Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-04-22 / 32. szám
Nyolczadik esztendei folyamat 1845. 39* szám Április 9 . SZÁZADUNK Meddőség* Hírlapjaink már több ízben panaszkodtak a külföldi lapok meddőségéről, s az olvasó közönség annál hajlandóbb e panaszoknak hitelt adni, mert sokszor ugyancsak meddő dolgok közöltetnek azokból. No de legyünk igazságosak s valljuk meg őszintén, miszerint a mi lapjaink is igen valószínűleg meddőknek tetszenének a külföldieknek ha olvasnák, mert magunk is gyakran ollyannyira meddőknek találjuk azokat, hogy e kérdésre van-e valami az újságban? többnyire ezt szoktuk válaszolni: semmi sincs! No de ha a francziák és angolok mint világ urai, mesterei s kiváltkép a magyarnak őszintén imádott bálványai is csak meddő újságokkal szolgálhatnak a világnak: valljon nem szerénytelenkednénk-e mi, ha azt kivárnók, hogy épen a mi lapjaink legyenek érdekesek, épen a tanítványok újságai legyenek örökké remek elmeszüleményekkel s isten tudja milly roppant újdonságokkal tömvék! A francziák és angolok az egész ismert világgal szoros összekötetésben lévén, hatalmas karaikat már annyira kiterjesztették földgömbünk legtöbb nemzeteire, s olly tevékeny befolyást gyakorolnak minden lépéseikre, hogy hirök s jóváhagyásuk nélkül alig mozdulhat meg valamelly nemzet némileg, sőt alig büntethet meg saját honában is bármilly bűnös franczia vagy angol egyént iszonyú felelet terhe nélkül — és lapjaik mégis meddők; ellenben, a magyar, ki a külnemzetek viszonyaiba csak egy szócskával be nem folyhat, s a tengerentúli világrészekkel csak egy nyomoru hajócskával is összekötetésben nincsen, ki önmagát is vad- s tudatlannak önkint elismeri, s saját hona emlőin olly ragaszkodólag csügg, hogy — a dúsgazdagokat, kik jövedelmeiket külföldön költögetik, kivéve — csodának tekinti, ha minden félszázadban egy magyar lélek Asia, Afrika vagy Amerika partjait megpillantja — a magyartól, mondom érdekesebb lapokat várni, valóban szerénytelen kívánat ! No de hár igaz,hogy hírlapjainkkal megelégedhetnénk, mégis tagadhatlan, hogy a meddőségekrüli panasz már általánossá kezd válni, s ennek bizonyosan van oka. Néhány év előtt hírlapjaink némelly kisebbszerű politikai kérdések vitatásába bocsátkoztak, s miután azt tapasztalák, hogy e téren szinte korlátlan szabadsággal mozoghatnak: egyszerre félretettek mindent s kizárólag politikával foglalkoztak. Az egész alkotmányunkban nincs egy szeg, mellyet meg nem ingattak, mozgattak s vizsgáltak volna. E rendkívüli mozgatás természetesen olly nagyon érdekli az olvasóközönséget, mint egy rendkívüli földrengés szokta, s a politikai kérdéseket tárgyaló czikkek olvasásába annyira beleizlott, hogy más bármilly jeles dolgozatokat is csak csekély figyelemre méltatott. Ha hírlapjaink valamelly száma politikai czikk nélkül jelent meg, vagy legalább a megyei tudósítások politicai szónoklatok kivonatival nem fű-szereztettek, ő azt már elolvasásra alig méltatá! Némelly szerkesztők ezt igen ügyesen tudták hasznukra fordítni, mert minél szabadabban mozoghattak, annál dühösebben támadtak meg mindent, mit a közönség megtámadhatlannak vélt, s ennek következése jön, hogy annál több előfizetőjük, annál jobb aratásuk van. Szóval: egyszerre kizsákmányoltak mindent, egyszerre kitálaltak minden édest s keserűt, mi pedig egyszerre mohón felfaltunk mindent, és ime most meddőségről panaszkodunk , most szegényebb koszttal kell megelégednünk, mint azon urnák, ki, míg volt, igen bőven lakomázott, vendégeskedett, utóbb pedig másnál tányérnyaló leve. A hajdani P. Hírlapra egyedül ez okból praenumeráltunk mint eszevesztettek. Vagy tán úgyis eszeveszettek valánk? Bizony, ha szorosan vesszük a dolgot, egy kis paroxismusban alighanem siütődünk, mert üveggombokat ugyancsak igazi ezüsttel fizettünk meg. Vagy tán hibás ítéletünk? Uraim! a P. Hírlapban a megyei tudósítások mindig elferdítva adattak, következőleg semmit sem értek, a többi tudósítások pedig csakúgy közöltettek mint más lapokban, vagy elferdítésük miatt tán még roszabbul) tehát egyedül csak vezérczikkekért fizettünk. No de ha mind az, mi a vezérczikkekben megvitatva volt s sine mára követeltetett, nyomban s tüszint életbe léptetett volna is, azért bizony széles e hazában csak egyetlen egy ember sem volna most csak egy arasszal is nagyobb vagy kisebb, csak egy forinttal gazdagabb vagy szegényebb , csak egy mákszemnyivel becsületesebb vagy becstelenebb, csak egy évvel fiatalabb vagy öregebb, csak egy morzsával erősebb vagy gyengébb, csak egy porczikával tudósabb vagy tudatlanabb — tehát miért fizettünk?! 2) Ezen vád idő utáni, s ha a tudósítások hamisak voltak , nyitva állott az utazokat megcáfolni, s az olvasó közönséget a közlések hamisságától meggyőzni, s az illető szerkesztőség bizonyosan kötelességének tartandotta az igazságot napfényre derítendő czikket lapjai hasábjaiba bevenni. Szerk.) Azért hogy gazdálkodjunk és gazdagodjunk szellemi s anyagi tekintetben. Gazdálkodtunk pedig, mert évenkint kiadott 10—12 p forinttal sok garast és forintot, mit az előtt semmit nem tevésünk közepette unaloműzés tekintetéből — más időtöltést nem találhatván, ivókára , kártyajátékra s több hasonlókra kiadtunk, megtakarítottunk: az újságolvasás nemesebb fogalmakat fejlesztett ki bennünk, s olly irányt adott egész életünknek , mellynél fogva az említett törpe anyagi élvezeteket elhagyva, megvetve, egy nemesebb czél utáni törekvést tűztünk ki magunknak , mellynek tetőpontján szellemi erők által megtisztítva áll azon anyagi jólét, melly egy nemzetet naggyá és boldoggá tehet. Hogy továbbá gazdagodtunk, bizonyítja az , miszerint a hírlapok azon eszméket, mellyek egyedüli tényezői hazánk fölvirágzásának , nemcsak kellőképen vitatták, hanem némelly tárgyaknak , mellyek a haza előhaladását gátolták s gátolják, jelesen az ősiségnek, nagyrészben a nem adózunknak stb, a lélekharangot mégis húzták; s azon tárgyak felől pedig, mellyekről a nemzetnek tiszta fogalma az előtt nem volt, a kölcsönös vitatkozás utján kellő felvilágositást igyekeztek adni: a vérmes reményű" ábrándozók utopiájok gőzköréből tisztább láthatárra vezettettek , a makacsul egyátalában az avult régi mellett maradni kívánók , s semmi tekintetben haladni nem akarók daczosságai megtörettek , a hosszas álomban szendergők munkájuk megkezdésére ébresztettek, a restek tunya tespedésökből tevésre korbácsoltalak ; szóval elértünk a pontra, honnan belátjuk, miszerint „int az idő, s a parancsoló körülményekkel meg kell alkudni“ — mint ezt az ország főkancellárja ő nagyméltósága 1843- ki május 20-kán a kegyelmes királyi előadások ünnepélyes átadása s vétele alkalmával az ország Rendeihez intézett beszédében , ő Felségének hazánk életkérdései iránti ítéletét magyarázólag, mondám , megközelítettük azon álláspontot, melly megtanít bennünket , mikint a józan haladás és a szertelen sietség közt nagy a különbség“; s a két túlzó irányból egy biztos középút felé vezéreltettünk , mellyen az állodalmi viszonyok naponkinti kifejlődése egymásutánján eljutunk oda, hol olly intézkedéseket látandunk letéve, mellyekért felséges urunk múlt hongyülés megnyitásakor nyilvánított szavaikint, az előrelátást és gondoskodást az„késő utódok is, hálás lélekkel1s tisztelendik ; megközelítettük továbbá annak átlátását, hogy egyetértés , béke s komoly megfontolás tényezői minden előhaladásnak, s kellékei minden sikeres tanácskozásnak ; s jövőre nézve remélhetjük , hogy e három főelem mindenhatólag fog átszövődni a haza bonyolult kérdésein, s az idegen elemeket lassankint magába olvasztván , uj erőt s uj életet ébreszteni a meghasonloltság mételye által oszladozáshoz közel vitt nemzetbe. Gazdagodtunk tehát nemcsak szellemi de anyagi tekintetben is , mert a hírlapok olvasása által történt elfoglaltatásunkkal meggazdálkodott, pénz is zsebünkbe maradt, de azonkívül fölnyiltak szemeink , s meg-