Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-10-14 / 82. szám

nem csak egyeseknek azon nézetét jelentik ki, mellyről ezek óhajtják, hogy az legyen a’ közvélemény. — A’ folyóiratokat közvéleménynek tartani, szintolly vastag hiba, mint ha azt akarná állítni valaki, hogy több hangszerek’ nagy versenyében némelly kizengő hangok az egésznek harmóniáját magokban foglalják. — Az igazi közvéleményt megérteni véghetetlenül nehezebb munka, mint a’ liberális hírlapok’ czímeit meg­számlálni, ’s aztán ellenszámításba iktatni azon keveseket, mel­-­lyek más szint viselnek. — Igazi hangjának megértése pedig ta­lán a­ legnehezebb minden feladatai között a’mai időnek. Mert csak a’ népnek tarka és sokalakú, tettleges életében ismerhetni meg helyesen annak szellemét, ’s minden életkor’ és állapot’ igaz ki­­vánatai, hajlandóságai, szükségei ’s nézetei nem szemlélhetők a’ sokaság’ hangos zajgásában ’s nyílt vásártéren ; hanem valamint a’ természetet titkos műhelyében kell meglesni, hogy a’ fürkészőnek kitárja belsejét, úgy a’ nép’ szelleme is titokteljes mélységében ’s különféleségében csak azokkal ismerteti meg magát, kik a’ szemlé­lődésnek velök­ született adományával és sokoldalú élettapasztalás­sal hű szorgalmat, nagy elfogulatlanságot, önmagok’ és saját el­méleteik’ (theoria) megtagadását, tiszta akaratot, ’s — a’ mi mind­ezeknél több—emberiség iránti­ igaz és mély szeretetet kötnek össze. E’ szeretetheti immár ’s az őszinte akaratban nem volt fo­gyatkozás legalább a’ sokévü szemlélődéseknél, mellyeknek az, mi itt következik, rövid summája, melly épen nem egyébnek te­kintendő, mint egyes ember’ szemlélődésének a’ közvélemény’ tárgyában. E’ szerint pedig az igazi közvélemény, mint ez időszakban nyugatnak minden nemzeteit bejárja, sokféle módon majmoltatott ugyan csalképek által, irtózatos hibákkal vegyíttetett, azok által, kik vezetőivé tolák fel magokat, összebonyolíttatott, valótalan tu­dósítások és ál­adatok által megcsalatott , az igaz elvek’ alapjá­tól elcsábíttatott, ’s nem ritkán önmagával is ellenmondásba hoza­tott , de másfelől egyáltalában nem esett szabadulás nélkül marta­lékul a’ gonosznak,’s elijesztő, vér- ’s méreg­ fedte kéreg alatt fek­szik , sokak előtt ismeretlenül, a’ mélységben egy egészséges életmag. Mert itt is, mint gyakran az életben , halál és gyógyu­lás határosok egymással, ’s a’ mi elfajzásában ’-s fintorodásában kárhozatra vezet, egyszerű igazságában egyetlen eszköze az üdvösségnek. . .­­vége következik.­ Nevelési alap-eszmék­. Az élet’ viszonyait csak futólag vizsgáló előtt is föl kell öt­leni ollykor azon ellenmondásnak, melly az emberek’ nagy töme­génél, sőt egyes jelöltebbeknél is uralkodik, a’ megismerés’ és elfogadás’, szó’ és cselekedet’ körében, a’ bensőbb embert pedig fölülra lehetlen nem sebzenie azon engedékenységnek, mondhatni hanyagságnak, mellyel az ismert ellenmondások nem csak töret­nek, sőt pártoltatnak. Csak egyes tárgyra akarunk szorítkozni. Valljon nem elismert igazság e azon nevelési elv, hogy a’ gyer­meknek azt kell tanulnia, mit mint embernek tudnia szükség lesz? És látjuk e azt mégis követve?­­Nem hallunk e számtalanszor gyönyörű beszédeket, aranyba vésetni érdemlett igazságokat, mi­nek például: a’népet nevelni kell; erkölcs az ország’talpköve ’stb. És látjuk e ezt mégis gyakorolva ’s gyakoroltatva? Bizonyosan nem olly szigorún, mint az igazság’ szentsége megkívánja. Ma­radunk egyébiránt az egyes tárgynál, mellyre az alább közlendő czikkely vonatkozik, ’s kérdezzük: Valljon neveltetik e a’ nép, azaz oktattatik e erkölcsre és ismeretekre,, még­ pedig olly ismere­tekre , mellyeket polgári helyeztetésénél fogva fiatalságától vén­­ségeig főkép, sőt kizárólag tudnia kell? meg kell vallanunk, nem, ’s pedig az említett ellenmondásból eredő hanyagság miatt nem. Ideje volna tehát az olly sokszor palástul használt gyarló­ságot levetkezni ’s megjobbítani a’ hiányt, mellyben a’ népne­velés’ dolgát illetőleg tespedünk, ’s a’ falusi oskolákban a’ most elmét terhelő ’s időt rabló némelly fölösleges tanulmányok helyett a’ gyermekek’ életmódjában gyökerező ismereteket terjeszteni. Minthogy egyébiránt ennek országszerte kiható rendeztetése nem olly könnyen ’s hamar eszközölhető: nagy részben pótolva lenne az érintett népnevelési hiány, ha honunkban is olly gazdasági képzőintézetek állíttatnának, minőnek leírását a’ kor’ kivánatihoz alkalmazkodva az ismertető után közöljük. Gazdasági képzőintézet Turtschon, Csehországban, a’ paraszt ifjúság’ kiképzésére. — Három éve annak, mióta Ditrich­­stein Gabriela született Wratislaw grófné ő méltósága Turtschon egy fácskát ültete, mellyet ő gondviselésem alá bízott, olly reménységtől élesztve, hogy ennek gyümölcsei által jobbágyai­nak javát mozdítandja elő. E’ fácska csakugyan különös saját­­sága ’s ritkasága, melly nem csak közelben, de távolban is né­melly figyelmet és nagy helybenhagyást nyert; egyszersmind azonban ollyanok, kik hienyeség ’s a’ régihezi makacs ragasz­kodás miatt tompa elméjükben jobb jövendőről gondolkodni nem is lévén képesek, kedvetlenül és megvetéssel tekintenek reá, mint ollyanra, melly egészen haszontalan ’s hírvágy végett lenne alapítva, sőt károsnak ’s veszedelmesnek kürtölék, csufolódó ’s gúnyos mosollyal hánytorgatván. Sokan rövid idő mulvai megszű­nését nem csak esztelenül jóslották, hanem gonosz szívből kí­vánták is , gyámolóit bolondoknak nyilványítván. E’ fácska azon­ban , mellynek a’ magaslelkü telepítené’ czélirányos nézete sze­rint épen olly egyszerűen és fénytelenül kelle növekednie, mint a’ szelíd földművelőknek, hogy ezeket gyümölcsével boldogít­hassa, még el nem szárada, mikép némelly fácskával történni szokott, melly szokatlan földbe és idegen éghajlat alá ültettetvén, azonfölül tudatlan kézzel is ápolgattaték. Sőt inkább szépen zöl­d és rejtélyes zugában magas telepítőnéje’ és az én gondviselésem alatt, ’s mindinkább uj galyakat hajt, törzse erősödik, ’s koro­nája terebélyesedik. Igaz, hogy egy illynemű fácskától, melly csak most ültetteték szokatlan éghajlat alá, ’s még nem épen ügyes kezekkel ápoltatik, fiatalságában nem sokat várhatni, ‘s meg lehetünk elégedve, ha az alatt növekedhetik, fris leveleket és galyakat hajthat. A’ gyümölcs csak évek után jó, ha már a’ fácska megerősödik ’s idővel minden előkészületek megtétettek. De nézzük ! a’ fácska milly fiatal ’s kicsiny, mégis már virág­zik és gyümölcsözni kezd! — Jóllehet e’ virágoknak és gyümöl­csöknek zsengéi még nem tökéletesek és számosak, de ezért a’ fácskát, ha csak igazságtalanok lenni nem akarunk, nem okoz­hatjuk. Hiszen annyit ad , mennyit fiatalsága csak adhat, ’s töb­bet nem kívánhatunk; sőt dicsőségére válhatik az, hogy illy korán némelly gyümölcsöket hoz, mi által már előre is bebizonyítja, hogy a’ kívánt gyümölcsöket megtennem nem sokára képes leend, olly reménységet gerjesztvén, miszerint jövendőben meg tökéle­­tesb ’s több gyümölcsökkel kedveskedendik, mellyek által a to­vábbi szaporításra és ü­lletvényezésre érdemessé teendi magát. De valóban méltán is örülhetni egy illy fiatal ’s ritka fácska* gyü­­mölcsözésének ; pedig nem dicsvágy, hanem tiszta üröm s egy­szersmind buzgalom a’ jó’ előmozdítására, készteti az embert, ezen uj és idegen gy­ümölcsöt közelien s távolban hirlelni, aján­lani, és a’ világot utánozására buzdítani. E’ fácska, mellyről szó­lok, a’ turtschi gazdasági képzőintézet a’ parasztifjuság’ szá­mára. Jóllehet felette sokat kívánnánk, ha ezen alig keletkezett, fiatal ’s fénytelen intézetben nagy, sokféle ’s mindenütt szembe­szökő hasznos eredményeket akarnánk észrevenni, mindazáltal

Next