Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1914-01-06 / 1. szám
MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Egész évre Fél > TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az előfizetés ára. . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 60 fill. . . 8 » I Egyes szám ára 16 » SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvai János könyvnyomdája, Eötv5i*ntos 6. sz. e * Telefonszám : 73. —v HIRDETÉSEK -v— e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek fel. t A hirdetések díjjal «ifire fizetendők. Nyilttér garmand sora 20 fillér. Egyik legnagyobb ellenségünkről. Nem kalandozom’a találgatások mezejére, nem fokozom az olvasó kíváncsiságát, hanem mindjárt e sorok elején elmondom, hogy e cikkben az alkoholról lesz szó mint egyik legnagyobb ellenségünkről. Szinte hallom egyesek „hangos“ mosolygásait: „Már megint az alkohol?“ Ugyan, hagyjanak már békét annak az alkoholnak!“ „Már megint egy antialkoholista prédikál.“ Nem mondom, hogy a téma, amiről írni akarok, uj, sajnos, nagyon is közismert, mégpedig a lehető legrosszabb oldaláról. De bármennyit is írjanak az emberiség egyik legnagyobb ellenségéről, az alkoholról, minden író gondolataiban, ha keresünk, találunk valami újat, valami érdekest, megszívlelni valót, melyet szem előtt tartva meggyőződhetünk annak igazságáról. Az alkohol rabló módjára támadja meg az embert és kifosztja nem egyszer a legutolsó fillérig. Alattomos módon simul az áldozathoz, reáborítja kábító fátyolét, ott vergődik aztán a szerencsétlen áldozat fojtó, észvesztő mámorában, míg fel nem ébred. Akkor tapasztalja aztán az ember, hogy ki van fosztva mindenéből úgy magát, mint családját kitéve a nélkülözésnek és számtalan esetben a nyomornak. Mi történik azután? Szaladunk, rohanunk talán a rendőrségre, hogy feljelentsük a fosztogatót? Vagy bűnvádi feljelentést teszünk a büntető bíróságnál? Nem. Ilyenkor az ember bölcsen hallgat. Hallgat, de a szesz által összeroncsolt idegei nem hagyják nyugodni, keres valakit, akin bosszút álljon amiért oly gyenge volt, hogy az alkohol diadalmaskodott fölötte, kiforgatván mindenéből. És ki áll hozzá legközelebb ? Ugyebár a hites feleség? Ugyebár a gyermekek, a családtagok Ezeknek kell keservesen megszenvedniük azt, hogy a férj uram, az apa az éjjel ismét „züllött“. És ez a legnagyobb ellenségünk mindannyiszor közeledjék hozzánk, igyekszik hozzánk férkőzni, ahányszor pénzt érez a zsebünkben, vagy tudja, hogy van még hitel. De nem csak anyagi romlásunkat sietteti elő az alkohol, hanem rátör erkölcsi tőkénkre és megfoszt legdrágább kincsünktől becsületünktől,egyéni és erkölcsi értékünktől. Ha egy józanéletű emberrel beszélünk, valamelyes ügyben vele tárgyalunk egyéni értéke szerint becsüljük meg és az iránta érzett tiszteletünk egyéni érzéke szerint fokozódik. Ha ugyan ezen emberrel van dolgunk akkor, mikor ré Aztán haptákba vágta magát s mintha a fiatal katona eskü szavát ejtené igy beszélt: — Szavamat adom, Tabita testvér, hogy okos leszek ám. Dongás apó szava pedig aranyat ér. A kis apáca mosolygott. És szemeiben a kétség és reménység sugarai játszadoztak. Dongás apó, először ment ki most. Kiegyenesítette meggörnyedi hátát. Vörös, viharverte arca néha büszkén hajlott le mellére, amelyen a csatákban szerzett érdemrendje csillogott. szeg a szesz hatása alatt áll érzéke előttünk nem nyom annyit a korban, mint az előtt. És minél többet veszít értékéből, mig végre semmi tekintélye nincs előttünk. Az olyan emberek pedig, kincs ember társai előtt semmi értéke nincs, nem érdemes élni. És hogy az igy van, bizonyítja a naponta előforduló, az élettel meghasonlott, a lelki egyensúlyát elvesztett emberek öngyilkossága. Ha a börtönök zárkáiba bepillantunk, ott látjuk ezen egyik legnagyobb ellenségünk áldozatait: a rabláncra fűzött, erkölcsi halottakat, a sötét tömlöc nyirkos földjére hullva átkozzák azt a percet, melyben először nyúltak a szeszes italhoz, átkozzák nagy botorul azt az embert, ki a szeszes italokat feltalálta. Nézzünk szét ezen szerencsétlenek otthonában, otthon hagyott családtagjai között. Mennyi sóhaj, mennyi könny bánat, sirás fakad ez ellenségünk munkája nyomán, ott, hol eddig vigság, öröm, megelégedettség honolt. Az «kulul kirabolja zsebünkből az utolsó fillért, azután megfoszt becsületünktől. Azt gondolnék, hogy talán elég is már az áldozatból. Nem. Még az egészségünket is kívánja a démon. Miután anyagilag és erkölcsileg teljesen tönkre tesz, mig egészségünket is kívánja, mellyel — talán ha teli, hogy az esküvőjén ott legyen. Az egyetlen bácsija, már mint Dongás úr ... btt legyen. Dongás apó hát kimenőt kért. És meg is nyerte. A népséget már együtt találta. Ki a fehér asztaloknál. Ki hol. Mikor Dongás apó belépett . . . riadalom támadt. Régi pajtások, felcseperedett ifjú legények rajongták körül... Az öreg szinte szédült. Verejtékcseppek hullottak barázdás homlokáról. És lelkében nagy hullámzás támadt. Nem jól érezte magát. És amúgy sejtelmesen azt súgta magában: — Talán el se kellett volna jönni. Kibuktam én ebből a világból. És lelke csakugyan visszaszállott a menházba. A jó, szelíd, csöndes békesség fészkébe. Hanem ... az ebéd közepén, már visszajött a lelke a menházból. Amint egy-két pohár borocskát lehajtott... felszabadultak agyában a legközelebbi képzetek, emlékek. Eszébe sem jutott a menház. Ivott és ivott. Talán őszintébben, mint a többiek. Sőt csudák csudája ... az ebéd végén már dalolni is kezdett. Hej, haj ... az a dal! Azok a régi dalok! Azok az öreg szivet is felzaklató tüzes dalok. Eszenden lett. A vacsoránál az agyába villant valami. Egyszerre mintha végig szaladt volna lelkén egy áram. És ez az áram, ez a villanás olyan kellemetlen volt. De milyen kötekedően — kellemetlen. — A záróra! súgta neki valami szellem. — A záróra!... itt a záróra ... — Höss!.. höss! mormolta, már semik, sem maradt, mégis megtudnák keresni a mindennapi kenyerünket. És az az ember, kit a szesz tett nyomorékká, beteggé, munkaképtelenné, még szerencsétlenebb a börtönben sínylődőnél, mert a társadalom még a megszállást, a segítséget is megvonja tőle. Az eddigi írottak után valaki azt mondhatja, hogy itt egy antialkoholista próféta prédikál. Hát nem mondom, antialkoholista vagyok szó ideális értelmében. Nem tartom a — ugyanis — az egyedüli üdvözítő életmódnak a teljes abstinenciát és nem tartom az emberiség utolsóinak azokat kik mértékletesen az egészség fentartása végett rendesen élvezik a szeszes italokat. Tekintsünk végig az orvosi karon! Az orvosok legnagyobb része élvezi a szeszes italt, de nem él azzal. Az orvosi kar legnagyobb része rendel a betegeknek szeszes italt, de csak addig és annyit, ameddig és amennyit az egészség helyreállítására vagy föntartására szükséges. A teljes abszinencia nagyon szép és helyes dolog, aki teljesen abstinens, csak dicséretet érdemel, azonban nem kevésbbé dicséretre méltó az sem, aki a szeszes italokat élvezvén azok élvezésében elmegy addig a határig, melynek végpontján az áll: „elég". Igaz, hogy nem könnyű dolog felismerni És egyszerre felugrott, mintha újra az élet kezdődnék. Dalt intonált. Gúnyos mosollyal, intonált. És felszakadt utána a vágy. Nevetés és közös dal. Aztán először maga magának kezdett beszélni. — Hát sárga csőrű vagyok én . Aki a csatáktól nem félt, most retiráljak a büntetéstől . — Ugye öcsém, fogta meg majd ezt, majd azt, akkor megy haza Dongás apó, mikor neki tetszik. Unokaöccse szeretettel, de aggódással nézi, nézi az öreget. Aki fel-felállott. És megnyugtatta: — Engedély öcsém. Az egész éjszakára. Akár minden éjszakára. És ott maradt. És ivott. Csudálatos ... mindig bírt inni. Az utolsókkal együtt végre ő is útra kél. Egyenesen, délcegen. Büszkén, hogy megbirkózott — a tüzes nektárral.* A baj azonban ott kezdődött, hogy az első kanyarulatnál azt vette észre, hogy neki szomjan kell elpusztulnia. Mikor aztán magára maradt... egy kocsmába. . Onnan a másikba. Hajnalhasadáskor a rendőrök szedték fel szegény Dongás apót az utcán. Egy pad alól. Hóltrészegen. Közel a menházhoz. Hát bevitték oda. A csendes, a nyugodt fészekbe. Mikor felébredt felismerte a szokásos környezetét. És különösen Tabita nővér apáca ruháját. Csak avval nem volt tisztába, miért fekszik ő itt fényes nappal. És miért ha TARCA. Kimenő. Az öreg Dongás mozdulatlanul, előrenyújtott nyakkal tűrte, hogy Tabita testvér, a menházi apáca végig vizsgálja az öltözékét. Mert az öreg Dongás kimenőre engedélyt kapott. A fiatal, alig leányságába szökő apáca meg nem állhatta mosoly nélkül, mikor az öreg úr engedékenységét látta. — Rendben van, Dongás apó. Mulasson jól a lakodalmon. De főleg .. . Az öreg összerezzent. — De főleg? — De főleg — mondotta a testvér nagy komolyan, de szerető gyermek hangon .. .' Legyen okos. Dongás apó túl volt a hetvenen. Az apáca, mondom alig szökött leányságába. És mégis, ez a kis nő anyáskodott és úgy bánt az öreggel, mint anya — a fiával. Szinte uralkodott rajta.Az öreg pedig nagy türelemmel tűrte. Sőt büszke volt reá, mert társai is mondották, hogy legfigyelmesebb szeretetben részesül köztük a menházban. Azért most is, erre az egyetlen, de különös szóra, hogy „főleg okos legyen“ . Dongás apó köhécselt egyet-kettőt, aztán hasonló gyöngédséggel mondotta: — Főleg okos legyek. Értem.______ * Oh, milyen története van ennek, hogy ő, már mint Dongás apó a menházban lépdeli életének utolsó garádicsait. Akarjátok tudni 7 ... Egy esztendeje múlt. Ujfent nagy vargabetűt csinált az öreg. Ott a menház közelében félholtan szedték fel a jó apácák. Kiéhezve. Ütötten, kopottan. Mióta ugyanis az ő jó öreg felesége meghalt, züllött Dongás apó. Nem volt otthon, ahol mindene megvolt. Szaladt hazulról és szórta a felesége megtakarított kis tőkéjét. Ott tartott, hogy már bútorait is elárverezték. Egyszer csak arra ébredt fel, hogy a menházban van. Need volt ez az ébredés szomorú, megrázó. Szeretet vette körül. Oly jól, otthoniasan érezte magát, hogy sose gondolt arra, notalán egyszeregyszer kimenő is elférne. * Hanem most unokaöccse lakodalma következett. És ez a fiú nem tágít. Kövenagy választéki cipőraktárat ajánlják at vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. __ Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! ^ A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára.___ MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női és gyermek valódi ebevro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben-