Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-02-22 / 23. szám

Megjelent ezenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden-­­ dők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre ,postán: Egész évre ... 8 frt. | Félévre .... 4 frt. Évnegyedre ... 2 frt. Előfizetési föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten­­Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Raube & Co. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laffite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 23-ik szám. Szerdán, február 22-én. 1871. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKA­­ ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. Európai reactio. III. A nyílt és rejtett absolutismus két hatalmas oszlopa Orosz- és Poroszor­szág, melyeknek talapzatát a militaris­­mus, fejezetét a felsőbbrangu reactioná­­rius elemek képezik, az egykori „szent szövetség“ még mindig fönnálló emlékei; a szövetség harmadik oszlopa Ausztria volt, mely hosszú állandóság után, ré­szint külső események, részint belső forradalmak által kényszerítve, a közös útról letért és a korszellemnek engedve, az időszerű reformok pályájára lépett. A „korlátolt alattvalói ész“ csúfos jel­szavának megszüntetése, az alkotmányos kormányforma elvi elfogadása és gya­korlati érvényesítése az orosz és porosz célokra és törekvésekre nézve veszélyes­nek látszott és a két jóbarát ezeknek ér­dekében nemcsak közös védelemre állt össze, hanem a „renegát“ osztrák biro­dalom szétdarabolását és fölosztását is komolyan tervezte. Az 1866-iki háború minden vele­járó nemzeti izgalmakkal, Oláhország trónjának elfoglalása egy hohenzollerni herceg által, a moszkvai nagy szláv gyűlés, mely a tudomány palástja alatt politikai terveket forralt, az emsi talál­kozás és megegyezés, a francia-porosz háború folyamában Oroszország felügye­­lete és ellenőrzése alatt tehetetlenségre ítélt diplomatiánk, a feketetenger kér­désének vakmerő megpendítése, a párisi és prágai békepontok megszegése, a sajtó megvásárlása, az orosz és porosz folytonos bujtogatások egész bűnlaj­­stroma föntebbi nézetünk mellett bizo­nyítanak. Az orosz-porosz egyetértés Ausztriával együtt Olasz- és Angolor­szágot is megbénította, és így jött létre az a sem hús-, sem halizti semleges liga. E liga csakugyan a porosz-orosz fondorkodások szüleménye, melyek az európai közvetítést mesterileg meggá­tolták; e fondorkodások egyes kisebb ágai a belgiai kapcáskodásokban, a Svájc elleni fenyegetésekben, a luxembourgi epizódban és a pápával való kacérko­dásban is jelentkeztek. Napóleon lesúj­­tása a dics- és hatalomvágyat kielégít­hette volna, de a köztársaság kiki­áltása a porosz-orosz tervekkel nem volt összeegyeztethető, és így a köztársaság nemcsak hogy el nem ismertetett, ha­nem a napóleoni uralom restaurációja is előtérbe lépett, mivel a reactio csak­ugyan senkitől sem várhatna oly erős támogatást és kész szolgálatot, mint az újra hatalomra jutott excsászártól. A köztársaság megbuktatása, ám­bár az jelenleg a mindinkább fölocsúdó semleges hatalmak által már el van is­merve, még mindig egyik főpontja a porosz programmnak, és minden kétsé­gen fölül áll, hogy az izgatások, buj­togatások és megvesztegetések mesterei a választásoknál és a nemzetgyűlés szék­helyén is nagy szerepet játszanak. A rettentő csapások, melyek Franciaorszá­got érték, a pártok, melyek kebelében dúlnak, a fegyverszünet lázas órái, a békeeh­ajtás és azon félelem, hogy az iszonyú háború újra szétbocsátja fúriáit, a reactiónak igen alkalmas fogantyúkat nyújtanak, és ámbár a bourbonisták, napóleonisták és orléanisták közt, kik a köztársasági elemek fölött túlysúlyban vannak, az orléanisták a legnépszerűb­bek, kik a szabadabb elvű monarchis­­musnak hódolnak, mégis bizonyos, hogy a trón visszaállítása — s az orléanista­­érzelmű Thiers jelenlegi régenssége ete­­kintetben oramiosus jel — a hanyatlást jelenti és hogy a Sedán óta a köztár­saság nevében ontott vér a reactió­­ért folyt. Ha az eddig mondottakat összefog­laljuk és egybevetjük, Európa jövője szomorú sziliben tűnik föl. A népek rop­pant erőmegfeszítése eddig csak puszta reményeket keltett; a valósulás gyümöl­csei csupán a lelkesedés tündérálmaiban kecsegtették a viaskodókat. A tettre kész karok ellankadnak, a hév lecsillapul, a buzgalom kifárad, a fölcsigázást a le­­hangoltság, az apathia követi, és akkor a fejedelmi önkényé a tér. A visszaesés lökései mindenütt érezhetők és félő, hogy eljutnak hozzánk is; nézzük tehát, miként állunk a reactio ügyében Ausztria- Magyarországon. K. L. Garibaldi: Aki a tizenkilencedik század szabadság­­harcait egykoron le fogja írni és a tárgyila­gosság madártávlatából azon­­ eszményi kö­zéppontot szemlélendi, amelyből ezen harc egyes sugarai kiindultak, könnyen föl fogja ismerni, hogy földünk minden részében egy és ugyanazon eszme tel­je­síté a hős kebleket, egy és ugyanazon eszme acélozá a bátor karokat. Az emberiség természeti jogának föl­ismerése és érvényesítése képezik azon ha­talmas és magasztos rugót, mely egyes és oly nemes, mint elszánt férfiakat a küzdtérre szólít, kiknek törekvéseit és tetteit csak úgy méltányoljuk előítélet nélkül, ha a vezérfo­nalat soha sem tévesztjük szem elöl. Századunk szabadságharcaiban senki sem játszott eddig oly kiváló szerepet, mint Ga­ribaldi és senkire sem mondottak ki an­nyi különféle ítéletet, mint az ő fejére. A legnagyobb magasztalásoknak s a legaljasabb rágalmazásoknak volt már tárgya ; inspirált hérosz­ és hiú ábrándozónak, vitéz lovagnak és közönséges kalandornak nevezték , majd nagyszerű jellemét bámulták, majd elvtelen­­séggel vádolták. E tarka nézeteknek igen egy­szerű oka az itélők, pártállása­ vagy rövidlá­tásában rejlik; a pártállásból származó­­erdő­ségek magyarázása és bebizonyítása fölösleges volna ; ahol szenvedélyek uralkodnak, ott elő­ítéletek könnyen befészkelik magukat. Azon­ban az eredményre nézve nem sokkal jobban vagyunk a rövidlátással, csak okai mások és legalább nem gyökereznek részakaratban. Garibaldi harcolt Afrikában, Amerikában és Európában; ez epopaa lényegének egysé­gét nem mindenki ismeri föl, és a zavar még fokozódik, ha meggondoljuk, hogy kard­ját fölajánlotta a pápának, aki ellen utóbb kérlelhetlenül küzdött; hogy 66-ban a poro­szokat tettlegesen támogatta és most hősiesen és elkeseredetten megtámadta ; hogy a pápai birtokon elszállásolva volt franciákat és ben­nük egész Franciaországot gyűlölte és síkra kelt az „idegen tolakodók” ellen, míg a je­lenlegi halomban lángoló kebellel vívott ügyük diadaláért más idegen tolakodók ellen. És mégis mily könnyen lehet ez ellenmondásokat és ellentéteket kiegyenlíteni, mily egyszerűen szétbontani ezen csak látszólag bonyolult fo­nalakat , ha nem az országokat, amelyekben, nem a nemzeteket, amelyek mellett, hanem az eszmét tekintjük, amelyért mindenütt és mindenkor harcolt, amelynek szolgálatában állott minden körülmény közt; — ez eszme az egész emberiségre szól, mert az az­ örök jog és szabadság és egy nemes értelem­ben vett kö­ztársaság eszméje. Garibaldi az ifjúság reményeivel és az öregség csalódásaival, erőteljes és tört test­tel, dicsőítések és gyalázások közepette min­dig ott van , ahol az emberiség magasztos ügyei forognak fönn, ott van az idealista egész naivitása, önfeláldozása és törhetlen bizalmával; ő nemcsak lángoló hazafi, aki Olaszország egysége és szabadságáért szám­talanszor vérzett és panasz nélkül szenvedett, ő egyszersmind ember, akiben a legritkább és legnemesb világpolgárság képviselője és előharcosa van személyesítve. Nincs férfiú, aki annyit tett volna hazá­jáért, mint Garibaldi, és kinek oly rutul fi­zettek volna halhatatlan érdemeiért , mint neki; megsebesítették , elzárták, internálták. Nincs férfiú, aki annyi veszélyen, fáradságon és nehézségeken ment volna keresztül csüg­­gedés, lankadás és önzés nélkül a népek joga­ és szabadságáért, mint ő, anélkül, hogy más jutalmat nyert volna, mint azt, mit saját ön­érzetében talált föl, hogy más jutalomra vá­gyott volna , mint arra, amit saját öntudata adott neki, hogy más babért kivánt volna, mint azt, melyet a kötelességteljesítés érzete nyujt. Azért tisztelet és becsület az agg vitéz­nek , kinek szive az emberiségért dobog, ki­nek karja az emberiségért fáradozik; tiszte­let és becsület a derék férfiúnak, kit nem a személyes dicsvágy, hanem egy világeszme lel­kesít ; tisztelet és becsület a nagy hazafi és tiszta jellemü világpolgárnak, kinek egész éle­tén és ez élet minden egyes fázisán és moz­zanatán keresztül egy vörös fonál húzódik: a jog és szabadság fonala. K. L. Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 16-án. H­e­ns­z­­m­a­n­n Imre interpellációt in­téz a vallás- és közoktatásügyminiszterhez az egyetemnek a pesti Ferenc-rendi szerze­tesek ellen folytatott pere tárgyában. Ki fog adatni. Napirendre áttérvén a ház, tárgyalás alá kerül az állandó pénzügyi bizottság jelen­tése „az állami számvevőszék költségei” tár­gyában. Kéretik rendes szükségletre 199,875 fo­rint, az első berendezés szükségeire 10,000 forint. A bizottság átalánykép 150,000 forint megajánlását ajánlja, mert habár elismeri, hogy a költségek még specificálhatók nem voltak, de a kívánt öszszeget túlságosnak véli. V­á­r­a­d­y Gábor az államszámvevőszék költségeit annál inkább is túlságosaknak látja, mert a szervezés iránt nem lehet az elő­irányzatból fölvilágosítást szerezni , miért ennek mibenléte iránt kérdést intéz a kor­mányhoz, s egyúttal határozati javaslatot ter­jeszt be, mely szerint a miniszterelnök utasí­tandó, hogy az államadósság ellenőrzése tár­gyában ideiglenes javaslatot terjeszszen elő. Kerkapoly pénzügyminiszter szintén óhajtja a takarékosságot, s azért a pénzügyi bizottság véleményét elfogadásra ajánlja azon kijelentéssel , hogy a fennmaradt 8.000 fo­rint is rendelkezésére maradjon a számvevő­­széknek. Huszár Imre egy főszámtanácsos hiá­nyát jelzi. Justh József fölöslegesnek tartja a hat­ javaslatot, mi szavazás útján elejtetik, a p. v. bizottság jelentése pedig elfogadta­­tik. Kerkapoly írásban benyújtott indítványa, Tisza K. véleményéhez képest a p. v. bizott­ságnak adatik ki. A napirend második tárgya: a vallás­os közoktatásügyi minisztérium 1871-ki költ­ségvetése. Rendes szükséglet: 2.888.540 forint, a múlt évben megszavazott összegnél 239,908 forinttal több. Fedezeti előirányzat: 297,560 forint, több a tavalyinál 4279 forinttal. Nyugdíj 27,780 frt. Rendkívüli szükségletre előirányozva van : 383,430 frt. Kautz Gyula előadó ajánlja a budget megszavazását a pénzügyi bizottság módosí­tásaival. Schwarz Gyula az egyetemi tanárok fizetésének javítását kívánja, melynek mini­muma egyszersmind az egyetem reformjáról szóló törvényjavaslatban megállapíttassék.­­ Fölszólítja az új közoktatásügyminisztert az iránt, hogy a szigorlati és vizsgálati pénzek dolgában a tanuló ifjúság érdekében működ­jék. Csodálkozását fejezi ki afölött, hogy a műegyetem még mindeddig nem tétetett át Pestre. Hogy mennyire van még az elemi ok­tatás hátra, kiemeli azon körülményt, hogy még legalább is 10,000 néptanítóra és 14,000 tanteremre van szükség. Sajnálatraméltó kö­rülménynek tartja, hogy a községek a népne­­velés dolgában nagyobbrészt éretlenséget ta­núsítanak. Nézete szerint e bajon úgy lehetne segíteni, ha az állam az oktatásügyet maga venné kezébe — állítana községi iskolákat, azokat mielőbb fölépítené, s kellő számú nép­tanítókkal ellátná. Egy 15 milliónyi kölcsön fölvételével, mely a népnevelésre lenne for­dítandó, nézete szerint a népnevelés érdeke gyökeresen előmozdíttatnék. A Szóló végül a boldogult Eötvös miniszter önzéstelen haza­fiasságáról megemlékezve kijelenti , hogy a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Hoffmann Pál óhajt mielőbb megis­merkedni az új közoktatásügyi miniszter né­zeteivel a követendő eljárásra nézve, óhajtja különösen a középtanodákra nézve a minisz­ter nézeteit, melyeket szóló az állam kezelése alatt szeret látni, oly módon, hogy a tanítás­sal foglalkozó szerzetek a kormány rendeletei szerint tanítsanak. Óhajtja továbbá hallani a kormány nyilatkozatát a beterjesztett vallás- és iskolatörvényeket illetőleg. A költségvetést elfogadja. Ivánka Imre a közoktatás- és vallás­ügyi költségvetést oly alkalomnak tartja, mely­nél a szabadelvűeknek karöltve kell halad­­niok ; azon reményt fejezi ki, hogy kultusz­minisztérium jövőre nem lesz többé, hanem csupán közoktatási minisztérium, mert úgy hiszi, hogy az előbbire nem lesz többé szükség. Pulszky Ágost a budgetet már csak azért is elfogadja föltétlenül, mert az az is­kolaügyünk reformját megalkotó volt közok­tatási miniszter , báró Eötvös József hagyo­mánya. Körmendy Sándor a népnevelés hát­­ramadásáról szólva, a községi iskolák cél­szerűbb rendezését hangsúlyozza. A képviselőház ülése febr. 17-én. Megszavaztatik a ház február havi költ­ségére 73,541 frt. Napirenden van a vallás- és közoktatás­­ügyi minisztérium budgetje. Körmendy Sándor folytatva tegnap függőben hagyott beszédét, rászólja, hogy a népoktatásra oly kevés gond fordíttatik s kü­lönösen óvodák nem állíttatnak föl. Nem he­lyesli, hogy az uj cultusminiszter nem jelenik meg budgetje tárgyalásán, mert a lapokból nem nyerhet helyes értesülést a vita folya­máról. P. Szathmáry Károly a költségvetést részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Tisza Kálmán a vallás- és közoktatási minisztérium által kezelt alapítványok tárgyá­ban indítványozza, hogy miután az alkotmá­nyosság fogalmával meg nem egyeztethető, hogy felelős miniszter több mint 30 millióra menő alapítványokat kezeljen úgy, hogy azok bevé­telei és kiadásai az évi költségvetésben ki ne

Next