Századok – 1989
Könyvismertetések - Magyar Múzeum (Ism.: Nagy Tibor–Radocsay Dénes) III–IV/523
KÖNYVISMERTETÉSEK 52- nak ugyan arra, hogy a megbékélés hangja mellett az ellentétek is erősek voltak, mégis fenyeget az a veszély - éppen a kötet népszerű és a közölt anyag impulzív jellege következtében -, hogy az anyag egyoldalúsága téves tudományos következtetések levonását fogja eredményezni. Ezt a kötetet most már gyors egymásutánban kellene követnie a teljes, politikai, társadalmi és gazdasági vonatkozású anyagot felölelő 48-as forráskiadványsorozat vaskos köteteinek. A formai kísérlet (rövid bevezetés, hosszabb kommentár, a lapalji jegyzetek majdnem teljes mellőzése és az idézett helyeknek a kötet végén való csoportosítása) olvashatóság, közérthetőség szempontjából elsőrangúan bevált, a kötet azonban ilyen formában valóban nem több, mint „invokálása egy, a jövőben bizonyára elkészülő átfogó történettudományi munkának, mely az egész látóhatárt felmérve, az összehasonlító és oknyomozó történetírás módszereivel feldolgozza majd a magyar szabadságharc és a nemzetiségi forradalmak korának összefüggő, társadalomtudományiig megalapozott és mindmáig megíratlan, haladó szellemű történetét". Nem lenne azonban tanácsos, ha ez az invokálás magában foglalná a jövendő szintézis műfaji formáját is: számos, alaposan kommentált, bőségesen jegyzetelt, tudományos jellegű bevezetéssel ellátott forráskiadványkötet után születhetik majd csak meg a magyar reformkor, 48 és az abszolutizmus összefoglaló története. E megjegyzések természetesen csak elvi jellegűek s nem vonatkoznak sem a közlés, illetőleg a fordítás egzaktságára, sem a kommentárok komoly, tudományos, még kevésbé az egész kötet aktuális jellegére. A kötetre szükség volt: oktató célját teljes mértékben elérte, formai és módszeri szempontból érdekes, néhol vitatható kísérletet tett, azonban e téren is ügyes és megfontolásra érdemes szempontokat vetett fel. Tóth András MAGYAR MÚZEUM II. köt. 2. füz., III. köt. 1-2. füz. Szerk.: Huszár Lajos és Radnóti Aladár (Barkóczi László). Budapest 1946-1947, a Magyar Történeti Múzeum kiad., 45-99, 1-55, 1-45 . 8°. A Századok 79-80. évfolyamának (1945-46) 295 skk. lapjain ismertettük a Magyar Történeti Múzeum mozgékony kis folyóiratának első három füzetét. Ismertetésünk óta újabb három szám jelent meg. Ezek gazdag tartalmát adjuk az alábbiakban. Kutzián Ida (II. 2, 45-52.) a Magyar Történeti Múzeum újabb neolitikus anyagából közöl érdekes töredékeket. Ezzel kapcsolatban foglalkozik az úgynevezett kottafejes díszítéssel, amelyről kimutatja, hogy korban egyidős a zselizi csoporttal. A dolgozat második része figyelemreméltó adatokat szolgáltat a bükki és a tiszai kultúra sokat vitatott kronológiájának kérdéséhez. II. Alföldi András a kora római kereskedelmi útvonalakkal foglalkozik egy Mucsiból (Tolna vm.) származó éremlelet kapcsán (II. 2, 52-57.). E gondos tanulmányban újabb adatokat kapunk Pannónia belső részeinek az észak-balkáni illír lakta területekkel való Kr. e. 1. századi, valamint kora császárkori kereskedelmi kapcsolatairól. Barkóczy László (II. 2, 57-66.) egy katonai elbocsátó okmányt publikál a Fejér megyei Csapdi határából. E diploma a Kr. u.-i 146. évből származik, tulajdonosa pedig az azalus származású Victor Romanus fia volt. A szerző dolgozata második részében e diplomán szereplő lovas- és gyalogcsapatok táborhelyének kérdését tárgyalja meg. A III. évf. első számában Banner János tekinti át a múzeumi raktár rendezése alkalmával előkerült állatfejes agyagsíp kapcsán a Kárpát-medence őskori hangszereit (1-7. 1.). Utána Erdélyi Gizella egy intercisai domborműtöredéket, valamint több óbudai márvány szarkofágtöredéket tárgyal meg újból (7-13. 1.). Az előbbi darab ábrázolásában - az eddig interpretációval szemben - Kyknos holtteste felett összecsapó Herakles és Ares párviadalának jelenetét látja. Ugyanakkor egy második, meggyőzőbb értelmezést is ad: Odysseus megvakítja a bortól mámoros álomba merült Polyphemost. Meggyőző az Iphigenia menekülését és Medusa lefejezését ábrázoló óbudai szarkofágtöredék származtatása a Pannoniában fontos szerepet játszó és nagy hatást kifejtő sirmiumi kőfaragóműhelyekből. Lengyelné Kovrig Ilona a Nógrád megyei Bozita pusztáról ismerteti egy nagyobb avarkori temető három sírleletét (13-17. 1.) A sírok anyagát a tömör bronzöntésű áttört, lapos indadíszű szíjvégek és övdíszek jellemzik. A szíjvégek felső részén látható és egymással szembenéző pávasárkány fejek eredetét helyesen a szaszanida művészetben keresi. A VIII. századi temető