Szamos, 1899. augusztus (31. évfolyam, 62-70. szám)

1899-08-03 / 62. szám

XXXI. évfolyam Szatmár, 1899. vasárnap, augusztus hó 3. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frl. — Félévre 2 írt. — Negyedévre 1 frt. Egyes példány ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉGI : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. M­edecnemü díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 50 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyílttér sora 10 kr. Őszinteség a közélet irányítója. Eötvös Károlynak Nagyváradon tett púl l­ázatát, hogy vidéki központokat kell­­en ftí^mteni, mi szatmáriak már régen belát­tuk ; mert hazánkban fekvésénél fógva talán első helyen áll Szatmár, mint vidéki köz­pont Magyarország északkeleti részén; ez a legnagyobb város, úgyszólván beékelve jut­­héne­k oláhok és svábok közé, — kulturális szempontból is hivatva lenne e­gészen ve­zér szerepet vinni Elég szomorú, hogy vá­rosunk eddig valóságos mostoha gyermeke volt a magyar kormánynak bámulatos mégis, hogy saját erejéből annyira fejlődött, a­mi minden­esetre csakis a polgárok áldozatkész­ségének köszönhető, a­melyért az utókor hálásan fog megemlékezni.­­ Szomorú, hogy városunkat fejlődési útjában egy né­hány ember fel akarná tartóztatni takaré­kosság ürügye alatt, de mindenütt kilátszik valami titkos önzési czél, mert az illetők írnak mindenfélét, de egy sem írja oda a nevét. Itt van p. o. az építendő Vigadó a­mire nemcsak égető szükség van, de építése foly­tán városunk anyagi helyzete is javulna. Hiszen igaz, a városra minden esetre igen jó lenne, ha a város a Vigadóra szánt telket eladná, de akadna-e vevő, aki e telek­nek teljes értékét megadná? A teleknek becs­értéke 100 ezer­ért, hát megengedhető, hogy ezt 50 ezer írtért elprédáljuk ? vagyis olyan hibába essünk, mint a régi múlt időben azon vezető férfiak, kik már régen a föld alatt nyugosznak, de kiknek hibái nyitott könyv­ként áll előttünk azért, mert értékes telkeket, melyek ma ezereket érnének, potom áron eladtak és igy a pénz és telkek is elvesztek. Hisz majdnem az egész Attila-utczai telkek a városé­i voltak, melyek közzül föl­említem a többi között p. 0. a Papp János­­féle telket!­­ Szerezni lehet, de eladni tel­keket egy városnak nem szabad. A Szatmár és Vidéke névtelen czikkírójától kérdem, men­nyire becsülik a régi törvényszéki épü­letnek telkét és hiszi-e, hogy valaki annak a becsértékét megadná? Hiszen ép úgy le­hetne kérdezni, mire való a Zöldfa ven­déglő ? el kell adni! Ott van a haszontalan sétatér, tegyük pénzzé! Azt is lehet kérdeni, mire való a nagy Deák-tér? Ezt is háztelkekre kellene felosz­tani és eladni A marhavásártért is értéke­síteni lehetne. — Igaz, hogy ha ezeket a telkeket mind eladnánk, a jelenben élő pol­gárok kevesebb pótadót fizetnének, de uno­káink bizonyára azt mondanák rólunk, a­mit az elődeinkről mi mondunk. Nemes dolog a közczélért küzdeni, de tegyük azt nyílt sisakkal és ne bujkáljunk a névtelenség mögé; hiúság és az emberi gyarlóság, magáné­dekek az önzésnek e soha ki nem elégíthető részei, még indulataink és becsvágyunk fékezésével is tétessenek hát­térbe a közügyek tárgyalásánál s ki ettől szabadulni nem tud, ne szegődjék a köz­ügyek szolgálatába, — mert a névtelenség okvetlenül azon gyanút ébreszti, hogy itt valami titkos czél rejlik. Vanna olyan szegény lelkű emberek, a­kik azt mondják: hja az is azért lelkesül a Hotel mellett, mert félti a bérházát!! A német azt mondja: „Wie der Schelm ist, so denkt er!“ Midőn a Deák­ téri parkírozását indít­ványoztam, többen reám rontottak ezen sza­vakkal: az urnak a jövedelme 5—600 fo­rinttal csökkeni fog Feleletem pedig ez volt: Nem bánom ha ezer forinttal is, de városunk legyen egészséges és szép. Senki sem vádolhat engem önzéssel, mert egész életemen át küzdöttem hazámért, a jóért és szépért, saját érdekemet a közérdek előtt mindég félre­dobva. Városunk legyen az első vidéki köz­pont, ezt szivemből kívánom és ezért egész erőmből küzdeni fogok, mert ezáltal polgár­társaim jóléte is emelkedni fog és ha ma áldozatot is hozunk, gyermekeink majd an­nak idejében hálásan fognak reánk vissza­emlékezni. Jelszavam: „Mindig előre!“ Kovács Leó. Megnyugvás. Már megnyugodtam a változhatlanba, A seb, mely úgy fájt, most már behegedt, Csak néha csillan fel a múlt előttem Mint egy rég olvasott tündérrege. És álmaimban látogat meg olykor A mesebeli szép király leány . . . Felébredek ... és eltűnik az álom, Szertefoszlik az éji látomány. Fásult vagyok. A bus közönynek árja Rideg ködös szárnyával betakart. Száraz szemem, könyeimnek forrása A sok sirástól régen kiapadt. A köny, mit hullaték alászivárgott S jéggé fagyott, körülvevén szivem . Ah­­­ogy érzem szivem körül e pánczélt Nem olvasztja fel senki, semmi sem ! Csak egy, de ami ábránd lesz örökre S csodával sem történhet meg talán Ha egyszer hozzám, visszatérne újra Az aranyhajú szép király leány. Ha újra nézhetnék a kék szemébe A bikszádi vasút. Alig van egy egy vasút nemzetgazdasági és kulturális szempontból tekintve fontosabb jel­legű, nemcsak megyei, de országos érdekű, mint épen a bikszádi vasút. És vállára lehajthatnám fejem. Szivem körül felolvadna a kéreg És sirnék, — sírnék hosszan — csendesen. Visky Sándor: Az én ismeretségem kezdete M.-gal. Elbeszélés a művészvilágból. — írta: Nagy E­le­k - Folytatás. Szívélyes búcsuvétel után eloszlottunk, s szép álmokat kívánva egymásnak, nyugalomra tértünk. * ** Még egy, a hölgyek társaságában kelleme­­tesen eltöltött nap s est várt reánk, mely utób­bit a ref. vallásu apáczák — diaconisták — kór­háza javára rendezett tánczmulatságban töltöt­tük el. Jól mulattunk ; a tegnapi ismerősök ma újra eljöttek s azokhoz még újak is csatlakoz­tak, legnagyobb részt a művészvilágból, kikkel a nap folyamában a festészeti akadémia tárla­tán tett látogatásunk alkalmával ismerkedtünk meg. Hiában D.-ban a társasélet legjelentéke­nyebb alakjai művészek s művésznőkből ke­rülnek ki. A következő délutánon ismét egy nem do­hányzó coupéban ültünk együtt a bájos Emilia­s Ottiliával, csakhogy itt volt a néni is, kiről az ebédnél kellőleg gondoskodtunk, hogy étvá­­­gya ki legyen elégítve s újra vissza ne tartsa az utazástól. A társaságot még M. jelenléte egé­szítette ki, aki engem — illetve minket — elkí­sért K.-be. Hogy utazásunk igen kellemesen telt el, arról szólanom is fölösleges, azt méltán elhihe­­tik Önök. Este volt már, midőn K.-be érkezénk; a hölgyeket elkísértük lakásukra s meghívásuk folytán, megígértük, hogy legközelebb meg fog­juk látogatni őket. M. vendégem volt; a hajnal arany fénye s a fölkelő nap sugarai által elözönlött tündéri ragyogásban tündöklő dóm faragványain a va­súti hid remek rácsozatán s II. Frigyes Vilmos szobrán elábrándozhatott amaz ablakból, mely a Rajna felé tekintett; elnézhette a központi indóházból negyedóránként kiözönlő utasok tö­megét s a szomszédos árucsarnokba beözönlő vá­sárosok tarka-barka népét. Egy tanulmány teljes kirándulás a mú­zeumba ; egy séta az állatkertben; egy csóna­kázás a Rajnán; ezek voltak azon szórakozások, melyek délelőttünket betörték ; mígnem délután látogatásra mentünk a Séta-téren lakó Kreutz tanácsosokhoz, hol a legszívesebben fogadtatván,

Next