Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)

1866-03-22 / 23. szám

1866. Nyolcadik évfolyam. Mosij­elen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerk­­esztési Irodai Buzatér, 808. sz. Kiadói hivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre...............................................................8 frt. Félévre .............................................. . . 4 „ Évnegyedre...............................................................2 „ Egyed szám­ára : Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre .........................................................6 fit — kr. Félévre...............................................................3 „ ~ „ Évnegyedre................................................... 1 „ 60 „ S kr osztr. ért. Ilirdotósolt.­ A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Lapunk évnegyedes t. előfizetőit s átalában mindazokat, kik lapunk irá­nyát osztják s annak e vidékre nézve szükségét érzik, felkérjük, hogy az előfizetéseket megtenni szíveskedjenek. Az előfizetési feltételek a lap homlo­kán olvashatók. Gazdasági egyleti közlöny. Felhívás: A csongrádmegyei gazdasági egylet folyó évi február 4-diki határozata szerint, folyó év tavaszán Szegeden egy szántásverseny tartása rendeltetvén el, ezen verseny napjául folyó évi ápril 4-dike, vagyis húsvét utáni szerda tűzetett ki. E versenyre négy jutalomdíj állapíttatott meg és pedig: a) első díj 2 arany, b) második díj 1 arany, c) harmadik díj 2 ezüst két frtos tallér, d) negyedik díj 1 ezüst két frtos tallér. Fölhivatnak tehát Csongrád megye, külö­nösen Szeged, Tápé, Kistelek és Horgos vidék gazdái, miszerint e versenyben maguk vagy cselédeik által részt vegyenek. A versenyzésre jelentkezők ezen szándé­kukat folyó évi ápril­i­káig az alálírt verseny­­rendezési bizottmány bármely tagjánál, vagy az egyleti irodában (Szeged, Széchenyi-tér, Rieger Mihály 7-ik sz. alatti háza emeletében) tartoznak bejelenteni s ugyanezen helyeken a versenyzésre vonatkozó utasítást is átvehetik. A szántásversenynek helye, vagyis azon földnek, melyen a verseny tartatni fog, neve és a verseny kezdetének órája a „Sz. Híradó“ legközelebbi számaiban és külön fölhívásokban fog közététetni. Kelt Szegeden, a verseny-rendező bizott­mánynak 1866-ki márc. 21-én tartott üléséből. Balás Mihály, elnök. Leffter Mihály, Lichtenberger Mór, Nagy József, Pálfy Ferenc, rendező bizottmányi tagok. Árva-intézet vagy dologház? i­. A múlt számban előadottak szerint tehát csak magán vagyis önkénytes dolog­házról lehetvén szó, mielőtt ennek gyakor­lati alkalmazásáról mondanám el nézeteimet, szükséges, hogy némi rövid szemlét tartsunk az úgynevezett dologtalanok fölött. Létezik Európa némely nyugati országai­ban egy bizonyos néposztály, melynek szerte­len elszaporodása méltán aggasztja az illető kormányok és államférfiak lelkét. Ama hó­görgetegként növekedő néptömeg ez, melynek munkaképes tagjai tudnak és akarnak is dolgozni, de nem mindig kaphatván mun­kát, gyakran százan és ezrenkint csoportosulva kiáltoznak munka és kenyér után. Parányiságom érzetében messze távol van tőlem eme ragályos társadalmi kór gyógymód­járól értekeznem; oly nehéz csomó lévén ez, melyet a hivatottak status bölcsessége sem volt képes eddigelé megoldani, s csakis azért említem föl ezúttal, hogy a gondviselést áldva elmondhassam, mikép a proletariátusnak eme legaggasztóbb neme hazánkban eddigelé még gyökeret nem vert s isten ne is engedje, hogy verhessen valaha! — vidékünkön pedig egy­­átalában ismeretlen; mert nálunk a munkás­kezek még mindig találnak foglalkozást, sőt mikor a sürgős l) mezei munka beáll, még a számosan idesereglő idegenek sem maradnak munka s tisztességes keresmény nélkül. Nálunk tehát csak két neme van a do­­logtalanoknak, úgymint: a) olyanok, kik örömest dolgoznának, de koruk vagy testi fogyatkozásuk miatt egy­­átalán vagy legalább részben dologképtelenek lévén, munkát nem kaphatnak, és ismét b) olyanok, kik teljes munkaképességük­nél fogva kaphatnak ugyan munkát, de dol­gozni nem akarnak, szóval az úgynevezett dologkerülő csavargók. Ez utóbbiak képezik ama veszélyes isko­lát, melynek növendékei a henye élet követ­keztén rendszerint lopásra kényszerülve, szál­lítják nagyrészben a börtönök s — ahol létez­nek — a jegy-dologházak számára contingen­­seiket s akikre csak kivételkép terjed ki az önkényes dologházak jótékonysága, amennyiben ugyanis némelyike a rendőrség éberségétőli félelem miatt kényszerítve, vagy önlelke jobb sugallata által ösztönöztetve, esetleg talán épen olyan rendkívüli időben — mint az 1863-diki ínséges korszak is vala — keres, de nem kaphat munkát, az ilyetén önkény­tes munkakeresőt aztán a jótékony dologház célja és feladata befogadni. Egyébiránt az eféle dologkerülők számá­nak szaporodása vagy apadása minden időben és körülmények között legnagyobb részt a rendőrség minőségétől függ. Ezen állítá­som igazolása végett nem szükség messze mennünk. Előttünk a példa. Még csak pár hét előtt is utcáinkon minden lépten nyomon egész csoportjaiba ütközött az ember az eféle jó madaraknak, de mióta Keméndy barátunk árgusz szemei miatt vajmi veszélyes reájuk nézve az eddig megszokott üzletük gyakorlása, mintha csak a szél fújta volna el őket ut­cáinkról és tereinkről, úgy eltűntek, kétség­kívül belátván azt, hogy a becsületes munka verejtékével szerzett kenyér mégis csak jobb izán esik, mint a börtönbeli fanyar vendéges­kedés. Az éber és ügyes rendőrség, anélkül, hogy emberietlen eszközökhöz nyúlna, mindig talál utat és módot, az ily szerencsétlen egyé­neket becsületes munkára szoktatni. Vajmi szomorító tapasztalat egyébiránt, hogy eme tekergőknek legalább is kétharmadát suhancok és gyerkőcök teszik. Ámde ez utóbbiaknak vagy szüleik vannak, vagy pedig árvák! Az előbbieket illetőleg a rendőrség feladata az illető szülőknek a gyermekeikrőli gondoskodást kötelességül tenni, a születlen s rokontalan árvákat pedig az árva-intézetbe adni.... Igen ám! — mondja az olvasó — de ha nincsen árva-intézet, mit tegyen akkor velük a rend­őrség?... íme uraim! mily önkénytelen mu­tatja ki a gyakorlati élet az árvaházak szük­ségességét ! No de ne szakítsuk meg értekezésünk fonalát s térjünk vissza a magán-dologházra, mint feladatunk legközelebbi céljára. Az eddig elmondottakban úgy hiszem elég világosan ki van mutatva, hogy nekünk az ügyefogyott s vagy teljes, vagy részben mun­kaképtelen egyének állapotáról kell gondos­kodnunk, még­pedig bármi más eszme valósí­tása előtt gyorsan és mielőbb, mert az e részbeni mulasztások úgyszólván minden órája szégyenpirt kerget arcunkba a művelt világ előtt, ha meggondoljuk, hogy mi szegediekül magunkat Magyarország második városának szeretjük tartani s koldusaink seregesen bo­lyongnak utcáinkon s házról házra járva nem csak egy tetemes rendkívüli adó alá vetnek mindenkit, de vajmi gyakran még a vagyon­biztonságot is kockáztatják; fölösleg lévén mondanom, hogy bizon a koldus-condrák nem ritkán t­ol­va­j uj­­­akat rejtenek, melyek al­kalmilag nemcsak az alamizsna, de oly tárgyak után is kinyúlnak, melyek nincsenek nekik szánva. No de a koldulás megszüntetésének szükségességéről minek beszéljek, mikor nem képzelhető olyan józan gondolkozású ember, ki annak mielőbbi létesítését ne kívánná, annyival inkább, mivel érzi, de érezni kény­telen is, mikép ez városunkra nézve immár valóságos becsületkérdéssé vált. Minhogy pedig a koldulás megszüntetése a magán-dologház létesítésével válhatlan kap­csolatban áll, sőt ennek szükségképi előzője, elmondandom szerény véleményemet arra nézve, hogy mi módon gondolom én ezen eszmét a lehető legrövidebb idő — legfölebb félév — alatt valósíthatni, anélkül, hogy áldoza­tunkba kerülne. Osztrovszky József, teendőkkel elhalmozott honatyák kezéhez ma­guk az iparosok juttassanak kimerítő adatokat, amelyekben, mint az orvosok elé a beteg, maguk terjeszszék bajaikat. Ez adat­nyújtásnak igen hosszú útja volna a céhek, gyárak és más iparosok és ipar­testületeknek egyenként külön - külön való megkérdezése s az országgyűlési bizottmány­nak rendkívüli nehéz és hosszadalmas feladat volna a tömérdek szerteágazó adatokat át­vizsgálni s belőlök rendes megállapodást hozni létre; de különben ezt úgyis szakértők bizott­mányához kellene utasítani. Ezért igen helyes lépés volt a fővárosi iparosok azon cselekmé­nye, midőn hazai iparos-társaikat egyetem­­leges emlékirat szerkesztéséhez adatokkal járulni fölszólították s a központi bizottmányt megalkották. Városunkban csakhamar viszhangra talált a felhívás, úgy annyira, hogy a mint a min­den szépet és jót fölkaroló s terjesztő napi sajtó terén az ügy nyilvánosságra jött, Szeged iparosai közül néhány ügy-barát azonnal mun­kálkodni kezdett s egy szűkebb értekezletben egy átalános értekezlet megtartását, s ezen értekezletre a pesti központi bizottmány meg­hívását is elhatározta, így jött létre a vasárnapi értekezlet, mely­nek főbb mozzanatait ezennel közöljük. Az értekezlet kevéssel 4 óra után jött ösz­­sze s benne minden céh és ipartestületből néhány tag vett részt. Pozsgay Mihály, mint a szűkebb értekezlet tagja, tudata a jelenlévők­kel amaz értekezlet azon határozatát, mely­­szerint I. Osztróvszky József ügyvéd úr, mint a közügyek buzgó apostola s mint jogtudós az átalános értekezlet vezetésére meghivatott, ez közhelyesléssel találkozván, közfelkiáltás utján Osztróvszky úr elnökké választatott, a jegyzőségre B­a­k­a­y Nándor szólíttatott föl. Az elnök üdvözölvén a jelenlevőket, jeles beszédben tájékozásszerű szemlét tartott az ipar terén s az iparosok helyzete fölött, s az átalános okokat és okozatokat fejtegeté, egy­szersmind üdvözlé a pesti bizottmányt, amely általunk meghívó, egyik jeles tagja Ács Lajos úr személyében az értekezletben részt venni szíveskedett. Ezután Ács Lajos úr üdvözlé a szegedi iparosokat, egyszersmind köszönetét nyilvánítá a szíves fogadtatásért, a barátságos jó­indulatért, mely az ő igen szép beszéde után ismét élénk jelekben nyilatkozott. Ezt követőleg a pesti bizottmány-ügy vázlata ol­vastatott föl, melynek több példánybani ki­­nyomatása s a céhek általi megszerzése határoztatott el. Ezután az emlékirathoz szük­séges adatok összeállítására és kidolgozására egy bizottmány jön közfelkiáltás utján meg­választva, ezen bizottmány elnökéül ismét Osztrovszky választatott, alelnökké Burger Zsigmond nyomdász, pénztárnokká Mozgay Károly szabó, jegyzővé Bakay Nándor kötél­gyártó. Bizottmányi tagokká: Babarczy bádo­gos, Bózsits M szűcs, Böhring A. esztergályos, Felmayer J. tímár, Földy F. szabó, Heszlényi J. ács, Horváth cipész, Kásy K. késes, Kiefer G. cipész, Kovács J. kőműves, Könyvhegyi szíjgyártó, Lábdy J. tálas, Lemle M. kalapos, Magyar J. szabó, Molnár J. kerékgyártó, Nig­­rényi P. lakatos, Ottovay J. pék, Pálfy S. kovács, Reiner Kádár, ifj. Szabó A. asztalos, Szabó M. gombkötő, Sziráky J. késes, Újhegyi J. lakatos, Vigh J. csizmadia, Varga J. aszta­los, Wiedermann J. festő, Zászlóssy J. szap­panos választattak meg. Ezen bizottmánynak feladata leend a központi pesti bizottmánynyal magát érintke­zésbe tenni s az elkészítendő adatokat, mi­előtt a pesti bizottmányhoz felküldené, egy újból összehívandó átalános értekezlet elé terjeszteni. Ide vonatkozólag J. Ács Lajos úr, a pesti bizottmány kiküldött tagja azon megjegyzést tette, hogy a­mint az így elkészült adalékok Pestre érkeznek, a pesti bizottmány azokat összeállítja s az egyetemleges emlékiratot el­készíti ; ennek megvitatásához, valamint az ország több nagy városaiból, úgy Szegedről is egypár iparost kér a pesti bizottmány magá­hoz küldetni. Ez helyesléssel fogadtatván, szóba jött az előforduló költségek mikénti fedezése ? Erre nézve határoztatott, hogy minden céh tartja kötelességének tőle telhe­­tőleg a­ bizottmányi közpénztárba adakozást küldeni; azon iparos­ testületek, melyek hely­ben céhet nem képeznek, testületileg tartoznak a költségekhez járulni. Az elnök megköszöné Ács Lajos úrnak s a bizottmánynak szíves részvétét, a küldött úr pedig meleg szavakban búcsúzott el az értekezlet tagjaitól. A bizottmány működéséről annyit írhatunk, hogy alólírt tőle telhető pontossággal és igye­kezettel már megkezdé az adalékok gyűjtését és összeszerkesztését. A közelebbi bizottmányi ülést az elnök fogja meghatározni és kihir­detni. Az értekezlet megbízásából Bakay Nándor, bizottmányi jegyző. Országgyűlési tudósítások. Az alsóház ülése március 17-dikén. — Több erdélyi képviselő megbízó levele bejelen­tetvén, néhány kérvény olvastatott föl. Ezek között egy torontálmegyei községé, melyben dohány-termeszthetési engedélyért folyamodik. Ezután az állandó igazolási osztályok jelen­téseire került a sor, melyek folytán több erdélyi képviselő részint föltételesen, részint föltétlenül igazoltatott. A költségvetési bizottmány jelentése föl­olvastatott, mely szerint a múlt félhavi költség összesen 85,880 irtot tesz. A naplóbíráló bizottmányhoz az erdélyi képviselőkből 6 új tag választása elhatároz­tatott. Ezután beadattak a szavazatok a kilences igazoló osztályra, az eredmény a jövő ülésben hirdettetik ki. Tárgyalásra került a zágrábi országgyűlés elnökségének átirata a 12 tagú küldöttség ügyében, mely újra felolvastatott. Elnök megjegyzi, hogy ha a ház kész a zágrábi bizottsággal szintén bizottsági útán értekezni, az esetben a levél a főrendekhez tétetik át, kik szokás szerint megválasztják a küldöttség 1/3-dát, annak a 3/-da a képviselő­házra esvén. Deák Ferenc javasolja, hogy miután a zágrábi gyűlés 12 tagot választott, annak megfelelőleg a két ház részéről is annyi vá­lasztassák. Nézete szerint mindkét ház utasí­tást kell hogy adjon a bizottmánynak. Ennek azonban nem kellene részletes szabályokat tartalmazni, hanem elegendő lesz a következő három főelv: 1) Hogy az ország területi épsége, azaz integritása sértetlenül fentartassék, 2) hogy csonkítatlanul megmaradjon a pragmatica sanc­­tio ama tétele, mely kimondja, hogy a magyar koronától e korona országai nem szakaszthatók el s 3) a­mit a két küldöttség megállapít, csak akkor lesz törvény, a mint véleményes jelentéseiket a magyar országgyűlés elé ter­jesztik s ez elfogadja azt. Deák indítványát a ház egyhangúlag el­fogadja. Felolvasásra kerül Szerém megye közgyű­lésének kérvénye, melyben tudatván a házzal, hogy fölterjesztést intézett Ő Felségéhez, mely­ben kéri, hogy az 1861-ki szerb congressus határzatai a magyar s horvát országgyűléssel közöltessenek s e fölterjesztést az irathoz hozzá mellékelvén, kéri a házat, hogy be­folyásával szintén járna közbe e határozatok előterjesztése ügyében, s eszközölje ki azt is, hogy a szerb congressus kiegészített alakban ismét összehivattassék. A kérvény a ház határozata szerint ki fog nyomatni s tárgyalásra kitüzetni. Erre Kubicza Pál tót képviselő s társainak és Popovics Desseanu János román képviselőnek a nemzetiségi kérdést illető indítványaikra került a sor. Kubicza Pál rövid beszéddel indokolja indítványát, kijelentvén, hogy az indítványozók nem akarnak maguknak különös fontosságot tulajdonítani, ők, valamint küldőik az egy­séges magyar haza tagjai akarnak maradni s csak a jogosult nemzetiségi igények teljesíté­sét kérik s ezért indítványozzák ama bizott­mány megválasztását. Deák erre megújítja régebbi indítványát egy külön bizottmány alakítására nézve, mely véleményt adjon a háznak különböző bizott­mányokra feloszlását illetőleg. Ezt azzal indo­kolja, hogy számos — nagyobb számú — bizottmányra oszolva, majd egyik bizottmány a másiktól nem fog dolgozhatni. Azért e ki- A szegedi iparosok értekezlete az országgyűlés elé menesztendő emlékirat ügyében. Nevezetes lépés lesz honi iparosaink s ezzel iparunk emelésére honatyáink által egy józan ipartörvénynek megalkotása. Hogy e törvények a mai nehéz helyzeten könnyíthessenek, szükséges, hogy a számos

Next