Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-04-02 / 40. szám

javadalmaink jövedelme fokról-fokra fog alább szállni. Itt volna az ideje egyszer már komolyan gondolkodni arról , hogy tulajdonképen bár mit akarunk mi elérni azzal , hogy utainkat a jó isten gondviselésére bízzuk egyed(i). — Nagy ideje már, hogy lépjen föl a város eré­lyesen, hogy Torontál megye valahára az új­­szegedi , most t­ik vízzel borított utat meg­csináltassa, a maga határán levő országútikat pedig helyezze járható karba. Szőregh maholnap nagyobb gabnapiaccal fog bírni, mint mi; hetivásárjain már­is több gabonás­ kocsi van, mint a szegedin. Jól vi­gyázzunk , most még csak javadalmaink jö­vedelmén, nem­sokára azonban igen sok pol­gártársak erszényén is, és így majd az adó­szedői hivatalban is megérezzük a vidékiek hiányát. A helyes bérrendszer és jó közlekedési utak azonban az 1871. évi költségelőirányza­ton már bajosan fognak segíteni; de igenis segíthetne az , ha a város hozzányúlna s lenne bátorsága előteremteni a piaci átalános helypénzszedési javadalmat, s kimondaná a biovámkötelezettséget a helybeliekre is; — előbb-utóbb mind a kettő be fog következni, minek engedje hát, a mostani közgyűlés, hogy a kínálkozó jövedelmet később, majd utánunk élvezzék mások ; az első legalább 8,000 fo­rinttal, az utóbbbi 10,000 forinttal, összesen 18,000 forinttal emelné jövedelmeinket s apasztaná a városi pótadót. Ez bizony nagyon ránk férne. Végül a közköltségelőirányzat eredmé­nyét közlőni úgy, mint az papíron meg van állapítva. Jövedelem 353,446 frt 12 Va kr. Kiadás 492,626 frt 47 % kr. Mutatkozik hiány 139,180 frt 5 kr, a mely pótadó utján lévén fedezendő, esik m­in­­de­n egyes országfejedelmi adóforintra 59 kr városi pótlék. ....... A Lajtán túl. A Lajtán túlról végre szállingóznak oly hitek, melyek a Hohenwart-minisztérium­ részé­ről széthúzó elemek összehozása nehéz mun­kájában komoly törekvésről tanúskodnak , s e törekvéseknek némi sikere iránt is re­ményt nyújtanak. Legutóbban azon hír van elterjedve, hogy Galicia és Csehország számára külön * V­édelem. A­­Szegedi Híradó“­35-dik számának tárcarovatában ifj. Ábrányi Kornél úr oly sú­lyos váddal lép föl az „izraelita világ“ ellen, melynek, ha csak fele is alapos és indokolt volna, elegendő lenne arra nézve, hogy a régi fajgy­űlöletet a zsidóság ellen , melyet pedig századunk józan és észszerű fogalmai­nak sikerült egy időre megsemmisítenie, ismét teljes borzasztóságában fölelevenítse. Á. K. úr ugyanis hivatott tárcacikkében a fővárosban, fájdalom , nagyon is elharapó­zott luxuskórságról elmélkedvén , az efölötti indokolt boszuságának következő apathikus szavakban ad kifejezést : „E luxust a nevetségesség superlativu­­sáig csigázza az izraelita világ, mely arro­gáns azóta, mióta egyenjogosittaték , de nem jut eszébe, hogy tényleg elismerje a nemzet­nek humanismusát, és hogy cselekvőleg ve­gyen részt a nemzet szellemi és anyagi tö­rekvéseiben.“ Ha e sorok nem oly jeles tehetség tol­lából kerültek volna ki, minőnek Á. K.-t is­merjük,­­ ha nem a­­Szegedi Híradó“-ban, hanem valamely ultramontán papi lapban lát­tak volna napvilágot, úgy hajlandók lettünk volna ezen ép oly nevetséges, mint alaptalan ingáimat a vallási fanatismus idétlen szülöt­tének és egy a kortól elmaradt s hivatását tévesztett szerencsétlen fűzfapoéta irigyelejű rajongásának tulajdonítani­, melyet legjobb esetben egy szánalmas mosolylyal ignoráltunk volna. De midőn Á. K. ur a ,Sz. H.­-ban tá­mad meg ily súyos váddal — melynél na­gyobb talán csak a hazaárulás vádja lehet — ezt ignorálnunk nem lehet, ez ellen honfiúi kötelességnek tartjuk emelt fővel s hangosan tiltakozni. Á. K. urnak tökéletes igaza van, ha mint tárcaíró azon nevetséges luxuskórságot osto­rozza, melyet a fővárosban (és itt Szegeden is) észlelni; de másrészt rutul visszaél a journalista hivatásával , ha meg nem magya­rázható meggondolatlanságával ezen őrült szo­kás gyakorlását egyedül, vagy csak kiválóan is , az izraelita nőkre akarja petroválni és ezeket inspirálja, mint kik ezen luxust a ne­vetségesség superlativusáig csigázzák. Nem akarom az okokat fürkészni, me­lyek Á. K. urat arra birhatták , hogy épen most, midőn a nők oly eclatans jelét adták Elnök jelenti, hogy Ocskay Rudolf képviselő betegeskedése miatt mandátumát letette. Új választás fog kitüzetni. A­­ m . 88 . S. interpellálja a közlekedési minisztert, szándékozik-e intézkedni arra néz­ve, hogy magyarországi vasutakon német szö­vegű számlák és szelvények ne adassanak ki. Irányi D. megnyitván az iparszabadság érdekében és Raspe H. elfogatási ügyében tett interpellation, választ kér. Az interpellációk kiadatnak, nálunk annak , hogy a főzőkanál mellett , ha kell, a tollat is elég ügyesen tudják forgatni, adja magát azon háládatlan szerepre, hogy a leggyöngédtelenebb sarcalmussal a nővilág gyöngéit ostorozza; de annyit mégis mond­hatunk , hogy nagyon lekötelezne bennünket Á. K. úr, ha igazolná magát arra nézve, váj­jon mi okból volt épen hajlandó az izraelita világra ráfogni azt, hogy a luxust ad absur­dum vitte? mert legyen szabad Á. K. urat fiegyelmeztetnünk ara, hogy valamint egy fa még nem képez erdőt, úgy egy nő, vagy egyes nők gyöngéi miatt az egész izraelita világot vádolni legalább is oly valami , amit Inlő né­ven hencegésnek nevezünk. De Á. K. ur vádjának egész súlya tulaj­donképen nemcsak az izraelita nőkre szorít­kozik, de egyátalában minden magyar zsidót sért , mert úgy látszik , Á. K. úr a zsidók állítólagos luxusát csak ürügyül használta föl arra nézve, hogy abból megfoghatlan conse­quentiával az összes magyar zsidóság arro­­gantiáját és a magyar nemzeti szellem elha­nyagolását deducálja. Már megbocsásson Á. K. ur, de egy tár­caíró részéről ily részakaratú rágalom ter­jesztése oly hiba, mely minden kritikán alul áll, s melyet valódi néven ismét csak hen­cegésnek nevezhetünk. Mert kérd­ük, mi okon állíthatja azt Á. K. ur, mintha a magyar zsidóknak eszébe sem jutna cselekvőleg részt­­venni a nemzet szellemi és anyagi törekvé­seiben? Hallott már Á. K. úr egyetlenegy eset­ről, hol a zsidók — hatáskörükhöz képest — az ország jólétének emelésétől elvonták volna magukat? van-e Á. K. urnak arról tudomása, hogy a zsidók akár egyenként, akár testüle­tileg, a nemzet szellemi és anyagi törekvé­seiben nem osztoztak volna ? vagy hány jóté­­konycélú egylet vagy társulatot ismer Á K. ur, hol aránylag zsidók is nem volnának kép­viselve? Kérdjük , hol talál Á. K. ur a ma­gyar zsidók részéről a szellemi téren feltűnő aránytalan pangást ? Emelt fővel s önérzetünk egész méltó­ságával utalunk Á. K. úr ezen insinuatior ellenében a statisztikai adatokra, melyek két­­ségkivülivé teszik azt, hogy a magyar zsidók a nemzet szellemi törekvéseiben igenis nagy részt vesznek; tényekre hivatkozhatunk, me­lyek a legszebb, a legnemesebb versenyről tanúskodnak a magyar zsidók részéről a nemzeti szellem terjesztésére és az iparvál­lalatok szaporítására nézve. Íme a fővárosban az egész magyar szellemű izraelita árvah­áz, kórház, nőnövelde s egész sora a jóték­ony­­célú egyleteknek (a­miként ilyenek nálunk Szegeden is vannak), melyek hangosan be-A napirendben folytattatik a községren­dezési törvény IV. fejezet 34. §-sának tár­gyalása. Szóltak a virilis szavazatok mellett : Brennerberg Mór, Török S., (soproni); ellene: Vidlicskay J, Gr. Csáky T., Bobory K., Al­­mássy S., Vukovich L. , Rannicher J , Hra­­bár M., Babes V. Tóth V. miniszter a szóbanforgó intéz­mény szabadelvűség tekintetében Európa bár­mely szabad államával kiállja a versenyt. — Egyéb országokat nem is említve, csak Bel­giumot hozza föl, hol a községi képviselet egy része kineveztetik , s csak egy rész vá­­lasztatik, s nálunk kinevezés helyett csak az adósok adja meg a viriu­s szavazatot, s e tekintetben, valamint a censusra nézve is báth­­a kiállhatjuk a szabadegűségi versenyt, ott a polgármestert a király nevezi, nálunk vá­­lasztatik városokban a képviselő-testület által­, a községi elöljárók pedig az adózók összesége által s mégis ott a kinevezett polgármester alkotja meg a rendőri törvényeket. De gyakor­lati szempotból is támogatandó ezen intézmény, mert először biztosítja minden osztály , min­den érdek képviseltetését, melyeket talán ez osztály­gyűlölet , választás mellett, ki­zárná az őket megillető helyről, másodszor ez érintkezés bizalmat kelt a nép és többi osztályok közt, végül, mert ha ezen bizalom szilárd lesz, a jelen törvény szenvedhet módo­sítást, most azonban hiányozván e kölcsönös bizalom, szükséges e törvény, s azért ajánlja elfogadását. Az előadók zárszavai után névszerinti szavazás rendeltetvén el, az eredmény követ­kező : 404 igazolt képviselő közül a kp. biz. szerzete mellett 150, a kisebbségi vélemény mellett 137 szavazott, távol volt 116, elnök nem szavazott. Eszerint a virilis szavazatok 13 szótöbbséggel elfogadtattak. 35. §. A községi képviselők számát a népesség száma szabályozza meg , i. i. min­den 100 lélek után egy képviselő számíttatik. A választott és nem választott képvise­lők összes száma azonban : kis községekben 12-nél kevesebb és 24-nél több, nagy­közsé­gekben 24-nél kevesebb és 48-nál több, ren­dezett tanácsú városokban 48-nál kevesebb és 200-nál több nem lehet. 76 szóval 72 ellen elfogadtatik. A 36. és 37. §§-sok elfogadtatnak. 38. §. A képviselők választása, ha a köz­ségi választók összes száma a 600-at meg­szólnék arról, hogy a magyar zsidók igenis cselekvőleg vesznek részt a nemzet, szellemi és anyagi törekvéseiben. A nemzet humanizmusáról beszél Á. K. úr, melyet el nem akarunk ismerni , de nem gondolja meg, hogy épen ő sérti a nemzetet legjobban ezen roszhiszemű insinuációjával; nekünk sokkal szebb, sokkal magasztosabb fogalmaink vannak a magyar nemzet nemes­ségéről , semhogy föltehetnők róla , hogy a zsidók egyenjogúsításának ténye miatt „hu­­maDismussal® kérkedjék, ezt a bókot valóban nem köszöni meg e nemzet önnek, uram. De még ha , téve tagadva , „humanismus“ lett volna is a magyar nemzet részéről a zsidók emancipációja — határozottan tagadom, hogy a nemzet — „midőn ama a művelt világ és önmaga iránti elodázhatlan kötelességet“ tel­jesítette — a magyar zsidók részéről elis­meréssel ne találkozott volna, melyet pedig igényelt, nem igényelhetett , mert a nemes tett — uram! — önmagában találja legszebb jutalmát ; kicsinyes kérdés ahoz nem férhet, mert az csak értékéből vonna le; ezt je­gyezze meg at, mielőtt e nemzettel parodi­zálni megengedné magának ? Hogy A. K. úr azon elismerést, melylyel az egyenjogúsítás a zsidók rés­zéről, a nem­zet irányában nyomban találkozott, tudo­másul nem vette: ennek okát leginkább azon m­egbocsáthatlan elfogultságában találjuk , a­melylyel A. K. ur az izraelita világ felől egyltalában nyilatkozik , amely elfogultság nem engedi meg Á. K. úrnak , hogy mielőtt epébe mártott tollával , minden elfogadható alap nélkül — vagy legfölebb egyesek gyön­géi miatt — az összes magyar zsidóság fölött pálcát törjön — számbavegye azon tényeket és mozzanatokat is , melyeket a napi sajtó annak idejében kellően méltányolt és amelyek eléggé igazolják azt, hogy a zsidók az egyen­jogúsítás után hivatásukat — mint a magyar haza teljes jogú polgárai — egész hordere­­jében fölfogták, és Hogy egyik legszentebb célukal tűzték ki maguknak a közös haza boldogítására, hatáskörükhöz képest, minden­kor és minden körülmények között közremű­ködni. Legyen meggyőződve Á. K. úr, hogy sokkal nagyobb szolgálatot tesz vala a jour­­nalistikának, ha kicsinyes elfogultságokon fe­lülemelkedve, jeles tollához méltó tárgyilagos­sággal ostorozná korunk ferde kinövéseit és nem provokálná a vallási türelmetlenséget és középkori fajgyűlöletet az által , hogy — talán egyesek hibái miatt — országvilág előtt az összes magyar zsidóságot iparkodik de­ Lunciálni, — és akkor, midőn a zsidó qua zsidó megszűnt szerepelni és csak mint ma­gyar polgár létezik, kinek legfőbb célja , de­szívesen közöltük ezen — hibáit leszá­­számítva — hazafias szellemű felszólalást; de amennyiben közvetve lapunk is vádolva van az inkriminált megjegyzés fölvétele miatt, lehetetlen némi megjegyzést nem tennünk ön­igazolásunk végett. Tartózkodunk az egész polémia boncol­gatásától, különösen amennyiben az Ábrányi úr megjegyzése és személye ellen van in­tézve , mi fönntartjuk számára is a tért, ha akar, majd megfelel ő magáért. Mi óhajtanók is ezt, amennyiben kiki saját szavainak leg­jobb értelmezője, de saját igazolásunk vé­gett ki kell jelentenünk, hogy a t. cikkíró ur azon fölfogását, mintha az ineriia. megjegy­zés az összes hazai zsidóságra vonatkoznék s azt sérthetné — valamint a cikk fölvéte­lekor nem osztottuk , úgy most sem osztjuk. Tudva azt, hogy Á. K. ur állandóan a fővá­rosban él, e körülményből higgadtan és elfo­gulatlanul csak azt lehet következtetni, hogy megjegyzése csakis a fővárosi izr. vi­lágra vonatkozik, így fogtuk ezt mi föl s azért vettük föl a vádterhes szavakat , me­lyekért a felelősség is csak őt terhelheti ; ha azt vehettük volna ki, hogy e szavak éle az összes hazai zsidóság ellen van intézve , le­gyen meggyőződve a t. cikkíró úr, hogy gon­dolkodás nélkül kitöröltük volna azokat, így kijelölve a , szerintünk, egyedül he­lyes nézpontot, véleményünk a védelemre nézve odamegy ki, hogy az az egérből ele­fántot csinál, verébre ágyúval lő,­­ így a célt aligha eltalálhatta. Egyébiránt emlékeztetjük a t. cikkíró urat a lapunk múlt évfolyam­ának 91. és 92. 93. számaiban megjelent tárcaközleményekre ; azokban sokkal súlyosabb és okadatolt vádak vannak az összes magyarországi zsidóság ellen , és mégis senkinek sem jutott eszébe azok ellen síkraszállni. S ha kérdjük, hogy miért ? majdnem azon gondo­latra kell jönnünk, hogy azért, mert azokat izraelita írta. Mindenesetre feltűnő, hogy akkor senki sem szólalt föl, míg most egy, habár éles, de rövidke megjegyzésben a t. cikkíró úr a fajgyűlölet hirdetését látja. E súlyos vád már nemcsak Á. K. urat illeti, hanem lapunkat is, s azért az ellen ünnepélyesen tiltakozunk. Szerk. tartományi miniszterek fognak ki­neveztetni legközelebb. A „Presse® szerint e kérdés elvileg el van már döntve és most már csak alkalmas egyének kerestetnek e két miniszteri állomás betöltésére. Lehetsé­ges, hogy a húsvéti szünetek letelte után a reichsrath már maga előtt fogja látni a mi­niszteri padokon a Galíciát és Csehországot képviselő két külön minisztert. A Hohen­Wart-minisztérium , mint már említettük, egy törvényjavaslatot készít, mely a lajtán­túli tartomány­gyűlések törvényhozási kezdeményezését kiszélesbíti. A gráci lap fél­­hivatalos forrásból erre vonatkozólag a kö­vetkező sorokat kapja Bécsből: E törvényjavaslat tartalma atalán isme­retes, és úgy céljai is, mely a tartományi gyűlések s a reichsrat között oly viszonyt akar fölállítani, hogy a reich­math hatásköré­nek megszorítása nélkül a tartományi gyűlé­sek legalább biztosítékot bírjanak arr­a nézve, hogy a reichsrath nem tér át kívánságaik fölött egyszerűen napirendre , hanem teljes figyelmét lesz kényszerítve rájuk fordítani. A tervjavaslat részletein még szorgalmiban dol­goznak kormánykörökben. Hogy e műre nagy gond fordu­latik, azt megmagyarázzák a kö­rülmények. A kormány, mely meg van győ­ződve arról, hogy e javaslata határozott el­lenszenvvel fog találkozni a parlamentben, n°m akar gyönge művel föllépni. Tagadhatlan , hogy nagyon nehéz ott olyan politikai arkánumot fölfedezni, mely azt a sokfelé húzó elemet egy testté ragaszsza össze, olyan testté, melynek zászlajára e jel­szó legyen írva: A közös haza minden előtt. — Pedig addig cseréplábakon áll ez a biro­dalom. Országgyűlés. A képviselőház ülése m­árc. 27-én­ haladja , választó-kerületenként, ha meg nem haladja, tömegesen eszközöltetik. Egy-egy választó-kerületben 200 nál kevesebb és 600- nál több nem lehet. — A választó-kerülete­ket a képviselő-testület alakítja.­­ Egy­­egy választó-kerület lehetőleg páros számban csak annyi képviselőt választ, amennyi a kép­viselő-testület választás alá eső tagjaiból a kerület választóinak az összes választókhoz viszonyított aránya szerint a kerületre esik ; ugyan ez alkalommal ott , hol a választás tömegesen eszközöltetik, a választandó kép­viselők összes számának egynegyedrésze ere­jéig póttagok választandók , ott pedig, hol a választás kerületenként történik, az, egyes ke­rületekben a póttagok választása is, az ott választandó képviselők számához képest esz­­közlendő, úgy azonban, hogy minden kerület legalább 1 póttagot válaszszon. Percz­el Béla módosítványt ajánl: „A községi képviselők számát az illető törvény­­hatóság határozza meg.” Kirá­ly­i Pál ezt a törvényhatóságra bíz­­hatón­ak nem véli. Tóth Vilmos miniszter első bekezdé­sül módosítványt ajánl a 35 §. értelmében, a számokat 10—20, 20 — 40, 48—200-ra változ­tatván. Szólnak még: Dietrich, Török S. (sop­ronyi) , Cservátony , Bobory , Simonyi Ernő, Madarász József, Péchy T., Halász B., mire a §. a miniszter módosítványával elfogadtatik. Ezután elfogadtatnak eredeti szerkezetük szerint a 39—48 §-sok. 49. §. A választás, a szavazók nevének nyilvános följegyzése mellett, szavazatlapok által történik. Ha a szavazatlap több nevet tartalmaz, mint ahány bizottsági tagot a község, illető­leg a községi választó­kerület választani jo­gosítva van, az utóbbi nevek nem vétetnek számba. Ha többen egyenlő szavazatot nyertek, afölött, hogy ki legyen a képviselő — a vá­lasztás elnöke által kihúzott sors dönt. B. Simonyi L. a „szavazatlapok” és 2-i k kikezdés elhagyását ajánlja, mert vissza­élésre adhat alkalmat. Az előadó a szavazási hátrányt nagyobbnak tartja az eshető vissza­élésnél, miért is a módosítvány elesik. Elfogadtatik azonban a T. Jankovich­ M. azon módosítványával, mely szerint a 3. kikezdés világosság szempontjából így szö­­vegeztetnék : Ha azok közül, kik a válasz­hétsége és hatásköréhez képest, azon haza javára közreműködni, mely őt kebelébe fo­gadta , melynek nyelvét magáévá tette , és melynek sorsában jó és rosz körülmények között egyaránt osztozik, Weitzenfeld Zsigmond. Foli/fn/fis a mellékleten.

Next