Székely Hírmondó, 2017. október (22. évfolyam, 187-208. szám)

2017-10-20 / 201. szám

SZÉKELY Hírmondó 2017. OKTÓBER 20., PÉNTEK Betekintő Ünnep a Puskásban E­gy esztendővel ezelőtt csoda született: a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépis­kolában olyan műszaki kiállítás nyílt amely kétségtelenül - leg­alábbis a mi vidékünkön - párat­lan. Ám ne legyünk kishitűek, s nevezzük úgy, ahogyan azt a megálmodói kezdettől fogva emlegették. Mondjuk inkább múzeumnak, hisz a sok év alatt ezerszámra összehordott alkat­rész azóta is a helyén maradt, s lehet ott is marad időtlen időkig. Mert hát a múzeumoknak az a sorsa, hogy nem vándorolnak, ál­talában nem is sorvadnak el, in­kább gyarapodnak. Ez a múze­um is a megnyitás óta egyre csak gyarapodik, már újabb termet volt kénytelen átadni neki a tan­intézet, hogy valamilyen formá­ban értékesíteni lehessen a be­mutató színhelyein felhalmozott sok-sok műszert, gépet, alkat­részt, s ez az értékesítés abból áll­hat, hogy a látogatók, különösen pedig a tanulók próbálják moz­gásba hozni, megszólaltatni, fel­használni a beszélő-, halló-, író-, jelzőkészülékeket. Áruljuk is immár el, hogy a pontosan egy éve megnyitott Puskás Tivadar Hírközlési Kismú­­zeum ilyen rövid idő alatt máris belépett a nagy látványosságok sorába, a megálmodók, Csáky Er­nő mérnök, Puskás Attila tanár, Demeter Dávid iskolaigazgató, Újfalvi István mérnök, volt igaz­gató nem álmodtak hiába. Nem csupán hazai, de külföldi szak­emberek is bizonygatják, hogy - no, ne legyünk szerények! - ezt a gyűjteményt bárhol bárki büsz­kén vállalná, s akárhogy forgat­juk a szót, legalábbis Közép-Eu­­rópában a maga nemében egye­düli, mert nem szűkíti le körét egyetlen témára, bemutatja mindazt, ami a hírközlés, a veze­tékes és vezeték nélküli távköz­lés, a hangszórás, a hangfelvétel, a közeli és távoli hatósugarú kommunikáció körébe tartozik. Ha valaki nagyon kíváncsi, nyu­godtan morzézhat, bárki meg­hallgathatja a Bánk bán opera el­ső előadásának még kezdetle­ges, de annál izgalmasabb, tele­fonon keresztüli közvetítését, be­pillantást kaphat a Titanic morze­­fülkéjébe, eligazítást kaphat a te­lefon, a rádió, a televízió hihetet­len felfutásáról. Persze, mindez csak parányi része mindannak az élménynek, amelyben részesül­het a látogató, az érdeklődő. Mindezekről sokat megtudhat, hallhat az, aki pénteken, október 20-án 16 órakor időt szakít arra, hogy jelen legyen az évfordulós megemlékezésen a Puskás Tiva­dar Szakközépiskolában. Most mondja!.0 Kérdéseinknek nem célja, hogy nagy titkokról rántsák le a leplet. A megye lakóinak hangulatát, gondját-baját, örömét hivatottak kifürkészni, m­ok­ a hétköznapok szürkeségében kívánnak némi színt, változatossá. De ez inkább a válaszokon múlik. Mi csak kérdezünk, f­lőt találni vagy találtatni. Ha milliárdos lenne, akkor kiket vagy miket támogatna? Szabó András, 33 éves, mezőgazdász * Elsősorban olyan személye­ket, szervezete­ket, mozgalmakat támogatnék, amelyek a magyarságunk megmara­dásáért küzdenek, vagy komoly szándékkal küzdeni akarnak. És nemcsak helyi szinten értem a meg­maradásunkért való küzdelmet, ha­nem a szórványban is, ahol, sajnos, nagy veszélyben van nyelvünk és kultúránk. Érdemes rájuk is figyel­ni, hiszen azt mutatják nekünk, hogy milyen szomorú sors vár azok­ra a vidékekre, ahol számbelileg alulmarad a magyarság. Kopacz Levente, 42 éves, fényképész Úgy gondolom, ha valaki adni akar, annak nem kell milliárdosnak lennie, az abból a kevésből is tud szakítani, amivel rendelkezik. Milliárdosként is ugyanaz lenne a felfogásom, mint most. Szívesen támogatom a sport­­tevékenységeket, az önkéntességet, a civil szervezeteket, a diákok által szervezett rendezvényeket és az egyházakat. Egyszóval támogatok szinte minden olyan tevékenységet, amely a magyar jövőről, a magyar közösségünk megerősítéséről szól Janica Mónika, 18 éves, egyetemista Ha milliárdos lennék, bizo­nyára olyan szervezeteket, alapítványokat támo­gatnék, amelyek hátrányos szociális helyzetű családokon, beteg gyere­keken vagy akár öregotthonokon segítenek, mivel tudom, mit jelent és milyen érzés valakin segíteni. Egyetemistaként is szívesen segíte­nék, illetve segítek is az ilyen csalá­dokon, nem feltétlen az anyagiak­ban, hanem például kupakgyűjtő akciók segítségével. Hegyeli Attila, 40 éves, hivatalos fordító Olyasmit támo­­­­gatnék, ami tá­­­­mogatást szül: leginkább az oktatást, az iskolákat, a gyermekeket felkaroló civileket. Mert így a pénz nem egy feneketlen zsákba menne, hanem sokszorosan kamatozna. Meggyőződésem sze­rint az oktatásba fektetett minden egyes fej kettőt kamatozik, igaz, két-három évtized elteltével, de ak­kor is megérné. Kérdezett: Nagy Sz. Attila a tizedikes Tudor Helgiunak, akit hosszú haja miatt küldtek haza a ko­lozsvári görög katolikus iskolából A diák kiállt igaza mellett, és győzött, az iskola kénytelen volt módosítani a kommunista korszakot idéző sza­bályzatát­ a román elnöki hivatalnak, a madridi tiltás ellenére megszervezett katalán függetlenségi népszavazásra utalva kijelentették: Románia határozot­tan kiáll Spanyolország szuverenitá­sa és területi épsége mellett. asi­m ­Tisztelt Szerkesztőség! Apró bunkóságok Olvasom, hogy Magyarországon jól elbántak az Index újságírójával a KFC-ben, pedig csak a panasz­könyvet kérte, mert a kiszolgálás nem tűnt megfelelőnek számára. Sajnos, nem kell Magyarországig menni azért, hogy az ember paraszt kiszolgálókkal találkozzon... Felénk is akad bőven olyan gyorsét­terem, vendéglő, üzlet stb., ahol az alkalmazott nem tudja: azért van ott, hogy a vásárlókat kiszolgálja. És ezalatt nem azt értem, hogy a tisz­telt ügyfélnek még a cipőjét is fé­nyesre kell nyalni, hanem az embe­ri, normális kiszolgálást. Magyarán, ha rendelek egy szendvi­­c­eset, és nem kérek bele zöldséget, akkor fél óra után, amikor házhoz szállítanak, ne legyen telezsúfolva zöldséggel. És ez ne ismétlődjön meg kéthetente. Ne felejtsék ki mel­lőle a szalvétát, ha csípős szószt kér, akkor az ne legyen tejfölös, stb. Amikor bemegyek a vendéglőbe, akkor a pincér legalább vegye a fá­radságot, és az asztalokra helyezett székeket pakolja le, ne várja, amíg a kliens megteszi. Vagy ha kint fogla­lok helyet a nyári kertben, akkor a pincér jöjjön ki, és vegye fel a ren­delést, ne kelljen húsz perc várako­zás után bemenni az amúgy üres vendéglőbe, hogy rendelhess. Igen, a szendvicsből kiszedhetem a zöldséget, ha a pincér nem pakolja le a székeket jóval nyitás után sem az asztalokról, akkor megtehetem, ha nem jönnek ki felvenni a rende­lést, besétálhatok, hogy nyugodtan facebookozhasson. Megtehetem, és általában meg is teszem, csakhogy ez mind az ő feladata lenne, ezért kapja a fizetést. Kedves kiszolgálá­sáért, figyelmességéért még borra­valót is adok. Azt viszont tényleg ki kell érdemelni. Kovács László, Kovászna 1 A leveleík tartalma nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség állásp­ontját. 1 1Címünk: 525400 Kézdivásárhely, Függetlenség u. 1. szám 1 Sepsiszentgyörgy, Gödri Ferenc u. 18. sz. 1 VÉLEMÉNYE ­Ne fojtsa magába! Szóljon hozzá bármilyen közéleti témához, üzenjen a szomszédnak vagy az elöl­járóknak, dicsérjen vagy bíráljon tetszés szerint. A lényeg, hogy véleménye tö­mör, velős legyen, ne sértsen személyiségi jogokat. A rövidítés, válogatás jo­gát fenntartjuk, az üzeneteket nem őrizzük meg, azok tartalmáért nem válla­lunk felelősséget, a telefonszámokat, illetve e-mail-címeket nem jegyezzük meg. Üzenetét SMS-ben, MMS-ben vagy e-mailben küldheti be, a lapban taglalt témákhoz közvetlenül a honlapunkon is hozzászólhat (az egyes cikkek végén). • SMS, MMS: 0728 035 166 • e-mail: officers::ekelyhirmondo.ro | , ....... 1 - web: www.hirmondo.ro • A külföldi befektetők idevonzása, úgy látszik, nem érdeke Kovász­na megye magyar vezetőinek, mert ahelyett, hogy minden kö­vet megmozgatnának a brassói repülőtér befejezéséért, inkább a szebeni és a marosvásárhelyi repterekkel foglalkoznak, azzal is csak tessék-lássék módján. És természetesen fontosabb gond­juk a székely zászló! Ha lobog­hat, akkor van munkahely, és nő az életszínvonal! • Vásárolt játékosokkal könnyű nyerni. Az igazi büszkeség az lenne, ha a saját nevelésű játé­kosokat sikerülne feljuttatni. Ja, volt erre is példa, de támo­gatták a kézdivásárhelyi csapa­tot, amikor önerőből feljutot­tak az első ligába? Nem! És most sem támogatják! Renge­teg pénzt beleölnek az idegen játékosokba. • A francia történelmet nem sza­bad összehasonlítani a székely­­lyel, mert amikor a székelyek már saját, kiforrott írással ren­delkeztek, a francia lovagok (!) még nem ismerték a budit sem. Árpád népe valóban a 9. század­ban jött be a Kárpát-medencé­be, nagyjából ekkor kezdett ki­alakulni a francia nép is a fran­kok, gallok stb. keveredéséből, ám a francia nyelv csak az 1539- es, a Villers-Cotterêts-i rendelet alapján lett Franciaország hiva­talos nyelve, miközben a széke­lyek már legalább az 4-5. század óta itt élnek, ez a krónikáinkból is világosan kitűnik. „Ilyen pozitív példákra, kezdeményezésekre szükség van: minél több kultúrát, művészeti ágat hozzanak ki a főtérre. Végre egy viszonylag kis költségvetésű, mégis hasznos, szép kiállítás, amelyet mindenki bér­mentve megcsodálhat” - írta a fotót beküldő megyeszékhelyi olvasónk.

Next