Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)

1866-06-03 / 44. szám

1866. Nyolcadik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétazer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési Iroda­ Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében. E­ladóh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre.............................................. . . 8 frt. Félévre................................................................4 „ ......................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre....................................................6 frt — kr. Félévre......................................................... 8 „ — „ Évnegyedre.....................................................1 „ 60 „ 44-ik­ szám­^ JglM Vasárnap, juniur 3*án­. Hirdetésorz s A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Borger Zsig­mond könyvkereskedéséhez címezendők. Egyes szám­ára 8 kr osztr. évt. Szeged, jun. 1. 1866. A ki e rekkenő melegben végig halad az utcákon, alig tudja elképzelni, hogy csak egy héttel előbb oly nagy hideg uralkodott, mely az összes terményeket nagyrészben semmivé tette, részben rutul megrongálta. És e forró esőtlen időjárás éppen alkalmas arra, hogy elfonnyassza azt is, a mi keveset a fagy itt­­ott megkímélt, s hogy ki ne keljen a mag, a­mit a mélyen sújtott gazda ismét elvetett. A csapás, mely a földmivelő osztályt s vele az egész országot érte, valóban óriási s alig csalódunk, midőn azt mondjuk, hogy a 63-dik­ év második kiadásban áll előttünk. Ily körülmények között nagyon méltá­nyos dolog volna, ha gazdaközönségünk adó­terhei könnyíttetnének. Egyetlen osztály sincs annyira megter­helve adóval, mint a földmivelő, pedig egyik sincs annyi bizonytalanságnak kitéve ennél, gyakran megtörténik, hogy az elvetett magot sem adja meg a föld, s mindamellett a nagy adót fizetni kell. A föld tulajdonosa ily rend­kívüli esetekben kénytelen elengedéseket tenni a bérlőnek, méltán várhatja tehát, ha neki is engednek el adójából, mert hiszen azt a természet rendje szerint csak nem lehet meg­adóztatni, a­mi nincs. S mi hisszük is, hogy ha a kormány biztos s teljes értesülést szerez a csapásról, ha meg fogja tudni, minő nyomor vár ismét a föld népére s Magyarország földmivelését néhány órai pusztítás mennyire hátravetette ismét, lehetetlen, hogy némi engedmények felől ne gondolkozzék, már csak a jövő szem­pontjából is, mert bizonyos az, hogy az elemi s egyéb nyomások alatt végre oda fog jutni a föld népe, hogy élni sem fog tudni, nem hogy adóját fizetni legyen képes. Mindenekelőtt tehát szükséges a nyo­masztó helyzet tökéletes képét leírni, ezt azonban az elpusztult termények s az ennek következtében bekövetkező hiányok statistikai kimutatása után lehet nyerni. Senki sincs pedig erre annyira hivatva, mint a gazdasági egyesület, melynek a megyé­ben szerte lakó tagjai az illető hatóságok segélyével leggyorsabb s legbiztosabb át­tekintést nyújthatnak a csapás nagyságáról. Addig is, mig ez megtörténhetnék, a sajtó is megteszi a magáét s egyik másik dologban útbaigazítással szolgál a tájékozat­lanabb gazdaközönségnek. A szélső vidékünkön is nem kis szerepet játszik a termények között, s mint tudva van, tán valamennyi közt legtöbbet szenvedett. A zöld hajtások tökéletesen elfagytak, a tőke csak itt-ott szenvedett, tehát a figyelmet leg­inkább a megfagyott zöldvesszőkre kell for­dítani. Erre nézve egy tapasztalt gazda a „Zala- Somogyi Közlöny “-ben a következőket ajánlja: 1. A termésre meghagyott csapokból a tőke életkorához képest kettőt, vagy legfö­­lebb hárommat kell meghagyni, ha t. i. a zöld hajtások kiindulási helyén még élő s alvó részek mutatkoznak, visszametszve ezekig, ellenkező esetben ezeket éppen úgy le kell nyesn­i kurtára , mint az elfagyott zöld haj­tásokat. • 2. A mélyen fekvő tőkéket, a döntése­ket és az ültetett sima vagy éves veszszőket, ki kell kapálni, így kell cselekedni az isko­lában levő ültetvényekkel is. Megtörténtével ennek a csapos tőkékkel úgy kell bánni, mi­ként elmondók, a döntéseket, a sima és egy éves gyökeres ültetvényeket pedig a földszínes szemig, vagy ha ez hibásnak mutatkoznék, m­ég alább is vissza kell nyesni. E munkát igen éles késsel kell véghez vinni, nem szabad pedig letépni, leszaggatni, mert ilyenkép sok seb okoztatik az úgy is szenvedő tőkén, melyeknek behegedése a tőkének nagy megerőltetésébe fogna kerülni, vért is sokat folyatnak el ,s ez­által csakis az új vessző­képzés szenvedne hátramaradást. A termésre meghagyott csapok gyakran a zöld hajtás körül hozzák meg a venyigéket, de ha ez még nem történnék is, az uj hajtá­sok a jól megmetszett agyból fognak kifej­lődni semmi vagy néhány fürttel, melyek ked­vező nyár és ősz mentében meg is érhetnek. Ezekből aztán a jövő évben meghagyandó csapok untig ki fognak kerülni. A tavaszi — itt nyárinak mondható — fagyás által szenvedett tőkék rendesen bokros hajtásokat tesznek, azért is elkerülhetlenné válik a fattyazás, tehát a sok hajtás közül a legerősebbek meghagyandók, a hitványok és gyökérhajtások lenyesendők lesznek. — Isten őrizz, hogy a meghagyott venyigék megkur­­títtassanak, mert ily eljárással csakis a gyö­kérképzés szenved hátrányt a kellő nedv­keringés korlátozásával. Tegyük föl, hogy ez évben már termésre nem számíthatunk, úgy de számítanunk kell a jövő évre. Elmulasztásával e munkának, jövő munkánkat fogjuk csak szaporítani, mi által háromszoros lehet veszteségünk munká­ban , pénzben és termésben. Szeged város mozgalmai, Szeged város tevékeny lakossága ép oly előkészületeket tesz tobbléte s szellemi álla­pota térképének megváltoztatása s szilárd alapra leendő fektetésére, mint tesznek leg­újabb időben az európai államok fejei termé­szetes (?) határaik kiigazítására. Szeged város oly mozzanatoknak színhelye ma, melyek egy fölvilágosult s a kor kívánalmait átérzett nép­nél szoktak kifejteni, majdnem naponként találunk a lapokban Szeged lakossága tevé­kenységéről valami új, érdekes tudósítást — mely ha nem többet — de annyi erős meg­győződést szül mindenkiben, hogy Szeged­város értelmes lakossága anyagi helyzetének jobb s erős lábra állítása tekintetéből, szel­lemileg egyesülve iparkodik magát mindenek­előtt megerősíteni. Az iparos osztály, mely nemcsak Szeged, de az ország egyéb városai, sőt a birodalom több tartományaiban is még nem az őt meg­illethető helyen áll, az alföld legnagyobb vá­rosában rendkívüli tevékenységet fejt ki, utat tör, példát mutat minden városban élő iparos osztálynak, megértve a kor „előre“ jelszavát, meggyőződve arról, hogy az emberiség jobb­léte, virágzása, gazdagsága és műveltsége előmozdításának, az iparszorgalom és keres­­dés magasb fokrai emelése volt legfőbb té­nyezője már az ó­világ népeinél. A foeniciaiak rendszeresített ipar s ke­reskedése , szövés, gyapjú s vászonkelmék, a világszerte hires festészet s edények készí­tése , a drágafémek s ércek kidolgozása, Sidon, később Tyrus s egyéb feonid­ai váro­sok lakosságait mesés gazdagokká tették.­­ Az egyptusiak már a legrégibb időben az ipar­szorgalom és művészetben egyik legkitűnőbb nép valának, de hiányzott náluk a művészet, az ipar állandó és előrehaladó fejlesztésében a szabad szellemi alkotóerő, csak gépies ügyesség­i gyakorlattal bírtak ők, mely egy bizonyos pontot elért, azután megakadt és ismét a megszokottra tért újra meg újra vissza. A dunaiak iparszorgalmát, művészetét hasonlag kifejlett ponton találjuk, de nem volt az iparszorgalom és művészet termeszt­­ményeiben sohasem található a szabadon termő mű öszhangzó szépsége­s célszerűsége. A keleti népek iparágaiban is inkább céh­rend­szer által összetartott ügyességet, mint a föltaláló alkotó szellem s szorgalmas kezek készítményeit találjuk. Nálunk, magyaroknál, a magyar nemes, ha nem lehetett ur, gazdászattal foglalkozott inkább, de az ipar és kereskedési tért reá nézve lealacsonyítónak tartotta s ezt inkább külföldieknek vagy izraelitáknak, polgároknak engedte, sőt nem ritkán a kézmű­ipar egyes ágait szolgákra ruházta át, habár éppen azon ágait találjuk az iparnak, hazánkban már régibb időben is: létezett itt takács, lakatos, kovács, szabó, asztalos, kádár, arany- s ezüstmüves s . t.; de a magyar nemes egye­dül a harcmező babérkoszorúi után szomja­zott, a pompát és fényt szerzette, u. m. a nemes ércekből készült ékszereket, gazdag s fényes öltözeteket, paripákat. Most azonban, midőn az egyenlőség elve kimondva s megállapítva van s kiváltságos osztály a régihez hasonlói nincs többé, a harcmező pedig nemcsak a nemesnek terem egyedül babért; mindinkább megbarátkoznak és nem nézik lealacsonyítónak vagy éppen szégyenítőnek a magyar nemes ifjak sem az ipar egyes ágait vagy kereskedésseli foglal­kozást; az iparszorgalom, művészet folyton előrehalad, tökéletes minőségben pedig csak szabad népeknél fejlődhetik, csak szabad né­peknél lehet föltaláló, alkotó és kifejtő szel­lem, a szolgaság vagy korlátoltság ólom­súly­­lyal nehezedik a népek életnyilatkozatára, különösen az iparvállatokra, a szolgaság kö­­zepett csak gépies ügyesség s gyakorlat fej­lődhetik ki a legnagyobb iparszorgalom mel­lett is. Szeged város derék iparos osztálya átérté ezt s midőn a szabadság hajnalát virulni látja, mélyen érzé a hiányt, az elmaradott­ságot s erőt érezve magában, hogy a reggel készen találja őt, kísérletet tesz a hiányok pótlására, az elmaradottak előbbrevitelére, e célból egyesül, vállvetve iparműbírálókat vá­laszt, tudván, hogy az iparműbírálat leg­­lényegesb előmozdítója az ipar tökéletesb és kifejlettebb fokrai emelésének; átérte azt, hogy az iparszorgalom folytonos célirányos fejlésben csak egyesült iparos osztálynál lel­hető föl, hol a munka megmenti a népet a henye élettől, a munkás, szorgalmas nép pedig sohasem szegény; az elhanyagolt külön­vált élet alapja a munka -­szeretetlenségnek, ez alapja a restségnek, a restség alapja a vallástalanságnak, ez megveti alapját a pol­gári társadalom végromlásának, ennek meg­­gátlására egyesült Szeged lelkes iparos osztá­lya, és e nemes célú tevékenységben öröm­mel üdvözli a haza, figyelemmel fordul felé Bécs és Marcheck értelmes polgára. Előre ! Szeged derék iparos osztálya , ne hagyjatok elveszni egy percet is, mutassátok meg, mit vihet ki egyesült s kifejtett erő, az előretörekvő, átértő szellem. Szép s jutalmazó a tér, mit az iparos osz­tály elfoglal s a tanúsított erély, fogékonyság kezességet nyújt arról , hogy helyét az előrehaladt s kifejlett iparral biró nemzeteké­hez hasonlóan tölti be. Azonban egyedül s kizárólag csak akkor, ha e szép térről le nem lép, ha szakkörén kívül eső működések figyel­mét egész mérvben el nem foglalják. Az ország minden vidéke nagy figyelmet szentel Szeged város iparos osztályának elő­­haladását hirdető jelen mozgalmaira. Hazánk minden terményben gazdag, ér­telmes és fogékony néppel bírván, az ipar éa kereskedelmi ágakra is ép úgy alkalmas, mint az eddig előttük álló külföldiek. Az iparművek szabadon termő, öszhangzó szépségét, arányosságát s célszerűségét, az évenként rendezendő remekművek kiállítása, az ezek fölött kitűzött versenydíj s elismerés fölötti versengés, az ipari műremekek bírálata nagy mértékben előmozdítandják, s mind meg­annyi hathatós eszközei ezek a hazai iparnak mindig tökéletes­ülő kifejlesztésére. Az ipar­szorgalom hazánkban már régebben is elis­mert fokon állott, minek fényes tanúságát adják, p. o. az építészetnél a pannonhalmi monostor, a fehérvári bazilika, a lőcsei nagy templom s . t.; a szobrászatban az oltárokon fönmaradt régi művészies faragványok, a ruhakészítésben a régi misemondó-ruhák, pa­lástok , nagy úri díszöltözékek, disz­csizmák s .­t., továbbá a remekül készített kard­hüvelyek, mind meg­annyi tanúságai ko­rábbi hazai iparunk elég kifejlett rokoni állá­sának. Mégis kiválólag ez csak az utolsó évtized­ben vett oly fejlődést, mely a föltaláló s al­kotó szellem érdekeinek mindinkább megfelel, és már­is hazánk iparos osztálya oly szép helyet vívott ki magának, melynél szeb­bet — az időt véve zsinórmértékül — más nemzeteknél sem találhatunk föl, mert, ha vannak náluk — mi nem tagadható—kifejlet­tebb iparágak, azok bizonyára sokkal idősebbek a mienknél. Nem kevésbé nevezetes a másik, az árva- és dologház fölállítása körül kifejtett tevékenység, melyet az alvidék közkedvességű lapja a „Szegedi Híradó“ több ízben igen szépen jelezett, sok szép s avatott nézetet láttunk hasábjain fölmerülni. Azonban mi az ország több helyein, de sőt Szegedet ismerő egyénektől a határon túl is hallottuk azon megjegyzést: nem lesz-e terhes a jelen körül­mények közt azon két nagyszerű vállalat egy­­szerrei létesítése? Nem. Szeged város lelkesült közönsége oly célra, mely a közteher köny­­nyítését, vagy a város fölvirágzását ily nagy mérvben előmozdítandja, nem szokott szűk­keblű, fukar s visszataszító lenni, lelkesül, egyesül és vállvetve iparkodik minden ily nemes célravezető eszközöket megragadni, habár megvallva, a mai körülmények közt, midőn a természet is újólag közbevág s le­rontja az emberek buzdító reményét; nem kevés áldozatba kerülend az árva- és dolog­ház egyszerrei fölállítása, sőt jövendő szi­lárd alapra­ fektetése; de ha soha nem kezdünk , még kevésbé végezhetünk , a kezdeményezés élén pedig a város legtisztel­tebb s erélyesebb férfiait látjuk sorakozni, és ez biztos kezességet nyújt arra, hogy e meg­kezdett s a városra valóban jótékony s üd­vös intézmények sikerrel végződjenek be. Székes-Fehérvár , máj. 28. Ruszkai. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház, hosszabb szünet után, múlt hó 30-án ülést tartott, melyben néhány kérvény bejelentése után a vas megyei központi bizottmánynak egy irata olvastatott föl, mely­ben előterjeszté, hogy a kőszeghi kerületben, hol b. Babarczy Antal választását megsemmi­­síték, nem lehet addig új választást eszkö­zölni, míg a hivatalnokok befolyásából eredő akadályok el nem háríttatnak. Egy más iratban pedig ezernél több vá­lasztó a választás mielőbbi megtartását kéri. Deák Ferenc erre azt az indítványt téve, mely szerint elvárja a ház, hogy arait elrendelt

Next