Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-03-12 / 31. szám

nak fürkészésébe, melyek e csekély eredményt okozták ,­­ mélyebben belebocsájtkozni, de azt el nem hallgathatjuk, hogy nézetünk sze­rint a lényegesebb okok közé tartozott azon kettős körülmény, hogy 1-­8zör a bérlőt a tanács és hatóság sok­szor keseríte, holott meg kellene gondolnia, hogy valamely erkölcsi testület bérlőjének, avagy vállalkozójának, már magában emiatt is sokkal több utánjárása s költsége van és pedig mindig folyamodási utakon részint a ta­nácsnál, részint számvevőségnél sat. 2- szor, hogy az új­szegedi feneketlen or­szágút miatt, melynek úgyszólván nincs gaz­dája , melynek kiépítési költségei fölött a vá­rosi hatóság majd Torontál megyével, majd az állammal folytonos vitában áll, — gyakran félévig sincs közlekedés , de ha volna is, ál­landó híd és rendes kompjárás nem lévén, ez e javadalomnak rendes jövedelmét teteme­sen csökkenti, s így az emberek vállalkozási kedvét elvonja. Fölolvastatván ezzel kapcsolatban a ta­nács végzése és véleménye is, ez odajárul, hogy a hatóság ezen javadalmat jövőben há­zilag, saját közegei által kezelje. A tárgyhoz először szól Csányi képviselő. Azon nézetben van, hogy a házi kezelést még mindjárt nem kel­lene behozni, hanem két kompot fölállítani, s e javadalom kiadását egy újabb árverésen me­gint megpróbálni. Masa képviselő és Stremátz főkapi­tány ennek ellentmondanak, s a házi kezelés és hatósági ellenőrzés mellett szólalnak föl. Balogh János képviselő szintén a házi kezelést pártolja ily helyzetben , de nyomós szavakban hangot ad egyszersmind azon nyo­morúságos közlekedési viszonyoknak, melyek­nek Szeged városa egész télen folyvást kitéve van. Vessünk véget — úgymond — valahára már ezen csapásnak, mely nemcsak a járhat­­lansággal összekötött kalapveszekedések és sze­rencsétlenségekben mutatkozik , hanem legin­kább azon roppant károkban, melyek a jó közlekedési utak hiányai miatt a városra há­­ramlanak. Csak annak van erről fogalma, kinek Szeged és Torontál közt gyakran kell utaznia , csak az tudja, hogy emiatt egész Bánát úgyszólván egész télen át el van tőlünk zárva. Ez alkalomból tehát bátorságot vesz magának kérdést intézni a polgármester úrhoz : vajjon miben áll már az állandó­ híd bizottmányi ügye, melynek tudvalevőleg ő az elnöke? Elnök: A bizottmányt egyszer össze­hívta, de a tagok nem jelentek meg, azóta a bizottmány jegyzője Mészáros György beteg, pedig a vállalkozók személyei és ajánlatai leg­inkább ő előtte ismeretesek. Ígéri azonban, HELYI TÁRCA. II. (Két levél története, vagyis: Auróra,én és Birkafy ur.) „Oh üdvöm üdve, isteni lény, mily vi­har dúlja szivemet, mióta szemeid sötét éjje­lének első csillagságára lövell felém ! Te nem képzelheted, nem tudhatod, mily nagy, mily végtelen, mily herculesi, mily őrült, mily föl­­datrázó szerelem az , melyre bűbájos lényed gyulaszta. íme itt térdelek előtted, itt fetren­­gek a porban, mint hitvány féreg, néma imá­dattal, üdvömért csengve. Od vesd reám azon észrabló pillantását gyémántszemeidnek, mely éltem keserédes hajnalára a bubánat lomha fellegeit terelte; nyújtsd liliomkacsóidat, és emelj a kétség izzó pokolhonából a paradi­csom rózsafelhős régióiba; emelj föl magad­hoz, kebledre, ama márvány kebelre, melyen mennyemet hordozod. — Csak egy szócskát, csak egy igent. Mondd, hogy szeretsz, és én a boldog őrjöngés bavkarjaiba dobom magamat, írd meg, hogy viszonzod forró , hő , elszánt, lángoló, ábrándos, ünnepélyes, borongó, méla, epesztő, örökkévaló szerelmemet; különben kész a cyankalium fluidum; különben iszik — őrjöngő imádód: Birkary Arthur.“ — Vájjon hányadika van ma a hónap­­nak ? — Rohanok a naptár után; rájövök, hogy még jó tova van április elseje, így fáj­dalommal bár, de kénytelen vagyok követ­keztetni, hogy e szent naptól fogva ismét több egygyel a futó bolondok száma Szeged városában. — Hogyan ? — kérded nyájas olvasóm. — Hát már hogyan is ne, mikor az a méla, ábrándos, forró, lángoló , őrjöngő sze­relmi vallomás, mely amott föntebb ömlede­­zik — én hozzám van intézve ! Tizszer­­huszszor végig olvasom a levelet; a tartalom ugyanaz marad , betűnként syllabizálom az adreszt, a cím nem változik: „Tekintetes Kék Hiacynth urnak.“ Mi a patvar ! Ugyan szépen vagyunk. Most jövök rá, hogy nekem éjszemeim, liliom­­kacsáim, márvány keblem van. Bájaim elbű­völtek valami Birkaly Arthur nevű szellem­óriást, aki viszont szerelmemért kunyorál és cyankaliumot akar inni, de ennek már fele se tréfa ! Életemben egyszer akadtam egy lényre. * * * Szegeden sok bájos, imádatraméltó hölgy van , így nem csoda , ha van egy, kit én is imádok; ami azt illeti, imádok ugyan többet is, de mégis egy van, kit különösen imádok. Baklövés , még­pedig mitrailleusökkel, tenyeres-talpas csizmadia és legimpertinensebb pech képezék életem egész láncolatát; az os­toba sors most sem kegyesebb irántam ; az imá­dott lényhez még eddig közelíthetni sem volt szerencsém. Képzelhető, mily édes örömérzet fogott el, midőn ugyanazon bolond napon, melyen a szerelmes levelet kaptam, az imádottnak egy rózsaszín vizit kártyája érkezik hozzám a kö­vetkező sorokkal: „T. Hiacynth ur ! Szíveskedjék öt óra­kor meglátogatni; egy levele van nálam. — Tisztelettel. X. Auróra.“ Ah, hát megértem e napot; még néhány óra választ el azon áldott időtől, mely üdvöm paradicsomába vezetni fog. Három év óta keresem, hajhászom az ürügyet, miként le­hetne közelednem a bájos Aurórához ; végre is onnan jött, honnét legkevésbé reméltem, tőlejött, mennyem kulcsát magam származtató kezeimhez. — De micsoda levelem lehet nála ? ... Eh , majd megtudunk mindent. " Délután 5 órakor ott álltam Auróra aj­taja előtt; szivem majdnem szétcsattant az örömtől. Kopogtatok. Egy kedves csengő hang, egy lépés és előttem állt ő minden bájaival, varázsával. A gyönyörtől majdnem önkívületbe estem. — Szemben állt ő velem s nekem alkalmam volt kellemeinek tengerébe es-elmerülni. Hévvel, epedve lopták meg szemeim kecseit, ittas mohóssággal , mint midőn Akteon a fürdő Dianára lesett. — Bocsánat édes Hiacynth úr! hogy ide­­fárasztom; de valakinek tévedése kényszerite, hogy önt magamhoz kérjem. Valóban, igen mulatságos quiproquo. Nézze, olvassa ön e levelet — ezzel kedélydús nevetéssel egy le­velet nyújtott át. Nézem. A kézirat hasonmása az én szó­folytatás a mellékleten, hogy a bizottmányt jövő péntekre ismét ösz­­szehívja. T a s c h­­ e r took : A hidvámszedési ja­vadalmat szintén házilag kívánja kezeltetni, s a további árveréstől sikert nem vár. Az el­lenőrzésre nézve megjegyzi, hogy az megbíz­ható és gyakorlott kezekbe teendő le s amel­lett napi biztosokat képviselők hivandók be. Dobó Miklós: A hidvámszedésnek házi kezeléséről van szó, de az általános hidvám­­fizetésről még nem hallott szólani, pedig ha már házilag és saját embereink, által akarjuk a hidjavadalm­at igazgatni, s igy minden­kit magunknak szerezni, itt volna a legjobb al­kalom azt kimondani és érvényesíteni. Egyéb­iránt szóló megvallja , hogy ő a házi keze­léseknek testületeknél nem barátja; végtelen sok nehézség van gyakorlatban főleg az ellen­őrzés körül , amely jövedelem a bérletnél a bérlők zsebébe megy, ugyanazt a házi keze­lésnél legtöbbnyire az ellenőrzők és kezelő személyek teszik el. ő tehát inkább azt aján­laná, adassék át a javadalom a megígért 6500 írtért az illetőnek, azonban csak egy évre , addig az általános vámfizetési kötelezettség eszméje megérik és behozatik. Bátori Antal a házi kezelés mellett szólal fel. Ezután a képviselők szavazást sür­getvén, az elnök kitűzi a kérdést a házi ke­zelés mellett. A közgyűlés közakarattal elfogadja a házi kezelést ajánló tanácsi végzést, s utasítja a tanácsot, hogy miután az ügy sürgős, a kivi­tel módozatairól jövő vasárnapra adjon ja­vaslatot. Olvastattuk ezután a tiszaparti töltések ellen folyamodók kérvényei, s miután a köz­gyűlés rövid vita után ezen töltések szüksé­gességéről és Szabó János képviselő, valamint a városi főmérnök előadásai után azok cél­szerűségéről , valamint arról is meggyőződött volna, hogy ezen töltési munkálatok által egyesek tulajdonjogai nem sértetnek — a kér­vények egyszerűen elvettetni határoztattak; egyúttal azonban a töltésező bizottmány uta­­síttatott, minél előbb javaslatot adni aziránt: mennyibe kerülhet a csatornázási rendszer, miként lehetne szakelvek szerint a Tisza ál­jától az innenső partot véglegesen megmen­teni, s végül: mily adatok vannak a gőzhajó­társulat hajóinak megvámolására a hatóságnál? Fölvétetett ezután Rajner Pál volt bel­ügyminiszter lemondásáról, valamint Tóth Vilmos új miniszternek a belügyi tárca és Dr. Pauler Tivadarnak a közoktatási miniszteri tárca elvállalásáról szóló körleveleik. Tudomásul vétettek. Olvastatott a belügyminisztériumnak azon rendelete, mely szerént a városi közgyűlésnek meghagyatik, hogy jövőben, midőn névsze­nki szerelmes volt belém , ez is nő volt s csak addig tartott szerelme, mig kifizettem adósságait, s ecce, most oly veszedelmes hó­dító vagyok, hogy a férfiak is bolondulnak utánam. — Welche Wendung durch Gottes Gnaden i­rinti szavazás történik, a szavazó­ képviselők­nek neveit az „igen“ és „nem“ rovatba sze­mélyenként vétesse jegyzőkönyvbe, miként ezt ily alkalmaknál más törvényhatóságok is te­szik, egyúttal kijelentvén, hogy azon képvi­selők, kik a m. é. június havi közgyűlésen a mezei gazdáknak a várossal levő ügyében „nem“-mel szavaztak, ezen jegyzőkönyvbe ne­veiknek beigtatását pótlólag bármikor kérhetik. Dobó M. képviselő ezen jogot azonnal igénybe veszi s azt ezzel bejelenti. Elnök előadván szóval bővebben a mi­niszteri rendelet értelmét, abbeli meggyőző­dését fejezi ki, hogy ezen rendelet nem tör­vényes , így azt részéről el nem fogadhatja. A rendelet nem kíván kevesebbet a szavaza­tok név szerént való bejegyzésével, mint fele­­lősséget hárítani a képviselőkre, a város ügyei­ben adott szavazataikért. Ily nyomást eddig sem a törvény, sem a gyakorlat nem ismer. A képviselők, kiknek mindnyáját elnök eddig is becsületes embereknek ismerte,­­ mindig meggondolva és lelkiismeretesen adták szava­zatukat. Az új köztörvényhatósági törvény ren­delkezik ugyan ilyen névszerinti szavazat be­jegyzése s ezen alapult felelősség iránt, azon­­ban ezen törvény még nincs életben Uralkod­jék tehát a törvény és eddigi gyakorlat, mik ily felelősséget nem ismernek , mert ha ezt elfogadjuk, a képviselők utoljára még köz­gyűlésbe sem járnának. A nép nem is választott meg bennünket ily föltétellel, az erkölcsi felelősség pedig irá­nyában úgyis fönnáll. A rendelet ellenében nyilatkozni és fölírni kíván. A képviselők közül a tárgy érdemében először emel szót Magyar János képviselő. A felelősség­től nem ijed vissza, sőt azt demokratikus és szabadelvű intézménynek tartja. Csak azon népek alkotmánya és szabadsága áll szilárd alapon, melyek a felelős rendszer alapjára épí­tik azokat. Legyen tehát minden ember fele­lős szavazatáért, cselekményéért a miniszter­től lefelé is. Ha a szavazat meggyőződésből és a tör­vények rendeletei szerint történik, baj soha sem lehet. Ha a közgyűlés név szerinti szavazást rendel valamely ügyben, ezzel csak azt akarja mondani, hogy azon tárgyat fon­tosnak ismeri és tudni kívánja tehát, kiben mi lakik. Ellenkező esetben a végzésnek nem lévén gazdája, sok érdek Csáky szalmája le­hetne. Abból, hogy szavazatom név szerint jegyeztetik be, még nem következik, hogy függetlenül ne adjam szavazatomat, szükség esetén még a miniszter ellen is. De magából a dolog természetéből is kö­vetkezik , hogy ha valamely tárgy fölött név­­szerint szavaztak a képviselők, ezen szavaza­tok ekként vezettessenek is be a jegyzőkönyvbe. relmes levelemnek ; a cimzet: „X. Auróra ő nagyságának forrongó érzülettel.“ — Szabad tartalmát olvasnom? — Tessék, hisz még csak az az érdekes. Kibontom a levelet és végigfutok rajta, kezdvén mind nagyobb bámulatba merülni. A levél igy hangzik: „T. Kék Hiacynth ur ! — Egy igen bi­zalmas kérésem van önhöz. Röviden elő­­adandóm. Ön mint értesültem , őrülésig sze­relmes X. Auróra kisasszonyba. Ezt sajnálat­tal kelle hallanom, mert én is szerelmes va­gyok belé. Nem tudom, ön mennyire van sze­relmével, azonban ha létezik is már valami gyöngéd viszony, az égre kérem, mondjon le e hölgyről .— A szerelmen kívül ezer okom van, hogy Aurórát nőül vegyem, melyek közt első az, hogy váltóimat nem akarják többé prolongálni. Tudja-e ön, mily iszonyú helyzet ez ? Azért tekintse calamitásomat, álljon félre utamból, hogy Auróra kezét bátran és biztos siker reményével megkérhessem. Háládatos leszek ön iránt. Nemde, nem fog akadályként közbelépni ? írja ön egy levelezési lapra a boldogító választ, a „nem“-et. — Tisztelettel Birkaly Arthur.“ Auróra merően függesztő rám szemeit, a vonásokat látszék vizsgálni, miket a levél olvasásánál kelt benyomások rajzoltak arcomra. Látta az angyal, előbb mint futott át arco­mon a pir, később mint gyujca lángra a ha­rag egész valómat. — Az olvasottak folytán azon helyzetbe jutottam, hogy én is szolgálhatok nagysádnak egy levéllel, mely most már kétségen felül önt illeti. Ezzel átnyujtom a Kék Hiacynth nevével címzett szerelmes levelet. A szép hölgy elolvasá azt, kacagott, igen mulattatónak találta a komédiát. Komédia nekünk, de hejh tragoedia ám egy szerencsétlen flólásnak ; tisztán állt mind­kettőnk előtt a dolog. Birkafy úr a címeket borzasztó véletlen folytán fölcserélte; egy­szersmind világos tudomást vettünk a derék vőlegényhezném ifjú tisztességes céljairól. — Tessék válaszolni a levélre, mely önt illeti, — mond Auróra, elébem terítve a hozzá címzett levelet. Pillanatig tartó zavarba jöttem. A levél­ből megtudta a bájos lény , hogy én imádom őt. Most nyilatkozatra hí fel, képes vagyok-e lemondani. Éjsötét szemeibe tekintek, zavar.-Az intézmény" pedig nem is új, mert ilyen fe­lelősségről s névszerinti bejegyzésről az 1868. 21. t. sz. 77. §-a már az életben is intézke­dik. Szóló a miniszteri rendeletet törvényes­nek tartja s azt elfogadja jövőben zsinórmér­tékül ; azt azonban ezúttal részéről nem kí­vánja, hogy a mezei gazdáknak múlt nyáron letárgyalt ügyében a szavazatok újból fölvé­tessenek. Elnök megjegyzéseket tesz előtte szóló beszédére. Újból kiemeli, hogy e tekintetben nincs törvény és a szegedi gyakorlat ellenke­zőt bizonyít, mi ellen a kormány most szó­lal fel először. Az idézett törvény csak egy esetre, az adótörvény tekintetéből hozott mi­niszteri rendeletre vonatkozik. A közgyűlés eddig is csak azért rendelt egyes esetekben név szerinti szavazatot, mert a többséget fel­állással kivenni nem lehetett. Fönntartja in­dítványát. Babarcy József nem lát törvénytelen­séget a miniszteri leiratban. Nem riad vissza a felelelősségtől s a név szerinti bejegyzést már azon okból is kívánatosnak tartja az elrendelt esetekben, mert sokszor egyes képviselők adott szavazataikat is eltagadják. Másutt is gyakorlatban van ez mindenütt, sőt az or­szággyűlésen is, miért képeznénk tehát mi egyedül kivételt? Fodor Imre képviselő nem fogadja el a leiratban felállított elvet. Stremátz főkapitány hasonló értelem­ben nyilatkozik, mert szerinte ha csak a név­­szerint bejegyzett szavazatokból folyna fele­lősség, ebből az következnék, hogy a név­­szerint be nem jegyzettekből nem folyna, ez pedig már magában ellentét, mert a szava­zatok és határozatok közt különbséget tenni nem lehet. Pártolja a polgármestert és hason­­lag fölírni kíván. Szűts tanyai képviselő szintén nem fogadja el a rendeletet, hisz — úgymond — akkor biztosítékot is kívánjanak a képviselőktől. Elnök igazat ad neki és ily esetben csakugyan biztosíték kívánása volna szüksé­ges, ennek absurditása pedig szembetűnő. Vadász Manó: Ami a közgyűlésen nyil­vánosan történik , annak, véleménye szerint, a közgyűlési jegyzőkönyvben kell foglaltatnia; áll ez különösen szavazatoknál s végzések ho­zatalánál. A miniszter is ezt kívánja jövőben tőlünk , s miután ezen név szerinti szavazás a múltkor kimaradt, ezt most elrendeli utólag azokra nézve, kik annak fölvételét netalán kívánnák. Miután azonban a köztörvényható­sági törvény még eddig életben nincs, sze­rinte is csak erkölcsi felelősségről lehet szó, ámbár részéről kijelenti, hogy őtet adott sza­vazatáért soha semmiféle felelősség sem fogja aggatni, már édes hevület válta föl. Itt a kedvező alkalom a nyilatkozatra. Kezembe vevem a tol­lat : — mi is a levél kérdése ?,— „Nemde, nem fog akadályként közbelépni ?“ — Odaírtam termetes, dühös betűkkel a választ: „Igen !“ — S most adja át ön a célt tévesztett szerelmes levelet és tollat. Amint átnyújtom a kért tárgyakat, gyön­géd szorítást érzek ujjaimon a rózsás ujjaktól. Auróra mosolyogva írta a hozzám cím­zett szerelmi nyilatkozat alá e szócskát: „Nemi“ — Kézbesítse ön e leveleket Birkafy úrnak , hadd örüljön. Távozám a kétrendbeli válaszszák Auróra gyakori látogatásra kért föl. A boldogságot egy kriegli sörrel föl­eresztendő, beléptem az „Üstökösébe , hol egyik asztalnál magánosan üldögélve morfon­dírozott egy hórihorgas, nagyorru, de külö­nösen irtózatos nagy szájú idegen fiatal ló­­lovag. Mellé telepedek. Beszédbe eredtünk. — Kihez van szerencsém ? — kérdem discursus közben. — Én Birkaly Arthur vagyok. — Brávól Épen önt keresem. Megbizat­­tam önnek két választ kézbesíteni Kék Hia­­cynthtól és X. Auróra kisasszonytól. — A válasz ? — kérdő Bikafy úr mohó kiváncscsal. — Kék Hiacynthól „nem“, a kisasszony­tól „igen.“ A hórihorgas nagyott ugrót örö­mében és két kézzel kapta el tőlem saját le­veleit, melyekbe a válaszok is oda voltak igtatva. Olvassa, nézegeti hol egyiket, hol a má­sikat , forgatja hol elől, hol hátul, majd a cimst, majd a tartalmat, majd a választ syl­­labizálja, miközben nyugtalanul fészkelődik, kékül, zöldül, fakul; végre a két levelet ki­terjesztve meredt szemekkel bámul maga elé és borzasztó lelki küzdelmében fejvakarás mel­let csak ennyit tud kinyögni: „Runyel“ Látván, hogy már itt is tisztában van­nak a dologgal, kalapomat véve távozni ké­szülök. Fogadja ön forró köszönetemet jó szol­gálatáért — mondom kezemet nyújtva a ve­rejtéket izzadónak. — Ön tett engemet bol­doggá. Mert ha ön nem született volna s mint neve mutatja — nem volna valódi Bir­ka­f­i , úgy most is hasztalanul epednénk Auróra után. Adieus Kék Hiacynth.

Next