Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-05-16 / 39. szám

39. szám. Második esztendei folyamat 1839. Majus’ f©. Eszméletek a’ népnevelés’ oskolai részéről vagy a’ polgári oskolákról. (Vége.) Én következőképen gondolkodom: Az Isére nézve. Hazánk’ helységei állván szabad királyi városokból, szabados és örökös birtoké mezővárosokból, mago­kat állandóbban kiárendált ’s annálfogva szabadabb szerkezetű he­lyekből, egyenes földesúri kezelés alatt lévő falukból, köztársa­sági törvényes rendezet nélkül egy lakáson lakozó közbirtokosi helyekből, ’s ezen két utóbbiak’ kavarékából, pusztai kertészszál­­lítványokból, végre a’ pusztákon szerteszét szállásoló’ kertészek­ből, M­ennyiféle jogú, rendezett és állású közönségeknek elgon­dolására habár eleintén elijedek is, mégis bátorkodom a’ négy el­sőbbekre nézve (a’ mellyek pedig hazánkban a’ többséget teszik) állítani, hogy ezen polgári oskola’ fölállítására lelkes akarat mel­lett elegendő tehetséggel bírnának; mert mindeniknek (legalább igen kevés kivétellel) lévén közös belső nyomása vagy pedig kül­ső legelője, abból ezen mindenekkel egyaránt jóltevő köz czélra csakugyan lehetne arány szerint 25—50—100 vagy 200 holdat kiszakasztani. Igaz ugyan, hogy ezáltal valamivel kevesebb libák­­ vagy sertések legelhetnének , de hiszen hogyha azok hellyett a' polgári köz mezőn annál több polgári növendékek találandanak a' polgári jobb létre vezető üdvös legelőt, a’ néhány liba- vagy sertés-különbséget egy hazafi sem sajnálhatná. A’ három követ­kező helyekre nézve sokkal ismeretesebbek azon külső és belső bajok, mellyekkel az apróbb közbirtokos nemesség küzd ’s mely­­lyektel az igazi közjóhoz járulni gyakran akadályoztatik, hogysem­ azokat itt bővebben fejtegetnem kellene; a’ legutolsó osztálybe­lieket végre ezen egyszer divatba keletkezett intézet, a’ mint fü­­nebb érintettem, lassankint magához szedegetné föl. A’ mi a’ tanító’vagy (népesebb és nagyobb helységekre nézve) a’ tanítók’ évenkinti fizetését illeti, minthogy ezen úgy­szólván csak gyakorlati oskolában nem valamelly fullengós és mély szer­kezetű tudományok, hanem a" köz­életben, különben is ismeretes dolgoknak csak értelmesebb és józanabb kifejtései taníttatnának; nem is valamelly széles tudományú ’s talán külső országokban is utazott és igy méltán nagyobb fizetéssel járó tanítók kívántatnak; továbbá faluhelyeken, hol a’ növendékek’ száma csekély, hol a’ rajzolás’ tanítása is elmaradhat, ezen polgári oskolának mind a­ 3 vagy 4 éveit is, ugyanazon egy tanító, ugyanazon egy épü­­letecskében is elvégezhetné. ’S ez a’ mód, a’ hol csak a’ ta­nulók’ száma megengedi, a’ köz czélnak nemhogy kárára, sőt inkább javára válnék; mert mig a’ tanító a’ nagyobbakat oktatja, a’ kisebbek is jelen lévén ’s figyelmezvén, magoknak már azáltal előismereteket szereznek; azalatt pedig, mig a’ kisebbeket ok­tatja, a’ nagyobbak figyelmezvén, előbbeni tanulmányaikat ismé­telik (repetálják) ’s elméikben még állandóbbá teszik, melly ugyan nem élten bell-lancasteri mód, de csakugyan benne van Plato’ figyelmének és Bell-Lancaster’ gyakorlatának elve, — ezeknél fogva úgy gondolom, hogy az illyetén tanítók’ fizetése a’ köz­népre nézve is alig érezhető terhet vonna, ’s nem sok felsőbbi segítséget kívánna. A’ mikra. Ezen czél kivihetőségét hazánk’ törvényei ’s pol­gári szerkezete, úgy vélem, nem gátolják; mert ha egyebeket nem említek is, a’ szelíd 19 ik század’ szüleménye, az 18321­.ik évi 6ik törvényczikkely 6ik szakasza, az oskolai czélra szükséges közös föld’ kiszakasztathatására utat és módot nyitott; az illye­­tén kisebb rendű ’s polgári intézeti oskolai felvigyázat pedig hogy közvetlenül a’ polgári elöljáróknál lehetne, és ez honi belső állásunkkal összefér, az „in objecto rei literariae 44 kiadott országos munkálat’ kik fejezete nyilván bizonyítja. A’ vallásbeli különféle elvek ’s azokból keletkezett külön­böző nevelési módok már sokkal nagyobb gátaknak lenni látsza­nak; mert mindenike más más felsőség, más más szerkezetű igaz­gatás alatt létezvén , egyszersmind pedig a’ vallásos érzés a’ lé­leknek leggyengédebb ’s ingerelhetőbb indulatja lévén, a’ tapasz­talás eléggé bizonyítja, hogy ezeket egy közös akaratra, egy közös nevelő-intézetre összebirni vagy nem lehet, vagy a’ legne­hezebb dolgok’ egyike ; azonban, ha hazánk’ helységeit végig tekintjük, igen keveset találunk ollyat, hol csupán csak egy féle vallásnak lakoznának együtt, ellenben igen nagy és a’ leg­több számmal találunk ollyanokat, hol 2—3—4 ’s több félék is léteznek, pedig ha a’ községeknek ezen polgári köz czélra szol­gálható ’s fordítható köz ereje és tehetsége annyifelé szaggattat­­nék, ’s mindenike különkítsön csak a’ maga külön erejére, hagyat­nék , látni való, hogy a’ köz erő’ megoszlatása a’ köz czélt tenné semmivé. — De Épen ezért kellene a’ polgári oskolából a’ vallástanítást egé­szen kivenni, és az egyébiránt múlhatatlanul szükséges vallás­tanulásért, a’ nevendékeket hetenkint bizonyos napokon papjaik­hoz vagy hittanítóikhoz utasítani —­ Épen ezért, és minden ke­letkezhető versenygések’ gyökeres kiirthatása vége­t kellene a’ felvigyázást és igazgatást is a’ helybeli polgári elöljáróság alá rendezni, — csak igy és nem másként lévén biztosan reményl­­hető, hogy ha a’ lakosok (habár különböző vallásúak is) ugyanazon egy elöljáróság alatt békésen együttlaknak, nevendékeik is u­­gyanaz alatt békésen összeférendenek ’s a’ köz erőt közösen élvezendik. A’ 3dikra. A’ nyelvek' különbségében, mellyek több nemze­tek’ meghódításán alapult, azután pedig sok kiirtó háborútól szen­vedett hazánkban valóban nagy számmal vannak, ezen polgári oskolák’ felállítására nézve én semmi akadályt sem, legalább igen csekély és számba sem vehető nehézséget látok; mert nem tudom magammal elhitetni, hogy a’ tótot, németet, horvátot ’stb. ne le­hessen szinte tótul, németül, horvátul ’stb. magyar polgárrá nevelni, ’s azt tartom (lényegesen) magyar oskolának, a hol bármelly nyelven is, de a’ magyar alkotmány és szellem szerint tanítanak. — Hiszen, hazánk’ idegen nyelvű lakosai eddig is magyar polgárok voltak, magyar alkotmány és törvény szerint éltek, pedig más nyelven beszéltek, sőt mi magyarok, magunk is, annyival inkább eleink is, azért, hogy a hazai tör­­vényt, történeteket, statisticát, sőt "lehet mondani majd minden­

Next