Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-16 / 38-39. szám

az ebekre­ hit, vallás és egyház ostromlók ne legyünk; a tiszta jámbor és kegyes erkölcsökből ki ne vetkőzzünk; kereszténysé­günket — ezt az isteni bölcseség mérhetlen tengeréből hozzánk jutott drága s valódi gyöngyöt — holmi bizonytalan eredetű, s csak az újságnak ephemer fényével szemeinket kápráztató dibdált tanokért el ne hagyjuk. Újítsuk magunkat, s erkölcseinket az ősi hithez, nem pedig ezt féktelen szabadosságra hajló kedélyeinkhez, kényelem-szeretetünkhöz, romlott szokásainkhoz. Midőn egyfelől anyagi jóllétünket dicséretes erőkifejtéssel, munka és iparral emelni törekszünk , másfelől jusson eszünkbe, hogy maradandó jobb részünknek is vannak szükségei, mellyek pótlásán s kielégítésén sokkal nagyobb szorgalommal illik fáradoznunk. E szükségek leg­­főbbike pedig teremtőnkhözi viszonyainknak valódi és igaz tudo­mánya, mellyel vagy csak a kereszténységben találhatni föl, vagy sehol a világon. Legvégül, ha lelkiismeretem a felől vádolna, hogy amaz előbbi czikkemben, vagy ezen mostani iratomban akár a szerkesztőséget, akár más jó embert bármiképen is megsértettem, engedelmet kér­nék botlásomért. De ez, tudtomra, nem történt, mert én csak az igaz ügyért, a balgatagság, vétek és gonoszság ellen szólottam. Ha pedig ez ügybeni hevességem keményebb s élesebben vágó szava­kat íratott velem, magának a szerkesztőségnek első jegyzetében ele­gendő pártfogásra, s mentségre találok, holott mondatik: „hogy ki túlságos az igazságkövetelésben, annak szive nem lehet rész.“ Én pedig úgy vélekedem, hogy az igazságot sürgetvén, sem­mi túlságot nem követeltem; jelesül személyét senkinek meg nem támadtam. „Igazságokat pedig, habár kieserült is, végre kimon­dani nemcsak hasznos, sőt szükséges, mert az önismeret minden előmenetel-­s jobbulásnak kezdete,a­mikint Széchenyink a Hitelben állítja. Az én jelszavam : Éljen az igazság, vesszen az ármányt Punctum. F.........! Tisztelt F.........­ úr! Tapasztalván, hogy ön nem szereti a csillagokat, a mennyi­ben azokat mind megannyi üstökösöknek tekinti, mellyekből aztán az emberek annyit szoktak jövendölni és hamisan következtetni, el­határoztuk magunkban, mikép ezen válaszára — mellyet csak azon tekintetből közlünk, nehogy bennünket azzal vádoljon, mintha állított félreértetése fölvilágosítására s igy maga igazolására nem akartunk volna alkalmat nyújtani, vagy azt gondolja, miként mi tévedésünket — ami ezen tekintetben nincs — elismervén meg­szégyenülve vonultunk hátra ön felvilágosító?! szavai előtt — nem csillagalatti jegyzetek, hanem külön rovatba felelünk. Van egy helyzet a politicai téren, a melly, bár legigazsá­gosabb, de legkényesebb s legháládatlanabb helyzet, s ez : méltá­nyos s véleménytűrő tudni lenni. Lapjaink e téren működnek s igy tisztük a véleménypártok bármellyike irányában elkövetett vagy elkövetni szándékolt méltánytalanságot vagy méltatlanságot aka­dályozni, a megtörténtet szelíden de részrehajlatlanul megróni, s a koczódók czivakodók közé Merkur botját állítani, szóval pro­­grammjok értelmében fölülemelkedve minden pártfelekezetességen, kibékitőleg lépni fel ott, hol haszontalan torzsalkodások közt a jó ügy hátráltatva s veszélyeztetve van. Illy czélból s tekintetből szólaltunk föl csillagjegy alatt ..........­ az „bizodalmas szó“ czi­mü értekezésére is, s ugyanazon okból felelünk a csillagzatok ellen emelt válaszára is, nem helyeselhetvén, hogy ön ollyanokra is szórja átkát, kik azokat nemcsak a mi, de hisszük hogy egész ol­vasó közönségünk­ként kivéve) ítélete szerint is épen nem ér­demlik. De térjünk a dologra. Azt mondja ön, mikép tőlünk félre, de olly iszonyúan félreértetett, és fölötte túlzó s mél­tatlan vádak, sértegetések, becsületmegtámadá­sok, s más rátukmált helytelenségek miatt valóban érdemetlenül megróttuk; s ezen megrovatás fájdalmasan esvén, fölvilágosító sza­vaival kívánja magát a csillagok súlya alól fölszabadítani. Mi kí­vánságát mint látja, teljesítettük, az olvasó közönség előtt áll vála­sza, s ha úgy akarja mentsége, mellyben kimutatja, mikép mi önt többszörösen félreértettük; de már most szabadjon nekünk is meg­mutogatni, hogy mi önt nemcsak hogy félre nem értettük, sőt in­kább nagyon is fölfogtuk minden szavait; szabadjon bebizonyítani, hogy csillagjegy alatti észrevételünk nem alaptalan, sőt ön válasza következtében — mellyben a szeg még jobban kiüti a zsákból magát — helyes és igazságos. — Lássuk tehát kinek van igaza? A nemzetéletben a politicai küzdtéren két ellenkező fél szokta a szerepet vinni, (a harmadik nem létezik, mert ha volna, az mint sem hév sem hideg Krisztuskint kiokádandó volna a nemzet szájá­ból) az egyik a maradók, a másik a haladók osztálya; ez utóbbi ismét két részre oszlik, jelesen: conservativekre, kik a körülményeket tekintbe véve, s a történhető veszélyes visz­­szahatást kíméletesen kerülve, lassan s egymás után akarják a nem­­zetboldogitó intézkedéseket hazánk életébe s institutioiba beillesz­teni; és liberálisokra, kik az urban álló akadályokkal s ne­hézségekkel nem sokat törődve , egyszerre egy vágással akarják a gordiusi csomót megoldani. A kettő közt tehát csak az a különb­ség , hogy ezek egyszerre, amazok pedig lassan egymásután akar­nak tenni; közös irányuk azonban ugyanaz­­. i. a hon java, fölvi­rágzása, s a nemzet nagysága. Már most ha valaki ezen két közösirányu felekezet valamely­lyikét olly kifejezésekkel illeti, minőkkel ..........­ uz czikkében az említett közösirányu felekezetek egyikét a liberális felet illette, nem méltán lehet-e azon kitételekre azon megjegyzést tenni, hogy azok fölötte túlzó s méltatlan vádak, sértegetések sőt becsületmegtámadások; s nem méltán rosszaltathat­­nak-e, midőn azok különben annyifelé oszlott hazánkban a szaka­dásokat nem hogy kiirtani, hanem még szaporitni s öregbitni segí­tik. V Ön ugyan azt akarja velünk s másokkal elhitetni válaszá­ban, hogy hazánk „hangos torkú fiai“ alatt, kiknél „vajmi ritka ma­dár az igazsághoz való őszinte ragaszkodás“, nem azokat értette, kik a haza jólétét fölvirágoztatni kívánják, hanem azon Protheus­­féle embereket, „kik valósággal a legundokabb képmutatók, rut­inhaszonlesésből majd ide majd oda szegődök, ugyanazt hol fe­hérnek hol feketének állitok“; de mi azt mondjuk, hogy önnek sza­vai átalánosan érdeklettek s befoglalták azon osztályt, mellyet li­berálisnak neveznek, nem pedig csak egy részét annak. Ön ugyanis két osztály közt tesz különbséget, jelesen a m­a­­radók és haladó párt egyik osztálya a liberálisok közt, azt mondván, hogy azok ( maradók) ma is még mindig csak az ős­kori slendriánnak kellemetlen iszapjában söppedeznek, ezek pe­dig (a liberálisok) a korszellem ismeretlen medrű, holmi záporoktól néha igen földagadó, bizonyos irány nélkül ide s­tova csapongó folyamra bocsátkozván, hajótörés veszélyének teszik ki magukat“, hanem hogy ön ezen osztálynak csak legkisebb részét is kiemelte s azt mondta volna, hogy ezeket azonban nem értem az általam le­piszkáltak alatt, az korunk politikusaihoz intézett bizodalmas szava egy betűjéből sem olvasható ki. És épen ez okból szólaltunk mi fel csillagjegy alatt, látván hogy ön azokkal, kiket talán túlbuzgóságuk vagy más érdek nem helyeselhető lépésekre vezetett, egyetemben milly méltatlanul támadja meg s piszkolja azon férfiakat, kikről — habár több tekintetekben eltávoznak is különben egyirányú elveink

Next