Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-10-14 / 83. szám

83. szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. October 14. SZÁZADUNK. Létnnevelés. Émelygést okoz, annyi már a’ hírlapokban a’ szó, inkább légi sajtás, a’ népnevelésről.“ Így kiált fel Századunk 71. számában egy szinte e tárgy körül fellépett szó. Azonban, úgy hiszem, még sincs mindeddig eléggé kifejtve e’nagyszerű eszme, melly milliók jóllétét, boldogságát magában zárja. ’S valameddig eléggé kifejtve nincs, lételmi szó, ha légsujtás volna is, émelygést nem okozhat, szem előtt tartván az írónak jó szándékát ’s e’ szerint ítélvén meg közleménye becsét. Sokan, az úgynevezett franczia propaganda hősei, az emberi egyenlőségről táplált fonák fogalmuk szerint a’ népet mindenkép felvilágosítani akarják ’s e’ felvilágosításban helyezik a’ népnevelés lényegét. Felvilágosítani a’ népet, igenis, kell; de nem ám úgy, mint a’propaganda-hősök vélik. E’túlbuzgó hősök, kik az emberiséget nyakrafőre boldogítani akarják (legalább akarni láttatják magukat), nem gondolják meg, hogy épen az illy felvilágosítás által eszközük annak legnagyobb boldogtalanságát. A’ szegényt kiemelik — de csak képzeletében, nem pedig a’ valóságban is (ez már nem állván hatalmukban , mert maguk is többnyire illy szegény ördögök ’s csak a’ zavarosban szeretnének halászni) — mondom, kiemelik a’ szegényt köréből, megelégedettségéből; irigységre gerjesztik a’ magasabb, vagyonosabb néposztály iránt, tervek lévén az így előidézendett felforgató zűrzavarban a’ javakat újra megosztani ’s aránylag megosztva tartani, Tantaluskint elérhetlenre törekedni. A’ józan népfelvilágosításnak magában kell hordozni a’ valódi boldogság magvát, azon boldogságot, melly itt e’ földön elérhető. Ekkér felvilágosítani a’ népet, mint mondám, igenis kell; ’s az illy felvilágosítás igenis a’ népnevelés lényegének tartandó. E’ felvilágosítás: a’ néppel (a’ munkásosztályt értem) hivatását, jogkörét megismertetni, lelkét minden elfogultságtól ’s előítéletektől megtisztítani, ’s valamint illy lélekműveltségre úgy a’ vagyonszerezhetésre, vagyis mind lelki mind testi jólléte elérésére, módot nyújtani. Mindez theoretice és practice vitethetik ki: theoretice czélszerű népoktatás által, practice pedig hatósági felügyeléssel az oktatás kellő eredményeinek létesítésére mind anyagi mind erkölcsi tekintetben. Mi a’ népnevelésnek theoreticai részét vagyis a’ czélszerű népoktatást illeti, mindenekelőtt oktatásrendszert kellene megállapítani, mert annak mindeddig híjával vagyunk. Oktatásrendszer alatt értem 1) meghatározását ’s kijelölését azon ismereteknek, mellyekre a’ nép oktatandó; 2) megrendelését az oktatás eszközlésére szolgáló czélszerű módoknak, mint: népiskolák felállítása, alkalmas tanítók képzése ’s illő karba és tekintetbe helyezése, a’ nevendékeknek bizonyos meghatározott korban ’s évszakban iskolába-járásra kényszerítése. Az l)-re nézve a’ kénkői község (?) hites jegyzője (?) K—u 1. Századunk 63. és 67. számaiban olly túlságos nézeteket fejt ki, hogy a’ népiskolákból minden oktatás kiküszöbölését kívánni látszik, bal nézeteken alapult abbeli excentricus hiedelménél fogva, hogy az oktatás minden erkölcstelenségnek és vallástalanságnak kútfeje (?!). Különösen Századunk 67dik számában olly káprázatos valószínűségben mutogatja minden oktatásnak, még az elemi ismeretekbeninek is, hasztalanságát, hogy erről csaknem kénytelen az olvasó meggyőződni; melly káprázatos valószínűség épen annak tulajdonítható, hogy az iró a’ valóságban csakugyan létező adatokkal bizonyítgat, csakhogy egyoldalúig , t. i. a’ népoktatásnak, melly nálunk is in partibus némileg űzetik, czélszerűtlen alkalmazására, hiányosságára mutatva, a’ mint ez még most történik. Ha némelly falusi iskoláinkban az olvasás, irás és számvetés mellett egyéb is taníttatik, mint például vallástan, földleírás, történettan ’stb., e’ tudományok olly czélszerűtlen terjedelmes alakban ’s olly elmefárasztólag adatnak elő, hogy a’ tanítvány valóban csak az iskoláért ’s nem az életre tanul; „czélszerűtlen terjedelmes alakban“ mondám, mert a’ szegény munkás embernek éltében haszonvehető legszükségesb ismeretek a’ legalább neki nélkülözhetők’ olly halmaza közé keverve taníttatnak, hogy azok úgy állnak ezek közt, mint sovány levesen úszkál nehány csepp zsir; „elmefárasztólag“ mondám, mert a’ növendék gépszerű memorizálásra szorittatik, a’ nélkül hogy vizsgálni, különböztetni, hasonlítani és következtetni szoktakatnt’k; mi természetesb tehát, mint hogy a’ növendék azt, mi rája hatást és benyomást nem idézett elő, iskolaiból ki- ’s életbe léptével, hol iskolai tanulmányit alkalmaznia kellene, úgy elfelejti, mintha soha sem is tanulta volna! Tekintsük például eddigi legjobb népiskolai kézikönyvünket, Edvi Illés Pálét, mellyet a’ magyar academia méltán koszorúzott meg, milly terjedelmes könyv ez; ’s miért? a’ fönebb mondott okból*). Mindazt, a’ mi a’szegény köznépnek az életben alkalmazható ’s tudnia elkerülhetlen szükséges, ki lehetne e’ könyvből négy vagy öt ivre irni, mennyi nyereség az időben, mennyi kímélés az elmefárasztásról! Kívánatos tehát, hogy országszertei alkalmazásra olly népiskolai kézikönyv szerkesztessék, melly magában foglaljon minden a’ köznépnek szükséges vagy legalább jóllétét előmozdítható ismereteket a’ lehető legrövidebb kivonatban; e’ kézikönyv aztán memorizálva is tanittathatik, de mindig úgy, hogy a’ tanító magyarázata által a’ tanítvány vizsgálni, különböztetni, hasonlítani és következtetni szoktattassék, miszerint a’ tanulvány, rája hatást és benyomást idézvén elő, elméjében állandóul megfészkeljen. Illy ismereteknek tartom olvasás- és íráson kívül a’ következőket: a) Vallás- és erkölcstan. Mennyit szükséges ebből a’ népiskolákban tanítani, a’ „Hazai képek“ egyik írója igy adá igen helyes nézetét elő: „A’ vallásból annyit, mennyit a’ gyermeki elme megfoghat; és csak annyiban, mennyiben a’ vallás az erkölcsi élet nyugpontja. A’ szent történeteknek el kellene maradniok; mert ezek, akár symboticus akár betűértelemben vétessenek, mindig magasbészműveltséget feltételeznek. Ezek mellőztével egy józan népszerű erkölcsi tanítás , példákkal kisérve, teljesen megfelelne a’ czélnak, ’s e’ czélra az Üdvözítő ’ erkölcsi tanításaiból kivonatot lehetne készíteni: ezek a’ lelket képezik, az akaratot erősítik, egyszersmind az ész kifejtésére hathatós eszközül szolgálnak.“ Ebbéli czélszerű oktatás- és magyarázásra az illető lelkész köteleztetnék, szigorúan követendő sinórmértékeül tétetvén, a’ felebaráti szereteti (melly a’ keresztény vallás talpköve), különösen pedig a’ más vallásuak iránti szelíd türelmet a’ gyermeki lágy szívbe oltani ’s meggyökereztetni. Nem ok nélkül teszem e’ megjegyzést. Bizonyos val *) Például: miért fél a’járni ésokor a’ legkisebb gyermektől is? E. I. úr igy fejté meg: azért , mert az Ökör a’ legkisebb gyermeket is nagyobbnak látja önmagánál. Bocsánatot kérek az általam igen tisztelt érdemes öreg őrtől, ne vegye megbánásnak, mert ezérzás nélkül mondom , hogy ő azt tapasztalat-dús öreg koráig sem puhatolhatta ki ,s nem is fogja soha senki emberfia kipuhatolni, miképen lát az ökör, mert ezt csak úgy tudhatná az ember, ha egyszersmind ökör volna mit Leib und Seele. .V. I.