Szegedi Uj Nemzedék, 1921. április (3. évfolyam, 75-97. szám)

1921-04-22 / 90. szám

Szeged, 1921 április 22., péntek. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: Egész évre . . 480 — , Fél évre . . . 240.— , Negyed évre . 120.— , Egy hónapra . 40.— , Egyes szám ára 2 kor. Ára 2 korona. ni­ik évfolyam, 90 szám. Szerkesztőség és kiadó­­­.hivatal: Szeged,­Kálvári8*ut£i 10. száms, Telefon 153. Felelős szerkesztő ZSIRKAY JÁNOS Kiadja: A Szegedi Új Nemzedék Lap­vállalat Részv.-Társ. Nem! Nem! Soha! Nemzetgyűlés A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A kormányprogram feletti vita folytatására tért át a Ház. Rassay Károly az első szónok. Úgy látja, hogy ismét azoknak a jelenségeknek vagyunk a szemtanúi, hogy néhány főúr és főpap az, aki a nemzet nagy akaratával szemben kívánja a maga akaratát érvényesíteni. A legutóbbi kormányválsá­got úgy állították be, mintha az Kószó személye miatt történt volna, holott annak más mélyenjáró okai voltak. Az egyik fő ok a sokat kikapcsolt ki­rálykérdés. A királykérdés megoldása elsőrendű fontosságú kérdés, addig konszolidáció nem lesz, amíg bátor kézzel nem rendezik. A területek visz­­szaszerzése hamarabb elérhető szabad királyvá­lasztással, mint legitimitással. Kérdi, mi lesz a húsvéti ügy rendezőivel. A kormánynak az 1920. 1. tc. birtokában azonnal kellett volna megfelelő szankciókról gondoskodni. A keresztény és agrár irányzatot örömmel teszi magáévá úgyszólván mindenki a nemzetgyű­lésen. A nemzetgyűlés pénzügyi programján kívül első feladat kell, hogy legyen a választójog kér­dése. A közigazgatás reformját illetőleg nagy ál­talánosságban mozgott a kormányelnök. Nem ter­jeszkedett ki a tisztviselői kérdés megoldására. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügym miniszter, Beniczky Ödön tegnap bejelentene mentelmi jogá­nak megsértését. Ezzel a mentelmi bizottság fog foglalkozni és ez fogja megállapítani, hogy tör­tént-e vagy nem a mentelmi jog megsértése, épp ezért a részletekkel foglalkozni nem kívánok. Mint­hogy azonban Beniczky Ödön képviselő előadása nem felel meg mindenben a valóságnak és a men­telmi bizottság jelentése még csak bizonyos idő múlva kerül a nemzetgyűlés, illetve a nyilvános­ság elé, kötelességemnek tartom a következő nyi­latkozatot tenni. Az ország színe előtt ünnepélyesen kijelen­tem, hogy a kormányzó úr Öfőméltósága a Be­niczky üggyel kapcsolatban semmiféle intézkedést nem tett, csak utólagosan nyert értesülést róla. Ennek igazolására röviden a következőket adom elő: Húsvét vasárnap éjjel nyertünk értesü­lst ar­ról, hogy két képviselőnk olyan intézkedéseket óhajt tenni, amelyeket mi a kormányzat 1920­­. c. intézkedéseivel szemben meg nem engedhető­­nek tekintjük és kötelességünknek tartottuk, hogy ezen intézkedések megvalósítását megakadályozzuk. Erről a tervről hajnalban nyertem értesülést. A budapesti főkapitány telefonon bejelentette nekem, hogy milyen intézkedéseket tett. Ehhez hozzájá­rultam és további utasításokat adtam. Rövid idő múlva kaptam az értesülést róla, hogy az intéz­kedéseimnek foganatja lett, mert képviselő­társa­imat Hajmáskéren letartóztatták. Hogy ott milyen impressziót keltett az intézkedés és félreértették talán azt, hogy honnan jött az intézkedés, ennek az a magyarázata, hogy azok alatt az izgalmas órák alatt súlyt kellett fektetni arra, hogy minden intézkedés egy helyről menjen ki. A kormány tagjai állandóan ott tartózkodtunk a kormányzó­ság épületében­, annak telefonjait vettük igénybe és éppen akkor éjjel a szárnysegéd­­szobában lévő telefonról adtam le az intézkedést. Innét eredhet az a félreértés és talán Hajmáskéren azt gondolhatták, hogy a kormányzóságtól kapták az intézkedés. Reggel felhívtam Hajmáskér parancs­nokát és közöltem, hogy én tettem az intézkedést. (Óriási zaj.) Tudattam egyben, hogy ezentúl csak én intézkedhetem ebben az ügyben. (Óriási zaj) Az 1920. I. t. c. értelmében a nemzeti hadsereg feladata többi között a belső rend fentartása és mint karhatalmi szervet a polgári hatóság is igénybe veheti, tehát csak foganatosító karha­talmi közeg volt és semmi intézkedési joga nem volt, csak az, amit én adtam. A honvédelmi mi­niszter úr nem volt Budapesten, délután én be­széltem közvetlenül a hajmáskéri ezredessel és minthogy képviselőtársammal szemben lojálisan akartam eljárni, azt üzentem, hogy ha becsület­szavukat adják, hogy Budapestre feljönnek és itt jelentkeznek (Óriási zaj. Felkiáltások. Kinél ?), akkor engedjék őket azonnal szabadon. Nem akartam szigorú intézkedéseket tenni és bíztam abban, hogy ha Budapestre jönnek és nálam­­ jelentkeznek, (Óriási zaj. Kinél jelentkeznek? Mi­­t ért?) azt hittem, hogy a képviselők érdekében járunk el, ha nem hagyjuk őket ott. A képviselő uraktól azt az értesülést kaptam, hogy hajlandók engem felkeresni. Én elmentem a lakásukra és ezzel is előzékenységet tanúsítottam velük szem­ben. Tájékoztattam őket arról, hogy miért kellett ezt az intézkedést megtennem. Közöltem, hogy további erőszakos rendszabályokat velük szem­ben alkalmazni nem kívánok, feltéve, ha Buda­pesten maradnak. (Nagy zaj.) Meg akarom álla­pítani, hogy az intézkedéseket kizárólag vagy én, vagy az alárendelt hatóságaim tették, senki más nem. Ezért a teljes felelős­séget vállalom. A kor­mányzó úrnak ebben a dologban semmiféle inge­­renciája nem volt. Az ügy a mentelmi bizottság előtt van. Megkértem a mentelmi bizottság elnö­két, hogy lehetőleg már holnap hívja össze sür­gősen a mente­mi bizottságot, hogy az egész kérdést nyíltan feltárhassam. A mentelmi bizottság ítélete után nyugodtan, felemelt fővel várom a nemzetgyűlés ítéletét. (Taps a kisgazdapártban). Andrássy Gyula gróf beszéde elején vázolta azokat a körülményeket, amelyek miatt VI. Ká­­rolynak a forradalom kitörése előtt Bécsbe kellett mennie. IV. Károly, Andrássy szerint a forradalom kitörésekor nem térhetett vissza Budapestre, mert nem akarhatott polgárháborút. Nem akar Rassay képviselőnek a királykérdéshez fűzött fejtegetései­vel részletesen foglalkozni, az ő fejtegetéseivel szemben mereven ragaszkodik ahhoz a meg­győződéséhez, hogy Magyarországnak ezer éves alkotmánya a legvilán­sab érdeke egyet követel. Követeli azt, hogy ez a nemzetgyűlés megtalálja az utat a törvényes megoldáshoz. Pártja nevében kijelenti, hogy bizalommal van a kormány iránt, támogatja, mert a miniszterelnök programmja tel­jesen megfelel a keresztény párt programmjának. Az alkotmány revizóra vonatkozólag egyetért pártja a miniszterelnökkel. Intézményileg kívánjuk bizto­sítani a keresztény társadalom megerősítését. En­nek a feladatnak nem lehet célja egyes osztályok érdeke. A miniszterelnök programmjának legfon­tosabb része a szociálpolitikai. Szükséges, hogy az a viszály, amely a múltban fennállott a mun­kás és a többi osztályok között, többé ki ne tör­jön. Amikor a kormány a szabadforgalomra tér át, gondoskodni kell arról, hogy az ellátatlanok megkapják szükségletüket. Ami a jogrendet illeti, az alatt azt értjük, hogy minden hatóság a saját hatáskörét töltse be és azt túl ne lépje. Nagy súlyt helyez arra, hogy a katonaság ne avatkozzék bele a polgári közigazgatásba. Pártja nevében is­mét kijelenti, hogy a kormány munkásságát támo­gatni fogja. A következő szónok Tasnády-Kováts József. A kormányprogrammhoz szól hozzá és jóindulatú állásponton van a kormánnyal szemben. Azt a programmot, amit a miniszterelnök magáévá tett, a keresztény nemzeti eszme diadalának tartja. A miniszterelnök kilátásba helyezte a destruktív té­nyezők letörését, ezért örömmel üdvözli. A király kérdésre nem terjeszkedik ki. Párt­jának az az álláspontja, hogy ez a kérdés nem aktuális.­­ Bethlen István gróf miniszterelnök állott fel­­­szólásra. Miután a kormányprogram­ vitájához­­ több szónok van feliratkozva és miután az ország­­ érdeke, hogy a nemzetgyűlés minél előbb áttérjen a pénzügyi javaslatok tárgyalására és viszont a költségvetésnél amúgy is lesz alkalmuk az egyes szónokoknak foglalkozni a kérdésekkel, arra kéri a nemzetgyűlést, hogy a jelen tárgy megszakítá­sával holnap a pénzügyi javaslatokat vegyék elő és a jelen tárgy tárgyalását a költségvetésnél ve­gyék elő ismét. Az elnök kijelenti, hogy a miniszterelnök indítványa teljesen megegyezik a Házszabályok rendelkezéseivel és javasolja, hogy a nemzet­gyűlés legközelebbi ülését április 22-én tartsa, melynek napirendjére az ingó vagyonválság kér­désének tárgyalását tűzzék ki. A Ház ilyen értelemben határoz. Ezután áttértek Drózdy Győző sürgős inter­pellációjára Drózdy Győző a Magyar Távirati Irodával foglalkozik interpellációjában. Kifogásolja, hogy a Teleki-kormány alatt Eckhardt Tibor sajtófőnök a M. T. 1. élére Kozma Miklóst állította. Elmondja, hogy békében a M. T. 1. fentartása 12 ezer ko­ronába, addig most a kormány a sajtóra közel 12 millió koronát fordít. Megállapítja, hogy ha az állam magán­kézre adná a M. T. I.-t, még jöve­delme is volna belőle. Szerinte versenytárgyaláson bérbe lehetne adni a legtöbbet ígérőnek (!). Elmondja, hogy olyan hírek is kerültek forgalomba, hogy a „Han­gya" és az Ergon főérdekeltsége mellett bérbe akarták adni. — Az lehetetlen, — úgymond — hogy külön­féle humánus és álhumánus részvénytársaságok tulajdonává váljék a kirablott Magyarország. Megnyugtató volna ránk nézve, ha például a hír­lapkiadó Szindikátusa kapná meg a M­T. 1-t, ott talán többségben vannak a kurzus-lapok, de benne vannak a liberális, a szociáldemokrata la­pok is. Bármi is történik ebben az ügyben csakis a parlament ellenőrzésével történhet. „Mi a leg­messzebbmenő befolyást akarunk gyakorolni a M. T.­­-ban továbbra is, a nemzet javára (!)“. Interpellációjában kérdi a miniszterelnököt hajlandó-e a tervezett bérbeadást megakadályozni s megvédeni az állam érdekeit. Az interpellációt kiadják a miniszterelnöknek. Az ülés egynegyed 3 órakor ért véget. A Beniczky-ü­gy hullámai Beniczky Ödön tegnapi bejelentése mentelmi jogának sérelméről minden látó ember előtt nyil­vánvalóvá teszi, hogy itt egy soha nem szűnő szómunka folyik alkotmányos rendünk elsorvasz­tására és felboritására s hogy vannak legitimiz­musukkal kérkedő szélsőségesek, akiknek úgy látszik, minden­ eszköz jó, önző céljaik elérésére. A Gömbös-ügy után ime itt a másik gáncsvetés az új kormány elé. A hazának sem az egyikre, sem a másikra nem volt szüksége. Az új támadás már­is megindult. Ami pedig Beniczky bejelenté­sének tartalmát illeti, reméljük, rá fog világítani az akkori belügyminiszter és a magyar nemzet elé tárja, miért volt szükség a halymáskéri feltar­tóztatásra még a mentelmi jog sérelme árán is, ha ugyan egyáltalán szó lehet erről. Kétségtelen tények igazolják, hogy Beniczkyék esetében rajta­­érésről van szó és ez esetben a tettest még a mentelmi jog sem védi. A kisgazdák pártkörében természetesen a legnagyobb felháborodás hangján tárgyalták ma Beniczky felszólalását. Általános az a felfogás, hogy beszédének más célja nem is lehetett, minthogy rést üssön a konszolidáció ne­héz munkáján. Beniczky maga is kijelentette, hogy nem is reparáció kedvéért tette bejelentését. A Széchenyi­ Moziban i7l Xa*Xa •­ésZigOttó Id­íllt Dór JUSRi bemutatásra. Előadások 5, XA7 és Va9 órakor. Telefon: 16-33.

Next