Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-06-10 / 46. szám
4. 1411. se. Harmadik évfolyam. M.-Vásárhelytt, 1871. szombat, junius 10. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : f Hirdetési díj : Egy háromezer halábozott garmond sor ■ . Megjelenik e lap Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét , ára 6 kr : bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. . . . , , , r » ’ s minden szerdán es szombaton egy egesz íven illető czikkek küldendők. ...... ... . , . Kiadó hivatal * Hirdetéseket elfogad : helyben a kiadóhivatal, Pesten: ELŐFIZETÉSI ÁR : ................ , , , , ,, , , ,... . . . " Zeisler M. (Király utcza 60. sz.) Bécsben: Hausenstein és Vogler Félévre................................4 „ Wittich József könyvkereskedése, hova az előfizetési pénzek . . . és reclamatiók küldendők. ) (Neu-Markt 11. sz.). ) Jaegjeuerre....................................." in Maros-Vásárhely, junius 9. (u.) A képviselő választástól még csak egyhét zár el s még semmi mozgás, ha csak a susogásokat, mik egy s más szegeletben történnek, annak nem tekintjük, de ezek magukban még nyári szellőnek is igen könnyük, igen finomak. Vajba a tiszta nethez rendes mozgása volna, mehet nem zavar meg a vihar, nem kelt fel útjában fullasztó port, csak a nemesebb illatot hordja. A pártoknak vagy nagyon tisztába kell lenni embereikkel, vagy egy cseppet sincsenek. A harmadikra, mi legszebb volna s talán legüdvösebb, alig merünk rágondolni, hogy t. i. mindkét oldalt egy gondolat lelkesíti , félretéve minden pusztán személyes tekinteteket és vonzalmakat, egy munkás és tehetséges taggal ajándékozni meg a képviselőházat. A legközelebbi napokban hallottunk polgári konferencziáról, de megállapodásaik felől némaság honol. Az úgynevezett magasabb intelligentia körében épen semmi mozgást nem láttunk. És ebben még semmi rész. — Meglehet, e körök a polgárságra bízzák, hogy válaszsza meg emberét s készek követni a helyett, hogy maguk tennék a kezdeményezést, mihelyt meggyőződhetnek arról, hogy az nem tévutakon jár. Nem épen mernénk fogadni rá, hogy így van,de ha csakugyan így volna, nagyon is helyén volna az. A polgárság bizonyára megtalálja emberét a nélkül, hogy idegen helyen keresné azt, megtalálja abban, kiben a tehetséget és munkát becsüli s vonzalmát ezek fűzték a személyhez. Igen, a polgárság felkeresi emberét, ha még sokkal szerényebben visszavonul is; felkeresi önzéstelenül és még a mellett, egészen helyes tapintattal is, csak ne zavarja e tevékenységében, ne kábitsa szédelgésre és vonszolja tévutakra senki. A nép magában soha sem romlik, mint az anyaföld magában hordja a termékenységnek ép anyagát; azok rontják el gyakran az anyagot, akik növelni akarják s olyat, kierőszakolni belőle, minek elemeit sajátkép nem bírja. A nép soha sem szédeleg magában és a legegyszerűbb, annálfogva leghelyesebb utat járja, rendesen apostolai vezetik szédelgésre. Valóban a nép is elmondhatná gyakran, mit a török szultán mondott egykor az ötvenes években, elmerengve a tengernek holdas éjjelén: „Allah, miért gazdagítottál meg annyi jó baráttal!“ A legközelebbi napok halgatag eseményei még inkább meggyőztek arról , hogy felsorolt feltevéseinkben igazunk van. — A marosvásárhelyi polgárság konferentiáiból, két dolog szivárgott ki. Egyik, hogy míg saját kebeléből, önfiai közül választhat, nem akar idegent küldeni. A másik, hogy ifjúi erők nevei hangzanak és pedig olyanoké, melyektől várni termékenyítő munkát jogosan lehet, melyekben e képességet tétlenségre kárhoztatni, vagy mellőzni bűn. A polgárság még eddig nyilvánosan nem lépett fel a nevekkel, elhallgatjuk azért mi is. Elhallgatjuk főleg azért, mert nem tudhatjuk, ha nem fogja-e kissebb nagyobb mértékben corruptiót terjesztő éorteskedés megzavarni a polgárságnak , mindkét tekintetben épen annyira szép, mint ép irányát, s elvezetni oda, hol a jog és a szabadság nem a haza, hanem egyesek érdekében szívtelenül kizsákmányoltatik , hol a polgárság legszebb szabadság jogát nem becsülni és tisztelni, hanem, mint hitvány és megunt ruhadarabot olcsón áruba bocsátni szokja meg. Történjék bármiként, mi nem mulaszthatjuk el üdvözölni M.-Vásárhely polgárainak józanságát s ha másként üt ki a dolog, mint ahogy szívünkből óhajtanak, nem a polgárságnak, hanem csak azoknak leszünk képesek beszámítani, kik felejtve a hazát, vak önzéssel, vagy magukat önző érdekek eszközeivé tiportatva, lábaik alá tiporják a legszentebb politikai jogot, és kijátszák a népnek józanságát. Ez ellenére mi nem tehetünk egyebet, mint önzéstelenül és tiszta meggyőződéssel elmondjuk a következőket: A választási jog egyik legfontosabb, de egyszersmind legszentebb joga is a szabad polgárnak, de azt csak az tudja becsülni igazán és egyedül az méltó reá, ki áruba nem bocsátja semmi áron. Valameddig egy város saját kebelében kaphat méltó képviselőt, magához hitelen, ha nem küldi azt el. A politikai téren megedzett harczost az idősbek köréből, vagy ifjú erőt, mely termékenynyé válik a hazának, de áldása mindig visszahat e városra, melyből kiemelkedett. A fogadott gyermeknek ereiben idegen vér kereng, mig a fiút, kit az anya szült és testéből szakadott ki, nemcsak a hála, a vér vonza és ragadja áldozatokra a talán szenvedő anyáért s dicsőségre, csak az édes gyermektől sugározhat vissza. Ki a máséért megvetette édes gyermekét, nem méltó reá, hogy saját gyermekei megemlékezzenek róla és előbb-utóbb árva lesz az övéhez hitelen anya. Nekünk ma nincs szükségünk demonstrátiokra. Ellenünk demonstrálnak elegen s nekünk erő, munkás erő kell ezekkel szemben. Ha M.Vásárhely ifjú erőket fejleszt ki ön kebeléből, gazdagította a hazát, de legelsősorban önmagát s reménye emelkedésre jogosultságot nyer, felvirágzásának magvait vetette el. Mindaz, a ki ezeket tagadni merészli, ha talán nem nyilt ellensége, de legalább is nem őszinte barátja sem a hazának, sem e város polgárságának. A valódi demokráczia nem a viszonyokat, hanem egyedül a képességet és munkaszeretetet veti mérlegbe a mocsoktalan, tiszta jellem mellett. Mi nem óhajthatunk egyebet, minthogy Maros- Vásárhely polgársága, bírja magát megtartani szilárdan a józan és ép felfogásnak azon az útján, melyet a napokban hallgatagon, zaj nélkül jelzett , bebizonyítja azt, hogy választási szabadságát igazán megőrzi. Lónvay Menyhért, bemutatja a következő előterjesztéseket: A közös államháztartásnak előirányzata az 1872-diki évre; ennek mellékletét, emlékirat a közös külügyminisztérium 1872-diki évi költség-előirányzatához, mellékletek a közös államháztartás előirányzatához, előterjesztés a közös főszámszék 1872-dik évi előirányzatára vonatkozó fölvilágosításokhoz, válasz azon határozatokra és kivonatokra, melyeket a két delegáczió az 1871-dik költségvetés tárgyalásakor a pénzügyi minisztérium irányában nyilvánított. Itt közöljük, az 1872-iki közös előirányzatot: Az előirányzat összege 1872-re 5.094.831 frtnyi fedezeti összeg levonásával 117.039.838 frt nettó szükségletet tüntet föl. Ezen szükséglet födözésére 1872-re előirányoztatik 11.848,400 frt vámjövedéki többlet (mely összeg a tavalynéi 356,300 frttal kevesebb.) Ennélfogva quotális hozzájárulás útján födözni való marad 105.196,438 frt. Ebből a reichsrathban képviselt országokra 70° azaz 73.637,506 frt 60 kr esik, Magyarországra pedig 31.588,931 frt 40 kr. Ezen összeg a tavalinál 663,124 frttal nagyobb. A költségvetés az egyes minisztériumokra következőkép oszlik föl: 1) A közös külügyminisztérium rendes nettó szükséglete 3.727,620 frt ; a tavalinál 26,648 frttal több. Ugyanezen minisztérium rendkívüli szükséglete 1872-re 79,680 frt. A tavalinál 68,035 frttal kevesebb. 2) A közös hadügyminisztérium összes bruttó szükséglete 1872-re 115,924,935 frt, vagyis a tavalinál 126,241 frttal kevesebb.Ugyanezen hadi budget összes fedezete 4,581,657 frt, vagyis 467,541 írttal kevesebb a tavalinál, mely számok összevetéséből kitűnik, hogy a hadügyi nettó szükséglet az idén 341,304 írttal több, mint tavai volt. E költségvetésből esik , a szárazföldi hadsereg rendes költségeire 83.152,543 frt vagyis 6,688,703 frttal több mint tavai. Ugyanezen hadsereg rendkívüli szükségleteire 15.991,371 frt, vagyis 6.159,448 frttal kevesebb mint tavai , miből kitűnik, hogy a szárazföldi hadsereg nettószükséglete 1872-re 529,265 frttal nagyobb a tavakinál. 3) A határőri csapatok szükséglete 605,249 frt, vagyis 798,331 frttal kevesebb mint tavai. 4) A haditengerészet összes nettó szükséglete 11,594,070 frt, vagyis 610,370 frttal több mint tavai volt. 5) A közös pénzügyminisztérium a központi vezetésre a központi pénztárra és a közös számvevőségre 137,789 frtot, azaz 930 frttal kevesebbet mint tavai; ellenben a nyugdijakra 1.648.212 frtot, vagyis 5742-vel többet kér mint tavai. A közös pénzügyminiszterium összes szükséglete 1872-re e szerint 1.786.001 frt,vagyis 4812 frttal több mint volt tavai. A közös főszámszék 1872-re egészben 103,259 frtot, vagyis 2095 frttal többet kér, mint tavai. (Folyt. köv.) A magyar delegáczió üléseiből. A magyar delegáczió első ülése Bécsben máj. 22-én tartatott meg. Elnöknek Majláth Antal gr. , alelnöknek Bittó István, jegyzőkké Bujanovics Sándor, Széll Kálmán és Miske Imre báró , háznagynak Szapári Antal gr. választattak meg. A hadügyi albizottság, a tengerészeti bizottság, a külügyi bizottság és a pénzügyi bizottság megválasztása után elnök meleg szavakban mond köszönetet a delegácziónak személyét találó másodszori bizalmáért. A helyi kisdedóvoda közgyűléséből folyó évi junius hót-én. Azon többrendbeli legjobb akaratú buzdítás után, mely e közgyűlés előtt lapunk hasábjain is hatni akart, szomorúan kelle azon roppant résztvétlenségen megütődnünk, melyet e közgyűlés látogatlanságában tapasztaltunk! .alig volt egy nehány ember jelen! .... Sok füst, egy kis szalmaláng és parázs semmi! ez legrövidebb és elég szomorú jellemzése városunk társadalmi munkálkodásának ! Hogy szégyen városunkra ? erről mi nem tehetünk; nekünk kötelességünk az igazat akárkinek, s az egész városnak is szemébe mondani ! A lehangolt gyülekezet h. főbíró Antal Ferencz urat kérte fel a gyűlés vezetésére, ki a gyűlést megnyitván, eddigi bizottmányi elnök tanár Bihari Sándor úr felolvasta az intézet beléletéről szerkesztett jelentést, mely e felett az óvoda ügynek általában igen érdekes fejtegetését, buzdító magyarázatát is tartalmazza. Nemcsak tanulságosnak, de szükségesnek tartjuk e jelentést (a t. tanár úr szivességéből) egész terjedelmében közölni. A jelentés szövege következő : Tisztelt nagygyűlés ! Hogy az ember társadalomban hivatásának megfeleljen, s lehetőleg boldog legyen, — hogy a társadalom e legfőbb czélt megközelíthesse: több uton kell arra törekedni, több eszközök összeműködését kell alkalmazásba vennie, így munkálnak e nagy czélra egyének — intézetek. A társadalom nagy alkotmányának, nem elég, ha tetőzete czifra és fényes, falai magasak és simák , kell hogy alapja mély és szilárd legyen. Mint egyének között, nem csak azok tesznek hasznos szolgálatait az emberiségnek, kik magas polczon ál