Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-02-22 / 23. szám
mulattassanak: utasítsa a ház az alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött bizottságot, hogy mielőbb kimerítő jelentést tegyen a ház asztalára. Tisza indítványa elfogadtatik. Henszlmann Imre hat javaslatot ad be , mely szerint utasíttassék a minisztérium, hogy adjon be mielőbb egy tvjavaslatot a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárca elválasztásáról, a vallásügy addig is a belügyéri tárcához csatoltassék. Táncsics Mihály egy hosszú indítványt nyújt be, melyben a tan- és oktatásügy gyökeres reformját kívonja. A ház Györffy, Zsedényi és Csernátony felszólalása után nem kívánja az indítvány kinyomatását. Simonyi Ernő imparlamentárisnak jelzi azon módot, mely szerint a cultusminiszteri állás betöltetett. Megvárta volna az új minisztertől, hogy jelen lett volna budgetje tárgyalásánál, hogy hallatta volna nézeteit a vallás- és közoktatásügy iránt. A miniszter működése kezdetén mindjárt bebizonyította, hogy nem sokát ért a miniszteri dolgokhoz. Szilády Áron osztja Simonyi nézeteit az új miniszter eljárására vonatkozólag. Horváth Sándor a népnevelési törvényt egyes hiányai mellett is a legjobbnak tartja azok között, melyek az utóbbi években hozattak , s ha az szigorúan végrehajtatik, hiszi , hogy fel fogunk emelkedni azon színvonalra, mely minket megillet. Borlea Zsigmond kikel a tanfelügyelők ellen, s az azokra előirányzott összeget célszerűbbnek tartaná szegény felekezeti iskolák segélyezésére fordítani. Tanárky Gedeon felel az egyes képviselők által felhozott ellenvetések és megjegyzésekre. Schwartz Gy.-nak azon megjegyzésére, hogy a kormány tömegesen bocsássa el a tanfelügyelőket, megjegyzi , hogy a 41 tanfelügyelő közül 22 szakférfi , 19 pedig táblabíró, mindkét részről vannak jók és roszak is. A népnevelési törvény megváltoztatásának és a két tárca elkülönítésének még nem jött el ideje. A minisztérium óhajtotta volna, hogy megközelíthesse a nemzetiségeket, különösen a románokat azon célból, hogy a kultúra előmozdításában nekik segédkezet nyújthasson, de nem bírta őket megközelíteni ; ők visszalökték a nekik nyújtott kezet. Ezt tette különösen Zaránd megye, mely az egyetlen hatóság még Magyarországon , mely az iskolatanácsot sem alakította meg, nemzetiségi conservatív, vagy reactionárius tekintetből.tér a miniszterelnökhöz, van-e szándéka a keleti kérdés tárgyában tett interpellációjára felelni. Ugyanily kérdést tesz Irányi Dániel a semleges hatalmakkal: együttes közreműködés folytán kieszközlendő tisztességes békekötés érdekében tett interpellációjára nézve. Tárgyaltatik és elfogadtatik a törvényi bizottság jelentése. Napirenden van a vallás és közoktatásügyi budget tárgyalása. I. cím, központi igazgatás ; megszavaztatik 259,800 forint ; fedezet 41,785 frt. Schwarz Gyula az alapokra nézve a gazdálkodási teendőket a belügyminisztériumba vénné átteendőknek. II. cím, tanulmányi ügyek; előirányzat 265,420 frt. 1. rovat, tankerületi felügyelőségek; előirányzat 28,200 frt. Szathmáry Károly a tanfelügyelők eltörlését indítványozza, annyival is inkább, mert ezen intézmény felekezeti színezettel bir. Tanárky Gedeon ideiglenesnek kívánja tekintetni ez intézményt, de míg a kath. autonómia létre nem jön és sok egyéb felekezeti viszony meg nem oldatik, addig megszüntetni nem lehet. Hoffmann Pál az intézményt fölöslegesnek tartja, mert teendőjük csekély s neki a szellem sem tetszik, melyben működésüket folytatják. Schwarz Gyula az intézményt szükségesnek látja. Az összeg megszavaztatik. 2. rovat, népnevelési tanfelügyelőségek. Tisza Kálmán, Borba Zsigmond és Körmendy Sándor a tanfelügyelői intézmény hiányairól szólnak. Várady Gábor a tankönyvekről szól, melyekben, úgy látja , a Bach-maradványok bennfoglalják. Ezek kiküszöbölésére inti a kormányt. Tanárky Gedeon megjegyzi, hogy az érintett könyvek felekezeti iskolák kézikönyvei, a felekezetek dolgába pedig a kormány nem avatkozhatik, azért ellene nem hozhatók föl érvül a Várady által mondottak. Szólnak még Vukovich Sebő, Zsedényi Ede és Gonda László, mire a rovatra megszavaztatik 226,940 frt. 3. rovat,vizsgálati bizottmányok. Vécsey Tamás hat javaslatot ad be, mely szerint a kormány utasutalnék a vizsgálati bizottmányokat szabályozó javaslat beterjesztésére. Szólnak: Hoffmann Pál, Ghyczy Kálmán, Horváth Döme és Vécsey Tamás, mire a rovat 8100 írttal megszavaztatik. Ildik cím , tanintézetek , előirányzat 2.091,850 frt. temtől leendő természetes elválása után, végrendeletileg ezen aláirott okmány tulajdonosának hagyományozom.“ Én néma csodálkozással fölváltva, hol az irományra, hol a szürke ismeretlenre bámultam. Ezalatt ő egy ujonan vágott tollal egy csöpp friss vért fogott föl, mely kezemen tövis szúrása következtében gyöngyözött és elébem tartotta azt. — Kicsoda ön ? — kérdem végtére. — Mit tesz az — vetél vissza egykedvűen — és nem látszanék meg rajtam ?— folytatá. — Egy szegény ördög vagyok, egy olyan tudós és phyzikus forma, ki barátaitól nem megvetendő jeles bűvészeteiért rész elismerést arat, s kinek magának e földön egyéb mulatsága nincs, mint ilyen kis experimentumokkal — de ugyan írja hát alá — ide jobbra: Schlemihl Péter. Én fejemet tagadólag rázva mondám: — Bocsásson meg, uram, de én ezt nem fogom aláírni. — Nem? — kiálta csodálkozva — és miért nem? — Mivel az mégis csak nem fér lelkemre, hogy lelkemet egy árnyékért elzálogosítsam. — Ugyan ugye! nem fér — ismétlő és harsány gúnykacajban tört ki. — És ha kérdenem szabad, miféle izé az az Ön lelke? látta ön valaha? és várjon mit szándékozik vele halála után kezdeni ? Örvendjen inkább azon, ha egy oly jó bolondra akad, ki önnek ezen ismeretlen X-ből e galvanikus és delejes erőből , vagy miféle bolondságból álló örökségét még életében valami megfogható valóval akarja becserélni, t. i. az ön valóságos árnyékával, mely által ön szeretője kezéhez és minden egyéb vágyának teljesüléséhez juthat. — Vagy inkább maga akarja ön ama szegény ártatlan fiatal teremtést annak az alávaló semmirekellőnek, annak a a gyalázatos gazdaskarnak karjaiba taszítani? — Nem, azt mégis saját szemeivel kell látnia. Jöjjön velem, ime kölcsön adom önnek eme varázsscsuklyát — ezzel kihúzta a nevezett tárgyat, és mi látatlanul zarándokoltunk az erdészkert felé. Meg kell vallanom, hogy én mindenekfölött szégyenlettem ezen ember előtt nevetségessé lenni. Szívem mélyéből gyűlöltem őt, Patrubány Gergely határozatilag kéri utasíttatni a minisztert arra, hogy a sebészeti diploma osztogatásának megszüntetésére nézve az egyetemen , szerezzen informatiót Várady Gábor kérdi, eleget akar-e tenni a kormány a ház múlt évi azon határozatának, hogy az egyetemen egy homeopathikus tanszék állíttassák föl ? Tanárky Gedeon előadja, hogy az előterjesztés késői fölérkezése miatt még az engedélyezett tanszékek közül csak egy jöltetett be. Szólnak még Kemény Mihály és Schwarz Gyula. A képviselőház ülése febr. 18-án. Stratimirovits György kérdést in Schleinihl Péter csodatörténete. Chamisso beszélye. (11. folytatás.) Bendel szeretetteljes gondozása elől megszökve, tévedező léptekkel barangoltam be erdőt és rónaságot; halálveriték borította lázas homlokom; tompa nyögés töltötte be kindult keblemet, őrültség tombolt agyamban. Nem tudom, meddig tarthatott ez így, amidőn egyszerre egy nap világított a fenyéren öltönyöm ujjánál visszatartva éreztem magamat. Megállapodtam és körültekintettem-----egy ember állott mögöttem szürke kabátban, ki az utánam tett sebes szaladás folytán szinte lélegzetét látszék veszteni. Azonnal igy szólt hozzám: — Én a mai napra jelentettem magamat; ön nem várhatta be ezen időt. — De még minden jól áll, ha ön tanácsomat fogadja, s be fogja cserélni árnyékát, mely rendelkezésére áll, ezzel azután visszatér az erdészlakba, hol szívesen látott vendég leend , s ami eddig történt, csak tréfa volt. — Raskalt, ki önt elárulta, és ki menyasszonya keze után eseng, én vállalom magamra. Ez a gazsi már jól megérett — Én még mindig úgy állottam ott, mintha álmodnám. — A mai napra jelentkezett? — Átgondoltam még egyszer az időt — neki igaza volt, én egy nappal elszámitottam magamat. Jobb kezemmel a keblembe rejtett erszény után nyúltam . — ő eltalálta gondolatomat és két lépést hátrált. — Nem így gróf úr, az jó kezekben van, tartsa meg ön továbbra is. Én merev szemekkel bámulva , kérdőleg néztem reá. ő folytatá: — Én csupán egy csekélységet kérek emlékül: Ön lesz oly szives és aláirandja e cédulácskát. A pergamenen, melyet elében tartott, e szavak állottak : ,Aláírásom erejénél fogva lelkemet, tesés én azt hiszem, hogy inkább ez ellenszenv, mint más egyéb okok vagy előítélet tartóztattak vissza vele alkuba bocsátkoznom és árnyékomat, bármennyire szükségem volt is arra, a kívánt aláírással tőle visszaváltanom. Rám nézve már csak azon tudat is elviselhetlen kezdett lenni, hogy azon útra, melyet ajánlott, az ő utált társaságában vállalkoztam. Ezt az undok csúszómászót, ezt a gúnyosan vigyorgó koboldot tudjam én magam és imádott kedvesem közötti — vagy pedig lássam e gyűlölt ördögöt, két vérzőre szakgatott szív mögé csúfolódva lépni. E gondolatok fölzaklatták legbensőbb érzelmeimet. Végzetként fogadtam a történteket, nyomorúságomat kikerülhetlennek kezdem tekinteni és hozzá fordulva mondom : — Uram, én eme magában igen előnyös zacskóért könnyelműen eladtam árnyékomat, mit eléggé megbántam. — Ha az alku viszszavehető — isten nevében ! — Ő fejét rázta és arra komorrá vált. — Én folytatom. Akkor nem akarok önnek többé jogaimból mitsem eladni, de igy sem, ha mindjárt ajánlata szerint árnyékom lenne is vételár, — se szerint nem is írok alá semmit. Ebből egyszersmind azt is tudja meg, hogy az ellövegeltetésnek ezentúl reám nézve semmi értelme nincs, s hogy ez önnek hasonlíthatlanul mulatságosabb lehet, mint nekem ; azért kérem, mentsen föl engem egyszer mindenkorra , és ha már egyszer így van, engedjen távoznom. — Nagyon sajnálom , kedves Schlemihl úr, hogy ön ezen igen előnyös üzletet, melyet én önnek barátságosan ajánlottam, makacsul visszautasítja. — Azonban reményem, hogy máskor talán szerencsésebb leszek. — A mielőbbi viszontlátásig ! — Apropos, engedje legalább bebizonyítanom, hogy én azon tárgyakat, miket én vásárlok, korántsem hagyom megpenészesedni, s hogy ellenkezőleg, igen nagy becsben tartom azokat s nálam a leggondosabban vannak elhelyezve. Ezzel zsebébe nyúlva, előhúzta onnan árnyékomat és egy ügyes lódítással olyformán dobta azt a gyepre, hogy az oldala mellett úgy terült el, miszerint ő maga az én árnyékom és az övé közé jutott, s úgy sétált ott egész kényelemmel a két szolgálatba álló árnyék között, mert az én árnyékomnak ép úgy, mint az övének, föltétlenül engedelmes Szeged, febr. 21-én. A legfontosabb tény, mit mint a közelebbi napok eseményét registrálhatunk, az, hogy Thiers neveztetett ki francia kormányelnökké. Spanyolország és Portugália azonnal elismerte a Thiers elnöksége alatt megalakult francia kormányt. Azonban a kineveztetés nem mindenütt részesült egyenlően kedvező fogadtatásban. Az új minisztérium tagjai még nincsenek hivatalosan tudatva, de mint mondják, Jules Simon, Favre, Picard és Dufaure benn vannak a kormányban. Berlinben nagy elégületlenséget keltenek az Orleánsok kilátásai. A lapok hangsúlyozzák, hogy az Orleánsok elnöki székre jutása által a respublika megdőlne, a Német és Franciaország közt kilátásba helyezett békés viszonyok megsemmisülnének, mert az Orleánsok esküdt ellenségei Franciaországnak. A párisi követek nagy része nincs megelégedve a nemzetgyűlés békés irányával, Quinet, Blanc, Hugo és többen jelentették, hogy ők tiltakozásuk beadása mellett odahagyják a nemzetgyűlést, ha határozatai Franciaország becsületes jövője és a köztársaság ellen lesznek intézve. Franciaország új követei a napokban utaznak el Bécsbe, Konstantinápolyba és Pétervárra. Guizot londoni követ lesz. Gambetta a nemzetgyűlés f. hó 17-iki ülésén volt először jelen és a szélső baloldalon foglalt helyet. A nemzetgyűlés febr. 16-iki ülésén lettek megválasztva a kamara elnökei. Elnök lett Grevy ; alelnökök : Marsel, Benoist, Dazy és Vitez. Garibaldi 13-án Marseillebe indult, honnan Caprerába szándékozik. Paris élelmiszerrel bőven el van látva, tüziszer azonban hiányzik. Vilmos császár ágyban fekvő beteg. Végleg el van határozva, hogy kedni kellett az ő akaratának s tetszése szerint követni őt minden léptén és mozdulatán. Amint én, oly hosszú idő után , az én szegény árnyékomat viszontláttam s azt ily silány szolgálatra lealacsonyítva találtam — és épen akkor, midőn én őmiatta ily kimondhatlan nyomorba jutottam — megtörni éreztem szivemet és elkezdtem keservesen sírni. A gyűlölt démon még incselkedve kényeskedett a tőlem elorzott zsákmánynyal és szemtelenül emlékeztetett iménti ajánlatára: — Még visszaszerezhető — csak egy tollvonás s ön megmentette a boldogtalan Minát a gazdaikal ragadozó körmei közül és a nagyrabecsült gróf ur karjaiba vezeti őt; — amint mondám — csak egy tollvonás —. Könyeim újból megeredve, sokszorozott erővel törtek ki, de én elfordultam e szörnytől és határozottan távozást intettem neki. Bendel,ki lépteimet aggályteljesen nyomban követte volt, ép e pillanatban érkezett oda. Amint a hű lélek engemet igy sírva lelt és árnyékomat — mert lehetetlen volt azt meg nem ismerni — a csodálatos szürke ismeretlen hatalmában látta , azonnal föltette magában, hogy ha mindjárt erőszakkal is, engem tulajdonjogom birtokába visszahelyez, s minthogy ő maga e gyöngéd tárgygyal bánni nem tudott, azonnal ráförmedt az emberre és elkezdte őt szavakkal kényszeríteni, hogy engedje az én árnyékomat engem követni. Ez felelet helyett hátat fordított a jóhiszemű fiúnak és elindult. — De Bendel sem volt rest, elővette töviskoronája fütykösét, melyet magával hordott, s ezzel nyomban követve őt, kíméletlenül éreztető vele izmos karjainak erejét, miközben nem szűnt meg erélyes parancsát ismételni, hogy árnyékomat menten adja vissza. A szürke ember, mintha az ily bánásmódhoz szokva lett volna, lehajtotta fejét, meggörbítette vállait és hallgatva, nyugodt léptekkel haladt a mezőn keresztül, magával hivén árnyékomat és hű szolgámat is. — Én még messziről is sokáig hallottam az ütlegek tompa suhogását, mígnem végre egészen elhaltak azok a távolságban. Egyedül maradtam, egyedül, magamra hagyatva szerencsétlenségemmel, martalékul engedve kétségbeejtő gyötrelmeimnek! (Folytatása következik.) Franciaország, Szeged, febr. 22-én. A Bordeauxban ülésező nemzetgyűlés Thierst választa meg az alakítandó új kormány elnökéül, aki e nagyfontosságú állást el is fogadta, s ő alakítja a kormányt, mely a békét lesz hivatva keresztülvinni, s amelyet a semleges hatalmak sietnek elismerni. A febr. 17-diki esti ülésen nevezetes ügy került szőnyegre: Elszász és Lotharingia ügye. Keller a Haut-Rhin-, Bas-Rhin-, Meurth- és Mosselle megyék által beküldött kérvényt azon kérelemmel nyújtja be , hogy a gyűlés vegye azt fontolóra. A kérvényben ekkér nyilatkoznak : „A nemzeti gyűlés, Franciaország és Európa nem engedhetnek meg oly tényt, melynél fogva Elszász és Lotharingia Franciaországtól elszakittatnék. — Mi jó és rosz napokban mindig franciák voltunk és azok maradunk, mi vérünkkel megerősítettük azon szerződést, mely minket Franciaországgal egyesít, és rendíthetlen hűséggel ragaszkodunk közös hazánkhoz. Franciaország nem hagyhatja azokat el, kik tőle nem akarnak megválni ; az általános szavazat által létesült nemzetgyűlés nem nyújthat kezet oly kívánalomra, mely által nemzetiségéből vetkőztetnék ki a megyék lakossága. Mit a nemzetgyűlés nem tehet, nem teheti Európa sem ; nem vehet részt e merényletben , nem bánhat egy néppel úgy , mint eladó csordával. A területátengedéssel kötött béke nem lehet tartós, csak pillanatnyi fegyverszünet az, melyet nyomban új háború követ. Mi minket elszásziakat és lothringenieket illet, mi készek vagyunk a háborút folytatni. Mi tehát már eleve is minden oly békeajánlatot, szavazatot, népszavazást, mely Elszász és Lothringia elválasztását célozza, semmisnek tartunk. Kijelentjük, hogy jogunk van Franciaországgal egyesítve maradni, kötelezve érezzük magunkat becsületünk és méltóságunk megvédésére.“ Ezen nyilatkozat felolvasása után Keller arra hívja föl társait, hogy határozatuk által a durva erőszaknak erkölcsi hatalmat szegezzenek ellenébe és proklamálják Elszász és Lotharingia sérthetlen ragaszkodását. Kezet nyújtunk önöknek — mond végül; ne vonják meg önök a magukét. (Tetszés minden felől.) A kamara erre megszavazza az indítvány tárgyalásának sürgősségét. Erre az ülés fölfüggesztetvén, az osztályok azonnal tanácskozás alá vették a kérvényt, mely fölött az újra megnyílt ülésben a biz. jelentés értelmében határoztatok, hogy a békealkudozásra kiküldendő tagoknak átadatik. Ugyanez ülésben a végrehajtó hatalom Thiers-re ruháztatok.