Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-10-14 / 82. szám
nem csak egyeseknek azon nézetét jelentik ki, mellyről ezek óhajtják, hogy az legyen a’ közvélemény. — A’ folyóiratokat közvéleménynek tartani, szintolly vastag hiba, mint ha azt akarná állítni valaki, hogy több hangszerek’ nagy versenyében némelly kizengő hangok az egésznek harmóniáját magokban foglalják. — Az igazi közvéleményt megérteni véghetetlenül nehezebb munka, mint a’ liberális hírlapok’ czímeit megszámlálni, ’s aztán ellenszámításba iktatni azon keveseket, mel-lyek más szint viselnek. — Igazi hangjának megértése pedig talán a legnehezebb minden feladatai között a’mai időnek. Mert csak a’ népnek tarka és sokalakú, tettleges életében ismerhetni meg helyesen annak szellemét, ’s minden életkor’ és állapot’ igaz kivánatai, hajlandóságai, szükségei ’s nézetei nem szemlélhetők a’ sokaság’ hangos zajgásában ’s nyílt vásártéren ; hanem valamint a’ természetet titkos műhelyében kell meglesni, hogy a’ fürkészőnek kitárja belsejét, úgy a’ nép’ szelleme is titokteljes mélységében ’s különféleségében csak azokkal ismerteti meg magát, kik a’ szemlélődésnek velök született adományával és sokoldalú élettapasztalással hű szorgalmat, nagy elfogulatlanságot, önmagok’ és saját elméleteik’ (theoria) megtagadását, tiszta akaratot, ’s — a’ mi mindezeknél több—emberiség iránti igaz és mély szeretetet kötnek össze. E’ szeretetheti immár ’s az őszinte akaratban nem volt fogyatkozás legalább a’ sokévü szemlélődéseknél, mellyeknek az, mi itt következik, rövid summája, melly épen nem egyébnek tekintendő, mint egyes ember’ szemlélődésének a’ közvélemény’ tárgyában. E’ szerint pedig az igazi közvélemény, mint ez időszakban nyugatnak minden nemzeteit bejárja, sokféle módon majmoltatott ugyan csalképek által, irtózatos hibákkal vegyíttetett, azok által, kik vezetőivé tolák fel magokat, összebonyolíttatott, valótalan tudósítások és áladatok által megcsalatott , az igaz elvek’ alapjától elcsábíttatott, ’s nem ritkán önmagával is ellenmondásba hozatott , de másfelől egyáltalában nem esett szabadulás nélkül martalékul a’ gonosznak,’s elijesztő, vér- ’s méreg fedte kéreg alatt fekszik , sokak előtt ismeretlenül, a’ mélységben egy egészséges életmag. Mert itt is, mint gyakran az életben , halál és gyógyulás határosok egymással, ’s a’ mi elfajzásában ’-s fintorodásában kárhozatra vezet, egyszerű igazságában egyetlen eszköze az üdvösségnek. . .vége következik. Nevelési alap-eszmék. Az élet’ viszonyait csak futólag vizsgáló előtt is föl kell ötleni ollykor azon ellenmondásnak, melly az emberek’ nagy tömegénél, sőt egyes jelöltebbeknél is uralkodik, a’ megismerés’ és elfogadás’, szó’ és cselekedet’ körében, a’ bensőbb embert pedig fölülra lehetlen nem sebzenie azon engedékenységnek, mondhatni hanyagságnak, mellyel az ismert ellenmondások nem csak töretnek, sőt pártoltatnak. Csak egyes tárgyra akarunk szorítkozni. Valljon nem elismert igazság e azon nevelési elv, hogy a’ gyermeknek azt kell tanulnia, mit mint embernek tudnia szükség lesz? És látjuk e azt mégis követve?Nem hallunk e számtalanszor gyönyörű beszédeket, aranyba vésetni érdemlett igazságokat, minek például: a’népet nevelni kell; erkölcs az ország’talpköve ’stb. És látjuk e ezt mégis gyakorolva ’s gyakoroltatva? Bizonyosan nem olly szigorún, mint az igazság’ szentsége megkívánja. Maradunk egyébiránt az egyes tárgynál, mellyre az alább közlendő czikkely vonatkozik, ’s kérdezzük: Valljon neveltetik e a’ nép, azaz oktattatik e erkölcsre és ismeretekre,, még pedig olly ismeretekre , mellyeket polgári helyeztetésénél fogva fiatalságától vénségeig főkép, sőt kizárólag tudnia kell? meg kell vallanunk, nem, ’s pedig az említett ellenmondásból eredő hanyagság miatt nem. Ideje volna tehát az olly sokszor palástul használt gyarlóságot levetkezni ’s megjobbítani a’ hiányt, mellyben a’ népnevelés’ dolgát illetőleg tespedünk, ’s a’ falusi oskolákban a’ most elmét terhelő ’s időt rabló némelly fölösleges tanulmányok helyett a’ gyermekek’ életmódjában gyökerező ismereteket terjeszteni. Minthogy egyébiránt ennek országszerte kiható rendeztetése nem olly könnyen ’s hamar eszközölhető: nagy részben pótolva lenne az érintett népnevelési hiány, ha honunkban is olly gazdasági képzőintézetek állíttatnának, minőnek leírását a’ kor’ kivánatihoz alkalmazkodva az ismertető után közöljük. Gazdasági képzőintézet Turtschon, Csehországban, a’ paraszt ifjúság’ kiképzésére. — Három éve annak, mióta Ditrichstein Gabriela született Wratislaw grófné ő méltósága Turtschon egy fácskát ültete, mellyet ő gondviselésem alá bízott, olly reménységtől élesztve, hogy ennek gyümölcsei által jobbágyainak javát mozdítandja elő. E’ fácska csakugyan különös sajátsága ’s ritkasága, melly nem csak közelben, de távolban is némelly figyelmet és nagy helybenhagyást nyert; egyszersmind azonban ollyanok, kik hienyeség ’s a’ régihezi makacs ragaszkodás miatt tompa elméjükben jobb jövendőről gondolkodni nem is lévén képesek, kedvetlenül és megvetéssel tekintenek reá, mint ollyanra, melly egészen haszontalan ’s hírvágy végett lenne alapítva, sőt károsnak ’s veszedelmesnek kürtölék, csufolódó ’s gúnyos mosollyal hánytorgatván. Sokan rövid idő mulvai megszűnését nem csak esztelenül jóslották, hanem gonosz szívből kívánták is , gyámolóit bolondoknak nyilványítván. E’ fácska azonban , mellynek a’ magaslelkü telepítené’ czélirányos nézete szerint épen olly egyszerűen és fénytelenül kelle növekednie, mint a’ szelíd földművelőknek, hogy ezeket gyümölcsével boldogíthassa, még el nem szárada, mikép némelly fácskával történni szokott, melly szokatlan földbe és idegen éghajlat alá ültettetvén, azonfölül tudatlan kézzel is ápolgattaték. Sőt inkább szépen zöld és rejtélyes zugában magas telepítőnéje’ és az én gondviselésem alatt, ’s mindinkább uj galyakat hajt, törzse erősödik, ’s koronája terebélyesedik. Igaz, hogy egy illynemű fácskától, melly csak most ültetteték szokatlan éghajlat alá, ’s még nem épen ügyes kezekkel ápoltatik, fiatalságában nem sokat várhatni, ‘s meg lehetünk elégedve, ha az alatt növekedhetik, fris leveleket és galyakat hajthat. A’ gyümölcs csak évek után jó, ha már a’ fácska megerősödik ’s idővel minden előkészületek megtétettek. De nézzük ! a’ fácska milly fiatal ’s kicsiny, mégis már virágzik és gyümölcsözni kezd! — Jóllehet e’ virágoknak és gyümölcsöknek zsengéi még nem tökéletesek és számosak, de ezért a’ fácskát, ha csak igazságtalanok lenni nem akarunk, nem okozhatjuk. Hiszen annyit ad , mennyit fiatalsága csak adhat, ’s többet nem kívánhatunk; sőt dicsőségére válhatik az, hogy illy korán némelly gyümölcsöket hoz, mi által már előre is bebizonyítja, hogy a’ kívánt gyümölcsöket megtennem nem sokára képes leend, olly reménységet gerjesztvén, miszerint jövendőben meg tökéletesb ’s több gyümölcsökkel kedveskedendik, mellyek által a további szaporításra és ülletvényezésre érdemessé teendi magát. De valóban méltán is örülhetni egy illy fiatal ’s ritka fácska* gyümölcsözésének ; pedig nem dicsvágy, hanem tiszta üröm s egyszersmind buzgalom a’ jó’ előmozdítására, készteti az embert, ezen uj és idegen gyümölcsöt közelien s távolban hirlelni, ajánlani, és a’ világot utánozására buzdítani. E’ fácska, mellyről szólok, a’ turtschi gazdasági képzőintézet a’ parasztifjuság’ számára. Jóllehet felette sokat kívánnánk, ha ezen alig keletkezett, fiatal ’s fénytelen intézetben nagy, sokféle ’s mindenütt szembeszökő hasznos eredményeket akarnánk észrevenni, mindazáltal