Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-10-12 / 122. szám

Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet.­­ Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek:­­Szegeden házh­ozhordással é­s vidékre ponton.­­ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 írt.­­ Félévre . . . . 4 írt. Évnegyedre . . . 2 frt. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Klausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube­rtc Cp. hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort és Parisban Havas, Laffite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. Egész évre ... 7 frt. I Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések dija: 122-ik szil sír. i öt f ?k­ip?M­óraid A­­anlo­s ír Szerda , október 12-én. 7 J - £­ , 1870. Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., ké­szerinél 5 kr., többszörinél 14 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes­­beiktatásért 30 kr. A „Nyiltér* ben a négy hasábos petitkor igtatási­ dij 15 krajcár. „V .­ ­ „Szegedi Híradóra“ Havonkénti­­elefizetés is elfogadtatik. —­ Helyből 50 kr., vidékről 60 kijárat, hosszabb időtartamra a fent kitett árak mellett, s ajánljuk lapunkat a közönség további szives pártfogásába. ^Szeged, okt. II. Az európai láthatár egy pillanatra ismét földerülni látszott; a porosz-fran­cia háború vészterhes­ felhőit pár napra ismét szivárvány aranyozta meg, a h­ír szárnyain s a levegőben újra a béke félénk galambjai röpkedtek. Mindez azonban csak pár napig tartott, míg ki­tűnt, hogy a szivárványt csak a békét óhajtó képzelet festette az égre, az olaj­­ággal röpkedő galambok pedig nem is galambok, hanem­­ kacs­ák voltak. Az istenes Vilmos király kedvenc lapja, a porosz „Spen. Ztg“, a legbru­­tálisabb módon vetett véget ez újabb rövid csalódásnak. Mit tesz az, hogy az egész műveit világ vérző szívvel tekint azon rettene­tes pillanat elé, melyben az ostromágyuk bömbölő torkai megnyílnak, hogy vészt és pusztulást áraszszanak a nagy, a dicső Párisra, mely az egész világ köz­kincsévé vált; mit tesz az, hogy ezen az ostromló német invázió eddigi győ­zelmeit beszennyező s az európai nép­­szabadságot veszélyeztető barbár műve­let­ küszöbén fenyegető átok ül milliók ajkain, mely az istenben elbizakodott sisakos királyt és embertelen szolgáit sujtandja; mit tesz az, hogy a háború tovább erőszakolása s Páris ostroma újabb temérdek emberéletbe s kiszá­­mithatlan millió értékű nemzeti vagyon és műkincsek föláldozásába kerül, me­lyet az emberi lángész, tudomány és szorgalom századokon át teremtett és hordott lakásra — a polgárosult embe­riség közkincséül; s mit tesz az végre, hogy otthon az ép férfikarok hiánya miatt a kereskedés, ipar pang, tönkre megy s mindennap oly arányban pusz­tul a nemzeti vagyon, amily arányban nő az özvegyek és árvák már is óriási száma! Mindez nem tesz semmit. „A bé­kealkudozások ideje még nem jött el. Ezt a harcot végig kell küzde­ni!“ kiált fel a porosz király leibjour­­nálja. És miért kell végig küzdeni, és hol van ennek a vég­nek a határa? Azt is megmondja a nevezett lap na­gyon érthetően: Párist be kell venni azért, nehogy Franciaország és a világ azt mondhassa, hogy a köztársaság mentette meg Franciaorszá­got; a vég tehát ott van, ahol a francia köztársaság rövid élete meg­szűnt, kioltatott a német fegyverek által, melyeknek a napoleonidák vagy az Orleansok trónját kell a romok fölé visszahelyezni. Természetes, hiszen a francia köz­társaság veszedelmes szomszéd lenne, mely nem „vérrel­­és vassal“, hanem szellemével könnyen megmételyezhetné azon „isteni félelmet és jó erkölcsöket“, melyeket most emelt hitágazattá a po­rosz soldateska, s amelynek föladata a porosz caesarismus járma alá hajtani egész Németországot. És emellett van e végig küzdésnek még egy más „is­tenes“ célja is: vagyonából és férfiere­­jéből annyira kipusztítani Franciaorszá­got, hogy évtizedekre , talán egy fél­századra harcképtelenné tétessék, hogy a grand nation sebeiben elgyengyülve, kényszerülve legyen tétlenül nézni a porosz gazdálkodást nyuga­ton és az oroszt keleten. Mert — közbevetőleg legyen mondva — hogy a keleti kérdésre nézve is megállapí­tott egyezség van az európai szárazföld e két leggarázdább hatalma közt, azt mindig bizonyosnak tartottuk, s e hi­tünkben most csak megerősített azon legújabb hír, miszerint az angol kor­mány, ez egyezségnek nyomára jött. Ez tehát az a védelmi háború, melyre Poroszország kénysz­eritté-­ tett! A mai események sajátságos vilá­gításban tüntetik föl e porosz frázist, mely a háború kezdetén a látszat tá­mogatása mellen, oly hatásos volt, s amint napról-napra kezdi erejét veszí­teni, úgy azt hiszszük, a növekedő gyanú aligha­nem valósággá fog kiderülni , hogy voltaképen­­Poroszország nem kényszerített , hanem kényszerítő fél volt. Emellett szól a háború tovább folytatása a francia nemzet ellen Napó­leon bukása után, s még inkább azon undok szándék, mely most Franciaor­szág végképeni eltiprását célozza. De hát oly közel van-e ama fenn­héjázó végigkü­zdés határa ? Azon nagyszerű csapások után, melyek Franciaországot érték, azt kel­lene hinnünk, hogy igen. De ha azt látjuk, hogy a nemzet önbizalmát nem vesztette el, hogy a demimondejaitól, a léhák és gyávák seregétől megtisztult Páris nem csügged s elszántan, sőt re­ménytelve néz óriási ellenfelével szem­be ; midőn a kormány másik fele Tours­­ban a legnagyobb erélylyel szervezi a honvédelmet; midőn a délen és keleti részeken uj hadseregek képződnek s a departementekből mindenfelől özönlenek elő a fegyveres és fegyvert kérő fér­fiak; s midőn emellett az óriás ellenség ereje a naponkénti kisebb ütközetek érvágásai s ragályos betegségek foly­tán egyre fogy, akkor azt kell monda­nunk, hogy: nem. Amily nagyszerű, ép oly fájdalmas látványt nyújt a hadseregétől legnagyobb részben megfosztott, 7 — 8 százezer fe­gyelmezett ellenséges seregtől elárasz­tott, s mindezek mellett teljesen ma­gára hagyott francia nemzet küz­delme, mely a rokon­ és nem rokon fajú népek nagy többségének gyámolta­lan rokonszenvétől kisérve, önmagában keresi, kénytelen keresni az erőt, mely balsorsában fönntartsa és megmentse, mint 1792-ben megmentette volt. A népek istene, a szabadság is­tene élesítse fegyvereiket és segitse’győ­­zelemre! * • • . t íj • *•».*» • ki Brün­ti, október 9-én 1870. A cseh nemzetiek önfejűsége, mely nem annyira belső politikai meggyőződés önérze­tes kifejezése, mint a rideg következetesség természetes eredménye, az egyenes válasz­tások eszméjét végre a cislajtáni miniszté­rium keblében is megérlelte, és e minden­nemű egymással ellenkező elemekből össze­tákolt kormány nagy erőme­gfeszítés és sok vajúdás után e „végső” rendszabályhoz" is folyamodott, miután a csehek vagy százszor kijelentették, írták és szenték Bécsbe, hogy ők a birodalmi tanács illetékességét magukra nézve el nem ismerik. De minthogy ez el­­odázhatlan intézkedés dacára a prágai or­­­szággyűlés szét nem oszlattatott, hanem a reichsrath-tal együtt csak elnapoltatott, vilá­gos, hogy az egyenes választások nem őszin­tén alkotmányos politikából , hanem a hely­zet kérlelketlen logikájából veszik eredetüket, és ki tudja, meddig folynak még az alkudo­zások, ha a delegátiók Damokles-kardja nem függ a kormány feje fölött. Az alkudozások most tehát abbanhagyat­­tak, azonban ép azon körülmény, hogy a prágai ,,magas gyűlés“ csupán el­napol­ta­t­ott, mutatja, hogy a kormány még nem adta föl vég­kép a kiegyezkedési reményeket, és hogy folytatni akarja a transactionális kí­sérleteket, mihelyest a delegációk tárgyalásain szerencsésen túlesett. Persze, ha a kormány céljai iránt tisztá­ban lenne, ha egy minden habozás- és két­színűségtől ment programmot vallana,­ akkor az egyenes választások a prágai országgyűlés feloszlatását rögtön maguk után vonták volna, de a minisztérium még folytonosan tapogat ,és a saját kebelében uralkodó dualizmus miatt valamely egységes tervet megállapítani képtelen. U . " A felfüggesztett alkudozások különben valószínűleg a feudálisok legeslegújabb „föl­irat“ -ából fognak kiindulni , mely részint a „nemzeti evangélium“ (verneuerte Landes­­ordnung), részint az 1860-diki u. n. októberi diploma nyomán fejti ki a jelen birodalmi tanács elismerésének lehetetlenségét — kevés szerencsével, ugyannyira, hogy a declaránsok e fölirattal nincsenek megelégedve és fejtege­téseiben oly concessiókat látnak a korona irányában, melyek­ a declaratio tiszta szelle­mével meg nem férnek. Az egyenes választások, amelyekben hal­lomás szerint a nemzetiek is részt fognak venni, természetesen azon szándékban, hogy mint választottak a reichsrathba nem men­nek, a kormányt szorult helyzetéből egy időre ki fogják menteni és a budget megállapítása után az államgépezet továbbra is megteszi a mindennapi szolgálatot ; hogy azonban Cis­­lajtánia oly kormány alatt , amelyben Taaffe és Petrino főszerepet játszanak , nem boldo­gulhat, afelől minden párt meg van győződve és amint hírlik, a reichsrat e meggyőződés­nek erélyes kifejezést is fog adni. K. L. Menyhért iskolaszéki elnök és Samu József igazgató tanár által mondott ünnepélyes be­szédek után Benedek Elek plebános-apát ál­dást mondott a megkezdett munkára és be­mutatta Láng Márton kalocsran megyei áldozárt, mint a zentai katholikus hitközség által meg­választott hittanért, ki is lelkes, szavakban mondotta el beköszöntőjét, s több éljenzések­kel fogadott —jövő cselekvéseinek programm­­ját. Utóbb Ellinger József­ a városnak áldo­zatáért, a képviselőség, elöljáróság és iskola­széknek, az intézet létrehozatala körüli buzgó fáradozásaiért, a szülők nevében mondott me­leg köszönetet. . !« m­­­d Végre az összes jelenvoltak által a „Szó­zat“ három verszaka énekeltetett. Este, e nap tiszteletére,.'i nyolcvan ten­­­tékü társas vacsora rendeztetek. Ez a nap, a választási mozgalmik, kis városi politikai halucinatióféna érdeksurlódá­­sok által némiképen meglazult egymás iránti bizalom helyreállításának, ünnepe volt, melyet a jó egyetértés szelleme és a tanügy diadalában s ez által hazánk és városunk felvirágzásá­ban helyezett közös reményeink biztos való­­sulásának erős hite lengett át. , i­­l . D­udá­s E­n­d­r­e: TANÜGYI ROVAT. Zenta , okt. 5. Az ujonan szervezett polgári iskola ná­lunk tegnap kiváló ünnepélyességgel nyitta­tott meg. Ugyanis, már kora hajnalban ágyudör­­gések jelentették, hogy nem közönséges napra virradtunk. Ünnepélyes isteni tisztelet után, a minden rangú, rendű és hitfelekezetű lakos­ság a polgári iskola helyiségébe vonult, hol először Szárics Bertalan városi főjegyző emelte ki a nevelés és tanügy mindenható erejét s az álláspontot, melyet hazánk a többi előre­haladott európai nemzetek között e téren el­foglalt, és hogy községünk iskolaügye s mi­veltsége, a többi hazai városon miveltsége és iskolaügyéhez viszonyítva, hogy áll. Ezután történt Babócs György városi biró által a helyiségnek symbolikus átadása .Majd Ujházy Jegyzőkönyv*) a szegedi iskolaszéknek 1870. évi szeptember 30-dik napján tartott üléséből. Elnök : Dádi Ferenc ; jegyző Muskó Sándor. 163. Olvastatott a békés-csongrádmegyei tanfelügyelőnek f. évi szept. 28 án 432. sz. a. kelt átirata, melynek folytán Sziklay Ferenc részére a gazdászatba vágó tantárgyakból ma­gánelőadások tarthatása engedélyeztetik. V. — Az előadások tartására szükséges tanterem s a tanórák berendezése végett a tanügyi szakosztálynak kiadatik. 164 Olvastatott Szeged város tanácsá­nak 1869. évi nov. 2-án 6653. sz. a. kelt átirata, melyben a tanköteles gyermekek ösz­­szeirását s a mulasztók gondviselőinek meg­­intését megtagadja. V. — Miután a népiskolai oktatást ren­dező 1868. évi 38. t. c. végrehajtása tárgyá­ban a községek számára 1869. évi május 26-án kiadott­ miniszteri utasítás 5-dik §-a értelmében a tanköteles gyermekeknek és az iskolák állapotának kimutatásához szükséges statisztikai adatokat az iskolaszék kívánatéra a községi elöljáróság tartozik összegyűjteni, s miután ugyanazon utasítás 1. és 2-dik §§-sai értelmében a gyermekek iskolába járását a szülőknél a szorgalom-idő kezdetén elrendelni s mulasztás esetén az illető szülőt, gazdát, vagy gyámot hivatalosan meginteni s esetleg megbüntetni is a községi elöljáróság tarto­zik , de különben azért is , mert az iskola­szék e célra szükséges erőkkel nem rendel­kezik . Szeged város tanácsa a 6653. számú átiratának mellékletei visszazárása mellett m megkerestetni rendeltetik, miszerint az isko­laszék eziránti megkeresését teljesíteni szí­veskedjék. 169. A tanfelügyelő helyettese Kovács Albert megyei­ iskolatanácsos az elnöki szé­ket elfoglalván, az iskolaszéket az 1-ső és 2-dik belvárosi leányosztályok tanítónőinek megválasztására hívja föl, e célból a belvárosi 2-dik osztálybeli tanítónői állomás elnyeré­séért beérkezett kérvények, nevezetesen : Kö­vecs Róza, Kamocsai Erzsébet, Czímer, szül. Kmeth Juliánna, Kókai, szül. Farkas Mária és Szőrös Rozália kérvényei fölolvastatván s a titkos szavazás megejtetvén, Czímer, sz. Kmeth Julianna nyert absolut szavazattöbb­séget. V. — A beadott szavazatok eredményé­hez képest Czímer, sz. Kmeth Juliánnának a *) Lapunk szűk tere folyton r endkivülileg igénybe lévén véve a fontra napi események által, buzgón mű­ködő iskolaszékünknek már két­­könyvét nem közöl­hettük s ebből is a fontosabbakat kellett kiszemel­nünk, amiért a t. i. szék elnézését kérjük. Szerk.:

Next