Szabolcsi Húsipar, 1992 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1992-01-01 / 1. szám
Ellenőrzik a hús minőségét A felgyorsult magyar gazdasági és politikai helyzetben nagy várakozás előzte meg a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége II., rendkívüli kongresszusát. Mint ahogy több felszólalásban elhangzott, a magyar szakszervezeti mozgalom, és különösen az MSZOSZ-ba tömörült szakszervezetek fordulóponthoz érkeztek. A hosszú ideje folytatott befeketítő, lejárató, a hitelességet kétségbe vonó politikai hadjárat ellenére a dolgozók tömegesen szavaztak bizalmat a szó pozitív értelmében régi, hagyományosnak nevezett szakszervezeteknek. Ez a bizalom egyben óriási felelősséget jelent, mert a közvélemény egy jelentős része a szakszervezetektől várja, hogy a szociális piacgazdaságnak nevezett Magyarországon az új társadalmi-gazdasági rendbe a szociális elemek — ha kell keményharcok árán is — beépüljenek. A hatalmon lévő politikai erők, a kormány ne csak a vállalkozói érdekeket vegye figyelembe, mert hiszen mindenki nem lehet vállalkozó, hanem a bérből és fizetésből élők szempontjait is számítsa be politikájába. Legyen esélye a bérből és fizetésből élő magyar állampolgárnak is arra, hogy jól érezze magát ebben az új demokratikus társadalomban. Miben döntött a kongresszus? A kongresszus új programot fogadott el, amely szerint: erős, működőképes szakszervezeteket kell építeni, ahol a szakértelem, felkészültség, a pénzügyi, anyagi alapok és a kollektív fellépés ereje összpontosul, erőt kell mutatni a kormányzattal szemben, mert más nyelven nem ért. A kongresszuson megfogalmazódott, hogy nincs más, ésszerű alternatíva, mint a határozott fellépés, mert nincs hová hátrálni Határozott szakszervezeti fellépés hiányában a kiszolgáltatottság tovább erősödik, amelynek következményeit éveken keresztül sem lehet helyrehozni. Megfogalmazódott továbbá, hogy ha nem győzzük le saját félelmeinket, még gátlástalanabbul háttérbe szorítják a munkavállalók érdekeit. Ha a szakszervezetek nem tudnak törvényes keretet adni, elsősorban a tárgyalóasztaloknál a jogos követeléseknek, akkor egyrészt felmorzsolódnak, másrészt spontánul kirobbanó folyamatos sztrájkok indulhatnak el, amelyek még súlyosabb helyzetet teremthetnek. A kongresszus egységet és erőt mutatott abban a kérdésben is, hogy amennyiben a kormány, mint a legnagyobb munkáltató, nem tanúsít megfelelő kompromisszumkészséget a szakszervezetek által kezdeményezett érdekegyeztető tárgyalásokon, a sztrájkhoz, mint a munkaharc eszközéhez nyúl, akár egy általános sztrájkot kezdeményez Milyen fő követeléseket tartalmaz a kongresszus által elfogadott új program? A legfőbb cél, hogy minél többen jussanak munkához. Nem fogadhatjuk el a munkanélküliséget tartós élethelyzetnek. A kormány kezelje elsődleges feladatként a munkanélküliség problémáinak megoldását. Ennek érdekében a privatizációs bevételek egy részének visszaforgatását munkahelyteremtésre törvény garantálja. Az adórendszer keretében a munkahelyteremtő beruházások részesüljenek adókedvezményben, s a munka nélkül maradók szociális ellátottsága érdekében mielőbbi intézkedéseket követelünk. Ne kerüljön sor a foglalkoztatási törvény olyan módosítására, amely semmissé teszi a korábban kiharcolt, nagyon szerény kötelező végkielégítést. A kongresszus követelései között szerepel, hogy csökkenjen az adóteher, ennek érdekében az adómentes sáv határa legalább 120 000,— Ft-ig terjedjen, a mindenkori minimális bér adómentességet élvezzen és mértéke 1992-től érje el a 9700,— Ft-ot. A piacgazdaság szellemében szűnjön meg 1992-től a bérszabályozás minden formája, helyette a béralku bevezetése szabályozza a béreket minden szinten. Fontos követelései között szerepelt a kongresszusnak, hogy ne kerüljön sor semmilyen okból a nyugdíjkorhatár emelésére, mert ma ez nem időszerű kérdés. A vállalatok magánkézbe adása törvény által szabályozott módon társadalmi-munkavállalói részvétellel, és ellenőrzéssel történjék. A teljesség igénye nélkül felsorolt követelések mellett a kongresszus egységet, erőt demonstrálva, határozottan foglalt állást. A Húsipari Dolgozók Szakszervezete az általános szakszervezeti követelések, célkitűzések mellett minden lehetséges befolyásolási eszközzel — beleértve a politikai befolyásolás lehetőségét is — fellép megélhetési forrásunk, az élelmiszergazdaság érdekében. Követeli az agrárágazat kedvezményezett kezelését az adórendszerben, a támogatási rendszerben, mert a magyar termelő tudása, munkaszeretete, meg a komparatív előnyök nem tudják felvenni a versenyt a közös piaci termelőknek juttatott támogatásokkal. Szükség lenne, ha a magyar parlament rendelkezne mezőgazdasági bizottsággal, agrárlobbyval és nem utolsósorban a parlamentben megtárgyalt, perspektívát nyújtó agrárpolitikai koncepcióval. KAPUVÁRI JÓZSEF HDSZ-titkár Elhunyt Sikli Pál Váratlanul távozott közülünk Sikli Pál nyugdíjas garázsmester. 1954-től dolgozott a vállalat egyik jogelődjénél, az Állatforgalmi Vállalatnál. Dolgozott gépkocsivezetőként és garázsmesterként, de tevékenykedett a szakma minden területén, ha kellett. 1984-ben ment nyugdíjba, de a kollektívát nem kívánta elhagyni, és mint garázsmester megszakítás nélkül dolgozott, szinte az utolsó percig négyórásként. Feladatait kötelességtudóan látta el. Munkatársai szerették és tisztelték. A vállalat és a jogutód kft. Sikli Pál munkáját mindig elismerte, melyre rá is szolgált. Szaktudása, emberismerete, egyénisége mindnyájunknak hiányozni fog. Ezúton búcsúzunk tőled, Pali bácsi. A szállítási kft. dolgozói r Éva Tárnát két emlékezetes eseményre minden bizonnyal visszagondol majd öregkorában is. Az egyik: 1991. december 4-e. Gergátz Elemér miniszter ekkor avatta fel Mátészalkán az Armenia marhavágóhidat, s vehette át az elismerést Pekár Lajos igazgatótól. A másik: 1991. július 10. Ekkor szállt ki az a bizottság, amely minősítette a beruházást: megfelel-e a Közös Piac követelményeinek. Ha ez nem sikerül, elmarad, akkor a másik sem jöhetett volna létre. Sok álmatlan éjszaka, gond, töprengés, megoldás húzódik meg e két dátum mögött, amelyet hol könnyebben, hol nehezebben élt meg Éva Tamás, a vállalat beruházási osztályvezetője. Benne volt a pakliban a siker is, a „bukás" is, no meg a visszaminősítés is. Becsület, hozzáértés, szakmai hiúság, elkötelezettség forgott kockán. Bizonyítani kellett, s ő és a csapat Kovács Árpád leányvállalati igazgatóval az élen akartak. — Július 10-én volt a közös piaci állatorvosi higiéniai szemle. Itt volt az FM állatorvosa, az állategészségügyi szolgálat szaktekintélyei, görög, ír állatorvosok. Mindent megnéztek, árgus szemekkel megvizsgáltak. Bizonyos körök előre tájékoztattak: első nekifutásra úgysem engedik át a „szűrőn”. Mit mondjak? Számoltunk ezzel is. A legkellemesebb meglepetést az okozta, amikor a vizsgálat végén a bizottság lakonikus rövidséggel közölte: javasolni fogjuk a Közös Piacra — emlékezik az akkor történtekre Éva Tamás. Képzelem, mit érzett ott, abban a pillanatban. Elnézést kér, kimegy az irodából, s pillanatok múlva érkezik vissza egy fénymásolt irattal. — Tessék, itt van, most érkezett meg az irat, a bizonyítvány — nyújtja át örömmel. Kezemben tartom a vállalat talán egyik legjelentősebb sikeréről szóló alig 3 oldalas, laikusnak semmit, a szakembereknek annál többet mondó jegyzőkönyvét. Minősítés, bizonyítvány, igazolás. Egy vállalat sikere. Természetesen elsősorban a kigondolóké, a megvalósítóké, a megalkotóké, akik végigcsinálták. Akikben volt kurázsi. Mert ehhez kellett! Nem is kevés. S ez Éva Tamásból sem hiányzott. Az alig 41 éves gépész üzemmérnök csaknem 15 esztendővel ezelőtt került a Szabolcs Húsiparhoz. A műszaki élet területén végigjárta a szamárlétrát. Előkészítő volt a tmk-ban, majd a vezetője lett, kinevezték az anyaggazdálkodási osztály élére, innen a beruházási osztályra műszaki ellenőrnek, majd osztályvezetői posztra került. — Ez volt a vállalat fejlődésének talán a legdinamikusabb időszaka — említi. — Jelzi a felsősimai hizlalda építése, majd megkezdődött Nyíregyházán a korszerű húsüzem 1-es üteme. Ezt követte a szárazáruüzem, majd megépítettük a Csipke utcai szolgálati lakásokat — sorolja. És osztályvezetőként „vezényelte” a szálkás Armenia marhavágóhíd beruházását. Beruházói pályájának legszebb munkája ez. Rövid idő alatt, jó műszaki és higiéniai színvonalon valósult meg. Ingázott Szalka és Nyíregyháza között. Együtt élt a beruházással, megélte a gondokat, az apró örömöket és a bosszúságokat. Hogy mi adta fel a leckét? Elgondolkodik, cigarettára gyújt, s ezt mondja: — Magyarországon ilyen színvonalú marhavágóhidat nem építettek még. Ilyen nem üzemel. Ez az első. Tehát nem nézhettük meg sehol, nem vehettünk mintát, no ilyennek kell lennie. A holland Stork marhavágóvonal világszínvonalú. Nem volt tehát gyakorlati tapasztalatunk. A nehézségekkel a valóságban nyersen kellett szembe nézni, s ha valami gubanc volt azonnal korrigálni. Csak így jutottunk előre. Persze, hogy voltak tervezési és kivitelezési gondok is. Butaság lenne elhallgatni. De megoldottuk. Például átterveztük a szennyvíz- és csapadékvízrendszereket. Olyan új technológiák kerültek beszerelésre, amelyeknek a minősítő okmánya még meg sem érkezett! Mindezt csak egy rugalmas kivitelezővel lehetett okosan, időben, jó minőségben megoldani. Ez volt a KEMÉV. Rugalmassága? Egy dolgot említek csupán. Közismert, hogy először magyar technológiává indultunk a beruházással. Leálltunk róla, mert részben drágább volt mint a nyugati , s ami a fő: műszaki-higiéniai színvonala nem ütötte meg a Közös Piac által előírt igényeket! — említi a nehézségeket. Végül is, mint a közmondás tartja: minden jó, ha jó a vége. Siker koronázta a vállalkozást. Ezt igazolják a nyugati szállítások, az izraeliek véleménye is. Éva Tamásnak ez volt élete eddigi legjelentősebb munkája. Büszke rá, s ő is, kollégái is, no meg természetesen a család, a két gyereke is örült az elismerésnek. Terv, elképzelés, jövő? Gondterhelt az arca. Maga elé néz, nagyot szippant a nem tudom hányadik cigarettából, s ezeket mondja: — Ilyen válságos helyzetben, a nehéz pénzügyi körülményeket ismerve, nem vagyok optimista. Pedig megérett régen Nyíregyházán a sertésvágóhíd rekonstrukciója. Belátható időn belül alig kerülhet rá sor. A hollandok most végzik a vállalat átvilágítását. Én és az osztály az általuk megállapított feladatok műszaki megoldásával foglalkozunk. — Mit vársz tőle? — Csak reménykedem. Reménykedem abban, hogy javaslataikat meg tudjuk valósítani, s ki tudunk kerülni a mostani kátyúból. Reménykedjünk Éva Tamással. Farkas Kálmán Éva Tamás