Századok – 1972
Történeti irodalom - Szabadság te szülj nekem rendet! (Ism. Kun László) 481/II
481 TÖRTÉNETI IRODALOM SZABADSÁG, TE SZÜLJ NEKEM RENDET! (Budapest, Kossuth, 1970. 286 L) A Magyarország felszabadulásának 25. évfordulójára — Nagy Eta és Petrák Katalin szerkesztésében — megjelentetett kötet 23 visszaemlékezést foglal magában. A visszaemlékezések lényegében felölelik a felszabadulás első napjaitól a mezőgazdaság szocialista átszervezéséig terjedő időszak legjelentősebb eseményeit, vagy legalábbis azok jórészét. A kötet a szerkesztők előszava szerint szerves folytatását képezi a felszabadulás 20. évfordulójára megjelent ,,A szabadság hajnalán" című hasonló jellegű munkának, mely a felszabadulást követő év történetét kívánta bemutatni. Úgy véljük, a szerkesztők általában szerencsésen választották ki és szólaltatták meg a korszak történelmi eseményeinek részesei közül azokat, akiknek ezekről érdemleges és fontos mondanivalójuk van. Visszaemlékezéseik túlnyomó többsége megfelel a memoárokkal szemben támasztott követelményeknek, a történeti hitelesség és a stiláris kívánalmak terén egyaránt. A visszaemlékezések első nagyobb egysége a felszabadulástól a proletárdiktatúra megteremtéséig terjedő időszakkal foglalkozik. A 23 visszaemlékezés közül 13-at sorolhatunk ebbe a csoportba. Véleményünk szerint ez a kötet legegyenetlenebbre sikerült része; — elég gyakran találkozunk a visszaemlékezésekben különböző politikaipublicisztikai frázisokkal, olykor elírásokkal, pontatlanságokkal. (Pl. a földreformrendeletet nem az Ideiglenes Nemzetgyűlés, hanem az Ideiglenes Kormány hozta — 13. oldal.) Sokkal lényegesebbnek tartjuk azonban azt az egész részen végigvonuló tényt, hogy a koalíciós időszakra visszaemlékező kommunisták a szociáldemokraták közül általában csak a jobboldaliakra emlékeznek. Ez a gyakorlat akarva-akaratlanul dezorientálja a laikus közvéleményt, pontosabban: nem segít korrigálni a szociáldemokrata mozgalomnak az ötvenes évek elején eltorzított képét. Az emlékezet fogyatékosságát persze ha nem is oszlatják el, de jelentősen enyhítik a szerkesztők, amikor közlik Péteri István és Révész Ferenc visszaemlékezéseit, melyek a történészek és laikusok számára egyaránt rendkívül tanulságos és élvezetes olvasmányt jelentenek. A kötet második egységét képező részben Apró Antal a gyárak, három szerző az iskolák államosítására, Borovszky Ambrus és Lombos Ferenc pedig Dunaújváros és a vasmű építésére emlékezik. E visszaemlékezések közül legkevésbé az iskolák államosításával foglalkozó két utolsó visszaemlékezés mond újat. Mindezek mellett a második egység visszaemlékezései — kivétel ez alól Apró Antal írása — meglehetősen elnagyolt képet adnak az 1948—56 közötti időszakról; úgy tűnik például, mintha nem is lettek volna szektás, dogmatikus torzulások Magyarországon. A harmadik egység az ellenforradalom és konszolidáció eseményeit felölelő négy visszaemlékezés. Ha nem emelünk ki egyet sem közülük, azt csak azért tesszük, mert annyira jó színvonalon teljesítik szerzőik által kitűzött feladataikat, hogy nem tudunk közöttük differenciálni. A kötet negyedik egysége két visszaemlékezést közöl a mezőgazdaság szocialista átszervezésének történetéből. Tordai Sándor a sarkadi Lenin Termelőszövetkezet ,,kismonográfiáját " adja — igen élvezetes olvasmányként. — Keserű János pedig az MSzMP agrárpolitikájának kialakulásáról közöl olyan adatokat, melyek az újdonság erejével hatnak. A kötet dokumentum-értékű képanyag illusztrálja, mely zömében hangulatilag is értékes adalékokkal támasztja alá a visszaemlékezések mondanivalóit. A kötet második felének igen gazdag visszaemlékezésanyaga azt bizonyítja, hogy a jövőben a memoárokkal lényegesen bátrabban lehet és kell előrelépni a szocializmus építésének évei felé, hiszen ezekről is van mit mondaniok az események részeseinek. KUN LÁSZLÓ