Székely Hírmondó, 2016. szeptember (21. évfolyam, 168-189. szám)

2016-09-30 / 189. szám

SZÉKELY Hírmondó 2016. SZEPTEMBER 30., PÉNTEK Idők szava - de kié? N­agy múltú népnek száz év nem sok, nekünk az utolsó száz sok volt, s ha nem le­szünk résen, a sok mellett az utolsó lehet. Szavazás előtt a nemzet, ilyenkor a Referendu­­musz nevű, lázzal járó járvány szokott terjedni emberről em­berre. Az állatokra nem jelent ve­szélyt, jellemzően annyiba ve­szik, mint a macska a vasárnapot. Szövődményeit rendszerint négy évig érezzük, azok is, akik nem szavaznak. A mostani Referendumuszt mutáción átesett vírus okozza, táptalaja a migráció, hatását akár száz évig is érezhetjük, ha meg­maradunk. Nem nevekre, igenre vagy nemre ikszelünk. A kérdés­­feltevés lehetőséget ad arra, hogy a pozitív töltésű, meggon­dolatlan szavazó igenre nyomjon ikszet. Otthon aztán csaphat a homlokára. A lázmérő 36 és felet mutat, ez itt most nem elég. A határon túliak fele jelezte, hajlandó élni szavazati jogával. Nem szakítják el a hámot. Próbálják elhitetni velünk: fej­lődésünk ért abba a szakaszba, amikor szükségszerű és termé­szetes velejáró a migráció. Haj­meresztő és elképesztő. Az unió pénzhatalmi vezérei azzal vádol­nak, mi nem értjük az idők sza­vát. Nem akarják megérteni és elhinni, az ő idejük van lejárófél­ben. Saját szempontjukból jó dolgot eszeltek ki, hatalomban maradásuknak egyetlen esélye lenne, ha kikényszerítenék az óri­ási emberkavarást. Megváltozna a világ, rá sem ismernénk Euró­pára és magunkra. A tűzzel ját­szanak. A mérkőzés kétesélyes. Nem­csak a győzelem, a bukás veszé­lye is fennáll. Kezdi belátni Mer­kel is. Az emberi jogoktól a ven­dégszeretetig, a magyarok öt­venhatos menekülésétől a hon­foglalásig mindent felhánytor­­gatnak a betelepítések érdeké­ben. Amikor őseink, Árpáddal az élen, százezrekre tehető létszám­ban megközelítették a Kárpátok hágóit - a medencében élő ma­radék hunok és avarok örömére -, egy lovascsapat délnek vette az irányt, és megtámadta a bol­gár államalakulat központját. Amolyan figyelemelterelő had­mozdulat volt, igen jól sikerült: a Kárpát-medencében élők nyu­godtan veregethették az érkező rokonok hátát. Nem volt harc, le­igázás. A mai helyzet merőben más. Fegyvertelen háború folyik ná­lunk, s vannak, akik plüssmac­­kókkal védik a hont. A mi időnk szava az, hogy nemmel szava­zunk a kényszerbetelepítésre. Ne járjunk úgy, mint aki napra céloz, s a holdat találja el. Most mondja! VÉLEMÉNYE Kérdéseinknek nem célja, hogy nagy titkokról rántsák le a leplet. A megye lakóinak hangulatát, gondját-baját, örömét hivatottak kifürkészni,­­ a hétköznapok szürkeségében kívánnak némi színt, változatosságot te­ve ez inkább a válaszokon múlik. Mi csak kérdezünk. Melyik volt az az iskolai tantárgy annak idején, amelynek később a legnagyobb hasznát vette? Tranculov Petru, 72 éves, nyugdíjas A nyelveket mindig szeret­tem, hasznát is vettem az idegen nyelvek tanulásá­nak életem során. Magyarországon, üzletekben és mindenhol meg tud­tam értetni magam. Az iskolában annak idején oroszt és franciát ok­tattak, de angolul is megtanultam annyira, hogy a kilencvenes évek­ben, mikor kimentem testvéreim­hez Amerikába, nem volt gondom a nyelvvel. A mai oktatási rendszerrel az a gond, hogy évről évre folyton változtatnak valamin, így összeza­varnak diákot, tanárt egyaránt. Kolumbán Sán­dor, 52 éves, alpolgármester Annak idején,­­ amikor kilence­dikben a Szé­kely Mikó Kollégiumba kerültem faluról, egy alkalommal jöttek a té­vétől, és megkérdezték, ki, mi sze­retne lenni. Azt válaszoltam, ve­gyészmérnök, mert szerettem a fizi­kát és a kémiát. Aztán később, mi­vel gépészmérnökit végeztem, nagy hasznát mégis a matematikának vet­tem. Véleményem szerint a mate­matika az a tantárgy, melyből a ta­nultakat élete során mindig felhasz­nálja az ember. Kár, hogy manapság nem tanítanak például illemtant. Oláh Zoltán, 68 éves, nyugdíjas A kémia és a bi­ológia, lévén, hogy biológus lettem. A két tantárgy elválaszthatat­lan, és ezeket ma is megéri tanulni. Nekem a biológiához hozzáállásom volt, aztán később már tudatosan foglalkoztatott, szerettem. Teljesen fölösleges tantárgynak tartottuk vi­szont annak idején a politikai gazda­ságtant, szerencsénkre 1966-ban eb­ből már nem kellett érettségizni. Ta­­nultunk viszont például csillagászat­tant heti egy órában, ez olyan tan­tárgy volt, ami révén általános mű­veltségre tehetett szert az ember. Bartha János, 87 éves, nyugdíjas A geológia. Ta­nárom volt dr. Xántus János, akit nagyon szerettem, későbbi vá­lasztott szakmám is a geológiához kapcsolódott. Annak ellenére, hogy magyar gimnáziumban érettségiz­tem, román egyetemre mentem, bá­­nyamérnökire, méghozzá Bukarest­be, de megálltam a helyemet. Em­lékszem, az első vizsgám kilencesre sikerült. Azt tanácsolom a mai fiata­loknak, tűzzenek ki egy célt maguk elé, mert ha az ember akar valamit, kitartással meg lehet valósítani. Kérdezett: Böjte Ferenc na­m a pénzügyminiszternek, mert Romá­nia egymilliárd euró értékben adott el eurókötvényt­ a kanadai Blackberry cégnek, mert ki­vonult az okostelefonokat gyártó pi­acról, egy legenda tűnik el. T Tisztelt Szerkesztőség!­ Ne adjunk esélyt nekik! A napokban épp a magyarországi tévéadókat néztem, és nagyon érző­dött rajtuk a politikai hátszél, hogy minél több hírt közöljenek a mig­­ránsok veszélyességéről. Ezt leszá­mítva, mármint a tudatos félelem­­keltést, elgondolkodtató, hogy egy fejlett nyugati országban szükség van arra, hogy elmagyarázzák az embereknek, miért is szavazzanak nemmel a bevándorlási kvótára. El­végre minden épeszű ember tud­hatná, hogy nem szabad esélyt sem adni a migránsok befogadására, el­végre azzal csak saját magunk alatt vágnánk el a fát. Sajnos, a világ nem ilyen egyszerű, mert a nagy liberalizmus, a minden­féle deviancia elfogadása, szeretete és promoválása elég szépen eltorzí­totta néhány ember gondolkodását, miközben többségük fel sem fogja, hogy az egész eszméjük mögött va­lójában politikai mozgatórugók hú­zódnak meg. Ezt a mozgatórugót nevezhetjük Bilderberg-csoportnak, szabadkőműveseknek, vagy aminek akarjuk. És hogy milyen lenne a jö­vő, ahol mindenféle kétes alak jele­nik meg az országban, és dicsőíti Al­­lahot, nos, talán a legjobb előrevetí­tés erre az Ember gyermeke című, 2006-os disztópikus scifi-film, ami a korát megelőzve ráérzett a jövőre, aminek akár küszöbén is állhat Eu­rópa. Persze, ez csak rajtunk múlik, és azon, hogy mennyire tudunk józa­nul gondolkodni, mert mondjon akárki akármit, amikor naponta lát­juk, hogy a migránsok X vagy Y or­szágban ezt és ezt csinálták, annyira buták nem lehetünk, hogy homok­ba dugjuk a fejünket, és tárt karok­kal várjuk őket. Akik mégis azt akar­ják, azok menjenek önkéntesnek, segítsék őket, tegyenek meg min­dent a kedvükért, csak vigyázzanak, mert nem egy - két önkéntes volt, aki keserűen tapasztalta meg a mig­ránsok „köszönetét”. Kovács László, Sepsiszentgyörgy ­ tartalma nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség állás Címünk: 525400 Kézdivásárhely, Margaréta u. 1. szám 1 Sepsiszentgyörgy, Gödri Ferenc u. 18. sz. | H ne fojtsa magába! Szóljon hozzá bármilyen közéleti témához, üzenjen a szomszédnak vagy az elöl­járóknak, dicsérjen vagy bíráljon tetszés szerint. A lényeg, hogy véleménye tö­mör, velős legyen, ne sértsen személyiségi jogokat. A rövidítés, válogatás jo­gát fenntartjuk, az üzeneteket nem őrizzük meg, azok tartalmáért nem válla­lunk felelősséget, a telefonszámokat, illetve e-mail címeket nem jegyezzük meg. Üzenetét SMS-ben, MMS-ben vagy e-mailben küldheti be, a lapban taglalt témákhoz közvetlenül a honlapunkon is hozzászólhat (az egyes cikkek végén). SMS, MMS: 0728035 166 • e-mail: ofhceissi:ekelyhirmondo.ro | • web: www.hirmondo.rowmagmm Üzenem a prefektusnak és a városvezetésnek, hogy szépen zöldül a Sepsiszentgyörgy főterén lévő „sárkánydombocska”, és talán pár vi­rágot is ültethetnének rá, még a havazás előtt. Vajon télen a gyer­mekeknek szabad-e szánkózni rajta? Ha igen, akkor szednek-e majd jegyet a helyszínen? - kérdezi ironikusan a fotót beküldő megye­­székhelyi olvasónk. • Sok a 600 matekfeladat egy egész nyárra? Van egy nővérem, a nadrággyárban dolgozik. Napi 600 nadrágot kell kézbe vennie minden nap, hogy egy bizonyos varrást megejtsen rajta. Nem kell a diáknak a 600 feladat? Vár rá a napi 600 nadrág. Ez az élet rendje. • Ha nyári vakációra hagyták fel a matekfeladatokat, akkor egy do­log nyilvánvaló: nem osztályoz­nak utána, tehát ha valaki meg­csinálja, jó, ha nem, akkor nem. Hatszáz feladat nem sok, ha va­laki komolyan akarja venni. Aki meg nem veszi komolyan, hoz­zá sem fog. Mi ez a hiszti? • Dr. Antal a döglött macskát egy­szerűen áthajítja a szomszéd ke­rítésén. Azaz mossa kezeit, akár Pilatus. Itt nem arról van szó, hogy a polgármesteri hivatalok­nak mit kellene tenniük (a té­nyek máskülönben, sajnos, iga­zak), hanem arról, hogy a 21. században a román egészségügyi intézményekben nem lehet ve­szettség elleni szérumot kapni. Ez nem a polgármesterek hibája, hanem a rossz menedzsmenté. • A veszettség elleni „küzdelem” ott kezdődik, hogy megzsarol­nak: ha nincs chipje az állatnak, nem kaphat oltást, és így vígan terjesztheti a betegséget.

Next