Szegedi Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-04 / 100. szám

Szeged, 1921 május 4., szerda Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: Egész évre . . 480.— „ Fél évre . . . 240.— „ Negyed évre . 120.— „ Egy hónapra . 40.— , Egyes szám ára 2 kor. Nem! Nem! Soha! Királyhűség és a destrukció II. A magyar nemzet egysége nemcsak a nyelv, de a nemzeti lélek szempontjából is igen sok kívánni valót hagy maga után és közjogunk­nak az a tanítása, hogy idegen ajkú polgár­társainkat a történelmi sorsközösség teszi egy nemzet­testté a fajmagyarsággal, szerfelett proble­matikus. Aki a nemzetiségi kérdést nemcsak könyvekből ismeri, hanem közvetlen tapasztalat­ból is, az tudja, hogy történelmi időink mostoha­­sága miatt az államélet ezer­éves közössége sem volt elég arra, hogy nemzetiségeink lelkében egy­séges államtudat alakulhasson ki. Keresnünk kell tehát azokat a pontokat, amelyek körül a nemzeti egység érzése és a sorsközösség tudata a külön­böző nemzetiségű polgárok lelkében kialakulhat és erre önként kínálkozik a koronás királynak a politikai élet hullámai felett álló személye. Ez a magyarázata annak, hogy nemzetünk legnagyobb­jainak lelkében Kufstein, Spielberg és Arad az évszázados nemzeti üldözés és elnyomás dacára is szépen megfért egymás mellett a rajongó haza­­szeretet és a megingathatatlan királyhűség, viszont a történelmi Magyarország megdöntésére szövet­kezett destrukció teljes nemzetközisége dacára miért kezdte ki — természetesen ügyesen kihasz­nálva nemzeti sérelmeinket úgy a trónöröklés rendjét és a király személyét, mint magát a ki­rályságot is. Ha ezen meggondolással forgatjuk történel­münk lapjait, lehetetlen, hogy meg ne kapja lel­künket a kurucok és labancok a 48 és 67 harcai­nak nem is egyszer csaknem végzetessé vált tragikuma. Államférfiaink közül talán többen érezték ezt, de egyedül Széchenyiben volt meg a bátorság, hogy nyíltan szembeszálljon az érzelmi alapokon nyugvó kuruc politikával, amelynek győzelménél „nagyobb szerencsétlenség vérünket nem érhetné“. Széchenyi szava azonban pusztába kiáltó szó maradt, aminthogy annak is kellett maradnia, mert a nemzettől nem lehetett kivárni annak meghallgatását, mikor egyszer nem akarta meghallani és megérteni egy húsz milliós nem­zetnek évszázados sérelmeit és elemi erővel ki­robbanó vágyait az az uralkodó család, mely leg­alább is épp úgy játszott sorsával és történelmi múltjával, mint a mostoha gyermek sorsára kény­­szerített magyar nemzet. Az osztrák publicisztika tele volt siránkozással amiatt, hogy a magyarok örökös sérelm­i politikájukkal és követeléseikkel a monarkia fejlődését akadályozzák, hogy a katonai kérdésben elfoglalt álláspontunk saját hazánk biztonságát veszélyeztette, ellenben nem akarták meglátni, hogy a 48 és 67 közti ellentétet a király egy szavával kiküszöbölhette volna, de a nemzet­től kivánni ezt a lehetetlenséggel volt határos. Egyes vasidegzetű és akaratú emberek meg tudták tenni, a nemzet egésze soha. Ma már természetesen késő beszélni arról, hogy közjogi harcaink tragikuma mindkét félen egyformán megbosszulta magát, ellenben minden­nél fontosabb annak megállapítása, hogy a nem­zet és a korona meddő államjogi harca a destrukció malmára hajtotta a vizet, mert lejáratta a legfőbb állami tekintélyt és elhomályosította a szent ko­rona fényét, az egyetlent, azaz a területi épség lelki feltételeit biztosíthatta volna. Valóban a tör­ténelem csodálkozva fogja megállapítani, hogy az október végi forradalom, melynek rugói egytől egyig mind a lehető legnemzetietlenebbek voltak, mint kendőzte magát a nemzeti színekkel és a hazafias kuruc szólamokkal. Az alkotmányjogi ugrás, amelytől Széchenyi nap magyar lelkének aggodalmas szeretetével annyira óvta nemzetét, bekövetkezett. Az eredmény mutatja, hogy Szé­chenyi aggodalmai nem voltak alaptalanok. Bár a mondottak kétségkívül érintik a napi politika területét, nem szeretnék, ha sorainknak valamelyes céltudatot tulajdonítana az olvasó. Éppen azért, mert a királyhűség ily mélyen szánt bele nemzetünk sorsába, nem szabad e kérdést sem végzetes könnyelműséggel, sem makacs egyoldalúsággal kezelnünk. A nemzetnek­­soha sem szabad mindig csak egy pontra néznie, ha még oly szent is az a pont, mint a vértanúk városa. Célunk csak az volt, hogy egy másik pontra is rátereljük a közfigyelmet, s ez életbevágó kérdés tárgyalásánál figyelmeztessünk mindenkit, hogy sose egyoldalúlag ítéljen, hanem azzal a körültekintő óvatossággal és higgadtsággal, melyet a nemzet mindenek felett való java és érdeke mindnyájunktól megkövetel. Dr. Kelemen László. Ára 2 korona. titk évfolyam, 100. szám. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Szeged, Kálvária­ utca 10. szám, Telefon 153. Felelős szerkesztő ZSIRKAY JÁNOS Kiadja: A Szegedi Új Nemzedék Lapvállalat Részv.­Társ. Nemzetgyűlés A ne­mzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A napirend szerint következett az 1920—21-ik évi költségvetésről szóló javaslat tárgyalása. Rakovszky elnök közvetítő indítványt tesz, a­mely szerint legyen először általános vita, azután fejezetenként újból általános vita és ennek végé­vel részletes vitát rendezzenek. Ugron Gábor felszólalása után a Ház Ra­kovszky indítványát elfogadja. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter a szabadalmi hivatal vezetőjének illetményeiről szóló javaslatot terjeszti be. Ezután Gaál Gaszton szólalt fel: 1920. feb­ruárjában megválasztották nemzetgyűlési képvise­lőnek a lengyeltóti kerületben, megválasztását azonban megpeticionálták. A petíciók ügyét a har­madik bíráló bizottság egy esztendő óta még nem intézte el. A vizsgálatra kiküldötték Somogyi Ist­ván képviselőt és sem őt, sem jogi tanácsosát a vizsgálatra meg­ nem hívták. Felolvassa az Új Nemzedék egyik számából a vizsgálatról hangulat­­keltés céljából elhelyezett közleményt. Somogyi István személyes kérdésben szólal fel és cáfolja Gaál adatait. (Az egész vita során nagy zaj van a Házban.) Iklódi Szabó János ismertette a javaslatot. 1914. óta nem volt költségvetési vita azért fontos a jelenleg meginduló bu­dgetvita. A javas­laton végigvonul a takarékossági szempont, amit még jobban keresztül fognak vinni az 1921—22. évi költségvetésen. Az első szónok Szadeczky Lajos volt, aki ismerteti azokat a pilléreket, amelyeken a magyar nemzet feltámadásába vetett hite nyugszik. Törté­nelmi visszapillantást vet Magyarország történetére. Szadeczky Lajos: A területi integritás fonto­sabb minden más kérdésnél. Aggodalommal nézi a csehekkel való tárgyalásokat. Bízik az új kor­mányban azért, mert három oly tagja van, aki maga is érzi a hontalanság keserveit. Szól Hege­dűs Loránthoz, a székelygóbé ivadékhoz, Bánffy Miklós gróf külügyminiszterhez, akinek ivadékai óriási szerepet játszottak úgy a politikában,­mint a művészetben, Bethlen István gróf miniszterel­nökhöz, aki Bethlen Miklósra, a volt kancellárra emlékeztet. A költségvetést elfogadja. Kerekes Mihály szólalt fel. Ezután beszédé­ben kifejti, hol rá kell térni a termelés politi­kájára. A kormány ténykedésében nem­ lát gazda­sági politikát. A magyar gazdatársadalom súlyos helyzetben van. Az állat­árak csökkenése a gaz­datársadalmat nagy megpróbáltatásoknak teszi ki. Fontos kérdés a munkáskérdés megoldása. A kül­föld csak akkor fog bizalommal tekinteni reánk, ha ezt a kérdést megoldjuk. Foglalkozik ezután a tisztviselői kérdéssel, amelyet párt­határozattal meg kell oldani. Arra kell törekedni, hogy az ál­lam becsületes megélhetést biztosítson a tisztvi­selőinek. A pénzügyminiszter politikájában a fo­gyasztási adók rendszerét igazságtalannak tartja, mert a fogyasztási adó a legalsóbb néprétegeket sújtja. Az internálási táborok, megszüntetését kí­vánja, mert az államnak óriási költségébe kerül. Csodálkozik azon, hogy a pénzügyminiszter a földművelési tárcánál nagyon, szűkmarkú. A leg­első kérdés még most sincs megoldva. A kor­mánynak nincs ereje ahhoz, hogy a közigazgatási hatóságokat a rendeletek végrehajtására utasítsa. A rokkantak nem kapják meg járulékaikat. Szólott ezután az államvasúti tisztviselők előléptetéséről. A vasútnál igen sok a jogász, akik politikát visz­nek be az államvasút igazgatásába. Minden dol­gozó ember végezze a mai munkáját. Foglalkozik az államvasutak szolgálati pragmatikájával és fe­gyelmi bíróságával. Felolvas egy bizalmas rende­letet, amelyet a miskolczi üzletvezetőséghez kül­döttek, amelyben a kommunista vád miatt elbo­csátott tisztviselők névsora van feltüntetve. A köz­szabadságok még ma sincsenek biztosítva. Fog­lalkozik az internálási kérdéssel és a csendőrség szervezetével. Erős kezet vár a kormánytól. Mi­után a kormány iránt nem viseltetik bizalommal, a költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. Az elnök ezután napirendi indítványt tett, amely szerint a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartja és ennek napirendjén az 1920—21. évi költségvetés folytatólagos tárgyalása szerepel. Ezután az elnök az ülést 2 órakor bere­kesztette. “■ÄSzüchBuyi-Mozilan A hóhér fia Összeült az új árvizsgáló bizottság Próbavágás lesz a húsárak megállapítására. Mi segíti elő a tojás­drágulást? Olcsóbbá akarják tenni a kávét. A miniszteri rendelet értelmében újjászerve­zett árvizsgáló bizottság hétfőn délután tartotta meg első ülését. Az új árvizsgáló bizottság tagjai csaknem kivétel nélkül uj emberek és így a kö­zönség méltán reméli, hogy a bizottság új szel­lemet is visz be az uj alapokra fektetett bizott­ságba. Azt, hogy ez a reménység teljesül-e és hogy az uj árvizsgáló bizottságnak sikerül-e az árak leszorítása, melyeket hasztalanul nyaldos­ az olcsósági hullám, az árvizsgáló üléséből még nem lehet megjósolni. Az első ülésből azonban annyi mégis meg­állapítható, hogy a bizottság erős kéz­zel készül belenyúlni a rejtelmesen alakuló lírak irdatlan rengetegébe, bár ezúttal inkább csak tanácskozott a bizottság és új árakat egyáltalában nem állapí­tott meg. Az új árak megállapítása, különben el kell ismerni, kemény dió lesz, mostanában midőn általános árcsökkenésre van kilátás. Az egyes cikkek ára ugyanis máról holnapra természetes uton lejebb szállhat és ezzel szemben a maximális árak csak akadályul szolgálhatnak, mert az egyes olcsóbbá tett cikkeket senki sem adná olcsóbban az árvizsgáló bizottság által­ megállapított árnál. A húsárak megállapítása volt az első pontja a bizottság tárgyalásainak. Ezzel, mint ismeretes, legutóbb a régi bizottság is foglalkozott és ekkor az határozta el, hogy messzemenő vizsgálatot in­dít az iránt, hogy pontosan megállapítsák az üzemi költségeket, melyről a mészárosok azt állít­ják, hogy azt a nehéz szállítási viszonyok tete­mesen megdrágítják. A bizottság elhatározta, hogy az üzemi költségek pontos megállapítása végett legközelebb próbavágatásokat rendel, mely­ alka­lommal a bizottság közvetlenül győződik meg. bizottság ezen

Next