Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-04-22 / 32. szám

Harmadik évfolyam. 32. sz. M.-Vásárhelytt, 1871. szombat, ápril 22. SZÉKELY HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. K­iad­ó—i­ivatal : Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. ■4 Hirdetési díj Egy háromszor hasábozott garmond sor ára 6 kr. bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. Hirdetéseket elfogad , helyben a kiadó­hivatal. Pesten: Zeisler M. (Király-utcza 60. sz.) Bécsben: Hausenstein és Vogler (Neu-Markt IX. sz.). Megjelenik: e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI Ár­: Félévre.....................................1 „ Negyedévre................................2 „ előfizetési fölhívás „SZÉKELY HÍRLAP“ politikai és társadalmi lapra „JOGÁSZ-EGYLET“ KÖZLÖNYÉRE. Előfizetési ár: Félévre.....................4 frt. Negyedévre .... 2 frt. Tíz előfizetőt gyűjtőknek tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Az előfizetési pénzeket kérjük Wittich J. könyvkereskedéséhez, mint a lap kiadójához bér­mentve küldeni. Rápolty Károly, Maros-Vásárhely, ápril. 18. (y) Elvégre csakugyan találkozunk első fo­­lyamodási bíróságaink szervezése körül, egy min­den ábrándozásoktól ment eszmemenettel, mely nem röpköd a puszta légben, illatos, de távol, ide­gen vidékek felett, hanem szerényen leszállva völ­gyeink ölébe, itt igyekszik tájékozni a valót; ar­gumentumait nem Fr­anczia­, Németor­szág, Bel­gium stb. stb. rendszereiben keresi, hanem saját állapotaink talajának meglevő viszonyaiból meríti. A „Pesti Napló“ közelebbi számaiban „az első folyamodás a bíróságok szervezéséről“ czímű két czikk folytán ismer­tetése a 25-ös bizottság mű­ködésében ir­ányadó szempontoknak valóban, eny­­hítőleg hat minden a kérdés felett ábrándozás nélkül higgadtan gondolkozóra. A 25-ös bizottság az egyes bíróságokra fek­tette a súlyt s ехте — a­mint az igen érdekes czikkekből látjuk — három : az o­l­c­s­ó­s­á­g, g­y­o­r­­saság és jóság szempontjából indul ki, még pedig az olcsóságnak nem csak az államra, ha­nem az egyesekre nézve is szem előtt tartásával. A két első szempontnak az egyes bíróságok intézménye sokkal inkább megfelel, mint a társas bíróságoké. Ezt senki sem vonhatja kétségbe. Mi bátran merjük állítani, hogy jelent állapotaink között a jó igazságszolgáltatásnak is. Az egyes bír­ó sommásan jár el, a törvény kötelességévé teszi, hogy maga tisztába hozza a tényállást, s ha csak valamennyire értelmes és jóin­dulatú becsületes ember, több biztosítékot nyújt a perlekedő feleknek az igazságnak kiderítése és megvédhetésére mintha a legleleményesebb ügy­védek által költségesen képviseltetnék magukat. Értelmes és jóindulatú egyesbírónak az eljárása lehetlenné teszi az igaznak csűrését, csavarását s a formák tömkelegében meghurczolását s lehetővé teszi a pernek olymódon elkészítését, hogy a biró nyugodt meggyőződéssel hozhasson ítéletet. A Királyhágón túli részben az igazság ki­szolgáltatás nem volt elkülönítve a közigazgatás­tól, azért nem csodálkozunk r­ajta, ha az egyes­­bírósági rendszer és törvénykezési r­endtartásunk­­nak az egyesbír­ói eljárást szabályozó részét nem méltányolhatják annyir­a, mint mi a Kir­ályhágón inneni részekben, miután az igazság kiszolgálta­tás a közigazgatástól merőben elkülönítve volt. A­ki komoly figyelemmel kisérte a törvénykezés folyamát — legbiztosabb tanúságot tehetnének magok a felsőbb biróságok — lehetlen volt nem tapasztalnia, hogy a fájdalom csak néhány­­ talpra esett egyesbiróink, az uj törvénykezési rend­tartás szerinti, eléggé nem dicsérhető egyszerű el­járással, valóban áldásai gyanánt tekintht­ők az igazság­kiszolgáltatásnak. S ha nem mind ilye­nek, annak nem a rendszerben, hanem magukban az alkalmazott egyénekben ker­esendő az oka ná­lunk is. Ha elfogulatlanul tesszük vizsgálódásunk tárgyává azt, hogy törvényhatóságaink —­ kivéve a szász törvényhatóságok legnagyobb részét — mi­kép szervezték és rendezték be bíróságaikat, majd­nem mindenütt ugyanazon könnyelmű tévedések fonala fog kezünkbe akadni. Az inkább protegált egyéneket igyekeznek több kényelemben részesit­­ni s a törrvényhatóság központjában helyezni el, a kevésbé protegáltakat, kiknek ugyszólva csak kényszerűségből nyújtottak kenyeret, kidobták a vidékire, hogy legyenek egyesbirákká. Csaknem mindenütt, ugyanazon ügyismeretlenségből szár­mazó tévnézet vezette az embereket: az egyes birák bagatell ügyekkel foglalkoznak, oda nem kell sok ismeret, a készültebb, szakavatottabb egyé­neket a törvényszékekhez kell tenni ; az egyes bir­ó­­sági functiókat kevesebb gyakorlottsággal bíró gyengébb egyének is elvégezhetik. Innen szár­mazik egyesbíróságaink gyengesége, s ha még hozzá­tesszük azt is, hogy kiküldetett legnagyobb része a szigorú sparsysthemnek szem előtt tar­tásával egyedül, a­nélkül, hogy legalább egy ér­­telmes írnok adatott volna melléje, nem csodál­­kozhatunk azon, hogy egyesbirósági rendszerünk általában véve, az új törvénykezési rendtartás szerinti egyszerű eljár­ás mellett sem felelhetett meg feladatának, s kivétel nélkül a legjobbak is kínzó bör­tönnek tekinthették magukra nézve az egyesbirói bureaut, melyben a gályarabságnak megbízhatlan munkája nem le , hanem tovább dolgozásával kell maguknak talán nyugalmasabb jövőt alapítni. Mindezek mellett is biztosan el­mondhatunk annyit, hogy egyes bíróságaink, ott a­hol mélyebb belátással a higgadtabb és gya­korlottabb egyéneket állították oda, teljesen, s általában véve sokkal inkább megfeleltek felada­tuknak, mint törvényszékeink, alig 3—4-nek ki­vételével. Míg törvényszékeinknél a becsomózott ügyek, most is hónapokig, sőt évekig is ellátatlanul ott hevernek, egyes bíróságaink, ha gyakran tévesen is, elintézik azokat s tévedéseiket a felsőbb biró­ságok egyszerűbben és gyor­sabban helyre igazít­hatják — a perlekedő felek még­is gyorsabban jutnak aránylagosan is sokszor­ta kevesebb költ­séggel igazukhoz. Lehet elméletileg szebbnél szebben védelmez­ni azon nézetet, hogy a súly sokkal inkább a tör­vényszékekre helyezendő mint az egyes bírósá­gokra, s amazok több biztosítékot nyújtanak az igazság kiszolgáltatásnak épségére, mint ezek, de a mi helyzetünk és állapotaink az ellenkezőr­e nyújtanak dispositiot, miszerint, ha igazság ki­szolgáltatásunknak olcsóságát és jóságát el akar­juk érni, az egyes bíróságokra kell fektetnünk a súlyt. Helyezzük csak oda azokat az embereket kik teljes szakismerettel, próbált becsületesség és jó indulat mellett kellő higgadtsággal és gyakor­lottsággal bírnak, egy év múlva örömmel tekint­het vissza az igazságügyminiszter alkotásaira. Helyesen mondják az érintett czikkek, hogy meg kell csak választani az egyéneket. Az egyes bíró­­ságokhoz kellenek kétségtelenül a legteljesebb erők, s hogy épen ezek legyenek oda megnyer­­hetők és alkalmazhatók, mi jobban is díjaznák az egyesbir­ákat, mint a törvényszéki ülnököket. Le­gyen az egyesbiróság az előléptetésnek egy fo­kozata, a nemes ambitio találja meg anyagi ju­talmát is s nem kételkedünk benne, hogy a tör­vényhozás nem fog csalódásra ébredni ezen rend­szer alkalmazása folytán, csakhogy ez egyszer, a­midőn ily országos kérdésről, az állam egészséges életének, legnagyobb fontosságú érdekének az igazság­kiszolgáltatásnak helyes reformjáról van szó, képviselőink fektessék nyugalomra néhány hé­tig a személyi és helyi érdekek protectióját. Helyesnek tartjuk azt is, hogy az egyesbíró­­ságok illetősége szélesebbre terjesztessék ki, sőt bizonyos határig dologi bírósággal is felruháztas­­sanak. Nincsen ebben semmi veszedelem, csak jó kezekbe tétessék az egyesbíróság , sőt lesz az a haszon, hogy a pereknek sokkal nagyobb része fog gyorsan haladni, s a felsőbb bíróságok keve­sebb fáradsággal fognak ezekben is tisztább meg­győződéssel mondhatni ítéletet. Teljesen igaz az, hogy egy pernek nehézségét nem substratumának énekkorasága, hanem az arra vonatkozólag szár­mazott jogviszonyoknak bonyolultsága határ­ozza meg s igy a csekélyebb értékűek is lehetnek szer­fölött bonyolultak, mig a nagyértékűek szer­felett egyszerűen megoldható kérdésekhez kötve. Ugyan­azért mindig téves marad azon nézet, mely sze­­rint az értéktől volna csupán feltételezhető az egyes és társasbírósági illetőségnek elválasztása. Teljesen méltányoljuk végre azon nézetet is, mely szerint járásbíróságaink egy része legalább te­lekkönyvi hatósággal is felruháztassék. Telekkönyvi intézményünk valódi c­élját csak­is így éri el telje­sen, különben az ország nagy részében élvezhettett kincs marad s miután nem csak a hitel biztosítása végetti nyilvántartás feladata, hanem egyszersmind reális jogok megszerzésének egyedüli törvényszerű módját képezendi, ezer bonyodalmaknak anyagául fog szolgálni mindenütt, a­hol nehezen hozzá­fér­hető leend. A telekkönyvi rendtartás magában egyszerű, azzá tétethetik, nemcsak, sőt kell lehető legtisztábbá és épen azért legegyszerűbbé tétetnie. Mihelyt pedig egyszerű eljáráshoz van kötve, könynyen is kezelhető hibátlanul ; a legszigorúbb ellenőrködést felette szint­olyan egyszerűen lehet létesülni, s egyesek sokkal könynyebben vonhatók felelősségre mindenkor mint testületek. — Erdélyben az absolut kormány alatt a polgári birtokokra nézve az egyesbiróságok is bírtak ilyszerű hatósággal, s nem igen lehet pél­dát mutatni fel visszaélésekre. Ne alkossunk bonyo­lult fogalmat a kérdésről, s bizonyára nem válik bo­nyolulttá maga a kérdés sem. Ha a törvényhozás a 25-ös bizottság által szem előtt tartott szempontokból kiindulva, a szerve­zésnél egyedül az egyetemes érdeket tartandja szem­előtt s nem idegen rendszerek által engedi magát ábrándbűvkörbe sodortatni, hanem az élet és forga­lom napi szükségleteiben keresendi a természetes alapokat, igazság kiszolgáltatásunk ügye csak akkor nézhet biztosan üdvös reformoknak elébe.

Next