Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-04-22 / 48. szám

1870. Tizenkettedik évfolyam. POL] Megjelen: Betonkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Vadász-ház,­l-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. SZEGEDI HÍRADÓ.­TI­KAI ÉS VEGY­EST­ART­A­LM­I KÖZI Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán : | Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . . 4 frt | Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre .. 1 frt 75 kr. ügyes szám­ára és kr. osztr. értékben. Hirdetések elvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A­­l­ső magy. hirdetési irodájában, zsibárus-utca 2 ik sz. Bév.sben Qaasenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) Oppe­ik A., és Hosenzweig J. hirdetési ü­gynökökné. Majnámn. — Frankfurtban Q. L. Daube­rt Co. hirdetések expod­iziójában; Lipcsében Sachse­l társánál; Párisban Havas, Lafitte , Bullier és társánál 48-ik szám. Péntek, április 22-én. ÖNY. Hirdetések díja*. -------------,----------------- -.....................-------------­ A haltiaságos petitsor egyszeri h­irdetásnél 4 kr., kát­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többsz­öri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr A „Nyílttériben a négy­hasábos patizsor iktatási dija 15 njkrajcár. Adakozások a h­onvéd-men­h­ázra. Hetedik közlemény. Pongrác L. alezredes úrhoz folytatólag befolyt: Szeged város tanácsától, a f. évi március 6-án tartott közgyűlés határozata foly­tán, 2000 ft. Kis-Kun-Doroz­s­ma város tanácsa idén : Mihalovits János 1 ft, Jenovay Sándor 1 ft, Karcsay 1 ft, Kováts Imre 1 ft, Czékus Andor 50 kr, Jerney Mihály 1 ft, Kálmán Imre 1 ft, Illés Antal 1 ft, Szúnyog János 1 ft, dorozsmai közbirtokosság 100 ft, Tóth Ferenc 50 kr, Dékus Antal 50 kr, Dudás Béla 1 ft, M. Pollák 50 kr, Tajthi Mátyás 50 kr, Ciner Jakab 1 ft, Maróti Ferenc 20 kr, Tóth Illés 20 kr, Nyilasi Ágost 50 kr, Kis Vas József 20 kr, Dr. Vas József 1 ft, Juhász A. József 20 kr, Tapodi János 10 kr, Dobai Antal 40 kr, Hegedűs Ágoston 10 kr, Mért János 10 kr, Vince Borbála 20 kr, Fekete János 10 kr, Sinkó András 10 kr, Gyuris József 10 kr, Barna Mihály 10 kr, Sós János Pál 20 kr, Sós Simonné 20 kr, Gyuris Mihály 40 kr, Maróti Gergely 1 fr, Demeter Károly 10 kr, Bálint András 10 kr, Lovasi Jánosné 10 kr, Tajti János 10 kr, Rátz Antal 10 kr, Rátz Tamás 40 kr, Rátz József 20 kr, Nagy­­pál János 40 kr, Farkas Jánosné 10 kr, dr. Czékus János 10 kr, Dudás István 20 kr, Bálint József 20 kr, Simon János 20 kr, Szűts János 4 kr, Peták József 50 kr, Maróti József 40 kr, Kálmán Flóri 10 kr, Maróti Gergelyné 16 kr, Kálmán Vince 10 kr Maróti Istvánná 10 kr, Varga Istvánné 20 kr, Farkas János 20 kr, Illés Vendel 10 kr, Ádám István 30 kr, Pesti József 1 ft. Összesen : 123 ft 40 kr. Szeged, ápril 21-én. Tehát ismét az adóügy! Úgy lát­szik , ez lesz a mi speciális tengeri kígyónk. Azt hittük, hogy a közgyűlés által kiküldött bizottmánynak , a miniszteri biztos közreműködésével tartott beható értekezlet és érett megfontolás után ké­szített javaslata véget vetend a huza­vonának , mely az adóbehajtás ügyében a kormány és város között támadt Csalódtunk. Ez ügy újra egy egész ülést vett igénybe a múlt vasárnapi közgyűlésen, s a majd négy óra hosz­­száig tartó vita után megint ott vagyunk, ahol voltunk, sőt talán roszabbul, mert — amint már megjegyeztük — amit a közgyűlés egyik kezével, illetőleg sza­vazatával épített, azt a másikkal lerom­bolta. Mert valóban, elfogadni a mi­niszteri föltételekkel az adóvégrehajtás átvételét, és megtagadni az ehet meg­­kívántató törvényes intézkedést, mely a végrehajtás alá vont adóhátralékosok egyforma, arányos terheltetését célozza — annyi, mint semmit sem határozni, ez esetben roszabbat a semminél. Mi azonban s velünk együtt mind­azok , kik ez ülésen jelen voltak, csep­pet sem csodálkozhatunk azon , hogy a határozat az ügy lényegére nézve ily visszásan , egészben oly felületesen ütött ki. Mert az elnöki szék nálunk oly hatalom, mely minden kérdésnél odairányul, hogy, ha csak lehetséges, képviselője egyéni nézetét juttassa ér­vényre. Réh János urnak kétségtelenül legerősebb oldala a prókátori cselfogás, s ezt oly mértékben igénybe vette ez­úttal is, hogy — kitűnően támogatva növendéke Poh­ner ügyvéd által — si­került neki a közgyűlést e kérdésben oly zsák­utcába terelni , melyben a gyönge többség benn is rekedt. Az elnök úr ahelyett, hogy a bi­zottmány fölolvasott javaslatát a termé­szetes sorrendben tűzte volna ki tárgya­lásra , hajánál fogva előtérbe vonta a közgyűlésnek ez ügyben legelőször seb­tében és minden megfontolás nélkül hozott határozatát, melylyel a b­árok szedését törvénytelennek kimondta, s mint ilyent azonnal föl is függesztette; s mindenekelőtt a törvényesség vagy törvénytelenség kérdését tűzvén ki újabb vitatásra, ez által a tanácskozás folya­mát mindjárt kezdetben ferde útra te­relte. És ez még nem volt elég, hanem ő maga meg is kezdte a vitát, érdemileg hozzászólt a kérdéshez, s az elnöki szavazat súlyát már előre a törvény­telenség mérlegébe dobá, kijelentvén, miszerint ő azthogy a régre költségek födözésére szolgáló 3 krok mind°n adó­forint után a hátralékosoktól különbség nélkül szedessenek, nem tartja törvé­nyen alapulónak. E kérdés körül forgott aztán a vita oroszlánrésze. Mi e kérd­és fölött véleményünket kimondottuk már akkor, midőn az első miniszteri leirat után ez ügy a március 2-diki rendkívüli közgyűlésben először tárgyaltatott behatólag; kimondottuk in­dokolva e lapok 28., 29. és 30-ik szá­maiban , hogy a pénzügyminiszter ren­deletével a törvényesség terén áll, s támaszkodva az 1868. XXI. t.-cikk 53. §-ára, kimondottuk különösen, hogy a törvény intenziója félreismerh­etlenül az, hogy az adó kényszerbehajtásával az egyesek túl ne terheltessenek ; ez pedig nem érhető el más módon, mint ha a végre költségek az összes hátralékosok közt, a most hivatkozott szakasz ren­delete szerint arányosan fölosztatnak, és ez ismét csak egy módon lehetséges, ha t. i. a hátralékosoktól különbség nél­kül minden adóforint után bizonyos szá­zalék (2, 3 vagy annyi krajcár, amennyi a fedezetre elég) szedetik, természete­sen azon fönntartással, hogy ha ily mó­don több jönne be, mint amennyi a költségekre fölmegy, a fölösleg a hát­ralékosoknak , szintén arányosan, visz­­szafizettessék. E mód szerint nemcsak a törvény felebbi célja, az arányos, tehát igazsá­gos terheltetés van biztosítva, hanem — mint a vasárnapi tárgyalás folyamán kézzelfoghatólag példákkal jön bebizo­nyítva — ez­által meg van gátolva min­den részrehajlás és visszaélés a végre­hajtó közegek részéről, míg ellenkező esetben, ha csak azok tartoznak viselni a végre költségeket, akiket tettleg exe­­quálnak is, mindezeket meggátolni teljes lehetetlenség lenne. És a közgyűlés többsége mégis, dacára, hogy élénk helyesléssel bizo­ny­íta a fölhozott példák igaz voltát, ez utóbbi értelemben határozott, mert az elnök gondoskodott róla, hogy a kér­dést úgy tegye föl, miszerint azok, kik ez ügyben még nem bírtak erős meg­győződésre szert tenni, a 3 kroktól, melyet bizony nehezen esik fizetni — elriadjanak. Fizessünk-e 3 krt minden adóért után vagy ne? No már ugyan hogy mondaná erre a szellemileg gyengébb complexiójú ember, hogy — fizessünk bizony, mikor sokkal jobb nem fizetni. De köszönjük szépen az ilyen nemfize­tést, melyet az egyes adózók, százanként, a pénzen kívül még keserű könyekkel fizetnének meg! Csakhogy ez a fizetés aztán csak­ugyan nem alapszik ám törvényen, s reméljük, hogy a közgyűlés múlt va­sárnapi többségének meggondolatlan jó­szándéka dacára, ezen adófizetéstől Sze­ged lakossága meg fog kimértetni. Mert hasztalan mondja nekünk a polgármester úr, hogy eddig sem vol­tak panaszok a város adóbehajtása ide­jéből ; ez nem bizonyítja azt, hogy nem is volt rá senkinek oka, még kevésbé azt, hogy nem lehetne ezután, midőn a városnak, az erkölcsi felelősség elválla­lása folytán, talán egy kissé több erély­­lyel kell az adóbehajtást eszközölnie, mint eddig történt. Mi biztoságot akarunk , s ezt nem a véletlenben, hanem a törvényben ke­ressük ! Szeged város rendk­ívül­i közgyű­lése április 18-án. Elnök: Réh János, jegyző: Mészáros Gy. Az Illés kezdődik '/410-kor. Napirend: az adóvégrehajtás ügyében ki­küldött bizottmány jelentése. Olvastatott a terjedelmes bizottmányi je­lentés, melyet lényeges kivonatban már la­punk 45. számában ismertettünk. Elnök a fölolvasás után szokás szerint szót emelvén, azon kezdi, hogy miután a közgyűlés már egyszer kimondta a 3 krok törvénytelenségét, a bizottmány pedig annak további szedését javasolja, tehát véleménye szerint legelőször is azon kérdés fölött kell határozni : törvényes e a b­árok szedése vagy nem ? Azután mindjárt érdemileg szólván a kérdéshez, hivatkozik a törvénynek némely szakaszaira, melyek kívánatéra fölolvastat­nak, s utána sajnálatát fejezi ki, hogy ő a miniszteri biztossal nem lehet egy értelemben arra nézve , hogy a b­árok egyformán min­den adóhátralékostól szedendők, sőt ellenke­zőleg szerinte világos, hogy az nem alapszik törvényen, stb. Dáni Ferenc: Szintén a törvényre hivat­kozik s fölolvassa annak egyes szakaszait, melyekből kimutatja, hogy a végrehajtás alá vont adóhátralékosok a végrehajtási költsége­ket hátralékaik aránya szerint egyformán tar­toznak viselni, s miután a s­árok e célra sze­dettek , az igenis törvényes, s ha az elnök mégis törvénytelennek mondja, talán onnan indul ki, hogy annak megállapítása nem sza­­bályszerűleg, a közgyűlés jóváhagyása mel­lett történt.­­ (Itt egy majdnem komolylyá vált intermezzó fejlődött ki. Az elnök ugyanis, megrögzött rész szokása szerint, a szóno­kot félbeszakítván, az észrevehetőleg sértődve, kemény hangon kikérte magának az illetlen megszakítást, melyhez, mig az illem korlá­tai közt marad, az elnöknek joga nincs. — Erre közte és az elnök közt élénk szóváltás fejlődik ki, mely azonban az elnöknek azon megnyugtató fölvilágositásával, hogy nem őt akarta a szólásban megakasztani, hanem csak a képviselők zajlását megszüntetni — szép­szerével véget ért.) Dáni F. ezután folytatja beszédét. Pél­dákkal illusztrálja, mi következnék abból, ha a végrehajtási költséget csupán azon adóhát­ralékosok tartoznának viselni, kik ellen a végrehajtás tettleg foganatba vétetett. Embe­rek vagyunk — úgymond — s megtörténhetik, hogy pl. az adóvégrehajtó valakihez , aki pedig tetemes összeggel van hátralékban, mi­vel jó embere vagy egyéb okból, nem megy végrehajtani, hanem jó előre figyelmezteti is, hogy mikor kerülne rá a sor, tehát mikor menjen adóját befizetni; ellenben egy mási­kat , aki pedig csak talán pár írttal van hátra, kérlelhetlenül megexequál, s igy ez tetemes költséggel terheltetik, míg amaz minden költ­ség alól kibújik. Szóval ez zárt kaput nyit a részrehajlásnak és visszaéléseknek, míg ha a költségek az adóforintok után minden hátra­lékostól egyenlően szedetnek, ilyenek nem­ történhetnek. Ha a város átveszi az adóvég­rehajtást , kötelessége gondoskodni a költ­ségekről , s hogy mennyit tart erre nézve elegendőnek, m­ért-e vagy kevesebbet minden adóforint után, az az ő dolga. Ajánla a bi­zottmány javaslatát elfogadásra. Dobó Miklós: Nem tartja helyesnek, hogy mindjárt azon kérdés tűzetett ki vitatás alá: törvényes-e a b árok szedése vagy nem. Szerinte a helyes sorrend szerint először is azt kellett volna tárgyalás és eldöntés alá venni : átvegye-e a város az adóvégrehajtást vagy ne, és azután, hogy a föltételeket is elfogadja-e vagy nem. De ha már a sorren­den nem változtathat, hozzászól a kiűűzött kérdéshez. Ő itt máskép formuláznm a kér­dést, t. i.: födezhetők-e a költségek úgy, ha minden adó­ért után 3 kr. szedetik, s e 3 kr. minden adóhátralékostól szedessék-e vagy csak azoktól, kik tettleg végrehajtást szen­vednek ? E kérdésbe, ha a város maga esz­közli a végrehajtást, a kormány nem avat­kozik , és Szeged város közgyűlése akár azt is elhatározhatja , hogy a hátralékosok semmit se fizessenek , hanem viselje a végrehajtási költséget a városi pénztár ; a kormány, ha panasz nem tétezik el­lene , ezt sem bánja. De ő ez eljárást nem tartaná törvényesnek, sem igazságosnak , s épen azért kivihetőnek sem. S itt ő is hivat­kozik az 1868. XXI. t. c. több szakaszára, nevezetesen felolvassa annak 21. és 29-dik §§-ait, melyek után előadja a tényállást, mely­­szerint nem lehet kétségbevonni, hogy az adóvégrehajtás szüksége beállt, hogy azt a p. v. igazgatóságnak joga volt elrendelni, s hogy az csakugyan és pedig Szeged város egész területére el is rendeltetett, hogy te­hát mindazok, kik a törvény értelmében hát­ralékban vannak, adóexecutio alatt állanak; miután pedig az 53. § világosan mondja, hogy a végző költség az összes adóhátraléko­sok közt hátralékaik aránya szerint fölosz­tandó, kétségtelen, hogy a s­ároknak e célra kü­lönbség nélkül lett szedése törvényes , de azt hozza magával a méltányosság és a helyes közigazgatás is, hogy bármibe kerüljön a végrehatás, azt a hátralékosok arányosan vi­seljék. Miután ő is példában m­utatá ki, mily igazságtalanságok­ és visszaélésekre vezethet az ellenkező; végül a bizottmány javaslata értelmében ajánlja, hogy a végrehajtás alá vont hátralékosoktól ezután is 3 krok sze­dessenek minden adóforint után , s ha ebből netalán több folyna be, mint amennyi a vég­rehajtó költségek födözésére elegendő, az az illetőknek aránylag a törvény rendelete sze­rint visszafizettessék. Poh­ner J. Azon kezdi, hogy a tár­gyalás sorrendjére nézve Dobó németéhez já­rul. Nem is marad a kitűzött kérdésnél, ha­nem nekimegy az egész bizottmányi javasa­latnak s azt egy óránál tovább boncolgatja. Ő már az első kérdésre sincs a javaslattal egy véleményen, s nem akarja, hogy a város vegye át az adóvégrehajtást, mert az semmi előnyt nem nyújt a városra, sem az adózókra, legfölebb csak a terhet szaporítja, mert Bécsbe nagyon sok adót kell küldeni. A város tehát ne tegyen többet, mint hogy segédkezet nyújt­­son, mert ezt a törvény parancsolja. A köz­gyűlés ne húzza ki a szálkát a más lábából és ne tegye a magáéba.

Next