Századok – 1941
Történeti irodalom - Mályusz Elemér - 68
69 TÖRTÉNETI IRODALOM befejezetlen. Amikor áttöri magát a jelenben élő emberig, akkor érzi át maga a történész-szakember is saját problémáinak teljességét. Nem akkor fogalmazunk a nagyközönségnek, ha elhagyjuk a dolgok nehezét, hanem ha magunk is belsőleg legyőzzük azt. A közönséggel való ily kölcsönösség , az emberi lét mind mélyebb átérzése. Ezért tűnik fel a Művelődéstörténet minden tanulmánya belső küzdelemnek a szakszerű kérdések végső megvilágítására. Vannak szerzők, akik a szakszerű állványzatot kevésbbé teljesen tudják eltakarítani , de mindenütt érzik, hogy mélységekből épül fel az. Mintegy harminc szerző sorakozik fel e két kötetben s jórészt az ifjabb generációból. A „specialitás" nálunk is ugyanannyi, mint bármely nagy nemzet történettudományában ; ily ' szakszerű tagozódás nélkül a mi történelmünkben sem lehet modern eredményeket kidolgozni. Az egyenrangúság a külfölddel mégis kétségtelen. Pedig nálunk minden specialitás csak kevesek munkájára van bízva, mindenkitől nagyobb erőfeszítést, felszerelkedést kíván s a szakszerű elszigetelődés tudatának idealista felülmúlását. Akár államszervezetről, akár társadalmi rétegről, vagy pl. építészetről, vagy ékszerekről legyen szó, minden fejtegetés mélyebb összefüggések felé igyekszik. Lehetőleg nem elégszenek meg azzal, hogy ezt a mélyebb egységet valami „sajátosan magyarral" helyettesítsék, hanem egy állandó működésben lévő, önmagát kizáró kultúrszerkezetet éreznek az életteljes összefüggésekben. Idegen hatások alakíthatják e szerkezetet, de csak annak belső törvényei szerint. így dolgozza ki a magyar művelődéstörténet az európai fejlődés egyik sajátos területét. Sokkal jelentősebb ez a munka, mint azt a külföld, egyelőre, elképzelhetné. Sok mindent megláthatunk mi, sajátos helyzetünkből, perspektívánkból, amire a külföldi tudományosságnak nincs meg a kellő távlata. Nem csupán színfolt vagyunk az európai kultúrtörténetben, hanem példa az európai fejlődésmódszereknek sajátos érvényesülésére, ami mélyen jellemző e módszerekre, új lehetőségeket nyújt azok bennsőbb megértésére. De épp ezért már itt kell megjegyeznünk, hogy a köteteknek általános hiányossága , túlságosan csak Nyugat felé néznek s igen kevéssé az európai Kelet felé. Természetes, hogy nyugat felé hívnak a lényeges szerkezeti összefüggések s ezeket kell elsősorban kidolgoznunk. De e nyugathoz tartozandóságunk plasztikusabban emelkednék ki, ha a görögkeleti szomszédság felé éles elhatároltságunkat szemléltetnénk. Nem külsőleges, tagadó feladat lenne ez, hanem a nyugati fejlődés belső megértését szolgálná s általában a fejlődés konkrét módszereinek belső természetükben való megértését, termékenységük vagy tehetetlenségük magyarázatát. Az emberi fejlődés általános törvényszerűségeinek felfedéséhez járulna hozzá a magyar tudomány, sajátos lehetőségeinek kihasználásával. Miért, hogy határainkon magas partként szakad meg a görögkelet felé az Okcidens kultúrszerkezete ?