Székely Hírmondó, 2020. március (25. évfolyam, 41-62. szám)
2020-03-30 / 61. szám
SZÉKELY Hírmondó 2020. MÁRCIUS 30., HÉTFŐ Mit viszen a magyar csónak v alódi nemes, nagy feladat, a bizalom netovábbja szakadt eleinkre meg miránk, mikor annak talán még nem is volt az ideje. Reccsent a palánk, omlatag kövek indultak ellenünkre tehetetlenül maguk is. A ránk omló falakat s tetőzetet, a mindenséget kellett megtámasztanunk, melyet ránk riasztottak a halál jogpecérei, a maguk és illetéktelenek, másmilyenek javára. Mindent s a többit is megépíteni. „Bíztak bennünk."Sátáni időben gyermeteg, ki sem próbált hatalomra bízták létünket és vétkeinket, ha voltak. Megvédeni falakat, tetőzetet ott, ahol a zúgó négy folyó is védelemért esedezett naponta az orvhalászok elől. Szabadon feküdtünk, és a szabadesés rettenetében találtattunk, megszámláltattunk és véglegesíthettünk, amikor a huszadik század egy romhalmazon és kézen meg lábon csak húsz új esztendőt számlálhatott. Abban az ebben a ricsajban sirató anyákat, öregasszonyokat hallhattunk, azok bíztak bennünk mindmáig. Elvitték folyóinkról a hidat, eltüzelték karmaink alól a hídlást - vinni mindent, ami mozdítható. Ha dadog a gyermek, azt mondatjuk vele: mondd ki szépen, hogy Trianon, a gyermek eszeveszettül sikoltja a nemet, dédapja szoktatja csendesebb és keserűbb szóejtésre. Gerenda zuhan az égről is, nekünk azóta is, immár száz esztendeje is azt kell végeznünk, amire ama másság rá nem bírható. Nem napszámban végezzük a honépítést - már akinek honja van ég és szakadék között -, velünk született az az idegenségben is. Mindenek dőlnek ellenünkre, s a rettenetesen hamis, de bűnösen igaz ítélet meg se rebben. A szó benn akad. Van úgy is, hogy hazug, pedig apja keresztelő templomát oluvasztják elébe: szobrot emelj belőle a Trianonban győztesnek, az egedet! Nemcsak a mély hallgat, de az is, aki már abba beleszületvén, bélyeget visel ringyold Európánkban, hogy az a... Miközben sziklacsúcsok intenek okosan jóra. Még akkor is, ha Párizs Miasszonyunk tornyainak rajongását utánoznák idehaza, ha ez haza alattunk. Ha bíráink gereblyézik a hasznot a ránk szakadt, omlasztott ítéletekből. Ha ők kanalazzák, csámcsogják előttünk a magunk évszázadait, akkor mi miért nem s miért igenis mondanánk egy nagyot; miért annyi tagadás és bólintgatás ellenünkre és vesztünkre, miért? Van, mikor már a kérdés is büntetendő. Van, amikor az üszkös gerendák közt heverő mestergerenda is az ellenség malmára tereli az esővizet. Ez már a jogtalanság, a jogfosztottság állapota. Erdély olyan jogfosztottságban tereli a megmaradt és megmaradó magyart, melynek sárleverésében odalettek volna birodalmak is. Ahogy mi magunk ide jutottunk, bizony. Nem vermet, de sírgödröket ásatnak velünk taknyukba vénült bíráink máig. Vénüljünk és nyugton azt is, míg eligazítják gyermekeink és unokáink szavajárását távol erősen az igaz hangzástól. És minden marad újból és újból a régiben, miközben Trianon saját létét is restelli azóta, hogy megtörtént velünk, magyarokkal mindez a viszonylag tiszta ég alatt. Magyarok vérétől mosdik az álnok fél Európa. Azóta, hogy a nemzetveszejtő bírák szétmarcangolták Magyarországot s abban Erdélyt, cudarul. Asszonyanya s nemzete hullajt könnyet ezért zuhatagosan. A vériszapban, a gyilkolás példátlan áradatának végén még sírjainkat is megadóztatták Romániában. Szavuk jaja nem tapad az igazság falán. Nem állhat. De embernek fia, földnek s fajtádnak soron levő reménysége, nem hiába veted a vállad sáncba vetődött haza-szekérnek, tudd meg! Akkor is szólj, szólj versben, keresztelőn vagy lakodalomban, örömedben sírva. A gyermekemberke megtanul tőled sírni és nevetni. Hazudni, szót befagyasztani soha. Azt soha. Négy nap dörgött az ágyú Déva s Vízakna között. Ott minden talpalatnyi földet vér öntözött - Petőfi Sándor utolsó versében is a szabadság vérveszteségét törli ápolva saját kezével, kendőjével, egy nemzet nevében. Akik száz esztendőt töltöttek a románul zengő tengeren, nem hallgathatják el, mit viszen a kis magyar csónak tova világgá a jogtalanságban. Dobai Marika 1986-ban született Vargyason. 2008-ban a Sapientia Egyetemen könyvelés és gazdasági informatika szakot végzett, 2010-ben pedig pénzügy szakon mesterizett. Bár szerette a matematikát, sorsa mégis másképp alakult. Tanulmányai elvégzése után hazaköltözött Vargyasra, ám nyilván, mint sok más fiatal, szakmájában ő sem kapott munkát. De nem ült tétlenül. Böjte Ferenc Értékteremtő közegbe cseppent A lehetőségek keresgélése közben fedezte fel az Erdélyi Magyar Ifjakszervezetet, amely által, mint vallotta, egy új világ, egy új dimenzió nyílt meg számára, a szervezet megváltoztatta életszemléletét. - Általuk nagyon jó kapcsolataim lettek, számos területen kipróbálhattam magam. Képzéseken, csapatösszerázókon vettem részt. Belecsöppentem egy értékteremtő, kulturális közösségi életbe, éreztem ez az én utam, életre keltem. Nagyon sokat köszönhetek Nemes Elődnek és Furus Leventének. Mindig jó szívvel és hálával gondolok vissza rájuk. Az általuk szerzett tudás révén lettem az, aki, így bátran mertem változtatni, kerestem az új kihívásokat, létrehoztam a Kapocs Ifjúsági Egyesületet - mondta el bevezetőül. Sok mindennel kezdett el ekkor foglalkozni, egyebek mellett bedolgozott egy erdővidéki hetilaphoz is, újságíróként nagyszerű erdővidéki emberekkel ismerkedett meg. Közben kitalálta a Gyurmóka személyes márkáját, süthető gyurmából alkotott tárgyakat. „Ettől volt energiám, mindenben picit kipróbáltam magam, rájöttem mi áll hozzám közelebb. Jó emberek társaságát kerestem tudatosan, akiktől tanulhatok, és akik támogatnak”- mesélte magáról. A Kreatív Gyerekkuckó Dobai Marika nővére óvónő Kisbaconban. Marika mindig csodálta az ő munkáját, sok mindent ellesett tőle, így került kapcsolatba a gyermekekkel, így született meg a Kreatív Gyerekkuckó ötlete, melynek keretében kézműves játszóházakat hívott életre: Vargyason a Cimbora Kört, Baróton pedig a Brumi Játszóházat. „Gyermekközpontú egyéniség voltam mindig, így most a gyermekekre fókuszáltam elsősorban. Mit tudok kihozni ebből? Valamit másképp kell tennem, különlegesebben” - remélte élete ezen időszakától, így született meg a Kreatív Gyerekkukcó. Marika megkereste az egyetemről hazaköltözött vargyasi fiatalokat, velük együtt szőtte tovább álmait: Pataki Izolda, Varga Zsuzsa, Varga Imola, Varga Tímea, Farkas Mancika, Szőcs Betty, Máthé Emília, Trinfa Csilla és nővére, Veres Ildikó óvónő voltak partnerei. „Sikeres pályázataim révén bútorfestő tanfolyamokat szerveztünk több alkalommal Vargyason és Nagybacoban. Beneveztünk a Webkastély versenybe, ahol második helyezést értünk el. Ennek köszönhetően kiutazhattam hetedmagammal Brüsszelbe. Ekkor tárult ki a világ, és eszméltem rá arra, hogy egy faluból is lehet nagy dolgokat megvalósítani. Hogy mi a titka ennek? Elárulom: a sok szorgalom, a jó csapat, a kitartás, és az, hogy legyünk napirenden az időszerű információkkal. RIPORT