Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)

1867-09-15 / 74. szám

1867. Kilencedik évfolyam. Megjelelt:­lloten­kint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda a Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Szegeden boxboxhordással és vidékre postán. Egész évre.................................................. 8 fit. Félévre .............................................................4 „ Évnegyedre . . 2 „ Helyben s kiadóhivatalból el­vitet­ve: Egész évre..................................................0 frt — kr. Félévre........................................................3 „ — „ Évnegyedre...................................................1 „ 60 „ 74-ik szám. Vasárnap, szeptember 15-én. Hirdetések díjj­a A hathasábos petitsor egyszeri hin szerinél 5 kr, többszörin . Terjedelmes hirdetések többszöri bHpWffT mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. ,Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Előfizetési föltételek: Ugyes szám­ára H kr ptztv. ért. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az elő- Appelik Á. hirdetési irodájában; Majna/m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle U ' i I InnAH Iv A niKncf An. iHrt/mniAknM • Ma.ma /m* m lw f.. U a aaamaAa* a« Am 1Taa1i­mwA1 maI nmAimé n T A A r. n..­­ Irt 1 rt t K fizetési pénzek küldendők. könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadó­hivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Szeged város közgyűlése szept. 9-dikén s következő napjain. (Folytatás). A f. hó 10-én folytatott közgyűlésen a múlt napi közgyűlési jegyzőkönyv fölolvasta­­tása után elnök tudatja, miszerint Vidovits Imre járási főszolgabíró úr értesíti a közgyű­lést, hogy Csongrád megye f. hó 17-én rend­kívüli közgyűlést tart. A megyei közgyűlésen a várost képviselni Korda István tanácsnok és Zsótér Andor kép­viselő küldetnek ki. Ezután folytattatott a vita a városi má­sodorvosi állomás fölött. Tóth János képviselő kívánja, hogy ez ügy véleményadás végett az egészségügyi bi­zottmányhoz tétessék át, hova már 61-ben is át volt téve. Óvári Pál képviselő megjegyzi, misze­rint a képviselő - testület a másodorvos fize­tését 600 írtban állapította meg s a hely­tartótanács a provisorium­ban emelte azt 700 írtra. Kívánja, hogy a 61-diki közgyűlési in­tézkedés ismét érvénybe léptettessék s a má­sodorvos utasíttassék, hogy lakását az alsó­városra tegye át. Osztrovszky József képviselő. Az 1848-as 23-dik törvénycikk azért rendelte el a szakbizottmányok fölállítását, hogy minden oly ügy, mely szaktudományt föltételez, e bizottmányokhoz tétessék át. Pártolja Tóth János indítványát. Bör­csök Ignác képviselő kívánja, hogy mondassák ki, miszerint a másodorvosi állo­másra szükség nincsen. Egyébiránt ő úgy emlékszik, miszerint ez ügy felőli véleményét az egészségügyi bizottmány már 61 ben a közgyűlés elébe terjesztette s a közgyűlés e fölött határozott is. Többen fölolvastatni kívánván a határoza­tot, az a 61-ki jegyzőkönyvekből kikerestetik s fölolvastatik. Ebből kitűnt, hogy a 61-diki közgyűlés az egészségügyi bizottmány s illetőleg Erős­­kövi Antal főorvos javaslata folytán határoza­tilg kimondta, hogy a másodorvos az alsó­városra tegye át lakását, s hogy a bizonyít­­ványnyal ellátott szegények általa ingyen or­­voslandók. Osztro­vszki József képviselő. Miután a közgyűlésben azon nézet is uralkodik, hogy a másodorvosi állomás megszüntetendő , ke­ressék ki e fölött az egészségügyi bizottmány véleménye s annak beérkeztéig a másodorvos hagyassák meg jelenlegi helyén. Bátori Antal képviselő. A 61 diki ha­tározatból megértettük , hogy a másodor­vos­nak az alsóvároson van helye. Költözzék hát le az alsóvárosra, ha nem engedelmeskedik, elcsapjuk. (Nem érdemel-e nyilvános megro­vást az a képviselő, ki a művelt embert a legutolsó kéressel egy rangba helyezi s kép­viselői állásában a lét és nem lét fölött in­tézkedhető hatalomnak érezvén magát, el akarja csapni azt, a ki véletlenül nem az ő szolgája , hanem nálánál egypár fejjel minden tekintetben magasabban áll. Ha a képviselő­teremben nincs, ki az ily hatalmasságokat az illem szabályaira figyelmeztesse, kénytelenek vagyunk mi vállalkozni reá, ha mindjárt ki is vagyunk téve annak, hogy a képviselők többsége közös sérelmet csinál a dologból és sajtópert akaszt a nyakunkba.) Magyar János képviselő. Nagyon sze­retné, ha a főorvos is jelen volna ez ülésen, kinek tegnaptól óta értésére eshetett, hogy itt ma oly ügyben folytattatik a vitatkozás, mely az ő jelenlétét is igényli, ő most föl­világosíthatna bennünket ez állomás szüksége vagy szükségtelensége felől. Egyik képviselő ugyanis azt indítványozta, hogy ez állás , mint szükségtelen szüntettessék meg, kérdés, áll-e még képviselő ez indítvány mellett, ha igen, akkor a lakás­áttétel kérdésébe nem bocsájtkozhatunk, hanem az ügyet vélemé­nyezés végett az egészségügyi bizottmányhoz kell áttennünk. Bör­csek Ignác kijelenti, hogyha a má­sodorvos az alsóvárosra utasíttatik, ő vissza­vonja indítványát. Végül a közgyűlés magáévá tette az 1861-diki határozatot. A másodorvosnak f. évi első novembertől kezdve az alsóvárosra kell áttenni lakását. Jelenlegi fizetése — Óvári képviselő ismételt fölszólalása dacára — megmarad. Ekkor aztán fölállt Szűcs Ferenc cse­repes képviselő, kezében a „Szegedi Híradó“-val s előadta, hogy e lapban sértő és rágalmazó cikkek jelentek meg a törvény­szék ellen, minthogy pedig a törvényszék a közgyűlés kiegészítő része, kívánja, hogy ez a sérelmet magáévá tegye s a cikkek íróját (Magyar János ügyvédet) sajtóperbe fogja s jövőre gondoskodjék, hogy ily cikkek a „Szegedi Hiradó“-ban ne jelenhessenek meg. Babarczy József képviselő szerint az ügy nem tartozik a képviselők elébe.­­ A törvényszék , ha sértve érzi magát, talál or­voslást vagy a lapban, hol a sérelem történt, vagy a sajtóhatóságnál. Szekérke József képviselő tudatja, hogy tegnapi indítványát Szűcs Ferencével egy értelemben akarta tenni. Ezután áttér Burger Zsigmonddal való kávéházi beszélgetésére, miközben sértő kifejezésekkel illeti Magyar Jánost. Ez az elnököt hívja föl, hogy a köz­gyűlés tekintélyének megóvása céljából szólót rendre utasítsa, s őt ily brutális megtámadá­soktól védje; egyszersmind kijelenti, hogy a sértetteknek mindenkor kész elégtétellel szol­gálni. Erre aztán megerednek a nyelvek. Sze­­kerke éktelen zaj közt beszél még valamit. Többen a kérdéses cikkek fölolvastatását kí­vánják, mások ellenzik, miután azok nem tartoznak közgyűlés elébe. Főügyész rendre utasítja a közgyűlést. Ligeti Dániel főbíró nagylelkűen meg­bocsát azoknak, kik őt sértették. Nem is a maga érdekében emel szót, hanem a törvény­szék és közgyűlés vannak szemei előtt. Majd, hogy kitüntesse , mennyire ellenkeznek a Magyar cikkeiben foglalt állítások annak előbbi nyilatkozataival, előadja Magyar János­­sal­ kaszinói beszélgetését. A kaszinóban — úgymond — többek jelenlétében kezet nyúj­tott neki Magyar, mondván: főbíró úr, én ellene dolgoztam ugyan önnek, azonban most a választások után üdvözlöm önt főbírói szé­kén s kívánom, hogy tehetségeit városunk tör­vénykezésének javára érvényesíthesse. Magyar János közbe­kiáltja: nem igaz! Főügyész ismét hallatja fenyegető szavát , a zaj ismét meg­ered, minek csillapultával Ligeti folytatja be­szédét­, s végül a 48-diki sajtótörvényekből fölolvassa, hogy azok m­ennyi büntetést szab­nak arra, ki a fönálló hatóságot rágalmazza. Magyar János cikkeit fölolvastatni kívánja, lássa a közgyűlés, hogy a kérdéses cikkek mennyiben szolgálnak okul sajtóperre. . Börcsök Ignác szintén a fölolvastatás mellett van, annyival is inkább, mert a kép­viselők közül többen olvasni nem tudván, azok tartalmát még nem ismerik. Elnök roppant zaj közt fölteszi a kér­dést s a többség a fölvastatás mellett szavaz. Magyar János képviselő. A t. képviselő urak láthatták, hogy magam is azok közt voltam, kik a fölolvastatást kívánják, de mi­előtt ez megtörténnék, engedjék meg, hogy Ligeti úrnak röviden válaszoljak. A kaszinóban beszélgetés közt ezt mondtam neki: Ligeti úr, ön elérte célját, mint Osztrovszky esküdt­ellenese; kívánom, hogy bírói helyét váro­sunk javára töltse be, s a pártokat­, melyeket ön ügye fölidézett, mielőbb kibékítse. Tehet­ségről szó sem volt. Erre a jegyző fölolvassa Magyar Já­nosnak a „Szegedi Híradó“ három számában „Szegedi törvénykezési állapotok“ cím alatt megjelent cikkeit. Többen, kik azokat isme­rik, kimennek a teremből. A fölolvasások egy jó negyed órát vet­tek igénybe, s a harmadik közlemény különö­sen mulattatta a képviselőket és hallgatókat, kik hangos kacajjal fejezték ki tetszésöket. Ezután egy képviselő fölhívására Georgievits úr igazolta magát s a cikkek reá vonatkozó részét iparkodott cáfolgatni, miközben annyira megfelejtkezett magáról, hogy Magyarnak tagadó közbeszólalására nyers hangon kiuta­sítással fenyegetődzött. (Ha tanácsnok úr kép­viselői minőségében így bánik képviselő­tár­sával, mit várhatnak a felek a törvényszéki tanácsnoktól?) P­o­lt­z­n­e­r Jenő képviselő fejtegeti, hogy a törvényszék sérelme miatt a közgyűlés saj­tópert nem indíthat, mert igaz ugyan, hogy a törvényszék a közgyűlés kiegészítő részét képezi, de viszont a közgyűlés nem kiegészítő része a törvényszéknek. Amennyiben az egész tör­vényszék vagy tagjai, mint egyesek, sértve érzik magukat, a sajtópört a törvényszék ne­vében, vagy külön-külön megindíthatják. A törvényszék itt magánszemélynek tekintendő s ha sérelmét a közgyűlés magáévá tenné, akkor minden közgyűlési tagon netán ejtendő sérelmeket magáévá kellene tennie. Meg van győződve, hogy a közgyűlés által indítandó sajtópert visszautasítanák. E békítő szellem­ben történt nyilatkozata után Poltzner úr újabb szikrát dobott a közgyűlés közé. Más kérdés az — úgymond — ha a közgyűlés a „Szegedi Híradó“ eddigi számaiban megjelent közleményekben magára vagy a város lakos­ságára nézve sérelmet lát, ez esetben maga külön sajtópert indíthatna a „Szegedi Híradó“ ellen. Dobó Miklós képviselő Poltzner be­szédének első részét helyesli. Ha a közgyű­lés a törvényszék sérelmét magáévá téve, saj­tópert indítana, bizonynyal visszautasíttatnék s nevetségessé tenné magát. Ami a közgyű­lésre vagy a város lakosságára vonatkozó sé­relmeket illeti, ő nem hiszi, hogy ilyenek lé­tezzenek s nem helyesli, hogy Poltzner Magyar Jánosnak a vitára nagyon is bő anyagot nyújtott cikkeivel meg nem elégedve, még a múltakban is tápot keres a vita tüzének élesztésére. Szűcs Andor képviselő jogi szempont­ból szólván a dologhoz, fejtegeti, hogy a sző­nyegre hozott ügy nem a közgyűlés elébe való s hogy egyedül a törvényszék, mint am­ely sértve van, indíthat sajtópert. Szekerke József képviselő nem a „Sze­gedi Híradó“, egyedül Magyar János ellen kívánja, hogy sajtóper indíttassák. Elnök rendezi a kérdéseket s Poltzner véleményét külön indítványkép mutatja be­ Szerinte kipuhatolandó, hogy léteznek-e a „Szegedi Híradóban a közgyűlés vagy a la­kosság ellen oly sérelmek és rágalmak, melyek miatt a közgyűlés sajtópert indítson. Az ada­tok összegyűjtésével a tanács lenne megbízandó. Ligeti Dániel. Ismét nem magáért emel szót, mert ő — úgymond — türelemmel vi­seli a bántalmakat. De ő egy 75,000-nyi la­kost számláló város főbírája, ő 75,000 lelket hord magában, ennélfogva nem hallgathat. A „Szegedi Híradó“ban a törvényszék ellen in­tézett­ sérelmek sokkal határozottabban ki vannak nyomva, hogysem a sajtóper elma­radhatna. A törvényszék a rágalmakért majd elégtételt szerez magának, hanem a „Szegedi Híradó, mióta csak az új tisztikar föllépett, azt s vele együtt a közgyűlési folyvást rá­galmazta, (bajos lesz azt bebizonyítani) a köz­gyűlési tagokból gúnyt űzött s bennök a vá­lasztókat is megsértette, ő mindkét részről sajtópert kíván. R­o­­­b Antal tanácsnok, kit a szenvedély már tegnap elragadott, ma egészen lesodorta­tott a tisztességes útról, midőn beszédének folyamában Magyart szemtelen rágalmazónak nevezte. Magyar képviselő pedig visszakiáltotta: ön szemtelen ! Ismétlem , hogy szemtelen rágalmazó — folytatá dühösen a tanácsnok úr — s kérem a közgyűlést, hogy jegyzőkönyvileg fejezze ki rászólását Magyar János cikkei fölött. Ezzel a tanácsnok úr távozott, hogy kifújja magát. És mindezeket elnöklő polgármester úr hallgatta nyugalommal, a­helyett, hogy a közgyűlést ennyire lealacsonyító kifejezések után megvonta volna az illetőktől a szót. Ha ezekhez hozzászámítjuk a csudálko­­zás, boszúság, vagy némely úgynevezett fe­­hér­ cédulás ajkáról a helyeslés kijezéseit, azok kacaját, kik az ily scandalumok fölött mit­látni szeretnek; képzelhető, minő spectacu­­lum színhelye lett a közgyűlési terem! Osztrovszky József képviselő sajnál­ja, hogy midőn már a tanácskozások folyama higgadtabb kezdett lenni, Ligeti főbíró­k és Kolb tanácsnok urak ismét közé dobták az ingerültség üszkét. Látszik, hogy soká voltunk a szolgaság járma alatt, annyira, hogy most nem tudunk szabadságunkkal élni. Íme csak az imént is Kolb tanácsnok ur oly kifejezést használt, melyet a parlamenti illem meg nem enged, ha tanácsnok ur az alkotmáyos vi­szonyok közt hosszabb időt tölt, ilyen saj­nos dolog itt nem történik s a­t. Végre elnök föltette a kérdést s a köz­gyűlés többségének határozta a következőkben összpontosult: a) A tanács megbizatik, hogy szedje össze az adatokat, melyek folytán a „Szegedi Híradó“ szerkesztője ellen a közgyűlés által sajtópör indíttassék. b) Magyar János ellen a sajtópör kez­dése a törvényszékre hagyatik. Kolb indítványa, hogy Magyar János a közgyűlés által jegyzőkönyvileg megrovassék, el nem fogadtatott. Kiváncsiak vagyunk most már, hogy melyek azon igazságok, melyeket a tanács a „Szegedi Híradó“-ból rágalmak címén kisze­­melget, hogy azok alapján a közgyűlés (jobban mondva a fehér párt) a sajtópert megindítsa. A szerdán folytatott közgyűlésen a teg­napi közgyűlés jegyzőkönyve fölolvastatván, annak egy a „Szegedi Híradó“ é­s illetőleg a szándékolt sajtóperre vonatkozó tévesen fo­galmazott pontja, Balás M. fölszólalására , a valósághoz képest helyreigazíttatott. Ezután olvastatott a szépítő-bizottmány jelentése s illetőleg építkezési szabályok terveze­te, melynek érdemleges tárgyalása akkorra ha­­lasztatott, midőn a közlekedési minisztérium­nak ez irányban várandó intézkedése megér­­kezend. Olvastattak a belügyminisztériumtól ki­hirdetés végett leküldött 186­7-ki szentesített országgyűlési törvénycikkek. Ezek fölolvasása után fölkel: Óvári Pál képviselő s előadni akarja, miként ölték meg ezen törvénycikkek a nem­zet önállását; miként fosztották meg szabad­ságától s a t. Ámde most — úgymond — nem teszi, hanem majd ha többen lesznek, a jövő közgyűlésben fogja bővebben kifejteni s előadni indítványát. Ezzel leül s utána egy hang sem emelkedett helyeslőleg. (Másnap megjött ezen közgyűlés, de Óvári uram — hallgatott). Ezek után szőnyegre került a belügymi­nisztériumnak a városi közönséghez intézett azon leirata, melyben az 1846-diki magyar rögtön bírósági szabályok visszaállítását tu­datja, mely a hosszas fölolvasások által oko­zott unalmas egyhangúságot csakhamar meg­szüntette. Legelőször is óvári képviselő szólalt föl, s beszélt szokás szerint nagy hangon kevés érthetőt, a­minek a vége azon alázatos in­dítvány lett, miszerint a közgyűlés ima föl a belügyminisztériumhoz, hogy statáriumra szük­ség nincs, s hogy azok az egész országban eltöröltessenek. Senki sem pártolta. Vagy öt percig néma csönd állt­, de s az elnök már ki akarta mon­dani, hogy az indítvány nem pártoltatik, a­mi­dőn Poh­ner képviselő a rendelet utolsó ré­szét újra fölolvastatni kívánta; a­mi megtör­ténvén , a nevezett képviselő hosszabb dictióba fogott, elmondván a statárium ellen újra azokat, a­miket már egyszer elmondott; nem mulasztván el ismét kikelni a halálbüntetés eszméje ellen s a t., szóval, magas paripára ülve magáévá tette Óvári indítványát. A vi­lágért sem bátorkodunk a nagyreményű ifjú városatyát magas szárnyalásában követni, még kevésbé birálgatni; mert hiszen abban a másik honi újságban kiadta már nekünk — egy adag gorombaság kíséretében — a tör­­peségi útlevelet, hogy mi a mai koreszmék színvonalára nem emelkedtünk, vagy intra parenthesim s négyszem­közt egész őszintén bevalljuk, hogy — igaz, mert hiszen mi a koreszmék színvonalán még annyira sem ju­tottunk, hogy egy kis c­r­i­m­­i­n­a­l­i­s a­c­­­i­ó­r­a tudtunk volna érdemet tenni.) A tárgy vitatása több ágazatra oszlott, s legélénkebb­­ön azon pontnál, a­hol a statárium megalakítása jött szőnyegre; előre is lehetett látni, hogy a közgyűlés két része e lényeges kérdésben ismét összeütközésbe fog jönni. Úgyis lett. Poh­ner J. et consortes most is a tanácsra kívánták bízni az intézkedést; Osztrovszky s vele többen pedig erélyesen szólaltak föl a közgyűlés joga mellett; azonban ismét hasz­talan volt minden argumentatio; hiában hi­vatkoztak a törvényes szokásra, mely a meg

Next