Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-04-26 / 50. szám

Éb volt én istenem ! mily arccal ülhetett ezen ember eddig az iskolaszéki gyűlésben ? Mily arcből kellett ahhoz, hogy ezen ember képes legyen a fentebbi iskolaszéki gyűlés jegy­zőkönyvének 99. száma szerint azon indít­ványt tenni : „Hogy a békés-csongrádmegyei tanfelügyelő úr ő nagysága kerestessék meg, miszerint az országos tanügyi költségből a m. k. vallás- és közoktatási minisztériumnál Kistelek községben egy 3-dik osztály fölál­lítására némi segélyt kieszközölni méltóz­­tassék." Az indítvány persze elfogadtatott s­za kérvény támogatására szükséges adatok be­szerzésére" egy háromtagú bizottmány kül­detett ki, s ebben, persze, Greskovits is van. Ugyan ez a Greskovits úr miféle adatot szerzett? Talán csak nem azt, hogy a köz­legelő eladásából befolyt s iskolacélokra szánt összeg fölosztásánál kurtára jutván, (ő csak 55 frtot bir belőle), reményű, hogy majd a m. k. minisztériumtól nyert pénz fölosztásá­nál magát kárpótolhatja? És tudnia kell a nyájas olvasónak, hogy ez ugyan­az a Greskovits, ki „írásos docu­­mentumokkal“ fenyegetett egy egyént, mivel az Deákra toasztot mondani mert, ki továbbá nem pirult írni, hogy „Viola urat a fölvilá­­gosodottság terjesztése ingerlé föl", s föl­mért sóhajtani: „Ha a „Szegedi Híradó“ min­den t. olvasója mindkettőnket ösmerne, bizony önvédelemre egyetlen mentő szavacskát sem hoznék föl." (Lásd: Sz. H. 15. sz.) No hiszen, önt, Greskovits úr, a „Sze­gedi Híradó” minden­t. olvasója most ismeri, s így kívánsága teljesült. Ám az egész dolognak van még egy má­sik sötét pontja is, s ez az, hogy Szeged városa megtudván, hogy Kistelek a por alatt levő közlegelőből száz s néhány holdat örök­áron eladott szőllőnek, port indított Kistelek ellen s azt folyó év március 23-án meg is nyerte. Az ítélet oda megy ki, hogy az árkok behányandók s minden a régi állapotba he­lyezendő. Igaz, hogy Kistelek appellált, s Gresko­vits a főbírónak szemébe merte monda­ni: „ha ez az ítélet helybenhagyatik, elvágom a nya­kamat de ha mindezek dacára a város a második fórumon is megnyeri a port, akkor furcsa dolgoknak nézünk Kisteleken elébe. Egyrészt: honnan veszi majd az elöljá­róság a pénzt, hogy az illetőknek az árt visz­szaadja, kik a szőlőföldet elvesztik ? Másrészt ki fogja megtéríteni a kárt mindazon szegény embereknek, kik már százakat költöttek a föld szöllőveli beültetésére ? Furcsa, nagyon furcsa állapot. Ha Kistelek elveszti a port, hát nem kí­vánjuk, hogy Greskovits János úr szavát tartsa, s nyakát elvágja , hanem azt igenis óhajtjuk és kívánjuk, hogy sokalja már meg egyszer maga is a kárt, melyet rövid idő alatt a kis­teleki népnek, mint az anyagi, mint a szel­lemi téren részint okozott, részint okozni segített. Kisteleken oly jegyzőre van szükség, ki az annyira sülyedett s a végenyészet szé­lén álló szegény népet visszasegitse az újra­­születés országába. Ezt kívánnék, hogy Gres­kovits úr szeme előtt tartaná. Viola. 1MM. Midőn e sorokat írjuk, a „megye atyja“ már őseinek földjében nyugszik, azon földben, melyen bölcsőjét ringaták, Nyáregyházán. Azon keserű tudat vitte e földbe , hogy az már nem övé: halálával kellett az ősi földből annyit megváltania, amennyiben a lélek nél­küli test elfér. Valóban tragikus sors. Itt közöljük az elhunytnak rövid élet­rajzát. Nyáry Pál 1806-ban született Pest me­gyében , s bevégezve iskolai tanulmányait, azonnal a közélet küzdterére lépett, melyen oly tekintélyes állást vívott ki, hogy neve már a 40 es években egyike volt az ország­szerte ismeretes és kedvelt neveknek. Ifjú korában mint alügyész kezdte meg nyilvános szereplését Pestmegyében, 1840-ben már főjegyző volt. Ekkor jelent meg tőle egy füzet is „Javaslat Pestmegye közigazgatási rendszere iránt" cím alatt. Minden megyegyülésben résztvett s a sza­bad eszmék mellett szónokolt. A ráckevei kerület 1848-ban választotta képviselővé, s azóta mindig ő képviselte az az országgyűlésen. Említésreméltó , hogy mi­dőn Kossuth katonaságot kért a törvényho­zástól , Nyáry volt az első , ki fölállt s ég felé emelve kezét, így kiáltott: „Megadjuk !" Folytatót a mellékleten Országgyűlés. A képviselőház ülése ápr. 20-án. Horváth miniszter benyújtja az Esz­­terházy képtár megvételéről szóló törvényja­vaslatot ő fölsége szentesítésével ellátva. Felolvasás által kihirdettetik. A napirendben első­sorban tárgyaltatik és elfogadtatik a ház ápril havi költségvetése; ezután harmadszor felolvastatván, véglegesen elfogadtatik az Ausztria és Szászország közti vasúti szerződést becikkelyező törvényjavaslat. Tárgyaltatik az eperjes-tarnovi vasút ki­építéséről szóló törvjavaslat. A központi bizottság véleményét Pulszky Ágost előadó előterjeszti és elfogadásra ajánlja a törvjavaslatot. S­i­m­o­n­y­i Ernő indítványt nyújt be arra nézve, hogy e javaslat tárgyalása ha­­lasztassék azon időre, midőn a munkács­­szryi vasútvonal fog tárgyaltatni, mert nézete szerint két vasutat építeni Galicia felé fölös­leges ; azt pedig, hogy a két vonal közül me­lyik lenne előnyösebb, előleges tanulmányozás nélkül meghatározni nem lehet. Bujanovich Sándor: a jelen javas­lat már harmadszor van napirendre tűzve s már első alkalommal elismertetett annak szük­séges volta. Ugyanazért, tárgyalását nem véli elhalasztandónak , annyival kevésbé, mert a munkác­­szryi vasútvonalról szóló törvényja­vaslat is ismeretes már a ház előtt. Horn Ede nem osztja Simonyi Ernő nézetét. Ger­öve miniszter a hálózati rendszer szerinti terv elkészítését nem tartja hazánkra nézve gyakorlatinak, mert nagy munkaerőt, technikus készülékeket és időt igényel, me­lyeknek egyikével sem rendelkezünk. Ajánlja a jelenleg követett mód föntartását, mely szerint az egyes vállalkozók tervei kellő bí­rálat és hiányok pótlása után vétessenek ki­indulási alapul s az ajánlatok legkedvezőbbike szerint engedélyeztessenek az egyes vasútvo­nalak. Szólnak még Irányi Dániel, Gorove mi­niszter, Vécsey Tamás, Tisza Kálmán, Ho­­dossy Imre , Perczel Béla, Huszár Imre és Pulszky Ágost. Szavazás útján Simonyi indítványa el­­ejtetik. A javaslathoz érdemileg szól először Tisza Kálmán és kész megszavazni azt, ha kellő felvilágosítást nyer a következő kér­désekre : van-e kellő garantia arra nézve, hogy e vasút folytatása Galíciában eszközöl­tetni fog,­­ nyújt-e anyagi támogatást az ér­deklett vidék­i vasútkiépítésnél ? Gorove miniszter az első kérdésre ki­­­jelenti, hogy a két kormány körében létrejött megállapodás szerint az osztrák minisztérium, kötelezte magát a kérdéses vasút kiépítését a lengyel területen eszközölni, mit a mun­­kács-szryi vonal létrejöttével bizonyára be fog váltani. A második kérdésre szintén meg­nyugtató választ adhat , amennyiben tudja, hogy az illető vidékek, a vonal sürgős kiépí­tését érdekükben állónak ismerik el. Szólnak még Simonyi Ernő, Bujanovich Sándor és Zsedényi Ede. Szavazás útján általánosságban elfogad­tatik a törvjavaslat. A részletes tárgyalásnál az engedélyok­mány némely pontjára nézve Simonyi Ernő. A szabadságharc után Nyáryt a haditör­vényszék halálra ítélte, de az ítélet hosszú fogságra lön átváltoztatva. A nyilvánosság terén csak 1860-ban ta­lálkozunk Nyáryval, mikor a közéletnek meg­engedték, hogy egyet mozduljon. — A dec. 11-dikén megnyílt megyegyülésen Nyáry volt az, ki a 48-diki törvényes alapra való helye­zés mellett szólalt föl, s aztán Pestmegye után ez alapra állt valamennyi megye. Hir­telen változva a viszonyok, Nyáry (ki alispán volt) és az egész tisztviselőség leköszönt. 1861-ben a törvényhozó-teremben, mint a határozati párt egyik tagja tűnt ki a föl­­irati vitáknál. 1865-ben és 69-ben újólag képviselővé választatván, az ellenzék soraiban foglalt he­lyet s küzdött annak elvei mellett , felszó­lalva minden lényeges­ kérdésnél. A legutóbbi megyei választásoknál Pest­­megye ismét alispánnak választotta, de Nyáry ezúttal nem fogadta el e bizalmat, egészen törvényhozási teendőinek akarván élni. Azon­ban mindig legkiválóbb alakja maradt a me­­gyegyűléseknek, melyeknek vezérszelleme volt. Kiváló szervező képességét is föl kell említenünk, melyet Pest megye élén olyannyira tudott érvényesíteni. A 40-es években a nemzeti színház ügyeinek vezetése körül is oly erélyt tanúsí­tott, mint átalában minden ügynél, melyet fölkarolt. Nagy barátja volt mindig az iroda­lomnak és művészetnek, s annyira érdeklő­dött ezek iránt, hogy megvásárolt minden új könyvet s jelen volt a nemz. színház minden nevezetesebb előadásán. Oly egyszerűen élt s atalán oly igényte­len volt, hogy ily gyászos következményekre Irányi Dániel, Péchy Tamás és Horn Ede tesznek módosításokat, melyek azonban a miniszter föl­világosí­tásai után elejtetvén , a szerkezet változatlnul elfogadtatik. A képviselőház ülése ápril­is 22-én. Elnök meghatottan jelenti a háznak Nyáry Pál képviselő gyászos halálát s meg­emlékezve a boldogult múltjáról, honfiúi és politikai érdemeiről, fölhívja a tagokat, hogy a gyászszertartáson jelenjenek meg. A ház jegyzőkönyvileg részvétét fejezi ki a szomorú esemény fölött s a végtisztes­ségen küldöttségileg fogja magát képviseltetni. Elnök jelenti, hogy Berzenczey László képviselői állásáról lemondott. Tudomásul vétetik s elnök uj választás eszközlésével megbizatik. Elnök interpellátiót intéz a kormány­hoz: igaz-e, hogy a hírlapírókat nem értesíti a közmunkatanács működéséről? s mit kíván a kormány ez irányban tenni ? Ki fog adatni. Horváth miniszter benyújtja az ő fel­sége szentesítésével ellátott törvényt a fiu­mei provisorium pótköltségeiről, mely felol­vasás által kihirdettetik. Továbbá benyújtja a miniszter tárgyalás végett az egyesült álla­mokkal kötött konzulsági egyezmény iránti törvényjavaslatot. Paule­r miniszter válaszol Schwarz Gyula interpellációjára, melyben kérdés van-e tudomása a miniszternek arról , hogy a csal­­hatlansági dogma több püspöki megyében kihirdettetett, s minő intézkedéseket tett a kor­mány a jus placetum érvényben tartására? A miniszter válaszában kijelenti , hogy nincs tudomása arról, miszerint hazánkban valahol kihirdet­tettek volna a csalhatatlanságra vo­natkozó közlemények. A jus placetumot ille­tőleg hivatkozik az 1870. aug. 10-diki mi­niszteri körlevélre , melyben megrendeltetik, hogy a tetszvényjog föntartása mellett a ró­mai zsinat és pápa semmi rendelete ki nem hirdethető, hacsak előbb azoknak közzététele meg nem engedtetik. A kormány kötelessé­gének tartja a tetszvényjog föntartását s re­ménye , hogy erre irányuló igyekezetében minden hazafinak kész támogatására szá­míthat. Schwarz Gyula teljesen megnyugszik azon elvi álláspontban , melyet a miniszter a tetszvényjog kérdésében magáénak vallott, azonban e jog gyakorlására vonatkozó értel­mezés s a fönnforgó esetben tanúsított ma­gatartás helyessége kérdés alá esik. Szüksé­ges, hogy a miniszter mindig lankadatlanul résen álljon, nem jönnek-e be pápai közle­mények, melyek azon néposztálynak, mely nem áll a műveltség magasabb fokán, belnyu­­galmát megzavarhatnák. Ily esetek pedig könnyen megtörténhetnek s belül az ország­ban ezen eszmék agitátorokra találhatnak.— Részéről úgy tudja, hogy a Csalhatlanság a székesfehérvári templomban csakugyan ki lett hirdetve. Ez az elmondott elvek alapján kí­vánja szóló szigorúan megvizsgáltatni, való­ban megtörtént-e a kihirdetés, s ha igen, akkor a legnagyobb erélylyel lépjen föl a miniszter. A választ csakis azon feltétel alatt veszi tudomásul, ha a miniszter mielőbb részle­tes információkat szerez ezen felhozott esetre nézve. A miniszter válasza tudomásul vétetik: alig gondolt volna valaki. Vagyoni zavarai állítólag már ott kezdődtek, midőn elkobzott birtokát a lehető legsiralmasabb állapotban kapta vissza. Öngyilkossága okát s egyszersmind a katasztrófa előtti lélekállapotát legjobban meg­magyarázza azon nála talált levél, mely Pest­megye elsőalispánjának , Beöthy Lajosnak szól, s igy hangzik : „Tisztelt elsőalispán ur ! „Borzadva fog ön e hírről értesülni, mely­nek indoklása a következő sorokban fog­laltatik. „Az ide mellékelt lajstromból ki fog de­rülni az esemény oka. Ha ön 48.000 írtra menő adósságom összegét összehasonlítja azzal a kevés pénzzel, (m­ert 89 kr volt zsebében) mely erszényemben találtatik , meg fog ön győződni, hogy máskép nem cselekedhettem. „Nem az ejt kétségbe, hogy koldussá lettem, hanem az, hogy annyi becsületes em­bert, köztök legjobb barátaimat, megkárosí­tottam, oly embereket, kiknek irántam való bizalma a pietással volt határos. „Azt ne higyje senki, hogy én szándé­kosan okoztam kárt valakinek. Múlt évi dec. hó elején elhatározom, hogy minden vagyono­mat eladom s kielégítvén hitelezőimet, felol­dozom barátaimat a kezesség kötelezettsége alól. Azonban akinek vevőnek kellett volna lenni, egy bizonyos körülmény folytán, mely talán később ki fog derülni, mely mindkettőnket érzékenyen sújtott, képtelen lett a vételt vég­rehajtani. „Nem azért hozom ezt föl, hogy mente­gessem magamat. Mások vagyonát, mások nyugalmát kockára tenni borzasztó egy bűn. Én elkövettem e bűnt s az nem lehet­ne-Pauler miniszter felel Ghyczy Kálmán­nak és gr. Zichy Nándornak a kath. aut. congressus ügyében hozzá intézett interpellá­ciójára. Az előbbiben kérdésül van föltéve, hogy miután a jelenlegi congressus nem a törvé­nyeinkben megszabott módon alakult s az ál­tala megállapított egyház-kormányzati szerve­zet fönálló törvényeinkbe ütközik, szándéko­zik e a kormány e szervezet fogazatbavételét megengedni előbb, mintsem az az országgyű­lés jóváhagyása alá terjesztetnék ? A másik interpelláció az előbbire a vá­laszt sürgeti és megnyugtatást kér az 1848. 26. t. c. 2. §-ában biztosított vallásfelekezeti egyenjogúság érvényben tartásáról. A miniszter azon pontokra, melyek a kongressus eljárása fölött érdemileg nyilat­koznak, jelenleg nem válaszolhat.­­ Az ott érintett jogok és érdekek oly fontosak, hogy mielőtt a kongressus munkálatai alapos tár­gyalás alá vétetnének, addig azok felől érde­mileg nyilatkozni nem lehet; csak arra ter­jeszkedik ki szóló, hogy a kongressus nem a törvény szabta módon alakult. Ennek megcá­folására előterjeszti , hogy e kongressus az 1848. 20. t. c. elvének következménye, ő fölsége az elébe terjesztett választási szabá­lyokat megerősítette ; az illető egyházat semmi törvény nem gátolta a kezdeményezésben.­­ A jövőre nézve a kormány magatartása ez : a kitfelekezetek autonomikus jogát az ország törvényeinek határán belül elismeri az állam felügyeleti jogának teljes épségben tartása mellett. Amennyiben pedig ezen önkormány­­zati szervezés foganatosítása által a fönálló törvények megváltoztatása céloztatnék, ehez a törvényhozás hozzájárulását mélhatlanul szükségesnek tartja. Annálfogva a kormány, mihelyt a kongressus munkálatai eléje fognak terjesztetni , azokat beható megfontolás alá veendi s arra nézve a kifejlett felfogás sze­rint fog intézkedni. Ghyczy Kálmán elismeri, hogy a kath. kongressus eljárásának bírálata nem ez alka­lomra tartozik, de fönntartja azon állítását, hogy a kongressus nem törvényszabla módon, vagyis az 1791. 26., 1848. 20. és 1868—69. tervcikk alapján alakult. Fentartja azon nézetét, hogy a kongressus határozatai, az orsz­ággyű­­lés jóváhagyása nélkül az ország kath. hí­veire nézve nem bírnak kötelező erővel. — Mióta az ország fönnáll , egy egyházi önkor­mányzat sem létesült ez országban az or­szággyűlés előleges jóváhagyása nélkül, ezen szabály alól a kath. hitfelekezet sem képez­het kivételt, ha az egyenjogúságot föntartani akarja. Szóló több tekintetben nem ért egyet a minisztérium politikájával, de meg van győződve őszinteségéről és lejalitásáról , ép e meggyőződésnél fogva kijelenti, hogy a mi­niszter válaszát azon értelemben veszi, mely­­szerint a minisztérium nem fogja megengedni, hogy a kath. kongressus határozatai foganat­­bavétessenek az országgyűlés előleges jóvá­hagyása nélkül. Ezen értelemben a válaszszal teljesen kielégítettnek érzi magát. Dr. Zichy Nándor szintén teljes bele­nyugvását jelenti ki a válaszba, melyet a ház is tudomásul vesz. A napirendben végleg elfogadtatik az eperjes-tarnovi vasútvonalról szóló törvjavas­­lat s folytattatik az irtványokról szóló törvsa­ket megbocsátva, se Isten, se ember előtt. „Amit most elkövetendő vagyok , azt nem a büntetéstől való félelemből követem el. Ők mily örömmel lépnék még vérpadra is, ha csak barátaimat megszabadíthatnám... „De a végzet határozott fölöttem, annak igy , nem máskép kellett bekövetkeznie. — Nem állhatok többé ellent. „Kérelmem önhöz, alispán úr, odairányul, hogy miután birtokom kezelése a legnagyobb rendetlenségben van, méltóztassék rögtön gondnokot kinevezni s minden ingó és ingat­lan vagyonomat hitelezőim , illetőleg a keze­sek minél nagyobb előnyére zár alá vétetni.“ E levélhez egy lajstrom volt mellékelve, mely Nyáry vagyoni állásának kimutatását tartalmazza, mely szerint Nyáry követelési ál­lapota 59,070 frt, adóssága 47,129 frt. Holttestét, melyet az öngyilkosság szín­helyéről a Rókus-kórházba vittek, innen más­nap (szombaton) szállták a reform, egyház sírboltjába. Itt volt másnap d u. 3 órakor a teme­tési szertartás , melynek költségeit a képvi­selők aláírás utján födözék. Roppant néptö­meg volt jelen, megadni a végtisztességet annak, ki egész életét a közügynek szent­elé s ki annak koldusa jön. A képviselőház tagjai Somssich Pál el­nök vezetése alatt nagyszámban jelentek meg; ott volt Pest megye egész tisztikara és szá­mos taggal képviselve volt a ráckevei vár.­kerület is; a tűzoltó-egylet szintén testületi­leg vett részt a gyászünnepélyen, a nemzeti színház tagjai pedig az intendáns vezetése mellett gyászlobogóval mentek. A zsúfolásig megtelt templomban Török Pál superintendens s utána Sziládi Áron tel.

Next