Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-07 / 1. szám

Harmincadik évfolyam. Szatmár-Németi, 1913 január 7. 1-ső­l iám. a SZATMÁR VIDÉKE TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL—­v HIRDETÉSEK -s— 1 ' hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak a fonóban Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők , vétetnek föl. Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor- 50 fill. Morvai János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. Fél » . . . 3 > 1 Egyes szám ára 16 é­v Eötvön-utca 6. sz. * * Telefon­szám : 73. Nyilttér garmand sora 20 fillér. A múlt év története A 1912. év sokáig emlékezetben fog maradni, mert hatását sokáig érezni fogjuk, s bár félni lehet, hogy utána még rosszabb is jöhet, még ez sem lesz képes feledékenységbe meríteni Még az év elején folytatódott az élénk közgazdasági élet, két új bank alakul és minden téren mozgás tapasztalható, de mindjárt rá egyszerre csak beüt a krach, s míg az előbb szinte szalad­tak a bankok az ember után és ver­­senyeztek­ a­­ kölcsönkérő kegyéért, március hónapban már bezárulnak a bankok kasszái, megszűnnek a köl­csönzések, megdermed az üzleti élet és ez így tart az egész éven keresztül. Az előző években csupa építkezés a város minden részében, homokhordó kocsik száguldoznak a város minden utcáján, az elmúlt évben egy pár új épületet leszámítva, az építkezés telje­sen szünetel. Nincs pénz, nincs hitel, megáll minden mozgás, csak az adó­sok sóhaja tölti be a levegőt és ered­ményes­ munkát csak a bankok végez­nek, a­melyek a drága visszles­zámí­­tolási hitelre hivatkozással oly magas kamatokat szednek, a­mit már a kir. ügyészség is uzsorának kénytelen el­keresztelni. Az időjárás förtelmes volt az egész esztendőben. Nem volt tél, nem tavasz, se nyár, s augusztus hónapban mege­redtek az és csatornái és esett szaka­­datlanul az év végéig. A kint levő termény, az összehordott búza elrom­lott és a­mi a legnagyobb csapás, nem lehetett szántani, nem lehetett vetni és így oda van a következő év reménysége is. Hogy ily körülmények között nagy kezdeményezések nem történhet­tek, az magától értetődik és ha tör­tént is egyik másik­ téren valami, az bizonyára már az előző évben indult meg és ebben az évben fejeződött be. Ilyen pl. az ipartestület végleges meg­alakulása, mely 30 év óta megszakí­tásokkal gyakran felszínre került, de sikeresen csak most tudott végre meg­­valósulni. Ilyen továbbá a közkórház, mely szintén évek óta égető kérdés,­­ de csak beszéltek róla állandóan, a­ nélkül, hogy előbbre vitték volna, míg aztán az elmúlt évben odáig ju­tott, hogy úgy a hely, a­hol, mint a tervek, a­melyek szerint épülni fog, meg lettek állapítva. A csatornázás és vízvezeték is halad csigamódra, az el­múlt évben is fúródott egy pár kút és végeztetett egyéb odatartozó dolog, de ha csak a­bban a tempóban fog haladni továbbra is, mint a­hogy­­ eddig haladt, majd csak az unokáink fogják elérni a megvalósulását. Igaz, hogy most akármilyen gyorsan akarnók is csinálni, a rossz pénzviszonyok aka­dályul szolgálnának. tők: Az év elején, mint fentebb emlí­alakult két uj pénzintézet, a Szatmárvidéki takarékpénztár és az Agrár­bank, melyek később fuzionál­tak. Ugyancsak fuzionált a Szatmári őszinte szeretetet váltanak ki az ember szivéből, hogy sokáig — talán soha ! — nem felejtheti el őket az, a­ki már találkozott velük, s akinek alkalma volt betekinteni a naiv gésalélekbe, a­ki látta az álmodozó, szelid arcnak minden őszinte mosolyon ke­resztül is átható méla szomorúságát. A legfiatalabb és legszebb, elvált a terraszra indulók csoportjától. Átsietett a ciprus során, hogy­­ észrevétlenül juthasson az úgynevezett toronyba, a­honnan gyönyörű kilátás nyílik a bűbájos tengerpartra, a­hol a le - föl sétáló karcsú tengerésztisztek alak­jait egészen jól ki lehetett venni. — Maikó mereven bámul a csöndes tengerre, melyre a hatalmas hadihajók ívlámpásai káprázatos fén­nyel csillagokat szórtak. És a mint így, elmerengve néz a távolba, — nagy, nehéz bánat ráül a lelkére s árnyékba vonja tiszta homlokát. Tehát igazi — Az idegen flotta már felvette horgonyát, hogy a kora hajna­lon hazafelé induljon. És magával visz min­den álmot, reményt, illúziót, a­mi az ő lel­kében fakadt... magával viszi azt a forró, rajongó szerelmet, hogy soha többé vissza ne hozzál Igen, soha többéi — Miakó ol­dalt hajtja fejét az apró, rózsákkal befutta­tott ablakfára. Átálmodja még e­gyszer, utoljára az imént lefolyt gyönyörű történetet, hogy azután, az induló hajóraj ezt is magával vigye. — Többet nem fog erre gondolni, csak most, még egyszer... Fölidézi az elmúlt, szép napokat, a tovatűnteket, a visszahoz­­hatatlanokat ! központi és a Szatmári polgári taka­rékpénztár is, sőt mint hallani lehet, hasonló fúziók még más pénzintézetek fözött is tervben vannak, a­mi ért­hető, miután a pénzintézetek a mos­tani válságos időkben természetszerű­leg érzik, hogy támogatásra van szük­ségük, különösen pedig azoknak, a­melyek eddig sem voltak erősek. Több más vállalat is alakult, de azok na­­gyobbrészt az ismert oknál fogva vál­ságba kerültek. A múlt év egyik nevezetessége, a mozi diadalmas bevonulása. Az „Iparos Otthon“ nagytermében működő mozi valósággal meghódította a közön­séget és hogy a színház védelmezve legyen, a hatóság a színi idény tar­tamára betiltja az előadásait. Sokan azt mondják, hogy a jövő a mozié, a miben sok valóság látszik lenni, s a mit­­ az is látszik támogatni, hogy a mostani színigazgató is kezd próbál­kozni a mozival. A Tanügyi téren nevezetes esemény volt­ a kir. kath. főgimnázium uj épü­letének ünnepélyes felszentelése és áta­dása. Ugyancsak megemlítjük itt, hogy a polgári fiúiskola díszes épülete is elkészült. A sajtó terén nagy rokonszenvvel találkozott a március végén megindult „Uj Szatmár“ című független napilap, mely egy most már újból érezhető nagy hiányt lett volna hivatva pó­tolni, de a szomorú pénzviszonyok miatt alig egy félévi működés után megszűnt és a vele kapcsolatosan le­látja az arcot, a szépet, a büszkét, az árnyékokat, az ujjai mintha most is simo­gatnák a hullámos, barna fürtöket... mintha e feje ott pihenne az izmos férfi vállon s ő lehunyt szemmel álmodozna örömről, boldog­ságról. — És érzi a csókot a szempilláján, az ajkán. — Itt állt akkor is, mint most, selyem szallagos derekát átölelte a férfi, a­ki akkor azt mondta neki, hogy szereti... De tegnap, — mily borzasztó fájdalom — már más volt egészen. — Tegnap azt mondta, Isten veled, kis Maikó. Én elmegyek, mert el kell mennem­. — Felejts el engem, a te jó barátodat, akinek sok szép, boldog napo­kat szereztél. — Nem tudtam úgy elválni tőled, hogy el ne búcsúzzam, hogy meg ne szoríthassam puha kezedet... Adieu Maikó ! — És érezte, hogy elsápadt s szemei meg­teltek könnyel. Érezte, hogy mit jelentenek neki e szavak, hogy itt hiába való most a könyörgés. Vége az álomnak, az illúziónak. Vége mindennek ! Ha az esze nem is tudta felfogni, hogy miért kell elválni, a szive megérezte. Lehajtotta fejét s halkan, szomo­rúan búcsúzott. Adieus — Egy percig érezte az izmos kéz meleg érintését, a mint az ál­lóhoz ér, hogy fölemelje fejét, de ő lehunyta szemét, hogy ne lássa mint távozik tőle az, a kit olyan nagyon szeretett! Ne lássa szá­nalmát annak, akinek ő a lelkét feláldozta. — Csak a lépteit hallotta a lépcsőkön lefelé; aztán az is elenyészett a kert puha fövényén. — Mire felnyita szemét, egyedül volt. Egye­tesült „Modern nyomda" is beszüntette működését. — Ugyancsak megszűnt a „Szatmár-Németi” címü hetenként két­szer megjelenő lap, az „Északkelet“ címü napilap pedig, mely „Uj Szamos Jjság“, majd „Szatmári Friss Újság” címen egy ideig szenzációval dolgo­zott, „A Polgár“ címen átalakult heti appá. A város hivatalos életében meg­említésre méltó, hogy a tisztviselők megkapták a családi pótlékot, a­mit aztán a közgyűlés a többi összes al­kalmazottaknak szintén megadott. Az országban és a külvilágban szintén emlékezetes marad az 1912-dik év. Egyrészt a politikai pártok éles szembehelyezkedése egymással, mely áldatlan helyzetből a legnagyobb er­kölcsi hátrányok származtak és állan­dóan származnak, másrészt pedig a folyton fenyegető háború réme, mely­nek izgalmai még most is tartanak és ki tudja, mikor mondhatjuk el majd, hogy a háború veszedelmétől végre megszabadultunk. Azután a balkán háború, hol a négy balkáni állam küzdött az egymagában álló törökkel és a­mely befejezettnek még szintén nem mondható, bár a most folyamat­ban lévő londoni tárgyalásoktól re­mélni lehet, hogy a békét fogja ered­ményezni. Töméntelen emberi élet pusztult el a különböző véres ütköze­tekben, a­miből fájdalommal lehet konstatálni, hogy bár az emberekben meg­van ugyan a vágy az állandó béke megvalósítására, de sohasem lő­dül a csillagvilágos éjben mérhetetlen, vérző fájdalmával !... Azért jött hát ide, hogy búcsút mond­jon a távozónak, hogy meglobog­tassa selyem kendőjét, hogy kisírhassa magát megölt szive romjain — utoljára! Bent a szive mélyén zokog az érzés, míg ő néma szomorúsággal tekint a messzeségbe. — Nem tudtam szemedbe mondani Joné, mert nem akartalak megbántani, hogy annyira szeretlek. De most, hogy egyedül vagyok s tudom, hogy nem jösz többé vissza, most fogadd el könnyeimet, szivem jajszavát, vergődő lelkem sóhaját, mind azt mondják ezek : Isten veled ! Te most nagy útra megy az, az igazi élet, az igazi boldogság felé, és én itt maradok újra egyedül, kifestem újra hal­vány arcomat, hajamba nagy veres krizánté­­meket tűzök és táncolni fogok hajnalig, dalos mosolygással, hiszen ez a sorsom ! Játékszer vagyok, bárki megvehet s eldobhat újra, ha ráunt. — Nem vádollak Joné. Köszönöm néked, nagyon köszönöm azt a két hónapot, a­melyben olyan boldog voltam. Ha van valami szép, amire emlékezem, úgy te leszel az, bár arra kértél, hogy felejtselek. — De feledni csak az tud, akinek van még útja a boldogság felé. Én, Joné, már lejár­tam ez utat. Rövid volt, de gyönyörű volt. Lásd, olyan az örömöm, mint a virág élete, mint a harmat csókja s vájjon ki sír érte, hiszen mindennek más jó helyébe, min­dég szebb, jobb, érdekesebb. Mit tehetsz te róla, ha kezed között szét­hulltak álmaim, nagyválasztéku cipőraktárát I­­­ TARCA. Ott a­hol a nárcisok virulnak. Irta: Innocene Méta. Bűbájos igézet varázsa száll az alko­nyatra. A búcsúzó nap arany karimája be­­ragyogta a tarka virágos gélakertet, amely­nek pompás, illatos virágágyai körül megkésett álompillék röpködtek tova­ s csókot, lopva a mimózák apró kelyheire. A faragott kő mederből szivárvány színes sugarakban szö­kött fel a víz, s finom csipkés hullámokban esett, vissza, míg kristálya alatt karcsú aranyhalak kergetőzva siklottak tova, gyöngy buborékokat hagyva maguk után. A fákkal szegett, hosszú kert során már kinyúltak a tarka lampionok. Itt-ott feltűntek a gésák törékeny alakjai, a tiarit kecsesen hajoltak meg a dús virágú, törpe cseresznyefa le­csüngő, permetező­ ágai alatt. Arcunkon az a szelíd, egyforma mosoly, szemükben a saját­ságos, meleg fény, mintha csak azért volná­nak e földön, hogy maguk körül bájt, nyu­­galmat árasszanak. Lényük nem hevít,táncuk nem perzsel, dalukban nincs erő, szenvedély, de tipegésük, halk hangjuk, gyöngéd moso­lyuk— alázatos, törékeny kis lényük annyi • r !• | i. f l­SraXnwÁ___1 • | | | ,s­s _ r­r­w * n­r 1 — ajánlják a­­ vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = V Közvetlen a „Pannónia" szálloda melletti! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. KEGE$KEZTEK !!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik

Next