Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-04-22 / 32. szám
A jogász-egylet saját rovata. A marosvásárhelyi jogász-egylet ápril havi rendes gyűlése. (Folytatás.) Az általános helyesléssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után, a gyűlés az ügyrendtartási törvényjavaslat tárgyalásához kezdett, melynek egy példányát a nörgy igazságügyi miniszter úr az egyletnek is megküldvén, felhívta arra vonatkozó észrevételei felterjesztésére. A törvényjavaslat említett példánya s a miniszter úr levele az egylet múlt havi rendes gyűlésén mutattatott be, mely alkalommal a rendes ülés a 2. szakosztályt bízta meg e törvényjavaslat tárgyalásával, utasításul adván, hogy arra vonatkozó észrevételeit az ápril havi rendes ülésre adja be. A szakosztály a megbízást teljesítette s most e gyűlésen észrevételeit benyújtotta, két jegyzőkönyvi kivonatban, melyek alább egész terjedelmükben közöltetnek. A rendes ülés a törvényjavaslatot §-onkint tárgyalta. Egyenként olvastattak a törvényjavaslat §§-ai, kapcsolatosan a szakosztály arra vonatkozó véleményével, a szakosztály észrevételei nagy részben helybenhagyattak, történt azonban néhány lényeges változtatás is s egy pár különvélemény is jelentetett be. Közöljük először a szakosztály észrevételeit magában foglaló 2 jegyzőkönyvi kivonatot, azután azon változtatásokat, melyeket a szakosztály észrevételein a rendes gyűlés tett, és végül említést teszünk a különvéleményekről. Az említett 2 jegyzőkönyvi kivonat itt következik egész kiterjedésben: I. Kivonat a marosvásárhelyi jogász-egylet II. szakosztályának 1871. márcz. 28-án tartott üléséről vezetett jegyzőkönyvből. 2) Elnök atyánkfia tanácskozásra kitűzi az ügyvédi rendtartás tárgyában közzétett miniszteri javaslatot, s ezzel kapcsolatban a folyó hó 7-én tartott ülésből kiküldött bizottságnak erre vonatkozólag beterjesztett munkálatát , mikor is olvastatik az érdekelt miniszteri javaslat 1-ső §-ke. — Változatlanul hagyatik. 3) Olvastatik a második czik. Ezen czikk 2-dik pontjában 24 év helyett 26 lenne teendő, mert az ügyvédi hivatás kellő betöltése feltételez annyi érettséget, mint a bíróié, a bírákra nézve pedig a 26 éves kor már törvény által van kimondva ; de eltekintve ezen körülménytől, indokolja a változtatást az is, hogy a 26 év betöltése előtt a javaslat által megkívánt előismeretek alig megszerezhetők. 4) Olvastatik a 3. czikk. Változatlanul hagyatik. 5) Olvastatik a 4. czikk. Az első bekezdésben e szó után „Pesten“ oda teendő „M.-Vásárhely tt,“ hasonlókép e szó után Budapesti és Marosvásárhelyi. A javaslatban ajánlott centralisatio még akkor sem lenne pártolható, ha a Királyhágón innen és túl ugyanazon törvények volnának kötelezők, annyival kevésbé tehát most, midőn itt nagyrészben egészen más törvények vannak érvényben, mely törvényekre még évek múlva is, midőn talán már az egész Magyarországra érvényes codexek elkészülnek s hatályba léptettetnek, az ügyvédi vizsgálatoknál tekintettel kell lenni. De egyátalában nincs indokolva az eddigi mód megváltoztatása , amint eddig tartottak ügyvédi szigorlatok Maros-Vásárhelyit miért ne tartathatnának ezután is, mint a 2-ik kir. táblának ez idő szerint is székhelyén. Az erre vonatkozólag czélbavett változtatás, tekintettel a tanulságra, terhelné a szegényebb sorsú ifjakat s különösen a székelyföld közvéleményére, melynek fiaiból az erdélyi kir. tábla és időktől fogva nem egy jeles ügyvédet képesített. 6) Olvastatik az 5-ik §. Ezen czik utolsó bekezdése eként módosítandó: „a bizottság határozata ellen felebbezésnek van helye 15 nap alatt az igazságügyi miniszteriumhoz.“ A felebbvitel korlátozása egyátalában nem pártolható. A felebbvitel elintézésére pedig legilletékesebb az igazságügy fő őre, az igazságügyi miniszter, ki e tárgybani intézkedéseiért bármikor felelősségre vonható. Épen azért, és minthogy nem méltányos, hogy a bíróságok a rendes bírói teendőkön kívül egyébbel is terheltessenek, mindenütt hol felebbvitel esete forog fen a javaslatban, a legfőbb ítélőszék helyett az igazságügyi miniszter teendő, kivéve azon eseteket, hol valóban bírói eljárásról van szó, mint például a fegyelmi ügyekben (87. §.) az ügyvédi qualificatio feltételei elfogadtatnak, azonban igen óhajtandó volna, hogy a már régóta tervezett és ígért kolozsvári egyetem megnyílna már akkor, midőn jelen javaslat törvénynyé váland, hogy így az erdélyi fiatalság könnyebben juthasson a tudori czimhez, s ne legyenek a kevésbbé vagyonosok ettől mintegy elzárva. Szakosztályi tagok Pipos Péter és Hajdú Mózes az ügyvédi képesítés múlhatatlan feltételéül még most nem kívánják felállítani a tudori czímet, s erre vonatkozó külön véleményüket jegyzőkönyvre vétetni kérték. Indokolják e véleményüket azon fentebb is érintett körülmény által, hogy az erdélyi fiatalság még nincs azon kedvező helyzetben, miszerint a tudori czímet a a legjobb akarat és tehetség mellett is kedvezőtlen anyagi viszonyok miatt elnyerhetné, s így a javaslat vonatkozó szerkezetének törvénynyé válta nem szülne egyebet, mint azt, hogy az erdélyi fiatalság tőle nem függő okok miatt önhibáján kívül a térről leszoríttatnék. Amikor az illető akadályok elhárítva lesznek, intézkedhetik a törvényhozás a jeleni szerkezet értelmében is. 7) Olvastatatik a 6-ik §. Ezen czikk utolsó bekezdése eként módosíttandó: „A képesítettnek ítélt jelölt, az ügyvédi esküt azonnal a vizsgálat után, szintén a vizsgáló bizottság előtt teszi le. Szükséges a módosítás azért, nehogy, a jelöltek az eskü letételre huzamos ideig legyenek kénytelenek várakozni, s az által időt és pénzt veszteni. 8) Olvastatik a 7-ik §. az 5-ik §-hoz tett módosítás és indokolás alapján az ezen czikk 2-ik bekezdésében legfőbb itélőszék helyett, „az igazságügy miniszer“ teendő. 9) Olvastatik az 8-ik §. — Változatlanul hagyatik. 10) Olvastatik a 9-ik §. Az 5-ik §-ra vonatkozólag tett indoklásnál fogva, az ügyvédi lajstrom az ott említett hatóságokon kívül az igazságügyi miniszerhez is beküldendő. 11) Olvastatik a 16-ik §. — Változatlanul hagyatik. 12) Olvastatik a 17-ik §. Ezen czikk eleje következőkép módosittandó: „a fél elhalta esetében, az ügyvéd mihelyt arról tudomást szerez stb, “ minthogy így a kifejezés helyesebb és határozottabb. 13) Olvastatik a 18-ik §. Változatlanul hagyatik. 14) Olvastatik a 19-ik §. Minthogy nincs határozottan kimondva, hogy az ügyvéd mindaddig felelős míg az irományok nála vannak, ezen czikk következőkép módosítandó: „Az ügyvéd a fél által átadott iratok hű megőrzéséért és sértetlen kiadásáért a képviselet megszűnte után is felelős, a felelősség alól azonban szabadul, ha a félt az iratokkal megkínálja, ez pedig hat hét alatt át nem veszi, s ő ekkor azokat az illetékes bíróságnál leteszi.“ II. Kivonat a marosvásárhelyi jogász-egylet II.-ik szakosztályának 1871-ik év április 7-én tartott üléséről vezetett jegyzőkönyvből. 2. ) Tovább folytattatik az ügyvédi rendtartás tárgyában közzé tett ministeri javaslat, s ezzel kapcsolatban a folyó év március 7-én tartott ülésből kiküldött bizottmány munkálatának tárgyalása, s olvastatik a 27-ik §. — Változatlanul hagyatik. 3. ) Olvastatik a 28-ik §. Ezen czikk a.) pontja kihagyandó, mert ha az szabálykép megmaradand, minden szerződést egy per követne, s igy a valóságban nem a szerződések, hanem a bíróságok fognák meghatározni majdnem minden egyes esetben az ügyvédi dijjakat s a 27-ik §. engedélye illuzoriussá tétetnék. 4. ) Olvastatik a 29—30-ik §. — Változatlanul hagyatik. 5. ) Olvastatik a 31-ik §. a második bekezdés ezen czikkben következőkép módosíttandó: „Ha a díjjegyzékre vonatkozólag a fél 15 nap alatt nem nyilatkozik, az ügyvéd a díj megállapítását az illetékes bíróságnál kérheti, mert inkább az ügyvéd utasítandó az eljárás megindítására, s nem az ügyvédi kamara, hanem a biróság előtt nem lévén czélszerű az ügyvédi kamaráknak semmi oly hatalmat adni, mit a működő ügyvédeken kívül mások felett is gyakorolhassanak. 6. ) Olvastatik a 32-ik §. Ezen czikk fentebb felhozott indokból igy módosíttatnék: „a bíróság a fél és ügyvéd meghallgatása és szükség esetén az ügyvédi kamara választmánya véleményének bevétele után, ha az ügyvéd, vagy a fél kívánja, a beadott díjjegyzéket megállítja, mely határozat ellen feljebbvitelnek van helye a kir. táblához, ettől azonban a legfőbb ítélőszékhez csak akkor, ha az első bíróság ítéletén változtatás történt.“ A díj meghatározása, mint az előbbi czikknél említtetett nem volna a választmányra bízandó, azonban annak meghallgatása czélszerűnek mutatkozik. A fellebbezés itt sem korlátolandó, s miután két egyenlő ítélet elleni jogorvoslat nem engedtetnék meg, az azzali visszaélés eléggé korlátolva van. Kiadatott Maros-Vásárhelyet 1871 ápril 13-án Nemes Samu, Ügyvéd Kozma Endre, szakosztályi jegyző, szakosztályi elnök. (Folytatása következik.) Német birodalmi gyűlés. Az uj német birodalomi gyűlés Vilmos császár által márcz. 21-én nyittatott meg. Elértük — mondja a trónbeszéd — miután atyáink németország érdekében már régóta törekedtek. Az egységet és szerves átalakulást, határaink biztosítását, nemzeti jogkifejlődésünk függetlenségét. Egységének öntudata mindenkor, ha leplezve is, de élénken megvolt a német nemzetben, letépte a leplet azon lelkesedésben, melylyel az egész nemzet síkraszállt a fenyegetett haza védelmére, eltörölhetlen betűkkel jegyezte föl Francziaország csatamezőin azon akaratát, hogy egy és egységes nép akar lenni és maradni. Azon szellem, mely a német nemzetben él l áthatja műveltségét és erkölcseit, nem kevésbbé, mint a birodalom alkotmánya és hadi intézményei visszatartják Németországot győzelmei közepett attól, hogy visszaéljen egysége által nyert erejével. Azon tiszteletet, melyet Németország saját önállósága iránt igényel, szíves örömest tanúsítja az összes többi államok függetlensége iránt, legyenek bár azok erősek vagy gyöngék. Az új Németország, mely csak imént került ki a jelen háború tűzpróbájából, biztos kezese leend az európai békének, mert elég erősnek érzi magát arra, hogy saját ügyeinek rendezését tekintse kizárólagos, de egyszersmind kielégítő feladatának. A gyűlés Simsont elnökévé Hohenlohe-t és Welsert alelnökévé választotta. A trónbeszédre adandó válaszfelirati javaslat márcz. 28-án terjesztetett a gyűlés elé, melyből kiemeljük a következőket. „Az új birodalom a népnek saját magához hasonló szelleméből támadott, mely birodalom, csak védelemre készülve, a béke műveinek hódol. Az idegen népekkel való érintkezésben Németország nem kíván egyebet polgárai számára tiszteletnél, melyet jog és erkölcs védelmeznek, és nem vezettetve tévútra hajlam vagy ellenszenv által, megengedi minden nemzetnek, hogy az egyesülés útjára lépjen, s bárminő államformát saját módja szerint keressen. Az idegen népek belügyeibe való beavatkozás napjai, reméljük, semmi ürügy alatt és semmiféle alakban sem fognak visszatérni---- Az északnémet törvényeknek a déli államokra való kiterjesztése emeli a bizalmat a birodalom minden tagjainak összhangzó működése iránt.... A Németországnak visszaszerzett terület iránt a német nép a testvéri szeretet legmelegebb érzelmeit táplálja. Hosszú évszázadok letörölték ugyan egy gazdag, ezredéves német múlt nyomait róla, de nyelvünk és szokásaink még nem vesztek el a nép nagyobb részénél. A törvényhozás és kormány működjenek közre a német szellem újból történendő fölkeltésére, valamint a kedélyek kibékítése által ama kapocs megerősítésére, mely e gyönyörű tartományokat Németországgal ismét egyesítse.“ Minthogy a felirati javaslat különösen, hangsúlyozta a be nem avatkozás politikáját, a katholikus érzelműek új javaslatot terjesztettek elő, mely a pápa szuverenitásának helyreállítását és védelmét különösen kiemeli, mely körülmény élénk vitára adott alkalmat. Ezen vitára vonatkozólag a következő részleteket közöljük : Beuningsten (a többség javaslatának előadója) megjegyezte, hogy a német császársághoz a római egyházzal és Olaszországgal vívott háborúk emléke is csatolva van. Mi távol vagyunk ettől, hogy ismét a német egyházi politika útjára térjünk. Reichensperg ver (a kisebbség javaslatának előadója) : Oltani kell, ha a szomszéd háza ég. Mi a pápával való egységet nem a vele való ellentétben keressük. Miguel: Miként lehet tőlünk, kik egy oly birodalom képviselői vagyunk, melynek 3/5 része protestáns és melynek katholikus vallású hívői közül is csak kevesen óhajtják a pápa javára történendő beavatkozást, ilyet komolyan kívánni. (Élénk helyeslés) Ketteler püspök: Ha a nem-interveniálást kifejező mondat a föliratban marad, Németország nem mozdulhatna, habár San Salvador nem tartaná meg a kereskedelmi szerződést, s Francziaország tovább folytatná a németek bántalmazását. A császárnak szabad tetszésére hagyatik, hogy miként járjon el a pápával szemközt. Völk: A bajorországi kath. választási izgatások alkalmával a népnek oly ígéretek tétettek, miszerint Németország be fog avatkozni a pápa javára. Ez okból a nem-interveniálás elvének ki kellett fejezve lennie a föliratban. Tagadom, hogy az istenfélem a középkorban jobb lábon állt volna, mint áll jelenleg. (Helyeslés.) Windshorst megjegyzi, hogy a kisebbség pártja nem konfesszionális, mindenkinek jogában áll oda belépni. A majoritás ignorálni akarja a kath. életkérdéseket. Pedig a kath. egyház fejének szuverenitása életkérdés. Erre szavazásra kerülvén a dolog, a többség felirata 243 szavazattal 63 ellenében elfogadtatik. Az April 1-én tartott ülésen a külföldi politikára vonatkozólag Bismarck herczeg következőleg nyilatkozott : A külföldet illető előterjesztésekre nézve — úgymond — még be kell várnunk egy ideig a francziaországi események folyását. A szövetségi tanácsnak csak érdekében van a köztársasági kormány feladatait megkönnyíteni. A császár azon elhatározása, Francziaország belügyeiben minden avatkozástól távol maradni, csak azon határig volt keresztülvihető, míg Németország érdekei nem veszélyeztettek, nevezetesen a preliminárék kérdésbe helyezésével. Hol áll be ezen határvonal, nem lehet meghatározni. Ha szükséges lesz, sajnálkozással, de az eddigi elhatározással fog a háború utójátéka befejeztetni. A ház elhatározta, hogy utolsó ülését húsvét előtt e hó 5-én, húsvét után első ülését ápril 12-n fogja tartani. Legközelebbi ülés hétfőn. A vitából még megemlítendő azon lengyel indítványnak elvetése, hogy a lengyel országrészek választassanak el a birodalmi területtől. Bismarck herczeg Niegolwsky beszédére következőleg felelt : „Látom előre, hogy egy új jelszót csinálnak, mely így szól: Mi nem vagyunk nép.“ Ezzel sok visszaélést lehet elkövetni, de meg kell határozni, hogy mit értünk a „mi“ alatt. Én ez alatt, — s ekkor aláírom a mondatot — azon húsz képviselőt értem, kik itt mint nép szerepelnek és pedig, mint lengyel nép. Önök uraim valóban nem képeznek népet, s nem is képviselnek egy népet sem, s nincsen hátuk mögött nép, sem semmi más, mint fikcziójuk és illúziójuk, s ezekhez tartozik többek közt az is, hogy önök a lengyel nép által választottak e gyűlésbe alvégből, hogy a lengyel nemzetiséget képviseljék. Én is tudok valamit arról, hogy mi czélból választattak önök meg s már más alkalommal ki is jelentenk véleményemet. Önök azért választattak meg, hogy a katholikus egyház érdekeit képviseljék (!) (zajos helyeslés,) és ha ezt teszik, mihelyt erről leend szó, akkor teljesítették választóik iránti kötelességöket , mert valóban e czélból választattak meg, s ehez teljes joguk van. De hogy itt a lengyel nemzetiséget képviseljék, ehez nincsen mandátumuk ; ilyen mandátumot nem adott egy ember sem, sem Posen nagyherczegségben, legkevésbé nyugati Poroszországban, mely tartományok nem osztják azon nézeteiket, hogy a lengyel uralom jó volt; s minden pártoskodás nélkül szólva, biztosíthatom önöket, hogy ez meglehetős rész volt s ezért nem is fog visszatérni.“ (Élénk tetszés.) Így bánik el Bismarck és a német birdalmi gyűlés a nemzetiségi kérdéssel a német birodalmi gyűlés a felirati vita befejezése óta, folyvást a pápáról, katholiczizmusról s más egyéb vallási kérdésekről vitatkozik, ahelyett hogy azon nagy kérdések megoldásához látna, melyek rá várnak. A német birodalmi gyűlés pártjai a klerikális párttal szemközt fölnyitják szabadelvűségük tömlőinek szerepeit, melyek minden politikai és társadalmi kérdéssel szemközt lezárva maradnak. 124