Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-04-22 / 32. szám
Harmadik évfolyam. 32. sz. M.-Vásárhelytt, 1871. szombat, ápril 22. SZÉKELY HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Kiadó—iivatal : Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. ■4 Hirdetési díj Egy háromszor hasábozott garmond sor ára 6 kr. bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. Hirdetéseket elfogad , helyben a kiadóhivatal. Pesten: Zeisler M. (Király-utcza 60. sz.) Bécsben: Hausenstein és Vogler (Neu-Markt IX. sz.). Megjelenik: e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI Ár: Félévre.....................................1 „ Negyedévre................................2 „ előfizetési fölhívás „SZÉKELY HÍRLAP“ politikai és társadalmi lapra „JOGÁSZ-EGYLET“ KÖZLÖNYÉRE. Előfizetési ár: Félévre.....................4 frt. Negyedévre .... 2 frt. Tíz előfizetőt gyűjtőknek tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Az előfizetési pénzeket kérjük Wittich J. könyvkereskedéséhez, mint a lap kiadójához bérmentve küldeni. Rápolty Károly, Maros-Vásárhely, ápril. 18. (y) Elvégre csakugyan találkozunk első folyamodási bíróságaink szervezése körül, egy minden ábrándozásoktól ment eszmemenettel, mely nem röpköd a puszta légben, illatos, de távol, idegen vidékek felett, hanem szerényen leszállva völgyeink ölébe, itt igyekszik tájékozni a valót; argumentumait nem Franczia, Németország, Belgium stb. stb. rendszereiben keresi, hanem saját állapotaink talajának meglevő viszonyaiból meríti. A „Pesti Napló“ közelebbi számaiban „az első folyamodás a bíróságok szervezéséről“ czímű két czikk folytán ismertetése a 25-ös bizottság működésében irányadó szempontoknak valóban, enyhítőleg hat minden a kérdés felett ábrándozás nélkül higgadtan gondolkozóra. A 25-ös bizottság az egyes bíróságokra fektette a súlyt s ехте — amint az igen érdekes czikkekből látjuk — három : az olcsóság, gyorsaság és jóság szempontjából indul ki, még pedig az olcsóságnak nem csak az államra, hanem az egyesekre nézve is szem előtt tartásával. A két első szempontnak az egyes bíróságok intézménye sokkal inkább megfelel, mint a társas bíróságoké. Ezt senki sem vonhatja kétségbe. Mi bátran merjük állítani, hogy jelent állapotaink között a jó igazságszolgáltatásnak is. Az egyes bíró sommásan jár el, a törvény kötelességévé teszi, hogy maga tisztába hozza a tényállást, s ha csak valamennyire értelmes és jóindulatú becsületes ember, több biztosítékot nyújt a perlekedő feleknek az igazságnak kiderítése és megvédhetésére mintha a legleleményesebb ügyvédek által költségesen képviseltetnék magukat. Értelmes és jóindulatú egyesbírónak az eljárása lehetlenné teszi az igaznak csűrését, csavarását s a formák tömkelegében meghurczolását s lehetővé teszi a pernek olymódon elkészítését, hogy a biró nyugodt meggyőződéssel hozhasson ítéletet. A Királyhágón túli részben az igazság kiszolgáltatás nem volt elkülönítve a közigazgatástól, azért nem csodálkozunk rajta, ha az egyesbírósági rendszer és törvénykezési rendtartásunknak az egyesbírói eljárást szabályozó részét nem méltányolhatják annyira, mint mi a Királyhágón inneni részekben, miután az igazság kiszolgáltatás a közigazgatástól merőben elkülönítve volt. Aki komoly figyelemmel kisérte a törvénykezés folyamát — legbiztosabb tanúságot tehetnének magok a felsőbb biróságok — lehetlen volt nem tapasztalnia, hogy a fájdalom csak néhány talpra esett egyesbiróink, az uj törvénykezési rendtartás szerinti, eléggé nem dicsérhető egyszerű eljárással, valóban áldásai gyanánt tekinthtők az igazságkiszolgáltatásnak. S ha nem mind ilyenek, annak nem a rendszerben, hanem magukban az alkalmazott egyénekben keresendő az oka nálunk is. Ha elfogulatlanul tesszük vizsgálódásunk tárgyává azt, hogy törvényhatóságaink — kivéve a szász törvényhatóságok legnagyobb részét — mikép szervezték és rendezték be bíróságaikat, majdnem mindenütt ugyanazon könnyelmű tévedések fonala fog kezünkbe akadni. Az inkább protegált egyéneket igyekeznek több kényelemben részesitni s a törrvényhatóság központjában helyezni el, a kevésbé protegáltakat, kiknek ugyszólva csak kényszerűségből nyújtottak kenyeret, kidobták a vidékire, hogy legyenek egyesbirákká. Csaknem mindenütt, ugyanazon ügyismeretlenségből származó tévnézet vezette az embereket: az egyes birák bagatell ügyekkel foglalkoznak, oda nem kell sok ismeret, a készültebb, szakavatottabb egyéneket a törvényszékekhez kell tenni ; az egyes birósági functiókat kevesebb gyakorlottsággal bíró gyengébb egyének is elvégezhetik. Innen származik egyesbíróságaink gyengesége, s ha még hozzátesszük azt is, hogy kiküldetett legnagyobb része a szigorú sparsysthemnek szem előtt tartásával egyedül, anélkül, hogy legalább egy értelmes írnok adatott volna melléje, nem csodálkozhatunk azon, hogy egyesbirósági rendszerünk általában véve, az új törvénykezési rendtartás szerinti egyszerű eljárás mellett sem felelhetett meg feladatának, s kivétel nélkül a legjobbak is kínzó börtönnek tekinthették magukra nézve az egyesbirói bureaut, melyben a gályarabságnak megbízhatlan munkája nem le , hanem tovább dolgozásával kell maguknak talán nyugalmasabb jövőt alapítni. Mindezek mellett is biztosan elmondhatunk annyit, hogy egyes bíróságaink, ott ahol mélyebb belátással a higgadtabb és gyakorlottabb egyéneket állították oda, teljesen, s általában véve sokkal inkább megfeleltek feladatuknak, mint törvényszékeink, alig 3—4-nek kivételével. Míg törvényszékeinknél a becsomózott ügyek, most is hónapokig, sőt évekig is ellátatlanul ott hevernek, egyes bíróságaink, ha gyakran tévesen is, elintézik azokat s tévedéseiket a felsőbb biróságok egyszerűbben és gyorsabban helyre igazíthatják — a perlekedő felek mégis gyorsabban jutnak aránylagosan is sokszorta kevesebb költséggel igazukhoz. Lehet elméletileg szebbnél szebben védelmezni azon nézetet, hogy a súly sokkal inkább a törvényszékekre helyezendő mint az egyes bíróságokra, s amazok több biztosítékot nyújtanak az igazság kiszolgáltatásnak épségére, mint ezek, de a mi helyzetünk és állapotaink az ellenkezőre nyújtanak dispositiot, miszerint, ha igazság kiszolgáltatásunknak olcsóságát és jóságát el akarjuk érni, az egyes bíróságokra kell fektetnünk a súlyt. Helyezzük csak oda azokat az embereket kik teljes szakismerettel, próbált becsületesség és jó indulat mellett kellő higgadtsággal és gyakorlottsággal bírnak, egy év múlva örömmel tekinthet vissza az igazságügyminiszter alkotásaira. Helyesen mondják az érintett czikkek, hogy meg kell csak választani az egyéneket. Az egyes bíróságokhoz kellenek kétségtelenül a legteljesebb erők, s hogy épen ezek legyenek oda megnyerhetők és alkalmazhatók, mi jobban is díjaznák az egyesbirákat, mint a törvényszéki ülnököket. Legyen az egyesbiróság az előléptetésnek egy fokozata, a nemes ambitio találja meg anyagi jutalmát is s nem kételkedünk benne, hogy a törvényhozás nem fog csalódásra ébredni ezen rendszer alkalmazása folytán, csakhogy ez egyszer, amidőn ily országos kérdésről, az állam egészséges életének, legnagyobb fontosságú érdekének az igazságkiszolgáltatásnak helyes reformjáról van szó, képviselőink fektessék nyugalomra néhány hétig a személyi és helyi érdekek protectióját. Helyesnek tartjuk azt is, hogy az egyesbíróságok illetősége szélesebbre terjesztessék ki, sőt bizonyos határig dologi bírósággal is felruháztassanak. Nincsen ebben semmi veszedelem, csak jó kezekbe tétessék az egyesbíróság , sőt lesz az a haszon, hogy a pereknek sokkal nagyobb része fog gyorsan haladni, s a felsőbb bíróságok kevesebb fáradsággal fognak ezekben is tisztább meggyőződéssel mondhatni ítéletet. Teljesen igaz az, hogy egy pernek nehézségét nem substratumának énekkorasága, hanem az arra vonatkozólag származott jogviszonyoknak bonyolultsága határozza meg s igy a csekélyebb értékűek is lehetnek szerfölött bonyolultak, mig a nagyértékűek szerfelett egyszerűen megoldható kérdésekhez kötve. Ugyanazért mindig téves marad azon nézet, mely szerint az értéktől volna csupán feltételezhető az egyes és társasbírósági illetőségnek elválasztása. Teljesen méltányoljuk végre azon nézetet is, mely szerint járásbíróságaink egy része legalább telekkönyvi hatósággal is felruháztassék. Telekkönyvi intézményünk valódi célját csakis így éri el teljesen, különben az ország nagy részében élvezhettett kincs marad s miután nem csak a hitel biztosítása végetti nyilvántartás feladata, hanem egyszersmind reális jogok megszerzésének egyedüli törvényszerű módját képezendi, ezer bonyodalmaknak anyagául fog szolgálni mindenütt, ahol nehezen hozzáférhető leend. A telekkönyvi rendtartás magában egyszerű, azzá tétethetik, nemcsak, sőt kell lehető legtisztábbá és épen azért legegyszerűbbé tétetnie. Mihelyt pedig egyszerű eljáráshoz van kötve, könynyen is kezelhető hibátlanul ; a legszigorúbb ellenőrködést felette szintolyan egyszerűen lehet létesülni, s egyesek sokkal könynyebben vonhatók felelősségre mindenkor mint testületek. — Erdélyben az absolut kormány alatt a polgári birtokokra nézve az egyesbiróságok is bírtak ilyszerű hatósággal, s nem igen lehet példát mutatni fel visszaélésekre. Ne alkossunk bonyolult fogalmat a kérdésről, s bizonyára nem válik bonyolulttá maga a kérdés sem. Ha a törvényhozás a 25-ös bizottság által szem előtt tartott szempontokból kiindulva, a szervezésnél egyedül az egyetemes érdeket tartandja szemelőtt s nem idegen rendszerek által engedi magát ábrándbűvkörbe sodortatni, hanem az élet és forgalom napi szükségleteiben keresendi a természetes alapokat, igazság kiszolgáltatásunk ügye csak akkor nézhet biztosan üdvös reformoknak elébe.