Szabolcsi Húsipar, 1992 (9. évfolyam, 1-4. szám)

1992-01-01 / 1. szám

SZABOLCS HÚSIPARI VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,SO FORINT M új szellem írta: Pekár Lajos igazgató 1­2 perbúcsúztató és ujevkoszonto jó alkalmat nyújt a cíj: vissza- és az előretekintésre, értékelésre, az elmélke­désre, a fogadalmakra és a fogadkozásokra. Ezt tet­tük egy évvel ezelőtt is. Mégis, a két évforduló között igen nagy különbség van! Tavaly ilyenkor még reméltük, hogy stabilizálódik a helyze­tünk, hogy a mindaddig fel nem tárt nehézségekkel szembe­nézünk és talán még nem késő a gyors cselekvés! Tavaly ilyenkor még mintha azt hittük volna, hogy minket elkerülnek a nagy bajok, hiszen az nem lehet igaz, hogy ne­künk is veszélybe kerülhessen munkahelyünk, fizetőképessé­günk, nyereségünk. Tavaly ilyenkor még azt hittük, hogyha végre­­ valamen­­­nyien összefogunk és egy irányba húzzuk vállalatunk képle­tes szekerét, akkor a megsokszorozódó erő képes a kátyút le­küzdeni ! Ma már tudjuk, hogy sokan kerestek és találtak más, ta­lán biztosabb, talán nyugodtabb, de mindenképpen kényel­mesebb elfoglaltságot. És ma már azt is tudjuk, hogy igen sokan vannak, akiknek meg kellett köszönni az eddigi együttműködést és kezdeményezni a munkaviszony felbontá­sát. Tettük ezt abban a reményben, hogy valamikor lesz al­kalmunk ennek helyreállítását is segíteni. Nem volt szükség az elmúlt 10 évben annyi népszerűtlen intézkedést megtenni, mint az elmúlt fél évben. És ezeket az intézkedéseket általában türelem, megértés, sőt biztatások kísérték. Ezt a bizalom és az együttműködési készség csal­hatatlan jelének tekintjük és megköszönjük! Viszonzásul őszinteséget, tiszta­­ kezű és a munkaidő óráját nem néző, a vállalat érdekeit megfogalmazni és jól képviselni akaró ve­zetést ígérünk! Mindenki részére elvi alapokra helyezett ma­gas követelményeket, de szükséghelyzetben megértést. Ész­szerűen színvonalas, ám nem pazarló, nem hivalkodó és ki­hívó életvitelt. A kompromisszumkeresést lés­­ készséget az eltérő álláspontok kezelésére és következetes végrehajtást a már elhatározott döntések megvalósítására. Az óév sok vonatkozásban hozott sikert is, amelyek kö­zül a legfontosabbaknak a fizetőképesség fenntartását, és azt tartjuk, hogy áttekintve helyzetünket és a lehetőségeket, reális és határozott elképzelést alakítottunk ki jövőnket te­kintve. Jó érzés tudni, hogy ezekhez sok erkölcsi támogatást, biztatást és tanácsot kaptunk a Földművelésügyi Minisztéri­um vezető és nem vezető tisztségviselőitől, üzleti partnere­inktől, bankszakemberektől, sok szimpatizánsunktól. Több konkrét feladatba szélesebb körben bevontuk mun­katársainkat, akik kevés kivételtől eltekintve tényleg töre­kedtek a felvetett problémák jó megoldására. Néhányan nem ezt tették. Ezek munkájáról árulkodott az érdektelenség. Mi az, amit 1992-ben el kell végeznünk? Mi­­ az, amivel szembe kell néznünk? Mindenekelőtt a megújult szervezetnek és vezetésnek kell indítani az új szellemű munkát. Egységeinket úgy kell mű­ködtetni, mintha önelszámoló egységek volnának és ezek szerint szükséges a munkát és vezetőt is értékelni. Működ­tetni a pozitív és negatív anyagi ösztönzést is. Jelentősen növelni kell versenyképes kapacitásaink kihasz­nálását és áttörést kell elérni, a húskészítmény-forgalmazá­sunk terén. Az alapanyag-vásárlási kiadásaink és a termékértékesítés­­ből származó árbevételünk közötti különbséget mind relatív, mind pedig abszolút értékében növelni kell. Csökkenteni az adminisztrációs terhet és megszüntetni a bürokrata szemlé­letet. A felszabadult irodákat és helyiségeket, egyes szolgál­tatási funkciókra vállalkozásba kell adni — mihelyt ennek feltételei megteremthetők. Fel kell készülnünk a vállalat társasággá történő átalakí­tására és a mind nagyobb mértékű magánkézbe vonására, adására m­indehhez további sok munka vezet. Az eddig soha nem tapasztalt összetartás segítségünkre lehet! Ha valamennyien akarjuk, sikerülnie kell! De közben vi­gyázzunk egymásra! Boldog új évet! 1992. JANUÁR tartalmából: • 1991: Karcsúsodtunk (3. oldal) A lap • Erős szakszervezeteket! (2. oldal) • Éva Tamásról portré (2. oldal) • Létszámleépítés végkielégítéssel (4. oldal) 1991: karcsúsodtunk, 1992: jobban keresünk? Hol van már a hét szűk esztendő? Eleinte reménykedtünk, majd csak túljutunk a nadrágszíjszorítós időszakon. Ki négy, ki hat évet jósolt, de a jövendölések rendre hamisnak bi­zonyultak. Ma pedig ott tartunk, hogy nem évekre, hóna­pokra, de még hetekre sem merünk előre tervezni. Igaz, jóval nehezebben éltünk ebben az esztendőben, mint azt bárki hitte volna, de ismét magunk mögött tudhatunk egy küzdelmes 12 hónapot. Azért nemcsak gondok barázdál­ták az arcunkat, hanem mosolyogtunk, örültünk is. Ki en­nek, ki annak. Körképünkben arra kerestünk választ: kinek mit hozott az életében az 1991-es év és mit vár a jövőtől? GÖRÖG FERENCNÉ BETANÍTOTT MUNKÁS, BÉLÜZEM: — Egyre nehezebb kijönni a fizetésünkből. Három szép gyer­mekünk született és nekik nem mondhatom, hogy sajnos, ne­künk erre sem telik, arra sem jut. Noha 21 esztendeje dolgo­zom a vállalatnál, a férjem itt gépkocsivezető, mégsem jutunk ötről a hatra. De még így is örülhetek, ha a most nyolcadi­kos fiúnk idejönne hentestanu­lónak. Pedig papíron jobban keresünk, mint régen, mégsem tudunk tisztességgel megélni be­lőle. Sokat gondolkoztam már azon, mennyiből lehetne gond nélkül kijönni. Úgy számítot­tam, hogy legalább 30—35 ezer forint nettóra lenne szükség, hogy hónap végén ne kelljen számolgatni, hány nap van még a fizetésig. S akkor még luxus dolgokra nem is szórnánk szét a pénzt. Jövőre csak annyit sze­retnék biztosan, hogy megma­radjon az állásunk, ne minket küldjenek el a leépítésnél. £ 0 OROSZ FERENCNÉ BETANÍTOTT MUNKÁS, BÉLÜZEM: — Hatodik éve jöttem át a ZÖLDÉRT ládaüzemétől­ egy át­szervezés miatt. Edit lányunk 15, Krisztina 14 éves, és az is­koláztatásuk, az öltözködés egy­re többe kerül. Évek óta ter­veztük, hogy a másfél szobás lakásunkat felújítjuk, végre ezen a nyáron sort keríthettünk erre. Elsősorban az anyagiakon múlott, hiszen saját kezűleg, valamint szülői segítséggel is 40 ezer forintba került a tapéta, a ragasztó, a lambéria és még számos dolog. Úgy gondoljuk, legalább három évig nem kell semmit sem csinálni a lakás­ban. Ez a kiadás viszont kime­rítette a családi kasszát, így rá sem tudunk gondolni jövőre egy hosszabb nyaralásra, örülünk, ha kirándulni eljutunk majd. (Folytatás a 3. oldalon) Katics Ferenc grafikája Görög Ferencné A 330 literes kutterba kerül a kolbásznak való

Next