Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)
1874-10-14 / 82. szám
VI. évfolyam 82. нг. M.-Vásárhelytt, szerda, október 14. 1874. SZÉKELYHÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás: Hirdetési díj ; Egy háromszor hasábozott garmond sor Megjelenik e lap Szent-Miklós-utcza 791.. sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. K. Lildó-Kvritül : Hirdetéseket! elfogad: helyben a kiadóhivatal. Pesten: ELŐFIZETÉSI ÁR: A ref. főtanoda könyvnyomdája, hova az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Lang Leopold, ( Erzsébet tér, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler Félévre........................................3 írt. (New-Markt 14. 8" ) Negyedévre..............................150 kr. ára 6 kr. bélyegilleték miden hirdetés után külön 30 kr. A hirdetési díjak előre fizetendők, minden szerdán és szombaton egy egész íven. I.Vásárhely, 1874. okt. 13-án. A magyar országgyűlés e hó végével ismét összeül. Munkálkodására számos anyag vár. Mig honatyáink házi tűzhelyeknél, az országos gondoktól menten a családi élet kellemeit élvezték, a minisztériumok derekasan dolgoztak s a parlamentáris ülésszak megnyíltával a törvényjavaslatok egész csoportja fog a képviselőház asztalára letétetni. Első helyen természetesen a jövő évi budget tárgyalása fogja néhány hétig igénybe venni honatyáink figyelmét, aztán azonban az összes minisztériumok beleegyezésével a pénzügyminiszter reformjavaslatai fognak elővétetni, mivel ezek mindenek felett sürgősek az állami pénzügyi állapotok megszilárdítása tekintetéből. Ezeken kívül elintézésre fognak várni az igazságügyminiszternek a függőben levő ügyvédi és közjegyzői javaslatain kívül, a törvénykezési rendtartás módosítása, a végrendeletek külkellékei, a magyar váltótörvény, a bírósági székhelyek beczikkelyezése, a fegyelmi eljárásra vonatkozó, a büntető és úgy hisszük, hogy a csődtörvény javaslata is , a belügyminiszternek a törvényhatóságok kikerekítése, a városi főispánok megszüntetése, a törvényhatósági tisztviselők felelőssége, a közigazgatási adópótlékok, a fővárosi rendőrség és a rendőri bíráskodás tárgyában készült javaslatai.eresked el miniszternek az állami, gazdászati intézetekre, a bánya és kereskedelmi törvénykönyvre, valamint az ipartörvény némely czikke módosítására vonatkozó javaslatai ; a vallás- és közoktatási miniszternek a középtanodai, az egyetemi, a felekezeti iskoláknak állami felügyelete és az iskolai alapok kezelése iránt készített javaslatai ; a közlekedési miniszternek a vasutak állami felügyelete és a törvényhatósági utakra vonatkozó javaslatai, és a honvédelmi miniszternek a védtörvény, az egyéves önkéntesek, a katonai bíróságok büntető illetősége, a szállásolási ügy és a katona taxák tárgyában alkotott törvényjavaslat. Gond van tehát ezen javaslatok szerint fordítva a politikai kormányzat rendezése, a pénzügyek rendbehozása, a közbiztonság szilárdítása, a nemzet vagyonosodásának előmozdítása, a helyes igazságszolgáltatás alapjainak létesítése és a közoktatás emelése körül szükséges s halaszthatatlan javítások megtételére. A minisztériumok most már egyetértve, rendszeresen haladnak reformmunkálataikkal, az országgyűlésen pedig a házszabályok újraalakítása folytán a javaslatok jövőre az osztályok helyett szakbizottságokban fognak tárgyaltatni. E két körülmény garanciát látszik nyújtani arra nézve, hogy a jövő ülésszak gyümölcsöző fog lenni. A jelen országgyűlési ciklus alatt ugyanis az ország reorganizatiója érdekében nagyon kevés történt, a szőnyegre kerülendő javaslatok helyes megvitatása és törvénynyé emelése által azonban ezen országgyűlés működése emlékezetessé tehető. Nagyon is ideje, hogy honatyáink valódi honszeretet által sugall szilárd akarattal és kitartással a munkához lássanak s a közjogi vitákkal felhagyva, a belreformok létesítésére egymással kezet fogva fáradozzanak. Adja Isten, hogy úgy legyen! A honvéd főparancsnokság és a honvédelmi minisztérium közt fenálló viszály, mint a „P. Lt.“ írja, már a legközelebbi napokban ő felsége elé kerül eldöntés végett, s e végből a király elé egy minisztertanácsi határozat alapján egyee vonatkozó előterjesztés történt. A honvéd főparancsnokság és a honvédelmi minisztérium közt egyébiránt az utóbbi időben a legjobb egyetértés uralkodik, amint ez a József főherczegnek párosunkban tartott beszédéből is kitetszik. A cs. és kir. közös hadügyminisztérium, a ‘„Ref.“ szerint, a magyar kormány rendelkezésére bocsátott néhány példányt azon álal nyomatott tabellákból, melyek a bécsi mérténelmiet és sulyoknak a méterrendszer szerinti átszámítási módját tárgyazzák. A tabellákhoz függelék van csatolva, mely némely testek általános és faji súlyát tartalmazza. Jogi szemle. A fegyelmi bírósági eljárás köréből. A maros-vásárhelyi királyi ítélőtábla, mint első fokú fegyelmi bíróság, egy járásbirót az 1871. Vil. 1. czikk 20. §-a a) pontjában körülirt fegyelmi vétségért hivatali kötelesség megszegésében vétkesnek nyilvánítván, az idézett t. ez. 22. §-a a) pontjában jelzett rászólás büntetésében marasztalta el, egyszersmind a magán panaszlók követelt kárára nézve annak kereshetőségét kimondotta s őket annak érvényesithetése végett az illetékes polgári bírósághoz utasította, mert az ügyiratok, valamint a vádlott bírónak a fegyelmi tárgyalás folyamán tett beismerése szerint bebizonyítottnak kellett tekinteni, hogy az illető városi rendőrség által, kellő törvényes alap nélkül, tolvajság gyanúja miatt, oda átkísértetett magánpanasztókat — a nélkül, hogy a rendőrségtől velük átküldött kisérő-átiratot megtekintette s őket kihallgatta, s magának meggyőződést szerzett volna azok letartóztathatóságának szükségességéről, avagy a letartóztatásnak az a b. p. r. t. 151—153. §§-ei, valamint az 1854. junius 16-ról kiadott utasítás 16-ik §. értelmében lehető szabályszerűségéről — letartóztatni rendelte, minek következtében közülök egyik 3, a másik 4 napig volt, minden törvényes ok nélkül, szabályellenesen letartóztatva. Ezen ítélet ellen az elmarasztalt biró fölebbezést jelentett be, úgyszintén a közvádló is az ítéletnek a büntetést tartalmazó része ellen, ki vádbeszédében vádlottat az 1871. VIII. t. ez. 22. §. b) pontjában jelzett feddés büntetésében indítványozta elmarasztaltatni. A m. kir. curia legfőbb itélőszéki osztálya, mint ez ügyben másodfokú fegyelmi bíróság, a királyi Ítélőtábla ítéletét megváltoztatta, mert (indokai szerint) jóllehet vádlott járásbíró a vezetése alatt levő járásbírósághoz tolvajság bűntette gyanúja miatt a városi rendőrség által átkísértetett magánpanasztókat további letartóztatásukban meghagyta, anélkül, hogy őket azonnal kihallgatta volna; de miután nevezettek bekisértetése napján hivatalos teendőkkel annyira (?) el volt halmozva, hogy azok haladéktalan kihallgatását nem eszközölhette és a rendőrség által megküldött följelentést még az nap a fenyitő ügyek vitelével megbízott járásbirósági egyik elbírónak kiosztotta, ki azok közül egyiket a 3-ik, másikat a 4-ik napon kihallgatva szabadon bocsátotta s ezen késedelmes kihallgatás az a. b. p. r. t. 153. §-a értelmében beszámítás alá nem eshet, minek folytán vádlott járásbíró az ellene emelt fegyelmi vád alól teljesen fölmentendő volt. Az ügy jelen állásában azon igen sajnos furcsaság áll elő, hogy habár mindkét fórum által beismertetett, hogy magánpanasztók törvényellenesen lettek letartóztatva, azért mégsem nyerhetnek semmi elégtételt. Vajjon megegyezhető-e ezen eljárás a törvény azon intenziójával, hogy a személyes szabadság, törvényellenes letartóztatás ellenében a bírói felelősség által biztosítva legyen? S ilyen esetben bárminő állítólagos munkahalmaz enyhítő, avagy épen mentő körülményként birálandó-e el a személyes szabadság helyrehozhatatlan hátrányára? Ezen kivül úgy tűnik föl előttünk, mintha a kir. curia ezen döntvénye által egy igen káros visszaélés sanctionáltatnék. Az 1871. XXXI. t. sz. 2. §-e 4-dik bekezdésének, nézetünk szerint ferdén értelmezése folytán azon szerfelett káros gyakorlat mutatkozik némely járásbíróságnál, hogy ahol a járásbirók mellett albirók is vannak, a járásbiró egész ügyköröket ruház át az albirákra — s néha még’ egy-egy jegyzőre, vagy épen aljegyzőre is — s az azon ügykörbe tartozó ügyekre nézve felelősnek magát nem tekinti. Pedig, nézetünk szerint, az említett tétel csak egyes ügyeknek, nem pedig ügyköröknek a járásbírósági albíróhoz való utalásáról szól, következőleg a járásbírót, mint akit az egész járásbírósági ügyvitel vezetése illet, tehát arról egészben felelős, ezen felelősség alól feloldani nem lehet, körülbelől erre lehett tekintettel a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint első fokú fegyelmi bíróság, midőn a bepanasztott járásbírót a felelősség alól nem oldotta fel azon mentegetődzése alapján, hogy a bűnügyek elintézésénél megbízott albíró akkor nem volt otthon. Nézetünk szerint csakis kiszámíthatatlan kárára válhatik igazságszolgáltatásunknak, ha a járásbírók elyszerű különös felfogás szerinti munkabeosztással a hozzájuk, illetőleg illetékességi körükbe tartozó ügyek, sőt magának az ügyvitelnek legnagyobb részére feloldoztatnának a felelősség alól. Ez semmi esetre sem lehetett a törvény intenziója, s ép úgy nem magyarázható az ki annak tartalmából. Dr. Székely József, kir. főügyészi helyettes. Törvényszéki csarnok. Farkas Béni s társainak rablógyilkosság, tolvajság s több más bűntetteiben, 1874. szept. 21-én kezdetét vett végtárgyalás folytatása. 1874. október 5-én három lopási bűntény tárgyaltatott, az első, bervei Veres György kárára elkövetett szekérlopás, melyben saját beismerése alapján Fisch Jákob, mint közvetlen tettes, bűnösnek mondatott ki, s ezzel kapcsolatosan ítéltetett hibásnak a Bisztricsányi Lajostól ellopott mérleg és nehezék megvásárlása által elkövetett kihágásban is, mely ítéleten kbr. ügyész megnyugodott, védő ügyvéd, Benkő József azonban felebbe-