgősen vérre volt szükség­ük. Gondoskodunk véradóink megbecsüléséről a rendelkezé­sünkre álló pénzeszközök fel­használásával. Tavaly egy fő huszonötszörös, öt fő hússzoros, egy fő tizenötszörös, tizenhár­man tízszeres véradásért vehet­tek át kitüntetést. Tóth Etelka VK-titkár Két ember fekszik az egymás melletti ágyakon. Minden fehér, még az arcuk is. Nem ismerik a másikat, mégis szo­ros kötelék, pirosra színeződött cső köti össze őket. Vért ad az egyik, fogadja magába a másik; testből testbe. — Egyszer adtam így vért, vagy tizenöt éve — emlékezik Jakab Józsefné a vállalat élőállat-elszámolója, beszélgeté­sünkkor pedig éppen beugró pénztáros. Negyvenszeres véradóként köszöntötte a közelmúltban a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese a nyíregyházi ünnep­ségen. Nem mindennapi szám! Mindenkinél másképp kez­dődik. Emlékszem mi dolgozatírást szándékoztunk elbliccel­ni a gimnázium utolsó évében, úgy szántuk rá magunkat az elsőre. Sokan a katonaság két szabadnapja miatt kezdik, s van aki utána érdek nélkül is szívesen vállalkozik a pici kellemetlenségre, csak hogy segítsen másokon. • Még a Háziipari Szövetkezetben dolgoztam, amikor el­végeztem egy vöröskeresztes ápolónői tanfolyamot. Jánvári főorvos úr volt az osztályfőnököm, neki panaszkodtam, hogy fájdogál a fejem. Ő javasolta, hogy próbálkozzam meg a véradással, hátha segít. Egy idő után megszűnt a fejet hasogató fájás, Jakab Jó­zsefné azonban megmaradt a véradók táborában. A negyve­nes szám csak a térítésmentes adakozásé, volt idő, amikor zsefié azonban megmaradt a véradók táborában. A negyve­­fizetnek is valamicskét. Nem voltak olyan helyzetben a két kicsivel, hogy ezt visszautasíthatta volna. Azóta már nagyok a gyerekek, filléres gondjaik nincsenek, jó ideje már, hogy kizárólag ellenszolgáltatás nélkül nyújtja a karját. — Nem tudhatom, hogy nekem, vagy a családomnak mi­kor lesz szüksége vérre, mindig ebből indulok ki — mondja Jakabné. — Régebben kaptunk néhány köszönő sort, hal­lom, hogy máshol még születésnapi üdvözletet is küld a Vöröskereszt a megsegítettek nevében. Azért ez hiányzik egy kicsit. Nem az értéke miatt... Jakab Józsefné huszonkét esztendeje dolgozik a vállalat­nál, s ahogy mondja „én már itt fogok megöregedni". Talán jelez valamit az is, hogy szakszervezeti munkája a segélye­zési bizottság vezetése ... Papp Dénes A megszelídített mélyvíz VEGYÉSZMÉRNÖKNEK KÉ­SZÜLTEM, soha nem is álmod­tam arról, hogy a termelésben fogok dolgozni — emlékszik vissza Jurkó Gáborné diákter­veire. — A nagykállói Korányi Gimnáziumba jártam és csak az riasztott el a vegyipari egye­temtől, hogy sokan jelentkez­nek. Mindenképpen tanulni akartam, ezért választottam az élelmiszeripari főiskola hús- és baromfiszakát. De a kémiához hű maradtam, országos verse­nyen is győztem, még szigorla­tozni sem kellett ebből a tárgy­ból a főiskolán. Azóta Jurkó Gáborné egészen más területre került. 1972-ben helyezkedett el a vállalatnál, rögtön a főiskolai államvizsga után. Alig fél­­ évig lakott albér­letben a kállósemjéni lány, ami­kor a szülei vettek neki egy két­szobás lakást Nyíregyházán. Ha­marosan férjhez ment és sok fiatal házaspár gondja alól men­tesültek azonnal: nem kellett a lakásszerzés miatt törni magu­kat. A vállalatnál is egyre fon­tosabb beosztásokat kapott. Ép­pen 27 esztendős volt, amikor kinevezték termelési osztályve­zetőnek. MÉLYVÍZNEK ÉREZTEM amikor ezt a megbízatást — fej­tegeti a fiatalasszony. — Bár ta­nultam a mesterséget, de nem volt rutinom embereket vezet­ni. Az volt az óriási szerencsém, hogy az előző termelési osztály­­vezető, Búr András bácsi egy évvel korábban már maga mel­lé vett és ez alatt az egy esz­tendő alatt mindent megtanul­tam, amit ezen a területen tud­ni érdemes. Ma is nagyon há­lás vagyok ezért a betanulá­sért ... — Kell a mélyvíz a fiatalnak, hogy próbára tegye az erejét Ha nem feszül neki a hámnak, amikor a lendület még gyorsan viszi, később nehezebben pró­bálkozik meg — mondja Med­ve János termelési üzemágveze­tő, Jurkóné mai főnöke. — Per­sze nem hagyjuk magára a fi­atalt egy-egy komoly megbíza­tásnál, hanem segítünk neki, de úgy, hogy valójában kedvét lel­je az erőt próbáló feladat meg­valósításában. TÉRJÜNK VISSZA Jurkó Gá­­bornéhoz, akinek a segítség el­lenére is nehéz évek következ­tek. Kétéves volt a kisfia, ami­kor vezető lett. Haladnia kel­lett a szakmai ismeretekkel, be­íratták politikai iskolára is. El­végezte a marxista—leninista es­ti egyetem szakosítóját, a mun­kásmozgalom történetét tanul­mányozta. Járt a vezetőképző intézet továbbképzésére. Lassan beértek azok az erőfeszítések, amelyekkel a húskészítmények gyártását igyekeztek nyereséges­­sé tenni. Hosszú éveken át vesz­teséget kényszerült tervezni a vállalat erre a tevékenységét Így volt ez még 1984-ben is, amikor mínusz 7 millió forintra számítottak. Ennek ellenére 4 millió forintos plusszal zárt a húskészítménygyártás, s ez már önmagában 11 millió forinttal növelte a vállalat kasszáját. — Teljesen logikus, hogy 1985- re már pozitívumot terveztünk — folytatja Jurkóné, Marika asszony. — Úgy számítjuk, hogy 5—10 millió forintos nyereséget érhetünk el. Ha már kimozdul­tunk a holtpontról, mindenáron tartani kell az eredményességet. Nemcsak üzemvezetői felada­ta, hanem vállalt kötelezettsége, megtisztelő megbízatása is Jur­­kónénak a húskészítménygyár­­tást változatlanul pozitív szal­dóval zárni. Pártfeladatul kap­ta, hogy a minőséget javítsák, hiszen új piacokat hódítottak meg, többek közt a fővárosi vá­sárlók előtt is vizsgázik a nyír­egyházi gyár. Folyamatos meg­rendelésre pedig csak úgy szá­míthatnak, ha változatlanul jó minőségben állítják elő ezeket a termékeket. A MINŐSÉGJAVÍTÁST PÁR­HUZAMOSAN kell megoldani a költségcsökkentéssel és ez rop­pant nehéz dolog. Mert hogy ja­víthatom sokszor a húskészít­mény ízét? Úgy, hogy több fű­szert teszek bele. De nagy té­telnél már a drága fűszer meg­­sokszorozza a ráfordítás forint­jait, így ez sem járható mindig. A technológiai folyamat betartá­sával kell a szabványban meg­határozott igen szigorú feltéte­leknek eleget tenni. Jurkóné azóta nem fél a fe­lelősségtől. Száz ember­­ tartozik hozzá és a két művezetőhöz a húsüzemben. Négy szocialista brigád vállalásait koordinálja. 1978 óta tagja a pártnak, még mindig jár a KISZ-alapszerveze­­ti ülésekre is. A szakszervezet­nek is tagja. Többször elismer­ték a munkáját magas kitünte­téssel. Kapott tröszti vezérigaz­gatói dicséretet, kétszeres Ki­váló Dolgozó, s a nőnapon Ta­más Imre igazgatótól vette át a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. ÚGY ÉRZEM, megtaláltam a helyem itt a vállalatnál. Szere­tem, amit csinálok­­ és így a fá­rasztó műszakot n­em érzem te­hernek. A férjem — aki hiáb­om műszakiba jár a készáruraktárba — nagyon sokat segít. Még hordjuk bölcsődébe a kétéves Attila fiunkat és a 8 éves Gá­bort is át kell kísérni a forgal­mas nagykörúton. Nyáron sze­retnénk rendbe v­enni a Sátor ut­cai kis telkünket, kerítést csi­nálnánk, kutat fúrnánk. A kezdeti mélyvíz munkás­­i hét­ köznapokká szelídült, amely­ben fontos megbízatást teljesít Jurkó Gáborné, Tóth Kornélia Jurkó Gáborné

Next