Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-10-12 / 122. szám
Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek:Szegeden házhozhordással és vidékre ponton. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 írt. Félévre . . . . 4 írt. Évnegyedre . . . 2 frt. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Klausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daubertc Cp. hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort és Parisban Havas, Laffite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. Egész évre ... 7 frt. I Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések dija: 122-ik szil sír. i öt f ?kip?Móraid Aanlos ír Szerda , október 12-én. 7 J - £ , 1870. Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., készerinél 5 kr., többszörinél 14 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyesbeiktatásért 30 kr. A „Nyiltér* ben a négy hasábos petitkor igtatási dij 15 krajcár. „V . „Szegedi Híradóra“ Havonkéntielefizetés is elfogadtatik. — Helyből 50 kr., vidékről 60 kijárat, hosszabb időtartamra a fent kitett árak mellett, s ajánljuk lapunkat a közönség további szives pártfogásába. ^Szeged, okt. II. Az európai láthatár egy pillanatra ismét földerülni látszott; a porosz-francia háború vészterhes felhőit pár napra ismét szivárvány aranyozta meg, a hír szárnyain s a levegőben újra a béke félénk galambjai röpkedtek. Mindez azonban csak pár napig tartott, míg kitűnt, hogy a szivárványt csak a békét óhajtó képzelet festette az égre, az olajággal röpkedő galambok pedig nem is galambok, hanem kacsák voltak. Az istenes Vilmos király kedvenc lapja, a porosz „Spen. Ztg“, a legbrutálisabb módon vetett véget ez újabb rövid csalódásnak. Mit tesz az, hogy az egész műveit világ vérző szívvel tekint azon rettenetes pillanat elé, melyben az ostromágyuk bömbölő torkai megnyílnak, hogy vészt és pusztulást áraszszanak a nagy, a dicső Párisra, mely az egész világ közkincsévé vált; mit tesz az, hogy ezen az ostromló német invázió eddigi győzelmeit beszennyező s az európai népszabadságot veszélyeztető barbár művelet küszöbén fenyegető átok ül milliók ajkain, mely az istenben elbizakodott sisakos királyt és embertelen szolgáit sujtandja; mit tesz az, hogy a háború tovább erőszakolása s Páris ostroma újabb temérdek emberéletbe s kiszámithatlan millió értékű nemzeti vagyon és műkincsek föláldozásába kerül, melyet az emberi lángész, tudomány és szorgalom századokon át teremtett és hordott lakásra — a polgárosult emberiség közkincséül; s mit tesz az végre, hogy otthon az ép férfikarok hiánya miatt a kereskedés, ipar pang, tönkre megy s mindennap oly arányban pusztul a nemzeti vagyon, amily arányban nő az özvegyek és árvák már is óriási száma! Mindez nem tesz semmit. „A békealkudozások ideje még nem jött el. Ezt a harcot végig kell küzdeni!“ kiált fel a porosz király leibjournálja. És miért kell végig küzdeni, és hol van ennek a végnek a határa? Azt is megmondja a nevezett lap nagyon érthetően: Párist be kell venni azért, nehogy Franciaország és a világ azt mondhassa, hogy a köztársaság mentette meg Franciaországot; a vég tehát ott van, ahol a francia köztársaság rövid élete megszűnt, kioltatott a német fegyverek által, melyeknek a napoleonidák vagy az Orleansok trónját kell a romok fölé visszahelyezni. Természetes, hiszen a francia köztársaság veszedelmes szomszéd lenne, mely nem „vérrelés vassal“, hanem szellemével könnyen megmételyezhetné azon „isteni félelmet és jó erkölcsöket“, melyeket most emelt hitágazattá a porosz soldateska, s amelynek föladata a porosz caesarismus járma alá hajtani egész Németországot. És emellett van e végig küzdésnek még egy más „istenes“ célja is: vagyonából és férfierejéből annyira kipusztítani Franciaországot, hogy évtizedekre , talán egy félszázadra harcképtelenné tétessék, hogy a grand nation sebeiben elgyengyülve, kényszerülve legyen tétlenül nézni a porosz gazdálkodást nyugaton és az oroszt keleten. Mert — közbevetőleg legyen mondva — hogy a keleti kérdésre nézve is megállapított egyezség van az európai szárazföld e két leggarázdább hatalma közt, azt mindig bizonyosnak tartottuk, s e hitünkben most csak megerősített azon legújabb hír, miszerint az angol kormány, ez egyezségnek nyomára jött. Ez tehát az a védelmi háború, melyre Poroszország kényszeritté- tett! A mai események sajátságos világításban tüntetik föl e porosz frázist, mely a háború kezdetén a látszat támogatása mellen, oly hatásos volt, s amint napról-napra kezdi erejét veszíteni, úgy azt hiszszük, a növekedő gyanú alighanem valósággá fog kiderülni , hogy voltaképenPoroszország nem kényszerített , hanem kényszerítő fél volt. Emellett szól a háború tovább folytatása a francia nemzet ellen Napóleon bukása után, s még inkább azon undok szándék, mely most Franciaország végképeni eltiprását célozza. De hát oly közel van-e ama fennhéjázó végigküzdés határa ? Azon nagyszerű csapások után, melyek Franciaországot érték, azt kellene hinnünk, hogy igen. De ha azt látjuk, hogy a nemzet önbizalmát nem vesztette el, hogy a demimondejaitól, a léhák és gyávák seregétől megtisztult Páris nem csügged s elszántan, sőt reménytelve néz óriási ellenfelével szembe ; midőn a kormány másik fele Toursban a legnagyobb erélylyel szervezi a honvédelmet; midőn a délen és keleti részeken uj hadseregek képződnek s a departementekből mindenfelől özönlenek elő a fegyveres és fegyvert kérő férfiak; s midőn emellett az óriás ellenség ereje a naponkénti kisebb ütközetek érvágásai s ragályos betegségek folytán egyre fogy, akkor azt kell mondanunk, hogy: nem. Amily nagyszerű, ép oly fájdalmas látványt nyújt a hadseregétől legnagyobb részben megfosztott, 7 — 8 százezer fegyelmezett ellenséges seregtől elárasztott, s mindezek mellett teljesen magára hagyott francia nemzet küzdelme, mely a rokon és nem rokon fajú népek nagy többségének gyámoltalan rokonszenvétől kisérve, önmagában keresi, kénytelen keresni az erőt, mely balsorsában fönntartsa és megmentse, mint 1792-ben megmentette volt. A népek istene, a szabadság istene élesítse fegyvereiket és segitse’győzelemre! * • • . t íj • *•».*» • ki Brünti, október 9-én 1870. A cseh nemzetiek önfejűsége, mely nem annyira belső politikai meggyőződés önérzetes kifejezése, mint a rideg következetesség természetes eredménye, az egyenes választások eszméjét végre a cislajtáni minisztérium keblében is megérlelte, és e mindennemű egymással ellenkező elemekből összetákolt kormány nagy erőmegfeszítés és sok vajúdás után e „végső” rendszabályhoz" is folyamodott, miután a csehek vagy százszor kijelentették, írták és szenték Bécsbe, hogy ők a birodalmi tanács illetékességét magukra nézve el nem ismerik. De minthogy ez elodázhatlan intézkedés dacára a prágai országgyűlés szét nem oszlattatott, hanem a reichsrath-tal együtt csak elnapoltatott, világos, hogy az egyenes választások nem őszintén alkotmányos politikából , hanem a helyzet kérlelketlen logikájából veszik eredetüket, és ki tudja, meddig folynak még az alkudozások, ha a delegátiók Damokles-kardja nem függ a kormány feje fölött. Az alkudozások most tehát abbanhagyattak, azonban ép azon körülmény, hogy a prágai ,,magas gyűlés“ csupán elnapoltatott, mutatja, hogy a kormány még nem adta föl végkép a kiegyezkedési reményeket, és hogy folytatni akarja a transactionális kísérleteket, mihelyest a delegációk tárgyalásain szerencsésen túlesett. Persze, ha a kormány céljai iránt tisztában lenne, ha egy minden habozás- és kétszínűségtől ment programmot vallana, akkor az egyenes választások a prágai országgyűlés feloszlatását rögtön maguk után vonták volna, de a minisztérium még folytonosan tapogat ,és a saját kebelében uralkodó dualizmus miatt valamely egységes tervet megállapítani képtelen. U . " A felfüggesztett alkudozások különben valószínűleg a feudálisok legeslegújabb „fölirat“ -ából fognak kiindulni , mely részint a „nemzeti evangélium“ (verneuerte Landesordnung), részint az 1860-diki u. n. októberi diploma nyomán fejti ki a jelen birodalmi tanács elismerésének lehetetlenségét — kevés szerencsével, ugyannyira, hogy a declaránsok e fölirattal nincsenek megelégedve és fejtegetéseiben oly concessiókat látnak a korona irányában, melyek a declaratio tiszta szellemével meg nem férnek. Az egyenes választások, amelyekben hallomás szerint a nemzetiek is részt fognak venni, természetesen azon szándékban, hogy mint választottak a reichsrathba nem mennek, a kormányt szorult helyzetéből egy időre ki fogják menteni és a budget megállapítása után az államgépezet továbbra is megteszi a mindennapi szolgálatot ; hogy azonban Cislajtánia oly kormány alatt , amelyben Taaffe és Petrino főszerepet játszanak , nem boldogulhat, afelől minden párt meg van győződve és amint hírlik, a reichsrat e meggyőződésnek erélyes kifejezést is fog adni. K. L. Menyhért iskolaszéki elnök és Samu József igazgató tanár által mondott ünnepélyes beszédek után Benedek Elek plebános-apát áldást mondott a megkezdett munkára és bemutatta Láng Márton kalocsran megyei áldozárt, mint a zentai katholikus hitközség által megválasztott hittanért, ki is lelkes, szavakban mondotta el beköszöntőjét, s több éljenzésekkel fogadott —jövő cselekvéseinek programmját. Utóbb Ellinger József a városnak áldozatáért, a képviselőség, elöljáróság és iskolaszéknek, az intézet létrehozatala körüli buzgó fáradozásaiért, a szülők nevében mondott meleg köszönetet. . !« md Végre az összes jelenvoltak által a „Szózat“ három verszaka énekeltetett. Este, e nap tiszteletére,.'i nyolcvan tentékü társas vacsora rendeztetek. Ez a nap, a választási mozgalmik, kis városi politikai halucinatióféna érdeksurlódások által némiképen meglazult egymás iránti bizalom helyreállításának, ünnepe volt, melyet a jó egyetértés szelleme és a tanügy diadalában s ez által hazánk és városunk felvirágzásában helyezett közös reményeink biztos valósulásának erős hite lengett át. , il . Dudás Endre: TANÜGYI ROVAT. Zenta , okt. 5. Az ujonan szervezett polgári iskola nálunk tegnap kiváló ünnepélyességgel nyittatott meg. Ugyanis, már kora hajnalban ágyudörgések jelentették, hogy nem közönséges napra virradtunk. Ünnepélyes isteni tisztelet után, a minden rangú, rendű és hitfelekezetű lakosság a polgári iskola helyiségébe vonult, hol először Szárics Bertalan városi főjegyző emelte ki a nevelés és tanügy mindenható erejét s az álláspontot, melyet hazánk a többi előrehaladott európai nemzetek között e téren elfoglalt, és hogy községünk iskolaügye s miveltsége, a többi hazai városon miveltsége és iskolaügyéhez viszonyítva, hogy áll. Ezután történt Babócs György városi biró által a helyiségnek symbolikus átadása .Majd Ujházy Jegyzőkönyv*) a szegedi iskolaszéknek 1870. évi szeptember 30-dik napján tartott üléséből. Elnök : Dádi Ferenc ; jegyző Muskó Sándor. 163. Olvastatott a békés-csongrádmegyei tanfelügyelőnek f. évi szept. 28 án 432. sz. a. kelt átirata, melynek folytán Sziklay Ferenc részére a gazdászatba vágó tantárgyakból magánelőadások tarthatása engedélyeztetik. V. — Az előadások tartására szükséges tanterem s a tanórák berendezése végett a tanügyi szakosztálynak kiadatik. 164 Olvastatott Szeged város tanácsának 1869. évi nov. 2-án 6653. sz. a. kelt átirata, melyben a tanköteles gyermekek öszszeirását s a mulasztók gondviselőinek megintését megtagadja. V. — Miután a népiskolai oktatást rendező 1868. évi 38. t. c. végrehajtása tárgyában a községek számára 1869. évi május 26-án kiadott miniszteri utasítás 5-dik §-a értelmében a tanköteles gyermekeknek és az iskolák állapotának kimutatásához szükséges statisztikai adatokat az iskolaszék kívánatéra a községi elöljáróság tartozik összegyűjteni, s miután ugyanazon utasítás 1. és 2-dik §§-sai értelmében a gyermekek iskolába járását a szülőknél a szorgalom-idő kezdetén elrendelni s mulasztás esetén az illető szülőt, gazdát, vagy gyámot hivatalosan meginteni s esetleg megbüntetni is a községi elöljáróság tartozik , de különben azért is , mert az iskolaszék e célra szükséges erőkkel nem rendelkezik . Szeged város tanácsa a 6653. számú átiratának mellékletei visszazárása mellett m megkerestetni rendeltetik, miszerint az iskolaszék eziránti megkeresését teljesíteni szíveskedjék. 169. A tanfelügyelő helyettese Kovács Albert megyei iskolatanácsos az elnöki széket elfoglalván, az iskolaszéket az 1-ső és 2-dik belvárosi leányosztályok tanítónőinek megválasztására hívja föl, e célból a belvárosi 2-dik osztálybeli tanítónői állomás elnyeréséért beérkezett kérvények, nevezetesen : Kövecs Róza, Kamocsai Erzsébet, Czímer, szül. Kmeth Juliánna, Kókai, szül. Farkas Mária és Szőrös Rozália kérvényei fölolvastatván s a titkos szavazás megejtetvén, Czímer, sz. Kmeth Julianna nyert absolut szavazattöbbséget. V. — A beadott szavazatok eredményéhez képest Czímer, sz. Kmeth Juliánnának a *) Lapunk szűk tere folyton r endkivülileg igénybe lévén véve a fontra napi események által, buzgón működő iskolaszékünknek már kétkönyvét nem közölhettük s ebből is a fontosabbakat kellett kiszemelnünk, amiért a t. i. szék elnézését kérjük. Szerk.: