Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1838-01-19 / 6. szám
43 44 Országunk* lakosinak van e pénzük? ez már más kérdés. De úgy hiszem, Sina György b., Wodianer, és társ. Magyarhonban birtokosok, vagy lakosok; *s ha nekik ezen vállalatra öntudatuk szerint elégséges erejük van, megcsonkul e azon erő a* nemzeti tömegével együttvéve, őket, az ajánlkozókat, is a’ nemzethez számítva. Inkább izmosodnak, ha többekkel egyesülve munkálkodnak! Tehát pénzünk is van ; következésképen csak tiszta szándékban ne fogyatkozzunk; lesz hitelünk is, kivált ha kereskedési ’s váltótörvényeink majd a’ magok’ helyén ’s utján kiigazittatnak. Mégis ezen a’ maga nemében egyetlenegy ’s jelenkorunkat is örökítő mívnek, a’ Buda ’s Pest közli dunahidnak létesítését nyerekedők’ kezeibe adjuk ’s önkényükre bízzuk ! Igaz, nem egészen önkényükre, mivel a’ törvény is hozzá szól; de csak annyira, a’ mennyiben az ajánlkozók hasznukat önmagok számitgatták ki. Nyerni szeret mindenki a’ világon, ’s ez hatalmas rugó az emberi tehetség’ kifejtésében, ’s ha embert képzelek magamnak, alig kárhoztathatom e’ zavaros forrást is. Ámbár a’ szépnek, a’ jónak, a’ hazát, e’ köz anyát, érdeklőnek kivitelében mindenkor a’ legtisztább szándékot, okot ’s eszközöket használtatni óhajtom. Nyerjen tehát a’ haza ne csak szellemileg, hanem anyagilag is ezen nagy terv’ kivitelével , ’s a’ végett szólítsa fel tehetősb fiait, ’s adakozzanak azok olly biztosítás mellett, mint a’ két ajánlkozó magának kikötni hajlandó, minden más kedvezés nélkül, ’s bizonyára létesülni fog az, a’ budapestieknek legnagyobb kényelmére, századunk’ dicsőségére, ’s az ország’ valódi nyereségére , mi annál inkább óhajtható, minél több hasznos helyre fordíthatnék jövedelmeit a’ kereskedési tekintetben talán leginkább hátramaradt honnak. Mi a’ terv’ kivihetőségét illeti, az engem legkevésbbé sem aggaszt, miután Anglese alól a’ walesi tengerszorulaton keresztül 600 lábnyi hoszú ’s a’ tenger’ színe felett 100 lábnyi magas, ’s a’ legnagyobb gyor’saság, vágtatás (a’ mi itt épen nem tilalmas) ’s teher alatt is mozdulatlan lánczhid, Telfordnak csoda építménye, mint egy tündéri szövény áll előttünk a’ levegőben ; ’s miután a’ mi Dunánknál nem kevésbbé zajló Newa szigeteit is összelánczolta a’ mesterség! Ha csak az egyik pártnak alacsonysága (mint a’ pesti részé) nehézséget nem gördít. Azonban, azt elhárítani, a’ vállalkozó mérnökök’ gondja. Csak a’ kivitel’ eszközei, nemkülönben az országra átadandó haszon tévé figyelmetessé a’ felszólamlót. Hajón-kereskedésünkre, leginkább gőzösinkre nézve az álló hidak épen úgy kedvezők, mint a’ sebes folyókra épített malmok áradás’ idején a’ parti lakosokra. A’ hajókázás’ tekintetéből inkább kívánni kellene, hogy Címtől a’ fekete tengerig egy Ind se létezzen a’ Dunán, ’s igy ezen 200 ’s néhány mérföldnyi vonalban inkább tömlők, csolnakok vagy levegői golyók által tartassák fen a’ közösülés. De már most más időket élünk, ’s a’ rakonczátlan elemen kényelemmel akarunk sétálni. Lesz tehát kényelem, lesz haszon a’ nemzet’ egy részére. Ha a’ nemzet a’ költséget másokkal téteti, az anyagi hasznot kezéből kiszalasztotta. Az igértetik ugyan, hogy ha a’ vállalkozók’ költségei meghatározott időben kiteremtetnek (mit véleményem szerint meghatározni teljes lehetetlenség), a’ Ind a’ nemzetnek ingyen visszaadatik ’s felszabadittatik. Már ha a’ törvény bele szól, s a visszaadást elhatározza, az csakugyan visszajöhet a’ nemzet birtokába, miután azt tízszeres áron eddigi használóitól megvásárlotta; de hogy felszabadittassék, midőn az nyerekedők’ kezei között kiváltságunk’ valódi sérelmivel vám alatt hagyatott, igazságosnak nem látom. Ha volt elegendő ok a’ kiváltság’ felfüggesztésére magányos nyerekedők’ kedvéért (azaz , hogy kölcsönözött pénzük százszoros kamattal téríttessék vissza), elegendő ok a’ nemzetnek nagyobb szükségei, mint egy állandó híd, Buda ’s Pest között a’ vámszedésnek folytonos meghagyására, mellynek jövedelmeiből azok lassan kint elenyészhetnének, ’s csak akkor tűnnék fel e’ szép hazában az igen gyakran mutatkozó borúra a’ kívánatos derű. — De úgy vélem, azon régi közmondásban is nyomos igazság fekszik: qui sentit commodum ’stb. Fizessen a’ hídon unokám is, csak az édes haza nyerjen. Türedelmesebben is fizethető ott, hol soha mentes nem volt, mint én, ki e’ kiváltságot gyakran ízleltem. P. Anglia’ gyapot-gyármüvei. *) Mig Baines és más jeles irók, Anglia’ gyapot-gyármüveiről szóitokban, szántszándékkal ’s mintha csak összeszólalkoztak volna, hallgatják el azon veszedelmet, mellyel Angliának ezen fontos mítszorgalmi ágát a’ külföld’ concurrentiája fenyegeti, dr. Urc az itt alól megnevezett munkájában megmondja földijeinek az egész igazságot, mire őt kiváltképen egy másik munkájának (Philosophy of Manufactures) az Edinburgh Reviewban megjelent bírálata ösztönző. Angliának egész tétele — úgymond dr. Ure— gyapot-gyárművei’ készítésének elsőbbségétől függ, mivel leginkább ezekből kell a’ roppant adóknak kikerülni. Ha Nagybritanniának csak annyi költség- és adósságterhei volnának mint az éjszakamerikai egyesült státusoknak, vagy az európai szárazföldnek, akkor, igenis, kár nélkül engedhetné át ezeknek gyapotárukészitésének egy részét. Az 1814- diki béke után Éjszakamerikának ’s az európai szárazföldnek illynemü fonóházai és szövőszékei még olly csekély számúak ’s kiterjedésűek voltak, hogy a’ világkereskedésben Anglia’ gyáraival ’s termesztésével a’ legtávolabbról sem mérkőzhettek; de most már, együttvéve, 34 részét dolgozzák fel azon nyers gyapotnak, mellyet Anglia nemesít, t. i. évenkint 750,000 bált.— Francziaországba 1822ben 215,199 bál nyers gyapotot vittek be; 1832- ben már 272,463 bált. 1817ben ezen országban még igen kevés olly nagy fonóház volt, mellyek viz- vagy gőzerő által dolgoztattak volna, de azóta ezek’ száma rendkívül megszaporodott, kivált Mühlhausen’, Rouen’, St. Quentin’, Cambray’, Lyon’ és Nismes’ tájékán, noha az erőművi szövőszékek’ száma Francziaországban még most sem haladja meg az 5000-et, mit egy részről az erőművek’ és a’ tüzelőszer’ drágaságának, más részről a’ csekély munkabérnek kell tulajdonítani. — Helvetiában szinte évenkint szaporodnak a’ fonóházak ’s más gyapotgyárak, kivált Zürich, St. Gallen, Appenzell, Basel és Genf cantonokban. 1832 ben a’ schweiziak 56,000 bál gyapotot dolgoztak fel; 9000 személynél több foglalkozott a’ fonással, ellenben 20,000- nél is több a’ szövéssel, festéssel és nyomással. A’ szövési munkabér olly csekély, hogy az erőműves szövőszékek ki nem állhatják a’ kéztakácsok’ concurrentiáját. A’ finomabb schweizi gyapotszövetek és nyomtatott árúk most nem csak a’ közép tengeren, hanem Dél-Amerikában is megállanak az angolok mellett. Több németországi statusban szinte tetemesen szaporodnak az illynemü fonóházak, különösen pedig Csehországban, Ausztriában ésSzászországban, melly utóbbiban maga a’ zittaui kerület, mellynek népessége pedig nem több 220,000 léleknél, most *) L. The Cotton - Manufacture of Great - Britain . by Andrew Ure.