Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-02 / 1. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP, f­ élévre. Boldog újévet kívánnak az embe­rek egymásnak. Olyanok is, a­kik nem ismerik egymást. Szinte érezzük, hogy az­ esztend­ők sok­­ csalódással jönnek­­mennek, az élet harcában pedig na­gyon elkellene már' egy kis boldog­ság' is. ■ Az elmúlt esztendőre követ hajta­nak az emberek s az­ uj esztendőben csupa rózsákat lát a­ reménykedő tár­­­sadalom. Bár úgy volna, hogy azon rosszabb után ne következnék még rosszabb. Igaz, hogy az esztendők sor­sát nem a gyarló ember intézi: „mert ember tervez, Isten végez.“ De sok függ az embertől, hogy sorsán könnyít­sen, az esztendő is békességesebben folyjék­ le előttünk. Boldog új esztendőt csak­ akkor fog látni az ország, ha az emberek so­kaságát a teremtés utáni­­ vágy • nagy cselekvésekre sarkalja. A tehetségek azonban csak akkor vezethetnek a bol­dogság, a haladás útjára, ha emberi 'Szeret­ette­l' becsüljük meg' a­­ cselekvő embert, ha gazdag javaink kincsestárá­ból bátorító szavakat tudunk osztogatni a gyöngéknek is, ha nem áskálódik testvér a testvérré, rokon a rokonra, barát a barátra, idegen az idegenre, ha az­ ország boldogításának előbbre való emelkedésében az összetartozan­­dóság erejével szolgálná az államot, egyházat, kultúrát, ipart, kereskedelmet, társadalmi intézményeket. A­míg azonban azzal a szokott udvariasság sablonjával köszöntünk Új­évet, mel­lyel ma elénk áll az üzleti érdek, és a­míg a szokás csak azért ad ki üdvözlő kártyákra ezreket, mert egyébbel úgy sem járulhatunk ember­társaink boldog újévéhez, addig amúgy sem lesz igazi boldog új esztendő. Ezreket ölünk gratulációkba, ami bántó és haszontalan kiadás is. Mert a gratuláció udvarias hazugsága egy lépéssel sem viszi előre boldogságun­kat és bizonyos, hogy a modern kol­dus, a­ki elém áll a nyomtató­t szív­­béli kívánságával, az én boldog uj esz­tendőmmel nem törődik, legfeljebb az érdekli, hogy azért a konvencionális ha­zugságáért mit fizetek neki. A szakácsnő, levélhordó, kémény­seprő, harangozó, éjjeli őr, az újság­­hordó, házmester, kisbíró, a borbély, a suszter inas, a tehénpásztor, meg a jó ég tudná miféle személyiség­i szerencse­­kivánatai valósággal ostromállapotba hozzák az ember és az amúgy is szám­lákkal rémitett újév napját inkább ki­vánják ,a pokol fenekére, mint hogy a annak örüljünk, mert ekkor jön elibénk sok gratuláns szives hazugságok között, mosolygó arccal, fontoskodó képpel." A boldog ujesztendő sorsán mi pallérozhatunk magunk A gratulánsok kívánalmai el is maradhatnak egészen. Legfeljebb ha adakozó kedvünkben­­ vagyunk, adjunk a szegények céljaira, a gyógyítóházakra, vagy más jótékony intézményekre. De arra, hogy annak a sok fajta gratulánsnak, a­kik talán soha se tettek nekünk szolgálatokat, az új­évi hazugságért mi csináljunk görbe napokat, hagyjunk fel. Egyszer már szokjunk le arról, hogy a magyar szórja a pénzt. Igaz,­­hogy nevetséges dolog akkor szűkmarkúnak lenni, mikor a nemzeti vagyonból már csak roncsok vannak, de még mindig meg lehet ta­karítani valamelyes nagy összeget. Ha ez az értelmetlen adó előmoz­dítaná az ember uj esztendejét, azt mondanék, hogy két marokkal szórják a pénzt az emberek. De azt a vak is látja, hogy a nagy adóhoz nincs a bol­dog ujesztendőnek semmi köze. Se az állam, se a politikai élet nem javul, ha annak a konzervatív szokásnak hó­dolunk és ha szóval amúgyis elmond­juk egymásnak azt, a­mit egyik a má­siknak kíván, minek azt még külön kártyaírTs" al"mondani. Azért,­ hogy a külföldi papírgyárak nagyobb jövedel­met biztosítsanak. Mert az a sok hebe­hurgya sok képes­lap onnan jön be annyi millió számban, a­mivel szin­tén megrövidítjük a magyar ipart. Az ilyen boldog új esztendőből­ nem kérünk. A szellemi és fizikai erő­ összetartja és a munkaszeretet ereje sarkallon nagy feladatokra. Ha aztán a munkaszeretet vagy feladatok ered­ményében az ország sorsának nagy je­lentőségét látja, ha a haza boldogságá­nak kíséretében nagyobb lesz a haza iránti szeretet, akkor lesz csak igazán boldog új esztendőnk. Mindehhez azonban az Isten áldá­sát kérjük. Adjon énekes, dalos mezőt, hol dús kalászos földön hálát ad a pa­raszt, termékenyítse be a búza virágos Alföld szélmalmait, lapátját, vidítsa fel a hegyes-völgyes szép határ gyeppel ékesített erdejét, szántóföldjét, adjon be szőlő­termést a Hegyalja szőlő­hegyeire, óvjon meg bennünket az éhségtől, be­tegségtől, háborútól, az országos herce­hurcától, adja meg, hogy király a né­pével, nép az ő családjával tudjon örülni az uj esztendőnek, tudjon örülni azért, mert ő maga is közreműködött az uj esztendő boldogságában. Ilyen érzelmek hatása közben kí­vánunk mi olvasóinknak, b­o­l­d Cog újévet... Báró Wesselényi Miklós kiadatlan leveleiből T AH CZ A. Úti jegyzetek írta: Tanódy Endre. IX. (Folytatás) § Antwerpen—Haaga. Brugesből Antwerpent­.-* uLtztuck.! Nem,szép város és meglátszik rajta, mint­ minden nagy kikötő .városon­­ —?.a világ­; szenny. Munkászubbonyb­a va­n­­ öltöztetve az ilyen város. Hanem gyönyörű a terop­­­loma ; — a cathed­rális. Eg­ész ,utun­k­ban nem nagy ügy­est vetettem a t templom­okra. Tudtam, és elismerem,, hogy szépek; hogy, rendszerint nagy­, idők nagy, művésze­inek emlékei, de rövid volt az idő s 'ha fyn­lai mit el kellett hagyni, hát a templomokat­ hagytam­­ el. Az autwerpeni,székesegyházi azonban emlékemben maradt. An­werpen a hatalmasan.kis^,élesített Scheide..(Escant) fo­l­y­a­m­ egyik., partján. _ épp 11.; az, el­to­l­h­a­t­ó kikötő hidak láncolatán át menj­ünk; ,st túlsó partra. Onnan néztük­ a Várost,, a mély­ből karcsún nyulik_ az ég .felé a székesegyház tornya, mint egy minaret. Szomorú, ködös, vizenyős délelőtt volt ; a párák közt úgy emelkedett ki.; a graciózus torony... mint­ egy hableány a hullámokból. A gótikus építészet utolsó­ szakából­­ származó alkotásokat, gyakran szoktak,­a Csipkéhez hasonlítani. Ennél a to­­­ron­ynál­­ találónak láttam a hasonlatot. Folyvást elkeskenyedő, csupa apró rész­letből összerótt alkata nagyon emlékeztet a belga csipke finomságára. E­lől Rubens­­nek két masterműve disziti különösen; az egyiket „A keresztrefeszitést­ 1 legjobb ké­pének tartják. Én remeknek találtam — épugy mint a többit. A kikötőben hemzseg a világ min­den söpredéke, a­mely az áruszállító ten­geri hajók személyzetét teszi. Részben a nagy mu­nkától, részben a nélkülözéstől, részint az állati dobzódáktól eltorzult­­ ala­kok, a­kik tenger vagyont szolgálnak ki; rengeteg értékű áru­szállítmányokat, a­melyeket tulajdonosaik­­— kis kecskesza­­kállú belga bácsik — ' Corbotqifjaikban egy-egy tollvonással dirigálnak ' a világ egyik végéről a másik végére. (Ezek az igazi hatalmas Urak,' n­em a megyei ellenállók!) Éjjel is megnéztük a kikötői­­­ életet. Aljasabbat gondolni sem lehet . ,,én láttam , a hamburgi­ (alipnai) kikötő éjjeli­ életét is,­­de az, valóságos, szalonélet az antwerpenihez képest. Micsoda rémesen elbújtatott zug korcsmák, mulatók ; néhol egyik a másik mellett, máshol meg el­szórva 1 ! Milyen 1:1 t­yómdja a kiüveltség hi­án­yának.­ Milyen irtózatosan barbár szige­tek ezek az ottani nagy civilizáció ten­gerein I kori Antwerpen egyébként a Rubens egy­lakóházával dicsekedik, egyébbel nem igen. A régi részekben középkori Céh házak­­ vannak, épúgy mint Brüssel­­ben; modern alkotás a városban egy óri­ási áruház a párisi „Belle Jardiniére* és a bécsi „Kerngross“ féle áruházak azon­ban még nagyobbak. Antwerpen volt az­ utolsó megállás­unk Belgiumban. Innen mentünk át Hol­landiába , Háagába, a székvárosba. * . *­­ * Olaszországra azt mondják, hogy Európa virágoskertje. Hollandia az Európa­ „tiszta szobája“. A bihari és szatmármegyei módos paraszt házánál van egy-egy szoba,­ a­melyben égig nyúl az ágyneművel dú­­­san terhelt n>­oszolya; falon ketyeg az­ inga­óra, mellé akasztva a kalendárium, ablak mellett a karosláda, fehérterítővel; bevont asztal, hideg kemence és az egész szobában elterjed a tisztaságnak az a kü­­­lönös szaga, a­melyet élő lény lehellet­e soh­a meg nem fertőz. A­ki ismeri az ilyen szobának a hangulatát az elképzelheti Hollandiának­ sajátos levegőjét. •­ Mintha szürkés-fehér gyöngyszeme­ken törne át a­ napsugár,­ mielőtt elönti­ ezt nedveszöld országot; mert téved, a­ki azt­ hiszi, hogy Hollandia nem ragyogó, nem napsugaras ország. Csak nem lehet­ mindjárt m­egismerni, hogy a fény, a­mely betölti, ugyanannak a napnak fénye, a mely hazánkat perzseli. Bizonyára meg van m­ár régen fejtve a légköri tünemény , mely ennek az országnak csodás világí­tását okozza. Részemről nem ismerem ezeket az okokat, de tudom, hogy soha el nem fe­lejtem azt a jóleső érzést, a­melybe a hollandiai párázat színezete ringatja az ember szemeit. • Művészet­történészek szerint ez a kö­rülmény adott nagy lendületet egy időben a holland festészetnek. Félek, hogy avatatlanság a részem­Közli.: Dr. Kardos Samu. Wesselényi Miklós — Nagy Lázárnak. : Szedres, 1848. ápril 24. Nagy Lázár­na­k áldást, Ittlétünk az folyó hó 18-ik ok­a fognap vevénk Sib­ó­­ról legelébb tudósítást ezen Levs­? is. (fo­l­yó­ról, de én­ bizony egyik régi hoHai.d. méh... térnél sem vettem é­szre,­ hogy hazájának levegőjét és fényjellegét­­ ára,sztí»tt^.fiVol.ua . képeire. .. A legnagyobbnál — a halhatatlan Rembrandtnál — különösen* nyomát semt láttam ennek.­ Már akkor inkább Ruys­­dael­nél a­ 17-ik század végén élt­ tájkép­­festőnél, a­kinek vannak­­ rétjfei­ és csator­nái, a­melyeken a holland napsugár sajá­tosságai ömlenek el. Hollandiának további sajátossága, hogy míg másutt a föld a természet aján­déka, addig Hollandiában az „nemkéti vívmány.“ Úgy foglalták el a tengertől tal­palaton­ként. Ez földrajzi adat és művelődés­törté­neti mozzanat volna csupán — hogy­­ha ez különösképen meg nem látszana a hely­színen, így aztán utazási érdekesség válik belőle. Hollandiában becézik a­ földet­. Minden gombostüfejnyi része be van vetve, azaz hogy kél bel­őlé. a , bujít, zöld legelő fű. Olyan gondosan van tartva az egész ország talaja, mint egy úri­­ szalon­ban a szőnyeg. Mintegy szép zö­ld hant, olyan az egész Hollandia. Mintha sirhadt módra domborulna a najádok fölött, a­kik halva maradtak a kiszárított tengerfe­néken ... A városokról közismert dolog, hogy súrolják az utcát és mossák a házak fage­renda falait. A nagy tisztaságtól olyan tiszta a levegő, mintha légüres térben járna az ember. Különösen azokban a vá­rosokban, a­melyekben nincs kereskede­­­­lem. Ilyen különösen Hanga. György lovag védjegy megszabadultam : szenvedéseimtől mióta a „György életbalzsamot“ használom és a gyógyerejét nem tudom eléggé dicsérni! így írja Török Anna, Úszódról (Pestmegye). Számt­­ 1­la­n beteg kapta vissza egészségét a „György életbalzsam“ által, melynek gyógy­hatása cso­dálat^.«. kiválóképpen : gyomorbaj, bélbaj, étvágytalanság, influenza, kilika, láz, csúz, köszvény, fej-és fogfájásban szenvedőknél 84.711 elisnici­nlevél bizonyítja ezt. — 12 kis vagy 6 nagy dupla üveget.­ 4 K 50 fill, bórm­entve. Mindein ily­e­ndnlcskez 1 üveg ingyen lesz mellékelve (umtos használati it áshassal. Szétküld­ a­, egyedüli készitő Varost gyógyszert.Temesvár,Szt-György-tér 603. Ezen háziszér ne hiányozzon egy családnál sem. I György lovag védjegy

Next