Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-06-10 / 46. szám

4. 1­411. se. Harmadik évfolyam. M.-Vásárhelytt, 1871. szombat, junius 10. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : f Hirdetési díj : Egy három­ezer halábozott garmond sor ■ . Megjelenik e lap Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét , ára 6 kr : bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. . . . , , , r » ’ s minden szerdán es szombaton egy egesz íven­ illető czikkek küldendők.­­ ...... ... . , . Kiadó hivatal * Hirdetéseket elfogad : helyben a kiadó­hivatal, Pesten: ELŐFIZETÉSI ÁR : ................ , , , , ,, , , ,... . . . " Zeisler M. (Király­ utcza 60. sz.) Bécsben: Hausenstein és Vogler Félévre................................4 „ Wittich József könyvkereskedése, hova az előfizetési pénzek . . . és reclamatiók küldendők. ) (Neu-Markt 11. sz.). ) Jaegjeuerre....................................." in Maros-Vásárhely, junius 9. (u.) A képviselő választástól még csak egy­­hét zár el s még semmi mozgás, ha csak a suso­­gásokat, mik egy s más szegeletben történnek, annak nem tekintjük, de ezek magukban még nyári szellőnek is igen könnyük, igen finomak. Vajba a tiszta nethez rendes mozgása volna, me­het nem zavar meg a vihar, nem kelt fel útjá­ban fullasztó port, csak a nemesebb illatot hordja. A pártoknak vagy nagyon tisztába kell lenni embereikkel, vagy egy cseppet sincsenek. A har­madikra, mi legszebb volna s talán legüdvösebb, alig merünk rágondolni, hogy t. i. mindkét ol­dalt egy gondolat lelkesíti , félretéve minden pusz­tán személyes tekinteteket és vonzalmakat, egy munkás és tehetséges taggal ajándékozni meg a képviselőházat. A legközelebbi napokban hallottunk polgári konferencziáról, de megállapodásaik felől némaság honol. Az úgynevezett magasabb intelligentia kö­rében épen semmi mozgást nem láttunk. És eb­ben még semmi rész. — Meglehet, e körök a polgárságra bízzák, hogy válaszsza meg emberét s készek követni a helyett, hogy maguk tennék a kezdeményezést, mihelyt meggyőződhetnek ar­ról, hogy az nem tévutakon jár. Nem épen mer­nénk fogadni rá, hogy így van,de ha csakugyan így volna, nagyon is helyén volna az. A polgár­ság bizonyára megtalálja emberét a nélkül, hogy idegen helyen keresné azt, megtalálja abban, kiben a tehetséget és munkát becsüli s vonzalmát ezek fűzték a személyhez. Igen, a polgárság felkeresi emberét, ha még sokkal szerényebben vissza­vonul is; felkeresi önzéstelenül és még a mellett, egészen helyes tapintattal is, csak ne zavarja e tevékenységében, ne kábitsa szédelgésre és von­szolja tévutakra senki. A nép magában soha sem romlik, mint az anyaföld magában hordja a termé­kenységnek ép anyagát; azok rontják el gyakran az anyagot, a­kik növelni akarják s olyat, kierő­szakolni belőle, minek elemeit sajátkép nem bírja. A nép soha sem szédeleg magában és a legegy­szerűbb, annálfogva leghelyesebb utat járja, ren­desen apostolai vezetik szédelgésre. Valóban a nép is elmondhatná gyakran, mit a török szultán mondott egykor az ötvenes években, elmerengve a tengernek holdas éjjelén: „Allah, miért gazda­gítottál meg annyi jó baráttal!“ A legközelebbi napok halgatag eseményei még inkább meggyőztek arról , hogy felsorolt feltevéseinkben igazunk van. — A marosvá­sárhelyi polgárság konferentiáiból, két dolog szi­várgott ki. Egyik, hogy míg saját kebeléből, ön­fiai közül választhat, nem akar idegent küldeni. A másik, hogy ifjúi erők nevei hangzanak és pe­dig olyanoké, melyektől várni termékenyítő mun­kát jogosan lehet, melyekben e képességet tétlen­ségre kárhoztatni, vagy mellőzni bűn. A polgárság még eddig nyilvánosan nem lé­pett fel a nevekkel, elhallgatjuk azért mi is. Elhallgatjuk főleg azért, mert nem tudhatjuk, ha nem fogja-e kissebb nagyobb mértékben corrup­­tiót terjesztő éorteskedés megzavarni a polgárság­nak , mindkét tekintetben épen annyira szép, mint ép irányát, s elvezetni oda, hol a jog és a szabadság nem a haza, hanem egyesek ér­dekében szívtelenül kizsákmányoltatik , hol a pol­gárság legszebb szabadság jogát nem becsülni és tisztelni, hanem, mint hitvány és megunt ru­hadarabot olcsón áruba bocsátni szokja meg. Történjék bármiként, mi nem mulaszthatjuk el üdvözölni M.-Vásárhely polgárainak józanságát s ha másként üt ki a dolog, mint a­hogy szí­vünkből óhajtanak, nem a polgárságnak, hanem csak azoknak leszünk képesek beszámítani, kik felejtve a hazát, vak önzéssel, vagy magukat ön­ző érdekek eszközeivé tiportatva, lábaik alá ti­porják a legszentebb politikai jogot, és kijátszák a népnek józanságát. Ez ellenére mi nem tehetünk egyebet, mint önzéstelenül és tiszta meggyőződéssel elmondjuk a következőket: A választási jog egyik legfontosabb, de egy­szersmind legszentebb joga is a szabad polgár­nak, de azt csak az tudja becsülni igazán és egye­dül az méltó reá, ki áruba nem bocsátja semmi áron. Valameddig egy város saját kebelében kap­hat méltó képviselőt, magához hitelen, ha nem küldi azt el. A politikai téren megedzett harczost az idősbek köréből, vagy ifjú erőt, mely termé­­­kenynyé válik a hazának, de áldása mindig vissza­hat e városra, melyből kiemelkedett. A fogadott gyermeknek ereiben idegen vér kereng, mig a fiút, kit az anya szült és testéből szakadott ki, nemcsak a hála, a vér vonza és ragadja áldoza­tokra a talán szenvedő anyáért s dicsőség­re, csak az édes gyermektől sugározhat vissza. Ki a máséért megvetette édes gyermekét, nem méltó reá, hogy saját gyermekei megemlékezzenek róla és előbb-utóbb árva lesz az övéhez hitelen anya. Nekünk ma nincs szükségünk demonstráti­­okra. Ellenünk demonstrálnak elegen s nekünk erő, munkás erő kell ezekkel szemben. Ha M.­­Vásárhely ifjú erőket fejleszt ki ön kebeléből, gazdagította a hazát, de legelső­sorban önmagát s reménye emelkedésre jogosultságot nyer, felvi­rágzásának magvait vetette el. Mind­az, a ki ezeket tagadni merészli, ha talán nem nyilt ellensége, de legalább is nem őszinte barátja sem a hazának, sem e város pol­gárságának. A valódi dem­okráczia nem a viszonyokat, hanem egyedül a képességet és munkaszeretetet veti mérlegbe a mocsoktalan, tiszta jellem mellett. Mi nem óhajthatunk egyebet, minthogy Maros- Vásárhely polgársága, bírja magát megtartani szi­lárdan a józan és ép felfogásnak azon az útján, melyet a napokban hallgatagon, zaj nélkül jelzett , bebizonyítja azt, hogy választási szabadságát igazán megőrzi. Lónvay Menyhért, bemutatja a következő előter­jesztéseket: A közös államháztartásnak előirányzata az 1872-diki évre; ennek mellékletét, emlékirat a közös kül­ügyminisztérium 1872-diki évi költség-előirányzatához, mellékletek a közös államháztartás előirányzatához, elő­terjesztés a közös főszámszék 1872-dik évi előirányzatára vonatkozó fölvilágosításokhoz, válasz azon határozatokra és kivonatokra, melyeket a két delegáczió az 1871-dik költségvetés tárgyalásakor a pénzügyi minisztérium irányá­ban nyilvánított. Itt közöljük, az 1872-iki közös előirányzatot: Az előirányzat összege 1872-re 5.094.831 frtnyi fedezeti összeg levonásával 117.039.838 frt nettó­ szükségletet tün­tet föl. Ezen szükséglet födözésére 1872-re előirányoztatik 11.848,400 frt vámjövedéki többlet (mely összeg a ta­valynéi 356,300 frttal kevesebb.) Ennélfogva quotális hozzájárulás útján födözni való marad 105.196,438 frt. Ebből a reichsrathban képviselt országokra 70° azaz 73.637,506 frt 60 kr esik, Magyarországra pedig 31.588,931 frt 40 kr. Ezen összeg a tavalinál 663,124 frttal nagyobb. A költségvetés az egyes minisztériumokra követ­kezőkép oszlik föl: 1) A közös külügyminisztérium rendes nettó­ szük­­séglete 3.727,620 frt ; a tavalinál 26,648 frttal több. Ugyanezen minisztérium rendkívüli szükséglete 1872-re 79,680 frt. A tavalinál 68,035 frttal kevesebb. 2) A közös hadügyminisztérium összes bruttó­ szük­séglete 1872-re 115,924,935 frt, vagyis a tavalinál 126,241 frttal kevesebb.­Ugyanezen hadi budget összes fedezete 4,581,657 frt, vagyis 467,541 írttal kevesebb a tavali­nál, mely számok összevetéséből kitűnik, hogy a hadügyi nettó szü­kséglet az idén 341,304 írttal több, mint tavai volt. E költségvetésből esik , a szárazföldi hadsereg rendes költségeire 83.152,543 frt vagyis 6,688,703 frttal több mint tavai. Ugyanezen hadsereg rendkívüli szükségleteire 15.991,371 frt, vagyis 6.159,448 frttal kevesebb mint tavai , miből kitűnik, hogy a szárazföldi hadsereg nettó­­szükséglete 1872-re 529,265 frttal nagyobb a tavakinál. 3) A határőri csapatok szükséglete 605,249 frt, vagyis 798,331 frttal kevesebb mint tavai. 4­) A hadi­tengerészet összes nettó szükséglete 11,594,070 frt, vagyis 610,370 frttal több mint tavai volt. 5) A közös pénzügyminisztérium a központi veze­tésre a központi pénztárra és a közös számvevőségre 137,789 frtot, azaz 930 frttal kevesebbet mint tavai; ellenben a nyugdijakra 1.648.212 frtot, vagyis 5742-vel többet kér mint tavai. A közös pénzügyminiszterium összes szükséglete 1872-re e szerint 1.786.001 frt,vagyis 4812 frttal több mint volt tavai. A közös főszámszék 1872-re egészben 103,259 frtot, vagyis 2095 frttal többet kér, mint tavai. (Folyt. köv.) A magyar delegáczió üléseiből. A magyar delegáczió első ülése Bécsben máj. 22-én tartatott meg. Elnöknek Majláth Antal gr. , alelnöknek Bittó István, jegyzőkké Bujanovics Sándor, Széll Kálmán és Miske Imre báró , háznagynak Szapári Antal gr. válasz­tattak meg. A hadügyi albizottság, a tengerészeti bizottság, a külügyi bizottság és a pénzügyi bizottság megválasz­tása után elnök meleg szavakban mond köszönetet a delegácziónak személyét találó másodszori bizalmáért. A helyi kisdedóvoda közgyűléséből folyó évi junius hó­t-én. Azon többrendbeli legjobb akaratú buzdítás után, mely e közgyűlés előtt lapunk hasábjain is hatni akart,­­ szomorúan kelle azon roppant résztvétlenségen meg­­ütődnünk, melyet e közgyűlés látogatlanságában tapasz­taltunk! .alig volt egy nehány ember jelen! .... Sok füst, egy kis szalmaláng és­­ parázs semmi! ez legrövidebb és elég szomorú jellemzése városunk tár­sadalmi munkálkodásának ! Hogy szégyen városunkra ? erről mi nem tehetünk; nekünk kötelességünk az iga­zat akárkinek, s az egész városnak is szemébe mondani ! A lehangolt gyülekezet h. főbíró Antal Ferencz urat kérte fel a gyűlés vezetésére, ki a gyűlést megnyit­ván, eddigi bizottmányi elnök tanár Bihari Sándor úr felolvasta az intézet beléletéről szerkesztett jelentést, mely e felett az óvoda ügynek általában igen érdekes fejtege­tését, buzdító magyarázatát is tartalmazza. Nemcsak ta­nulságosnak, de szükségesnek tartjuk e jelentést (a t. ta­nár úr szivességéből) egész terjedelmében közölni. A je­lentés szövege következő : Tisztelt nagy­gyűlés ! Hogy az embe­r társadalom­ban hivatásának megfeleljen, s lehetőleg boldog legyen, — hogy a társadalom e legfőbb czélt megközelíthesse: több uton kell arra törekedni, több eszközök összeműkö­­dését kell alkalmazásba vennie, így munkálnak e nagy czélra egyének — intézetek. A társadalom nagy alkotmányának, nem elég, h­a tetőzete czifra és fényes, falai magasak és simák , kell hogy alapja mély és szilárd legyen. Mint egyének között, nem csak azok tesznek hasz­nos szolgálatait az emberiségnek, kik magas polczon ál­

Next