Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-03-22 / 23. szám
Harmadik évfolyam. 23. sz. M.-Vásárhelytt, 1871. szerda, márcz. 22. SZÉKELY HÍRLAP. Politikai, tudományos tartalmú lap és a „Jogász-egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : Szentmiklós-utcza, Teleki-könyvtár-épület, hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Íradó-hivatal : Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj : Egy háromszor hasábozott garmond sor ára 6 kr ; bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. Hirdetéseket elfogad , helyben a kiadó-hivatal. Pesten: Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR : Félévre.....................................4 „ Negyedévre................................2 „ 9 Zeisler M. (Király-utcza 60. sz.) Bécsben: Hausenstein és Vogler (Neu-Markt 11. sz.). Maros-Vásárhely, márcz. 20. „Jót remélve, roszat érve, telik a világ, most is és pedig mindenféle emberi viszonylatokban , ép úgy, mint telhetett akkor, midőn a nem egyszer szenvedett kínzó kiábrándulás után? legelébb szüntetett meg e melankholikus színezetű példaszó. Kezdjük legközelebb. Midőn az autonomikus mozgalmak hazánkban kezdetüket vették, azon, korunk soknemű tapasztalatai után, jogosnak vélt várakozást tápláltuk, hogy azoknak őszinte czélja: az autonómia megalkotása, teljesen, hátsó gondolat nélkül. S mi történik? Egy mesterségesen csinált többség arra törekszik, azon fáradozik, jobb sorsra érdemes kitartással, hogy a hyerarkhia uralkodásának adja meg az autonomikus külszínt. Akarnak ugyan kellő (?) befolyást adni a világi híveknek is, de csak „Cum grate salis“, mert mint egyik szónokuk kifejezi magát: „az ügy természete oly határokat szab, melyeken túl lépni nem szabad.“ Azaz: az autonomikus szervezet által nem lehet, nem szabad csökkenteni azok befolyását, kik „alatta állanak a pápának, ama legmagasabb bölcseség művei csalhatlan letéteményesének.“ A jelenben ülésező kongresszusra nézve, már a választó törvények sem sok biztatót ígértek. A valóság legcsekélyebbre szólított várakozásunkon is alul maradott. Két operátum fekszik a kongresszus asztalán. A sajtó, a hegymögi kivételével, mindkettőt elítélte. Mindkettőről kimondja hogy: hibások, nemcsak kiindulási pontjuk, de alapjukra nézve is. Hogy is ne!? A hyerarkhia nagyra nőve az állam szárnyai alatt, melynek eddig, mert bizományosan pártfogolja is volt most útilapit akar kötni annak lábára, s mint a gonosz Gonerilla atyját Lear királyt, kitaszítani a csillagtalan, zivataros éjbe. „A hyerarkhia úgy akar, hogy a katholikus népség nyáj legyen ezután is a szó szoros értelmében ; az alpapság a kuvasz szerepére fog kárhoztatni, s pásztoraink autonomitást fognak játszani be“... ha különösen a kormány és országgyűlés mást nem gondolnak s ideje korán elejét nem veszik a harcznak, melyet a kongresszusi többség inaugurál, az ország minden ügyeinek veszedelmére.“ A másik baj, miért a fenti példaszót czikkünk elejére tettük : a Lajtán túl folytonosan dühöngő vihar. „Ismered-e az országot, hol a czitromfák virágoznak“ szójárás, maholnap oda módosul , a hol a miniszterek buknak. Az öreg pap, ki nem is oly rég, nem is oly messze tőlünk a sors változandóságáról beszélve, ily hasonlattal élt : „változnak a világi dolgok, mint a regementek tulajdonosai,“ ha élne, nagy hihetőséggel így egészítené ki e hasonlatot, mint az osztrák minisztériumok. E tekintetben szomszédaink, ha nem is szárnyalják túl, de maholnap megközelítik Spanyolországot. Egyik fő, a másik megy, előre megállapított biztos irány nélkül „Diruit aedificat mutat quadrata rotundis.“ Azután megvan mindeniknek a maga öröklött nyomorúsága, melyhez rendesen új bajok járulnak, s melynek mint a mese hétfejű sárkányának minden levágott feje helyett két ily áll elő. A Hohenwart minisztérium küzködik elődei minden nyomorúságaival, s azokon kívül még egy más is támadott. Azok a szelid osztrák-német polgárok, kik csak a minap torkuk szakadtából követelték a Magyar-Osztrák birodalom semlegességét , kik nem rég kézzel lábbal rángatták a lárma harangot, midőn a csehek Moszkovába zarándokoltak , most fáklyásmeneteket, nyilvános ünnepélyeket akarnak rendezni egyik — a szerencsésebb - hadviselő fél mellett. Ez idétlen falschtaffiád, természetesen megengedhető nem lévén, betiltatott, a miért aztán nagy a zaj és zavar, mintha a birodalom végórája kondult volna meg. Új adat, a régiek mellett, azon biztos alappal bírónak hitt föltevésre, hogy a Hohenwart minisztérium, valamint elődei, képtelen lesz előállítani azon politikai hőmérséket, melynek alkotó melegében, Ausztriának központ futó zavart alkot elemei megeczesülhetnének. Menjünk odább egy lépéssel, lássuk hogyan, ássa jó (!) szomszédunk saját házunk tövében is a patkányt. Mert azok a határozatok, melyek a köszvényes konferenczia ámolygó ülésein létrejöttek, ránk Magyarország-Ausztriára sem valami vigasztaló kinézésnek. Mintha nem is Muszkaország , hanem saját kötelezettségeink általunk történt megszegése miatt gyűlt volna öszsze. — Határozatai értelmében , a Fekete tenger semlegessége megszüntetve lévén, a muszkának szabad kezet engedtek azon, melyet nagy hihetőséggel nem azért erőszakolt ki, hogy a legelső alkalommal felhasználni ne siessen. Ezen engedményért az orosz sem volt hálátlan. Igyekezett szívességet mutatni, nem csak Törökország, hanem irányunkban is. Törökországnak megengedte hogy a Dardanellákat idegen hadihajók számára is megnyithassa. Csodálatos nemes lelkűség ez, Vilmos császár uralkodásának első esztendejében. Ha nem volna papírra írva, alig lenne hihető. Különben a mesének ez magyarázata: ha a Feketetengerre egy orosz hajósereg befészkeli magát, mi már csak idő kérdése, s aztán alkalom szerént, Törökország ellen valami Vilmosozáson töri fejét, akkor a töröknek jogában fog állani, ezen engedményt érvényesítve, idegen hadihajókat hívni a Dardanellákba. Azok aztán nem fogják oda ereszteni az oroszt, ha véletlenül el nem foglalta már. Minket azonban közvetlenebbül érdekel a Duna kérdése. A Duna deltája eddig elősemlegesítve volt, minden szükség nélkül, mert a Feketetenger semlegessége mellett amúgy is nehezen lesz vala veszélyeztethető. S mi történt most e tekintetben? Ahelyett, hogy a Duna deltáját, legalább papíron, semlegessé teszik vala, megelégedtek azzal az orosz részéről tett engedélylyel hogy a nemzetközi bizottság még 1893-ig, eddigi működési körében — —0 — még létezhetik. Majd mire ez idő lejár megerősíti magát a Feketetengeren s akkor ismét állani fog pro ratione voluntas. Még szomoruabbak kilátásaink a felső Dunát illetőleg. Ausztria régen, s most Magyarországgal együttesen is igyekezett a Duna szabályozását a Vaskapunál kezébe véve valahára eszközölni. A konferenczia, ajánlatainak elvetésével, elégnek tartotta, megnyugodni abban, hogy a szabályozás kérdése maradjon továbbra is a parti államok bizottságának kezeiben, mely ép úgy mint eddig, úgy a jövőben sem tesz semmit. Ezek a konferenczia vivmányai. Az európai sajtó jajveszékel, az orosz megelégedetten dörzsölgeti kezeit. Az első ép oly jogos mint az utóbbi. A krími háború minden vivmánya oda van, akár újból lehetne kezdeni, ha volna ki folytassa. A muszka politika pedig, az európai diplomácziával szemben még soha ekkora győzelmet nem vívott ki. Mint a „Journal des Deb.“ mondja „e fontos kérdésnek az európai diplomáczia által történt megoldása, mélyen megalázta a nyugati hatalmak negyven esztendős politikáját.“ Váljon mi lesz vége mindezeknek ? Segít-e Európa elhagyatottságán a szerencsés véletlen ? „Jót remélve, roszat érve telik a világ.“ A. B. Mai számunkhoz van mellékelve a „Magyarország és a Nagyvilág“ — „Kákai Heti krónikája“ és a „Kis Lap“ előfizetési felhívása. A katholikus kongressus folytatja tárgyalásait, az autonómia lényegét és szervezetét illető két bizottsági javaslat fölött. Eddig elő a többségi vélemény mellett sorompóba lépett szónokok között Haynald Lajos kalocsai érsek tűnt ki ékes szólása szokásos erejével védelmezve azt. A kisebbségi javaslat védői közül kitűntek : Bartál György annak előadója, Hatala Péter- Horváth Döme, Királyi Pál és Mikó Mihály, kiknek rövid, de magvas beszédét jónak látjuk, képviseltjekedvéért is egész terjedelmében közre adni. * * * Mikó Mihály erdély-egyházmegyei képviselő beszéde a kath. kongressus 15-iki ülésén : „Főméltóságu Herczeg-primás ! Mélyen tisztelt Congressus! Azon kérdés áll elhatározás alatt előttünk, váljon a 27--es bizottmánynak beadott két munkálatai közül, részletes tanácskozás alapjául a többség vagy a kisebbség munkálata fogadtassék el ? Nézetem szerint mindazon észrevételek, melyek a két munkálat közül akár az egyik, akár a másik egyes pontjára vonatkozhatnak, legyenek azok bármennyire fontosak, idő előttiek itt, s a jelen tanácskozás folytán hozandó határozat után az egyik vagy másik munkálatnak részletes tárgyalásához tartoznak. Ugyanazért egyes pontok feletti véleménynyilvánítást kikerülve, rövid nyilatkozatommal egyedül azt kívánom indokolni : miért választom én a részletes tanácskozás alapjául a 27-es bizottmány kisebbségének munkálatát? Én, mélyen tisztelt congressus, erdély-egyházmegyebeli kath. választók képviselője vagyok, nékem mint ilyennek, felednem nem szabad azt, hogy míg a magyarországi katholikusoknak Királyhágón inneni része a magyar kath. egyház önkormányzatának megalapításán munkálkodik, addig ránk erdélyi egyházmegyebeli képviselőkre nézve fennálló törvényeken alapult s azok értelmében kelt legfelsőbb királyi leiratok által biztosított — tehát jogilag létező — önkormányzat fenntartásáról, biztosításáról s az összes magyar kath. egyházzai kiterjesztéséről van szó. Az erdélyi törvényeken alapult egyházi önkormányzat a katholicizmus elveinek épségben tartása mellett a lehető széles alapra van fektetve. Én nem érezhetem magamat lelkiismeretemben felhatalmazva arra, hogy az egész magyar kath. egyháznak szűkebb alapú önkormányzatot óhajtsak e helyen, mint a minővel az erdélyi egyházmegye törvény értelmében bir, — mert megdönthetetlennek mutatkozik előttem azon okoskodás, hogy a mely szervezet az eddigi egyházmegyében a katholicismus elveivel ellenkezőnek nem tartatott, ugyanaz az egész magyar kath. egyházra nézve sem lehet sem veszélyes, sem a katholicismussal megférhetetlen. Én nem akarom, s meg vagyok győződve a kisebbség sem akarja a kath. egyház önkormányzatát nem katholikus alapokra fektetni, én nem akarok s a kisebbség sem akar a kath. hu ágazatai felett intézkedni, de igen