Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-09-15 / 74. szám
1867. Kilencedik évfolyam. Megjelelt:llotenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda a Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Szegeden boxboxhordással és vidékre postán. Egész évre.................................................. 8 fit. Félévre .............................................................4 „ Évnegyedre . . 2 „ Helyben s kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre..................................................0 frt — kr. Félévre........................................................3 „ — „ Évnegyedre...................................................1 „ 60 „ 74-ik szám. Vasárnap, szeptember 15-én. Hirdetések díjja A hathasábos petitsor egyszeri hin szerinél 5 kr, többszörin . Terjedelmes hirdetések többszöri bHpWffT mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. ,Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Előfizetési föltételek: Ugyes számára H kr ptztv. ért. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az elő- Appelik Á. hirdetési irodájában; Majna/m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle U ' i I InnAH Iv A niKncf An. iHrt/mniAknM • Ma.ma /m* m lw f.. U a aaamaAa* a« Am 1Taa1imwA1 maI nmAimé n T A A r. n.. Irt 1 rt t K fizetési pénzek küldendők. könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Szeged város közgyűlése szept. 9-dikén s következő napjain. (Folytatás). A f. hó 10-én folytatott közgyűlésen a múlt napi közgyűlési jegyzőkönyv fölolvastatása után elnök tudatja, miszerint Vidovits Imre járási főszolgabíró úr értesíti a közgyűlést, hogy Csongrád megye f. hó 17-én rendkívüli közgyűlést tart. A megyei közgyűlésen a várost képviselni Korda István tanácsnok és Zsótér Andor képviselő küldetnek ki. Ezután folytattatott a vita a városi másodorvosi állomás fölött. Tóth János képviselő kívánja, hogy ez ügy véleményadás végett az egészségügyi bizottmányhoz tétessék át, hova már 61-ben is át volt téve. Óvári Pál képviselő megjegyzi, miszerint a képviselő - testület a másodorvos fizetését 600 írtban állapította meg s a helytartótanács a provisoriumban emelte azt 700 írtra. Kívánja, hogy a 61-diki közgyűlési intézkedés ismét érvénybe léptettessék s a másodorvos utasíttassék, hogy lakását az alsóvárosra tegye át. Osztrovszky József képviselő. Az 1848-as 23-dik törvénycikk azért rendelte el a szakbizottmányok fölállítását, hogy minden oly ügy, mely szaktudományt föltételez, e bizottmányokhoz tétessék át. Pártolja Tóth János indítványát. Börcsök Ignác képviselő kívánja, hogy mondassák ki, miszerint a másodorvosi állomásra szükség nincsen. Egyébiránt ő úgy emlékszik, miszerint ez ügy felőli véleményét az egészségügyi bizottmány már 61 ben a közgyűlés elébe terjesztette s a közgyűlés e fölött határozott is. Többen fölolvastatni kívánván a határozatot, az a 61-ki jegyzőkönyvekből kikerestetik s fölolvastatik. Ebből kitűnt, hogy a 61-diki közgyűlés az egészségügyi bizottmány s illetőleg Erőskövi Antal főorvos javaslata folytán határozatilg kimondta, hogy a másodorvos az alsóvárosra tegye át lakását, s hogy a bizonyítványnyal ellátott szegények általa ingyen orvoslandók. Osztrovszki József képviselő. Miután a közgyűlésben azon nézet is uralkodik, hogy a másodorvosi állomás megszüntetendő , keressék ki e fölött az egészségügyi bizottmány véleménye s annak beérkeztéig a másodorvos hagyassák meg jelenlegi helyén. Bátori Antal képviselő. A 61 diki határozatból megértettük , hogy a másodorvosnak az alsóvároson van helye. Költözzék hát le az alsóvárosra, ha nem engedelmeskedik, elcsapjuk. (Nem érdemel-e nyilvános megrovást az a képviselő, ki a művelt embert a legutolsó kéressel egy rangba helyezi s képviselői állásában a lét és nem lét fölött intézkedhető hatalomnak érezvén magát, el akarja csapni azt, a ki véletlenül nem az ő szolgája , hanem nálánál egypár fejjel minden tekintetben magasabban áll. Ha a képviselőteremben nincs, ki az ily hatalmasságokat az illem szabályaira figyelmeztesse, kénytelenek vagyunk mi vállalkozni reá, ha mindjárt ki is vagyunk téve annak, hogy a képviselők többsége közös sérelmet csinál a dologból és sajtópert akaszt a nyakunkba.) Magyar János képviselő. Nagyon szeretné, ha a főorvos is jelen volna ez ülésen, kinek tegnaptól óta értésére eshetett, hogy itt ma oly ügyben folytattatik a vitatkozás, mely az ő jelenlétét is igényli, ő most fölvilágosíthatna bennünket ez állomás szüksége vagy szükségtelensége felől. Egyik képviselő ugyanis azt indítványozta, hogy ez állás , mint szükségtelen szüntettessék meg, kérdés, áll-e még képviselő ez indítvány mellett, ha igen, akkor a lakásáttétel kérdésébe nem bocsájtkozhatunk, hanem az ügyet véleményezés végett az egészségügyi bizottmányhoz kell áttennünk. Börcsek Ignác kijelenti, hogyha a másodorvos az alsóvárosra utasíttatik, ő visszavonja indítványát. Végül a közgyűlés magáévá tette az 1861-diki határozatot. A másodorvosnak f. évi első novembertől kezdve az alsóvárosra kell áttenni lakását. Jelenlegi fizetése — Óvári képviselő ismételt fölszólalása dacára — megmarad. Ekkor aztán fölállt Szűcs Ferenc cserepes képviselő, kezében a „Szegedi Híradó“-val s előadta, hogy e lapban sértő és rágalmazó cikkek jelentek meg a törvényszék ellen, minthogy pedig a törvényszék a közgyűlés kiegészítő része, kívánja, hogy ez a sérelmet magáévá tegye s a cikkek íróját (Magyar János ügyvédet) sajtóperbe fogja s jövőre gondoskodjék, hogy ily cikkek a „Szegedi Hiradó“-ban ne jelenhessenek meg. Babarczy József képviselő szerint az ügy nem tartozik a képviselők elébe. A törvényszék , ha sértve érzi magát, talál orvoslást vagy a lapban, hol a sérelem történt, vagy a sajtóhatóságnál. Szekérke József képviselő tudatja, hogy tegnapi indítványát Szűcs Ferencével egy értelemben akarta tenni. Ezután áttér Burger Zsigmonddal való kávéházi beszélgetésére, miközben sértő kifejezésekkel illeti Magyar Jánost. Ez az elnököt hívja föl, hogy a közgyűlés tekintélyének megóvása céljából szólót rendre utasítsa, s őt ily brutális megtámadásoktól védje; egyszersmind kijelenti, hogy a sértetteknek mindenkor kész elégtétellel szolgálni. Erre aztán megerednek a nyelvek. Szekerke éktelen zaj közt beszél még valamit. Többen a kérdéses cikkek fölolvastatását kívánják, mások ellenzik, miután azok nem tartoznak közgyűlés elébe. Főügyész rendre utasítja a közgyűlést. Ligeti Dániel főbíró nagylelkűen megbocsát azoknak, kik őt sértették. Nem is a maga érdekében emel szót, hanem a törvényszék és közgyűlés vannak szemei előtt. Majd, hogy kitüntesse , mennyire ellenkeznek a Magyar cikkeiben foglalt állítások annak előbbi nyilatkozataival, előadja Magyar Jánossal kaszinói beszélgetését. A kaszinóban — úgymond — többek jelenlétében kezet nyújtott neki Magyar, mondván: főbíró úr, én ellene dolgoztam ugyan önnek, azonban most a választások után üdvözlöm önt főbírói székén s kívánom, hogy tehetségeit városunk törvénykezésének javára érvényesíthesse. Magyar János közbekiáltja: nem igaz! Főügyész ismét hallatja fenyegető szavát , a zaj ismét megered, minek csillapultával Ligeti folytatja beszédét, s végül a 48-diki sajtótörvényekből fölolvassa, hogy azok mennyi büntetést szabnak arra, ki a fönálló hatóságot rágalmazza. Magyar János cikkeit fölolvastatni kívánja, lássa a közgyűlés, hogy a kérdéses cikkek mennyiben szolgálnak okul sajtóperre. . Börcsök Ignác szintén a fölolvastatás mellett van, annyival is inkább, mert a képviselők közül többen olvasni nem tudván, azok tartalmát még nem ismerik. Elnök roppant zaj közt fölteszi a kérdést s a többség a fölvastatás mellett szavaz. Magyar János képviselő. A t. képviselő urak láthatták, hogy magam is azok közt voltam, kik a fölolvastatást kívánják, de mielőtt ez megtörténnék, engedjék meg, hogy Ligeti úrnak röviden válaszoljak. A kaszinóban beszélgetés közt ezt mondtam neki: Ligeti úr, ön elérte célját, mint Osztrovszky esküdtellenese; kívánom, hogy bírói helyét városunk javára töltse be, s a pártokat, melyeket ön ügye fölidézett, mielőbb kibékítse. Tehetségről szó sem volt. Erre a jegyző fölolvassa Magyar Jánosnak a „Szegedi Híradó“ három számában „Szegedi törvénykezési állapotok“ cím alatt megjelent cikkeit. Többen, kik azokat ismerik, kimennek a teremből. A fölolvasások egy jó negyed órát vettek igénybe, s a harmadik közlemény különösen mulattatta a képviselőket és hallgatókat, kik hangos kacajjal fejezték ki tetszésöket. Ezután egy képviselő fölhívására Georgievits úr igazolta magát s a cikkek reá vonatkozó részét iparkodott cáfolgatni, miközben annyira megfelejtkezett magáról, hogy Magyarnak tagadó közbeszólalására nyers hangon kiutasítással fenyegetődzött. (Ha tanácsnok úr képviselői minőségében így bánik képviselőtársával, mit várhatnak a felek a törvényszéki tanácsnoktól?) Poltzner Jenő képviselő fejtegeti, hogy a törvényszék sérelme miatt a közgyűlés sajtópert nem indíthat, mert igaz ugyan, hogy a törvényszék a közgyűlés kiegészítő részét képezi, de viszont a közgyűlés nem kiegészítő része a törvényszéknek. Amennyiben az egész törvényszék vagy tagjai, mint egyesek, sértve érzik magukat, a sajtópört a törvényszék nevében, vagy külön-külön megindíthatják. A törvényszék itt magánszemélynek tekintendő s ha sérelmét a közgyűlés magáévá tenné, akkor minden közgyűlési tagon netán ejtendő sérelmeket magáévá kellene tennie. Meg van győződve, hogy a közgyűlés által indítandó sajtópert visszautasítanák. E békítő szellemben történt nyilatkozata után Poltzner úr újabb szikrát dobott a közgyűlés közé. Más kérdés az — úgymond — ha a közgyűlés a „Szegedi Híradó“ eddigi számaiban megjelent közleményekben magára vagy a város lakosságára nézve sérelmet lát, ez esetben maga külön sajtópert indíthatna a „Szegedi Híradó“ ellen. Dobó Miklós képviselő Poltzner beszédének első részét helyesli. Ha a közgyűlés a törvényszék sérelmét magáévá téve, sajtópert indítana, bizonynyal visszautasíttatnék s nevetségessé tenné magát. Ami a közgyűlésre vagy a város lakosságára vonatkozó sérelmeket illeti, ő nem hiszi, hogy ilyenek létezzenek s nem helyesli, hogy Poltzner Magyar Jánosnak a vitára nagyon is bő anyagot nyújtott cikkeivel meg nem elégedve, még a múltakban is tápot keres a vita tüzének élesztésére. Szűcs Andor képviselő jogi szempontból szólván a dologhoz, fejtegeti, hogy a szőnyegre hozott ügy nem a közgyűlés elébe való s hogy egyedül a törvényszék, mint amely sértve van, indíthat sajtópert. Szekerke József képviselő nem a „Szegedi Híradó“, egyedül Magyar János ellen kívánja, hogy sajtóper indíttassák. Elnök rendezi a kérdéseket s Poltzner véleményét külön indítványkép mutatja be Szerinte kipuhatolandó, hogy léteznek-e a „Szegedi Híradóban a közgyűlés vagy a lakosság ellen oly sérelmek és rágalmak, melyek miatt a közgyűlés sajtópert indítson. Az adatok összegyűjtésével a tanács lenne megbízandó. Ligeti Dániel. Ismét nem magáért emel szót, mert ő — úgymond — türelemmel viseli a bántalmakat. De ő egy 75,000-nyi lakost számláló város főbírája, ő 75,000 lelket hord magában, ennélfogva nem hallgathat. A „Szegedi Híradó“ban a törvényszék ellen intézett sérelmek sokkal határozottabban ki vannak nyomva, hogysem a sajtóper elmaradhatna. A törvényszék a rágalmakért majd elégtételt szerez magának, hanem a „Szegedi Híradó, mióta csak az új tisztikar föllépett, azt s vele együtt a közgyűlési folyvást rágalmazta, (bajos lesz azt bebizonyítani) a közgyűlési tagokból gúnyt űzött s bennök a választókat is megsértette, ő mindkét részről sajtópert kíván. Rob Antal tanácsnok, kit a szenvedély már tegnap elragadott, ma egészen lesodortatott a tisztességes útról, midőn beszédének folyamában Magyart szemtelen rágalmazónak nevezte. Magyar képviselő pedig visszakiáltotta: ön szemtelen ! Ismétlem , hogy szemtelen rágalmazó — folytatá dühösen a tanácsnok úr — s kérem a közgyűlést, hogy jegyzőkönyvileg fejezze ki rászólását Magyar János cikkei fölött. Ezzel a tanácsnok úr távozott, hogy kifújja magát. És mindezeket elnöklő polgármester úr hallgatta nyugalommal, ahelyett, hogy a közgyűlést ennyire lealacsonyító kifejezések után megvonta volna az illetőktől a szót. Ha ezekhez hozzászámítjuk a csudálkozás, boszúság, vagy némely úgynevezett fehér cédulás ajkáról a helyeslés kijezéseit, azok kacaját, kik az ily scandalumok fölött mitlátni szeretnek; képzelhető, minő spectaculum színhelye lett a közgyűlési terem! Osztrovszky József képviselő sajnálja, hogy midőn már a tanácskozások folyama higgadtabb kezdett lenni, Ligeti főbírók és Kolb tanácsnok urak ismét közé dobták az ingerültség üszkét. Látszik, hogy soká voltunk a szolgaság járma alatt, annyira, hogy most nem tudunk szabadságunkkal élni. Íme csak az imént is Kolb tanácsnok ur oly kifejezést használt, melyet a parlamenti illem meg nem enged, ha tanácsnok ur az alkotmáyos viszonyok közt hosszabb időt tölt, ilyen sajnos dolog itt nem történik s at. Végre elnök föltette a kérdést s a közgyűlés többségének határozta a következőkben összpontosult: a) A tanács megbizatik, hogy szedje össze az adatokat, melyek folytán a „Szegedi Híradó“ szerkesztője ellen a közgyűlés által sajtópör indíttassék. b) Magyar János ellen a sajtópör kezdése a törvényszékre hagyatik. Kolb indítványa, hogy Magyar János a közgyűlés által jegyzőkönyvileg megrovassék, el nem fogadtatott. Kiváncsiak vagyunk most már, hogy melyek azon igazságok, melyeket a tanács a „Szegedi Híradó“-ból rágalmak címén kiszemelget, hogy azok alapján a közgyűlés (jobban mondva a fehér párt) a sajtópert megindítsa. A szerdán folytatott közgyűlésen a tegnapi közgyűlés jegyzőkönyve fölolvastatván, annak egy a „Szegedi Híradó“ és illetőleg a szándékolt sajtóperre vonatkozó tévesen fogalmazott pontja, Balás M. fölszólalására , a valósághoz képest helyreigazíttatott. Ezután olvastatott a szépítő-bizottmány jelentése s illetőleg építkezési szabályok tervezete, melynek érdemleges tárgyalása akkorra halasztatott, midőn a közlekedési minisztériumnak ez irányban várandó intézkedése megérkezend. Olvastattak a belügyminisztériumtól kihirdetés végett leküldött 1867-ki szentesített országgyűlési törvénycikkek. Ezek fölolvasása után fölkel: Óvári Pál képviselő s előadni akarja, miként ölték meg ezen törvénycikkek a nemzet önállását; miként fosztották meg szabadságától s a t. Ámde most — úgymond — nem teszi, hanem majd ha többen lesznek, a jövő közgyűlésben fogja bővebben kifejteni s előadni indítványát. Ezzel leül s utána egy hang sem emelkedett helyeslőleg. (Másnap megjött ezen közgyűlés, de Óvári uram — hallgatott). Ezek után szőnyegre került a belügyminisztériumnak a városi közönséghez intézett azon leirata, melyben az 1846-diki magyar rögtön bírósági szabályok visszaállítását tudatja, mely a hosszas fölolvasások által okozott unalmas egyhangúságot csakhamar megszüntette. Legelőször is óvári képviselő szólalt föl, s beszélt szokás szerint nagy hangon kevés érthetőt, aminek a vége azon alázatos indítvány lett, miszerint a közgyűlés ima föl a belügyminisztériumhoz, hogy statáriumra szükség nincs, s hogy azok az egész országban eltöröltessenek. Senki sem pártolta. Vagy öt percig néma csönd állt, de s az elnök már ki akarta mondani, hogy az indítvány nem pártoltatik, amidőn Pohner képviselő a rendelet utolsó részét újra fölolvastatni kívánta; ami megtörténvén , a nevezett képviselő hosszabb dictióba fogott, elmondván a statárium ellen újra azokat, amiket már egyszer elmondott; nem mulasztván el ismét kikelni a halálbüntetés eszméje ellen s a t., szóval, magas paripára ülve magáévá tette Óvári indítványát. A világért sem bátorkodunk a nagyreményű ifjú városatyát magas szárnyalásában követni, még kevésbé birálgatni; mert hiszen abban a másik honi újságban kiadta már nekünk — egy adag gorombaság kíséretében — a törpeségi útlevelet, hogy mi a mai koreszmék színvonalára nem emelkedtünk, vagy intra parenthesim s négyszemközt egész őszintén bevalljuk, hogy — igaz, mert hiszen mi a koreszmék színvonalán még annyira sem jutottunk, hogy egy kis criminalis acióra tudtunk volna érdemet tenni.) A tárgy vitatása több ágazatra oszlott, s legélénkebbön azon pontnál, ahol a statárium megalakítása jött szőnyegre; előre is lehetett látni, hogy a közgyűlés két része e lényeges kérdésben ismét összeütközésbe fog jönni. Úgyis lett. Pohner J. et consortes most is a tanácsra kívánták bízni az intézkedést; Osztrovszky s vele többen pedig erélyesen szólaltak föl a közgyűlés joga mellett; azonban ismét hasztalan volt minden argumentatio; hiában hivatkoztak a törvényes szokásra, mely a meg