Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-31 / 9. szám

9. szám, Második esztendei folyamat 1839. Januar. 91. Fölvilágosító válasz Emlékyínek Mátíratára. (Társalkodó , 2. szám, 1839.) Ki egy tudományos nyomozatnál névtelenül vagy álnév alatt lép föl a’ tudós világ*’ elébe, emberbarátját, ki csak használni és — a’ talán még* vakoskodókat — fölvilágosítni törekszik, elég* szerénytelen ’s kíméletlenül összetapodni vagy, már annálfogva veszendő ügye, minthogy ahhoz nem bízván, álköntösbe burkolózván — ha netalán kérdőre vonatnék — magát hívatlannak nyilatkoztatja. Kérelmem, mint a’ Házirat' álnevű írója gondolja, homályos — igenis előtte, mint a’ chemiában még ujoncz előtt —; eltökélém tehát magamban az idézett kérelmet ismételni, és felvilágosításul , mert utálom a’ sötétséget és azokat, kik abban botorkálni nem irtóznak, terjedelmesebben szólni; jóllehet a’ chemiában járatos előtt — de nem Emlényi ur előtt — a’ fölött értekezni szükségtelen, mert a’ kérdés, mellyről itt szó vagyon, tulajdonképen csak chemicusokhoz, mint ollyanokhoz tartozik; de mivel E. ur, mint látszik, illyesmiben járatlan, (nem csoda tehát , ha még mint ollyan , az enyéimhez hasonló czímekkel nem dicserhetik) én mint chemia’ r. tanítója részint E. urnak felvilágosításul , részint a’ r. olvasó közönségnek használatul áttekintem múlt hivatkozásomat, hogy E. ur magának tanulságot szerezhessen jövendőre , és hogy ollyat, kitől talán még tanulhat valamit, sértegetni óvakodjék; mert ez egy tudós férfiúban , miilyennek tartatni akar, megbocsáthatlan hiba; az olvasó közönsége pedig, a’ dolgot fontolóra vevén, a’ jót, ha régi is, követhesse, az újtól pedig, ha czéliránytalan , eleve tartózkodhassék. Kérelmem a’ magyar chemicusokhoz ebben áll: „Maradjunk a’ jó chemicus szavaknál, ámbár régiek, és csak akkor változtassuk , ha a’ szükség kényszerít ’stb.“ A régi chemicus nevezetek kétségkívül — fájdalom — nem magyar, hanem görög, arab, diák értelműek, azaz ollyanok, mellyek század óta polgárosodtak a’ chemiai világban; már pedig ilyenek a’ chemia, kaliq natrony ammóniák, alkohol nevezetek. A’ jó chemicus szavakhoz tartoznak pedig ollyak is, mellyek későbbiek, azonban azokat is bizonyos tudományi viszonyra nézve pártfogolták, és mint „nomina chemiae propria“ bélyegezték, melleket hasonlókép minden veszély nélkül kiküszöbölni nem szabad; minthogy a’ világ’ legműveltebb nemzeteinek chemiai nevezete — minden nemzeti hiúság’ megtagadásával — görögdiák nevezeteken alapúl, és a’ most divatozó jelbeszéd ebből eredeti, úgy annyira hogy e’ jelbeszéd, azaz a’ görög-diák nevezetek’ tudása, az ezekkeli élést, a’ világ’ műveit nemzetei közt, hol a’ chemia űzetik, megkönnyíti és lehetővé teszi. Nem ok nélkül láthatni e’ formákat az „Elements of chemistry, by Thomas Graham. London 1837.“, valamint a’ „Traité de chemie, par le baron L. J. Thénard. Paris 1834. Traité de chisme, par M. Dumas. Paris 1835.“ , és „Lehrbuch der Chemie von J. J. Berzelius. Leipzig 1833 —1838.“ czímű könyvekben. Tudományra nézve kiváltkép senki’ köre sem határoztatik meg; minden műveit lélekkel közös jó az (a' tudomány). A’ ehemiai jelek, mellyek görög-diák nevezeteken alapul . nak, ezek: O, oxygenium; H, bydrogeninm; C, carbonicum; N, azotum v. nitricum; Cl, cldorum, Br, broneum; J, jodum; Cy, cyanogenium; S, sulfur; P, ^ phosphorus; Si, siJiciumJ Bo, borúm; K, káliumi; KO, v. K, oxydum kalii v. kali; Na, natronium; Na O, v. Na, oxydum natronii, azaz natron ; Fe, ferruin; Sn, stannum ’stb. Kinek e’ jelek birtokában vannak, azaz: ki a’ chemiát tanulta, az bizonyosan érteni is fogja a' chemiai formulából egy testnek alkotását. p. o. Murexid = C12 N10 Hia Os; Murexan=1 Cr2 N4 Nl8 O*’;— SO^-J-KO vagy S K= Sulfas kali, azaz: S (sulfur) 4- 3 atom 0 (oxyg.); K (kálium) 4* 1 at. 0 (oxyg.) — CO' 4* Na 0 vagy C Na=Carbonas Natri, azaz : 1 at. C (carbon.) 4* 2 at. 0 (oxyg.) = acid. Carbonicum; Na (nátrium) 4* 1 at. O (oxyg.) = Natron, ’stb. E’ testek’ összetételét tehát a’ chemicus épen úgy fogja érteni Pétervárott, mint amaz Berlinben, London-, Páris-, Rómában , és Selmeczen, a’ feladott formula’ következtében. Ez írásmód, édes hátióm, valami positivum, és a’ chemia’ körében halhatatlan Fierdeliusnak talán a’ legnagyobb érdeme. A’ ki tehát chemiában magát tökéletesbíteni akarja, annak e’ jelek’ nyelvét tanulnia kell; mivel nem csak a’ chemiai tanulókönyvekben, hanem azok mellett minden chemiai folyóiratokban is használtaik, mint p. o. „Journal für praktische Chemie“, „Annales de physique et de chimie“ ; „Philosophical transactions“*; „Annalen der Pharmacie“; ’stb. E’ jeleknek chemiai nyelve még az ásványtudományra is kiterjed, következőleg* azok az ásványtudósokra nézve is elkerülhetlenül szükségesek. Képezze csak magát a’ magyar — chemiában értem — saját nyelvén, nélkülözvén az idegeneket, mint E. ur elég helytelenül gondolja, bizonyosan nem messze fog haladni képezésében; minthogy előtte minden chemiai formula, mellyet neki saját nevezete által megfejteni épen lehetetlen, csupán képjel (hyerogliph) maradand, még akkor is, ha azon nyelvben, mellyen a’ chemiai értekezéseket olvassa, igen járatos is. Egy illy kezdőnek tehát szükség a’ chemiát idegen nyelven tanulni, hogy ezen ismeretnek nevezett formuláit, mint köre- és önkiképezésére nézve elmellőzhetleneket, érteni és használni tudhassa. Vagy pedig maga a’ magyar etemiatanító— általlátván ezen ismeret’ görögdiák nevezeteinek szükségét — kényteleníttetik az úgynevezett idegen nevezeteket előbb megtanulni , hogy hallgatóinak előadhassa; mert azok, valamint az ő, úgy tanítványi előmenetére is elkerülhetlenül szükségesek; ezáltal kell az idegennek, melly, mint mondám , elmellőzhetlen, a’honi nevezetet kiszorítani; és utoljára is minden ipar- és áldozatunk mellett csak oda jutunk, honnét más nemzetek’ példájára egyébiránt kiindulnunk kellett volna. Következőleg a’ magyar chemicusnak szükséges tanulni és irni: Vasany Ferrum Fe; Onany S,annum Sny nem pedig V, O; mert épen olly kevéssé irhatja ezt a’ magyar, milly kevéssé írhatja a’ német: E (Eisen) vagy az angol I (Iron), hanem Fe, Ferrum; szint olly kevéssé Írhatja a’ franczia Stanium helyett: E (Étain), vagy a’ német Z (Zinn) , az angol T (Tin), hanem „Su“. Nem írhatjuk tehát D (oxyg.) helyett: S (savany), mert S (sulfur) ként jelent: N (nitricum) helyett sem írhatjuk: F (fojtó), mert F fluorumot jelent, sem N (hydrog.) helyett G (gyúló).