Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-04-22 / 48. szám
1870. Tizenkettedik évfolyam. POL] Megjelen: Betonkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház,l-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. SZEGEDI HÍRADÓ.TIKAI ÉS VEGYESTARTALMI KÖZI Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán : | Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . . 4 frt | Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre .. 1 frt 75 kr. ügyes számára és kr. osztr. értékben. Hirdetések elvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann Alső magy. hirdetési irodájában, zsibárus-utca 2 ik sz. Bév.sben Qaasenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) Oppeik A., és Hosenzweig J. hirdetési ügynökökné. Majnámn. — Frankfurtban Q. L. Daubert Co. hirdetések expodiziójában; Lipcsében Sachsel társánál; Párisban Havas, Lafitte , Bullier és társánál 48-ik szám. Péntek, április 22-én. ÖNY. Hirdetések díja*. -------------,----------------- -.....................------------- A haltiaságos petitsor egyszeri hirdetásnél 4 kr., kátszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos patizsor iktatási dija 15 njkrajcár. Adakozások a honvéd-menházra. Hetedik közlemény. Pongrác L. alezredes úrhoz folytatólag befolyt: Szeged város tanácsától, a f. évi március 6-án tartott közgyűlés határozata folytán, 2000 ft. Kis-Kun-Dorozsma város tanácsa idén : Mihalovits János 1 ft, Jenovay Sándor 1 ft, Karcsay 1 ft, Kováts Imre 1 ft, Czékus Andor 50 kr, Jerney Mihály 1 ft, Kálmán Imre 1 ft, Illés Antal 1 ft, Szúnyog János 1 ft, dorozsmai közbirtokosság 100 ft, Tóth Ferenc 50 kr, Dékus Antal 50 kr, Dudás Béla 1 ft, M. Pollák 50 kr, Tajthi Mátyás 50 kr, Ciner Jakab 1 ft, Maróti Ferenc 20 kr, Tóth Illés 20 kr, Nyilasi Ágost 50 kr, Kis Vas József 20 kr, Dr. Vas József 1 ft, Juhász A. József 20 kr, Tapodi János 10 kr, Dobai Antal 40 kr, Hegedűs Ágoston 10 kr, Mért János 10 kr, Vince Borbála 20 kr, Fekete János 10 kr, Sinkó András 10 kr, Gyuris József 10 kr, Barna Mihály 10 kr, Sós János Pál 20 kr, Sós Simonné 20 kr, Gyuris Mihály 40 kr, Maróti Gergely 1 fr, Demeter Károly 10 kr, Bálint András 10 kr, Lovasi Jánosné 10 kr, Tajti János 10 kr, Rátz Antal 10 kr, Rátz Tamás 40 kr, Rátz József 20 kr, Nagypál János 40 kr, Farkas Jánosné 10 kr, dr. Czékus János 10 kr, Dudás István 20 kr, Bálint József 20 kr, Simon János 20 kr, Szűts János 4 kr, Peták József 50 kr, Maróti József 40 kr, Kálmán Flóri 10 kr, Maróti Gergelyné 16 kr, Kálmán Vince 10 kr Maróti Istvánná 10 kr, Varga Istvánné 20 kr, Farkas János 20 kr, Illés Vendel 10 kr, Ádám István 30 kr, Pesti József 1 ft. Összesen : 123 ft 40 kr. Szeged, ápril 21-én. Tehát ismét az adóügy! Úgy látszik , ez lesz a mi speciális tengeri kígyónk. Azt hittük, hogy a közgyűlés által kiküldött bizottmánynak , a miniszteri biztos közreműködésével tartott beható értekezlet és érett megfontolás után készített javaslata véget vetend a huzavonának , mely az adóbehajtás ügyében a kormány és város között támadt Csalódtunk. Ez ügy újra egy egész ülést vett igénybe a múlt vasárnapi közgyűlésen, s a majd négy óra hoszszáig tartó vita után megint ott vagyunk, ahol voltunk, sőt talán roszabbul, mert — amint már megjegyeztük — amit a közgyűlés egyik kezével, illetőleg szavazatával épített, azt a másikkal lerombolta. Mert valóban, elfogadni a miniszteri föltételekkel az adóvégrehajtás átvételét, és megtagadni az ehet megkívántató törvényes intézkedést, mely a végrehajtás alá vont adóhátralékosok egyforma, arányos terheltetését célozza — annyi, mint semmit sem határozni, ez esetben roszabbat a semminél. Mi azonban s velünk együtt mindazok , kik ez ülésen jelen voltak, cseppet sem csodálkozhatunk azon , hogy a határozat az ügy lényegére nézve ily visszásan , egészben oly felületesen ütött ki. Mert az elnöki szék nálunk oly hatalom, mely minden kérdésnél odairányul, hogy, ha csak lehetséges, képviselője egyéni nézetét juttassa érvényre. Réh János urnak kétségtelenül legerősebb oldala a prókátori cselfogás, s ezt oly mértékben igénybe vette ezúttal is, hogy — kitűnően támogatva növendéke Pohner ügyvéd által — sikerült neki a közgyűlést e kérdésben oly zsákutcába terelni , melyben a gyönge többség benn is rekedt. Az elnök úr ahelyett, hogy a bizottmány fölolvasott javaslatát a természetes sorrendben tűzte volna ki tárgyalásra , hajánál fogva előtérbe vonta a közgyűlésnek ez ügyben legelőször sebtében és minden megfontolás nélkül hozott határozatát, melylyel a bárok szedését törvénytelennek kimondta, s mint ilyent azonnal föl is függesztette; s mindenekelőtt a törvényesség vagy törvénytelenség kérdését tűzvén ki újabb vitatásra, ez által a tanácskozás folyamát mindjárt kezdetben ferde útra terelte. És ez még nem volt elég, hanem ő maga meg is kezdte a vitát, érdemileg hozzászólt a kérdéshez, s az elnöki szavazat súlyát már előre a törvénytelenség mérlegébe dobá, kijelentvén, miszerint ő azthogy a régre költségek födözésére szolgáló 3 krok mind°n adóforint után a hátralékosoktól különbség nélkül szedessenek, nem tartja törvényen alapulónak. E kérdés körül forgott aztán a vita oroszlánrésze. Mi e kérdés fölött véleményünket kimondottuk már akkor, midőn az első miniszteri leirat után ez ügy a március 2-diki rendkívüli közgyűlésben először tárgyaltatott behatólag; kimondottuk indokolva e lapok 28., 29. és 30-ik számaiban , hogy a pénzügyminiszter rendeletével a törvényesség terén áll, s támaszkodva az 1868. XXI. t.-cikk 53. §-ára, kimondottuk különösen, hogy a törvény intenziója félreismerhetlenül az, hogy az adó kényszerbehajtásával az egyesek túl ne terheltessenek ; ez pedig nem érhető el más módon, mint ha a végre költségek az összes hátralékosok közt, a most hivatkozott szakasz rendelete szerint arányosan fölosztatnak, és ez ismét csak egy módon lehetséges, ha t. i. a hátralékosoktól különbség nélkül minden adóforint után bizonyos százalék (2, 3 vagy annyi krajcár, amennyi a fedezetre elég) szedetik, természetesen azon fönntartással, hogy ha ily módon több jönne be, mint amennyi a költségekre fölmegy, a fölösleg a hátralékosoknak , szintén arányosan, viszszafizettessék. E mód szerint nemcsak a törvény felebbi célja, az arányos, tehát igazságos terheltetés van biztosítva, hanem — mint a vasárnapi tárgyalás folyamán kézzelfoghatólag példákkal jön bebizonyítva — ezáltal meg van gátolva minden részrehajlás és visszaélés a végrehajtó közegek részéről, míg ellenkező esetben, ha csak azok tartoznak viselni a végre költségeket, akiket tettleg exequálnak is, mindezeket meggátolni teljes lehetetlenség lenne. És a közgyűlés többsége mégis, dacára, hogy élénk helyesléssel bizonyíta a fölhozott példák igaz voltát, ez utóbbi értelemben határozott, mert az elnök gondoskodott róla, hogy a kérdést úgy tegye föl, miszerint azok, kik ez ügyben még nem bírtak erős meggyőződésre szert tenni, a 3 kroktól, melyet bizony nehezen esik fizetni — elriadjanak. Fizessünk-e 3 krt minden adóért után vagy ne? No már ugyan hogy mondaná erre a szellemileg gyengébb complexiójú ember, hogy — fizessünk bizony, mikor sokkal jobb nem fizetni. De köszönjük szépen az ilyen nemfizetést, melyet az egyes adózók, százanként, a pénzen kívül még keserű könyekkel fizetnének meg! Csakhogy ez a fizetés aztán csakugyan nem alapszik ám törvényen, s reméljük, hogy a közgyűlés múlt vasárnapi többségének meggondolatlan jószándéka dacára, ezen adófizetéstől Szeged lakossága meg fog kimértetni. Mert hasztalan mondja nekünk a polgármester úr, hogy eddig sem voltak panaszok a város adóbehajtása idejéből ; ez nem bizonyítja azt, hogy nem is volt rá senkinek oka, még kevésbé azt, hogy nem lehetne ezután, midőn a városnak, az erkölcsi felelősség elvállalása folytán, talán egy kissé több erélylyel kell az adóbehajtást eszközölnie, mint eddig történt. Mi biztoságot akarunk , s ezt nem a véletlenben, hanem a törvényben keressük ! Szeged város rendkívüli közgyűlése április 18-án. Elnök: Réh János, jegyző: Mészáros Gy. Az Illés kezdődik '/410-kor. Napirend: az adóvégrehajtás ügyében kiküldött bizottmány jelentése. Olvastatott a terjedelmes bizottmányi jelentés, melyet lényeges kivonatban már lapunk 45. számában ismertettünk. Elnök a fölolvasás után szokás szerint szót emelvén, azon kezdi, hogy miután a közgyűlés már egyszer kimondta a 3 krok törvénytelenségét, a bizottmány pedig annak további szedését javasolja, tehát véleménye szerint legelőször is azon kérdés fölött kell határozni : törvényes e a bárok szedése vagy nem ? Azután mindjárt érdemileg szólván a kérdéshez, hivatkozik a törvénynek némely szakaszaira, melyek kívánatéra fölolvastatnak, s utána sajnálatát fejezi ki, hogy ő a miniszteri biztossal nem lehet egy értelemben arra nézve , hogy a bárok egyformán minden adóhátralékostól szedendők, sőt ellenkezőleg szerinte világos, hogy az nem alapszik törvényen, stb. Dáni Ferenc: Szintén a törvényre hivatkozik s fölolvassa annak egyes szakaszait, melyekből kimutatja, hogy a végrehajtás alá vont adóhátralékosok a végrehajtási költségeket hátralékaik aránya szerint egyformán tartoznak viselni, s miután a sárok e célra szedettek , az igenis törvényes, s ha az elnök mégis törvénytelennek mondja, talán onnan indul ki, hogy annak megállapítása nem szabályszerűleg, a közgyűlés jóváhagyása mellett történt. (Itt egy majdnem komolylyá vált intermezzó fejlődött ki. Az elnök ugyanis, megrögzött rész szokása szerint, a szónokot félbeszakítván, az észrevehetőleg sértődve, kemény hangon kikérte magának az illetlen megszakítást, melyhez, mig az illem korlátai közt marad, az elnöknek joga nincs. — Erre közte és az elnök közt élénk szóváltás fejlődik ki, mely azonban az elnöknek azon megnyugtató fölvilágositásával, hogy nem őt akarta a szólásban megakasztani, hanem csak a képviselők zajlását megszüntetni — szépszerével véget ért.) Dáni F. ezután folytatja beszédét. Példákkal illusztrálja, mi következnék abból, ha a végrehajtási költséget csupán azon adóhátralékosok tartoznának viselni, kik ellen a végrehajtás tettleg foganatba vétetett. Emberek vagyunk — úgymond — s megtörténhetik, hogy pl. az adóvégrehajtó valakihez , aki pedig tetemes összeggel van hátralékban, mivel jó embere vagy egyéb okból, nem megy végrehajtani, hanem jó előre figyelmezteti is, hogy mikor kerülne rá a sor, tehát mikor menjen adóját befizetni; ellenben egy másikat , aki pedig csak talán pár írttal van hátra, kérlelhetlenül megexequál, s igy ez tetemes költséggel terheltetik, míg amaz minden költség alól kibújik. Szóval ez zárt kaput nyit a részrehajlásnak és visszaéléseknek, míg ha a költségek az adóforintok után minden hátralékostól egyenlően szedetnek, ilyenek nem történhetnek. Ha a város átveszi az adóvégrehajtást , kötelessége gondoskodni a költségekről , s hogy mennyit tart erre nézve elegendőnek, mért-e vagy kevesebbet minden adóforint után, az az ő dolga. Ajánla a bizottmány javaslatát elfogadásra. Dobó Miklós: Nem tartja helyesnek, hogy mindjárt azon kérdés tűzetett ki vitatás alá: törvényes-e a b árok szedése vagy nem. Szerinte a helyes sorrend szerint először is azt kellett volna tárgyalás és eldöntés alá venni : átvegye-e a város az adóvégrehajtást vagy ne, és azután, hogy a föltételeket is elfogadja-e vagy nem. De ha már a sorrenden nem változtathat, hozzászól a kiűűzött kérdéshez. Ő itt máskép formuláznm a kérdést, t. i.: födezhetők-e a költségek úgy, ha minden adóért után 3 kr. szedetik, s e 3 kr. minden adóhátralékostól szedessék-e vagy csak azoktól, kik tettleg végrehajtást szenvednek ? E kérdésbe, ha a város maga eszközli a végrehajtást, a kormány nem avatkozik , és Szeged város közgyűlése akár azt is elhatározhatja , hogy a hátralékosok semmit se fizessenek , hanem viselje a végrehajtási költséget a városi pénztár ; a kormány, ha panasz nem tétezik ellene , ezt sem bánja. De ő ez eljárást nem tartaná törvényesnek, sem igazságosnak , s épen azért kivihetőnek sem. S itt ő is hivatkozik az 1868. XXI. t. c. több szakaszára, nevezetesen felolvassa annak 21. és 29-dik §§-ait, melyek után előadja a tényállást, melyszerint nem lehet kétségbevonni, hogy az adóvégrehajtás szüksége beállt, hogy azt a p. v. igazgatóságnak joga volt elrendelni, s hogy az csakugyan és pedig Szeged város egész területére el is rendeltetett, hogy tehát mindazok, kik a törvény értelmében hátralékban vannak, adóexecutio alatt állanak; miután pedig az 53. § világosan mondja, hogy a végző költség az összes adóhátralékosok közt hátralékaik aránya szerint fölosztandó, kétségtelen, hogy a sároknak e célra különbség nélkül lett szedése törvényes , de azt hozza magával a méltányosság és a helyes közigazgatás is, hogy bármibe kerüljön a végrehatás, azt a hátralékosok arányosan viseljék. Miután ő is példában mutatá ki, mily igazságtalanságok és visszaélésekre vezethet az ellenkező; végül a bizottmány javaslata értelmében ajánlja, hogy a végrehajtás alá vont hátralékosoktól ezután is 3 krok szedessenek minden adóforint után , s ha ebből netalán több folyna be, mint amennyi a végrehajtó költségek födözésére elegendő, az az illetőknek aránylag a törvény rendelete szerint visszafizettessék. Pohner J. Azon kezdi, hogy a tárgyalás sorrendjére nézve Dobó németéhez járul. Nem is marad a kitűzött kérdésnél, hanem nekimegy az egész bizottmányi javasalatnak s azt egy óránál tovább boncolgatja. Ő már az első kérdésre sincs a javaslattal egy véleményen, s nem akarja, hogy a város vegye át az adóvégrehajtást, mert az semmi előnyt nem nyújt a városra, sem az adózókra, legfölebb csak a terhet szaporítja, mert Bécsbe nagyon sok adót kell küldeni. A város tehát ne tegyen többet, mint hogy segédkezet nyújtson, mert ezt a törvény parancsolja. A közgyűlés ne húzza ki a szálkát a más lábából és ne tegye a magáéba.