Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-06-10 / 46. szám
Nyolczadik esztendei folyamat 1845. Juniuus 10. SZÁZADUNK. Javító rendszer. Szemere Bertalan „Utazás külföldön“ czimű munkájából. London,junius 19-kén 1837. Mint az éj, mellyben naplóm e lapját írom, sötét kép elébe vezetlek. A utczákon töltött puskával fegyverkezett nehány őrt látni, kik csordákat hajtnak, nem barmokból dec emberekből. Vaszoningok s gatyajok szennytől és zsirtól koromfekete, kepök sárga és kiaszott, két forgó szemmel, lábaikon vaslánczok, mellyek lármás csattogása a negyedik utczára is elhangzik. Itt ott megállapodnak, útba jött ismerőseikkel súgva, titkon, külön értekezni bűnről és gonoszságokról; azokról miket elkövettek, azokrul miket teendenek, s az őrök puskáikra könyökölve hiven őrzik őket, mig köztük a pokol veti magvát; néhol a kocsmákba is befordulnak, hogy az ítéletnek szeszes italt tilalmazó részét teljesítsék, s mohón nyelt nedvvel a lelket és észt, melly ha nem egyképen is, de mindenben szól, elkábitsák, az őrök pedig kün az ajtónál hiven őrködnek, hogy ben a vétekszülő indulatok tápláltassanak ; igy eltüzesedett fővel tovább vonulván, köztök, kik gyalázatuk e nyilványa által mindenre fölszabadítva érzik magukat, és az utcza népe közt kezdődik a káromkodó és szemtelen szóczival, mit az őrök úgy csilapitanak le, hogy nehányat a puskaággyal főbe csapnak. Majd a vasajtó fölnyittatik, segyegy vagy földalatti vagy földfölötti inkább ólba mint szobába 50 — 70 becsukatik, hol télben fázik és fagy, nyárban megrekedt hőség fojtogatja, hol a küzhödt légben szabadságát csak ideiglen, de egészségét örökre elveszti, bár erről az ítéletben egy szó sincs. Ekkor minden felügyelés megszűnvén, megindul a mirigyes társalkodás, esküdözés, káromkodás, dulakokodás; a bűnök történetét, a gonoszság mesterségeit, a vétek utait egymásnak elbeszélik háborítatlanul egész késő éjjelig, midőn azokkal mintegy megtelve, a szemetes, büdös, férges téglázaton vagy összefűlt szalmán kiki helyet foglal, olly sűrűn, hogy takaró nem lévén, test testet megsegít. Együtt van minden kor s bűn, öreg s ifjú, hogy ezt az kezére nevelje, a gyanúra befogott*) az elmarasztott gyilkossal ölelkezik, hogy lelke, ha tiszta volt, ennek förtelmeitől megtermékenyedjék; ki éltének nagyobb részét rabságban tölté el s feje ezer álnokságnak tárává lön, a kiszabadulandóknak ördögi tanácsait osztogatja, a romlatlan szégyenkezve lép be s vonul félre, de jaj neki a védtelennek, ha a többihez nem alkalmazza magát, tehát mint azok, szitkozódik, ocsmány dolgokat beszél ő is, hogy valamikép náluknál jobbnak ne látszassák, mert ez nagy szerencsétlenség lenne, és az kezdete a vétekbesülyedésnek, kiben a jónak s szeméremnek még egy szikrája van, itt meg nem élhet, vagy áldozatul kell esnie vagy gonosszá kell válnia: a czinkosok azon tanácskoznak, miképen szedjék rá a bírót: az ingerelt tébolyodon a hahotázó csoportnak mulatsága s áldozata lesz; a betegek ápolás és pihenés nélkül a többiek közt nyögve fetrengenek, s az erkölcsi mirigyhez a physicait is adják; szóval: a rabok vétekre, korra, állapotra, bűnre tekintet nélkül összevegyittetnek s igy a tömlöcz, a büntetés czéljával ellenkezőleg, a bűnnek s henyeségnek valóságos iskolája, mellyben a jók teljesen, a roszak örökre elfajulnak; siralom ház, honnét a belső ember a sírba vitetik; egy erkölcsi mirigy műhelye, mellynek költségét az ország viseli; egy drága intézet, hol minden gonoszság mesterségesen összepontosittatik és szabadság adatik a veszélyes ismeretségek szövésére, s mód gyilkos és tolvajtervek kidolgozására. Rendszerint a bűnös rész lévén nagyobb, ez a jót magával ragadja, de egyébiránt is a lelki romlottság tagadhatlanul ragadósb a testinél; tehát illy állapotból a bűn ízről ízre örökülése szükségképen következik, s természetes, ha a fiú a tömlöcében tarisznyáját azon szögre akasztja, mire apja és nagyapja akasztá, és csak a szög azon ősi vagyon, mit bírni az ország a nemtelennek megenged. Barátom, megborzadál-e a szörnyű képtől? Örülök ha igen. De tévedsz ha eredetijét Angliában keresed, nézz magad körül, s megismered, hogy én itt a magyarországi tömlöczöket rajzolom. Hidd el, keseredett szívvel s búslakodva vittem tollamat. De ép e lélek vérző s rettenetes állapot, miben a humanitás szent törvényeit iszonyúan taposva látom , melly a polgárok, a status, a vallás érdekeit egyképen sérti, és ez okozá, hogy utazásom egyik fő czéljául a tömlöczök megvizsgálását tüzöm ki. Én úgy találom, hogy Éjszakamerikában s Európa műveit országaiban már darab idő óta a törvényhozók, erkölcs-philosophok s fogházkormányzók összemunkálva s nagy buzgalommal dolgoznak a szükséges javításokon; mig mi e társas életi s philantropi nagy munkáról alig hallunk valamit, s kegyetlen rendszerünket olly természetesnek látjuk, mintha az másképen nem is lehetne. *) A javító rendszer (systéme pénitentiaire) alig kap a hírre, föltalálásának dicsőségét már is több népek követelék. A francz a 17-dik században élt Mabillonnak tulajdonítja; a belga szerint legelőször a gaudi tömlöczben létezik; az angol ezt tárgyazó első rendelkezésnek 1776-ki törvényét mondja, de Pennsylvania is saját indítványát vallja elsőnek. Miután azonban legkorábban, legterjedelmesben e rendszer Északamerikában fejlett ki, ennek rajzát a rendszer történetéül tekinthetni. A quakerek, e vallásos és humánus emberek, a múlt század utolsó negyedében, Pennsylvaniában olly lelkesen munkálkodónak a büntető törvények kegyetlensége ellen, hogy 1785-ben a törvényhozás a halálos büntetést a legtöbb esetekben, a testit pedig végképen eltörlé, s a nagyobb gonosztevőket magános kamrákba zárni rendelé. így épült a Walnut-street tömlöcz, mellynek nagyobb termeiben a rabok együtt voltak, de, bűneik természete szerint elosztályozottan, a kamrákba pedig azok csukattak, kiket a biró elkülönözésre ítélt, vagy kik a tömlöczjegyhez alkalmazkodni vonakodtak. Látni való, hogy a különzárás még nem volt általán *) Éjszakamerikában , New-Yorkban 100 vádlott közöl 80; Angliában 100 közöl 20; Francziaországban 100 közöl 55 mentetik föl. Nálunk, mielőtt csak az illető iratok beadatnának 6—12 hónapig raboskodik a szegény, s hogy a nemnemes tetszés szerint be ne küldessék , az ellen a törvény egy betücskéje sem védi. Hol illy könnyen befogatnánk az ember , ott 200 közöl elég ha 20 elmarasztatik. *) A következőknek nagyobb része, innét kiszakítva, megjelent még 1838-ban, illy czimü ingyen osztogatott füzetkémben: „Terve egy építendő javitó-fogháznak, a magányrendszer elvei szerint. Kassa, 1 838, egy nagy kő rajzai.“ Intéztem a borsodi tömlöczküldöttséghez, mint annak egy tagja, s mind ez, mind a megye által el is fogadtatott.