Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)
1883-04-22 / 61. szám
1. évfolyam. -és15S . Szerkesztőségi iroda: Sepsit-Szentgyürgy, Csiki-utcza Matleovics-féle ház, a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai - nyomda-részvény - társulat hová Sepsi-Szentgyörgy, 1883. vasárnap, április 22. SZÉKELY NEMZET !"» POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. 61. szám. ------------------------(a Kleti/.etési á.i* § 1 helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . j Egész évre . 10 frt — kr. 1 Félévre . . 5 frt — kr. 1 Negyedévre : 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 14 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegükért külön 30 kr. Nyiszter sora 15 kr. I A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő, hová felfizetési pénzek és hirdetések (? bérmentesen küldendők. ----------------------------©XIZk’S — — ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetései ára : egész évre 10 frt. félévre . . . fi fit. negyedéire . 2 frt. fit. kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. Helybeliek Mélik János úr kereskedésében fizethetnek elő. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. A szélsőbal patrónusa. — ápril 21. (T.) Tisza Kálmán is megérte hát, hogy kedvencze volt a szélsőbalnak, és bizonynyal meg fogják érni, — talán nem ő, hanem gyermekei, hogy a mostani szélsőbaliak unokái áldani fogják azt a nevet, mely ellen a mai ősök annyi méltatlanságot követtek és követnek el. Tapasztalhatta ugyanis a szélsőbal, hogy mikor a körülmények azt kívánták Tiszától, hogy egy, a szélsőbalon kiütött lehetőleg kellemetlen tárgynak parlamenti elintézését tekintve, biró legyen, oly biró volt, hogy a szélsőbal valódi lelkesedéssé helyeselte eljárását. Oly biró volt, hogy ideálja lehet a bírói méltóságnak, igazságnak és felfogásnak, oly bíró volt, hogy ítéletének kimondása után nem maradt kívánni valója egy pártnak sem. A hegygyé tornyosodott szenzácziós ügyet, hogy többet ne mondjunk, salamoni bölcseséggel simította el, és akik azt hitték, hogy a parlament tekintélyének hajója a felvert hullámok által hajótörést fog szenvedni, a Tisza megszólalása után szégyenkezve ismerék el, hogy kishitűek valának. Oly egyszerűen és oly szépen csendesedett le a zajló tenger, hogy az a lelki hatalom és fölény, mely azt lecsendesítette, még csak fel sem tűnik. Pedig a lázas izgatottság ama pillanatában nem kellett volna csak egy meggondolatlan szónál többet, avagy kevesebbet mondani, mint a mennyi épen szükséges volt, és a kedélyek, mint a dynamit, melyhez szikra ér, felrobbanhattak volna s tanúi lehettünk volna oly botrányos jelenetnek, mely aztán csakugyan sokat árthatott volna parlamentünk tekintélyének, amely tekintély most egy hajszálon függött és ezer szerencse, hogy az a hajszál a Tisza Kálmán kezében való. Ez az a bűvös erő, amely megbukhatatlanná tudja tenni a szabadelvű pártot, mindaddig amíg ő akarja; ez az a bűvös erő, melylyel az ellenzéki pártok nem bírván, nem mérkőzhetnek a szabadelvű párttal. Ez az a bűvös erő, mely Tisza Kálmánhoz lánczolja az ő híveit, ami a legőszintébb ragaszkodással fűz hozzá minden párttagot : az éleslátás, a bölcsesség és az igazság mindenben ! Ez az a megdönthetetlen bástya, mely egymaga képes fedezni az ő pártját, amelyről minden támadás, rágalom és alattomos gyilok visszapattan. Most megismerhették őt a szélsőbaliak is, mert elfogultság és a pártszenvedélynek hatása nélkül hallhatták szavait és lelkesültek rajta, amint lelkesednének mindig, ha oly tárgyilagosak tudnának lenni, mint a milyenek most valának. Ám ne csodálkozzanak tehát a „mameukok“ ragaszkodásán és lelkesedésén, melylyel vezérükön csüggnek, mert azok olyannak tartják őt mindig, a milyennek a szélsőbaliak csak akkor látják, midőn a pártszenvedély lázas behatásától menekülve tiszta szemmel nézhetnek reá. Ilyen ő mindig és mindenben; igen, ilyennek fogja őt ismerni az utókor pártkülönbség nélkül! És hogy még egy szót szóljunk: a kormánypárti sajtó magatartására is bátrak vagyunk figyelmeztetni az ellenzéki lapokat. Tapasztalnak-e itt csak egy mákszemnyi bátrányhajhászatot avagy kárörömet? Igyekszik-e rajta a kormánysajtó, hogy e botrányt a maga javára aknázza ki? Mily hang uralkodnék most az ellenzéki sajtóban ha a kormánypártban merült volna fel ez az eset, nem rezegne-e minden ablak a rikácsolástól, Kárpátoktól le az Adriáig? Na hát szolgáljon ez tanulságul az ellenzéki sajtónak máskorra nézve, hogy mint kell lovagiasan fogadni egy oly ügyet, melyről az a párt amelyben előfordult, nem tehet, és amely csak egyes emberek bűne. Nem is rójjuk fel a párt bűneül, nincs az még csak eszünk ágában sem. Egyes emberek egymás iránti gyűlölsége nem elvkérdés, és magának a pártnak intenczióira nézve nem döntő, legfeljebb is akkor lenne döntő, ha magát a pártot döntené meg, de amitől majd csak meg fogja óvni a szélsőbalt az ő tagjainak higgadtsága és bölcsessége! ” A magyar korona országai egyesitett czimereinek és az ország külön ezsverének, magánosok és magán jellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használhatásáról szóló 1883. évi XVIII. tczikk életbeléptetése alkalmából azon elvi kérdés merült fel, hogy miután némely intézetek és vállalatok a törvény megalkotása előtt az ország czimerét, vagy az országgyűléstől nyert engedély alapján, vagy pedig a kormány által a megerősítési záradékkal ellátott alapszabályaik értelmében használják, váljon ezekre nézve a törvény azon rendelkezése, hogy az ország czímerének használhatására a miniszterelnöktől engedély kérendő, s ezen engedély kiadásáért 50 frt díj fizetendő, jogszerűleg alkalmazható-e. Ezen kérdés eldöntése iránt, mint értesülünk, a törvény végrehajtásával megbízott miniszterek közt a tárgyalás már folyamatban van. A baróthi gazdasági iskola. — ápril 21. (ih.) Emlékezhetnek e lapok olvasói, hogy Háromszék megye törvényhatósága még a múlt év decz. 28-án tartott közgyűléséből felterjesztést intézett a vall. és közokt. miniszterhez a baróthi felső népiskolának gazdasági és erdőőri iskolává leendő átváltoztatása tárgyában. Ezen fölterjesztés, a helyi kisgazdasági viszonyok alapos ismeretével, kellően indokolt véleményes javaslat is volt egyszersmind a gazdasági és főként erdőőri iskola berendezésére vonatkozólag, központul ígérkezvén Baróth, nemcsak Hároraszékmegye, hanem Csik-, Udvarhely-, Brassó-, Fogaras- és Küküllőmegye részére is, az erdőkezelés fontos ágának szakszerű tanítására. A kérdéses feliratra a vall. és közokt. miniszter egy rendelete által válaszolt. A miniszter a barótki felső népiskola ilyetén átalakításába beleegyezését nem adhatta, mert — úgymond — az 1882. évi aug. hó 16-án 18,634.. sz. a. kiadott szervezet a gazdasági szaktanitással egybekapcsolt felső népiskolák számára, teljesen megfelel a törvényhatóság idevonatkozó kívánalmainak. Ezen tanterv utasításai alapján elvezethetők az ily iskola, tehát a baróthi iskola növendékei is hivatásuknak és rendeltetésüknek megfelelő általános ismeretek megszerzésére és azokkal kapcsolatosan a mezei gazdaság alapelméleteinek, valamint az erdőőri tudnivalóknak megtanulására és gyakorlására. Csakugyan, ha a miniszter által kiadott tanterv utasításait a törvénynek megfelelő módon végrehajthatná akármelyik gazdasági szaktanítással összekötött felső népiskola is, akkor nem volna szükség külön gazdasági iskolára, sem külön erdőőri tanfolyamokra. Minden vidék megtalálja ott a maga speciális viszonyainak és földmivelési érdekeinek javára szolgáló utasításokat. Úgy lehet e tanterv kapcsán tanítani a természetrajzot, vegytant és természettant, mint a mezei gazdaság és fatenyésztés stb. alapját, hogy azokban ezen tantárgyak elmélete teljes kifejezést nyer. Utasít a tanterv arra is, miként kell a mezei gazdaságot és erdészetet gyakorolni, s ezeknek elméletét a természeti tudományoktól is külön választva, rendbeszedni. Kétségkívül igen gyakorlatias szellemben készített tanterv az, amelynek nyomán Sáromszék megye leendő kisbirtokosai az itteni gazdasági viszonyoknak megfelelő tanulmányaikat sikerrel végezhetnék be. Ámde mindig fennmarad az a nehezen megoldható kérdés: lehet-e a törvény rendeleteit, melyek feltételei volnának egy jó, gazdasági irányban vezetett felső népiskola prosperálásának, úgy végrehajtani, hogy azok semmi kívánni valót ne hagyjanak fenn ? Hogy egyelőre többet ne mondjunk, egész Erdővidéknek meg vannak még a felekezeti elemi iskolákkal járó azon hátrányai, hogy az iskolák berendezésére édes keveset ügyelnek; arra pedig, hogy a törvény által előírt hat elemi osztályt felállítsák, pláne nem is gondolnak. A tanfelügyelő megteszi a lépéseket, felszólítja az egyházi főhatóságokat , azok pedig a legjobb esetben tudomásul veszik a törvény kívánalmait anélkül, hogy végrehajtanák. Így aztán ott lehetnek a jó tantervek, szakszerű utasítások, mert a baróthi felső népiskola mégis csak olyan tanítványokkal fog tengődni, akik négy elemi osztályt végeztek legfeljebb. Az volna tehát a legelső teendő, hogy a hat elemi osztályok életbeléptetését a legnagyobb szigorral vigye keresztül a közigazgatás. Ez az első lépés nagyon megkönnyítené aztán a többit. A vallás- és közoktatásügyi miniszter e czélból még azt a kedvezményt is megígérte, hogy a vidéki növendékek benlakására, mely okvetlenül szervezendő lesz, a költségek fedezéséhez hozzá fog járulni. Egyelőre ezeket akartuk elmondani, fentartván magunknak, hogy a földművelési miniszterhez e tárgyban küldött felterjesztésre a válasz megérkezése után hozzászólhassunk még az erdőőri iskola felállításához, amely tárgynak szakszerű tanítása ezen miniszteri leirattal is el van rendelve. Közegészségügy K.-Vásárhelyen.. — ápril 21. Szomorú világot vet a kézdi-vásárhelyi közegészségügyi viszonyokra dr. Géber Ede kolozsvári egyetemi tanárnak a belügyminisztériumhoz közelebbről benyújtott jelentése. Ezen jelentés szolgált alapul azon miniszteri leirathoz, mely a közelebbről megtartott törvényhatósági közgyűlésen is tárgyalva volt, s melyet rövid kivonatban a közgyűlésről hozott tudósításunkban mi is közöltünk. A miniszteri leiratban foglalt utasítások szerint eljárni a megye közönségének lesz feladata és hiszszük is, hogy e feladatnak a legnagyobb buzgósággal és erélylyel fog megfelelni. Dr. Géber Ede a bajnak okait, amint egyszer említve volt, a következőkben keresi: a városnak elhanyagoltsága, tisztátlanság az utczákon, hiányos és rendszer nélküli építkezés, úgy, hogy az utczák szűkek; a lakóházak mellé sertésólak és istállók építvek ; a házak kicsinyek, kunyhószerűek, sok helyen minden udvar nélkül, amelyekben légáramlat létre nem jöhet; továbbá a helytelen temetkezési eljárás és rendszeres vágóhidak hiánya. A főbajt azonban elsősorban a szeszgyárakkal egybekötött hizlalók képezik, melyek nagyobb mérvű talaj- és légfertőzést okoznak, olyannyira, hogy a halálozás számarányára is befolyást gyakorolnak, amenynyiben a halálozás tényleg nagyobb azon városrészekben, amelyekben a szeszgyárakkal összekötött hizlalók vannak és azok ürülékei talaj- és légfertőzést idéznek elő. Ez rövid kivonata a dr. Géber jelentésének. Hogy ezen állapotok megszűnjenek, arra nézve elsősorban a város polgárságának kötelessége mindent elkövetni, még a legnagyobb áldozatok árán is. Annak a sajátságos építkezésnek, amelynek párját az országban találni nem lehet, meg kell szűnni; a város méressék fel, készíttessék róla pontos alaprajz. Ha valamely ház lakatlanná válik, az vagy sajátíttassák ki, vagy czélszerűen alakíttassák át. Építeni kell arra alkalmas, szellős helyen egy legalább 16—20 betegágygyal felszerelt kórházat. A jelenlegi visszás temetkezési szokásokat megszüntetve, jövőre a temetkezések a törvényeknek megfelelő módon történjenek, vagy pedig új közös temető állíttassék fel. Az ürülékek és bűzös folyadékok kellő levezetése csatornázás útján eszközöltessék. Azonban a siker csak akkor lesz teljes, ha a hizlalók a város területéről eltávolíttatnak s a várostól észak-nyugatra, a Torja mellé állíttatnak fel. A mennyiben pedig ez, legalább egyelőre nem volna kivihető, annyit mégis azonnal kell tenni, hogy a Nagy József hizlalója okvetlenül távolittassék el. A tulajdonosnak kárpótlásul lehet adni a jelenleg is szeszgyárul használt épületet, mely fölött, mint tudjuk, a város közelebbről amúgy is rendelkezni szándékszik. A többi hizlalók ürülékei pedig szivattyúval egybekötött D/1 méter mélységben takarító készülékkel, felbontható ládákkal ellátott csövek által egybegyüjtetvén, a Torja-patakba bocsáttassanak. Ellenben a szeszgyárak a tisztaság kellő és folytonos fentartása mellett meghagyhatók lennének. Az elősoroltakból kiviláglik, hogy Kézdi- Vásárhelyen, a közegészségügyi viszonyok helyes irányba való terelése szempontjából, több irányú intézkedés válik szükségessé. Ezek közül azok, melyek a hatóságközvetlen ügykörébe tartoznak, haladéktalanul életbe léptetendők és szigorúan foganatosítandók. Ilyenek a város utczáinak, tereinek, lakházainak tisztasága, amelyre felügyelni a városi hatóságnak elsősorban elodázhatlan és szigorú kötelessége. Igen jól tudjuk, hogy Kézdi-Vásárhelyen többféle okok miatt bármely reform, mely a mostani állapotok megváltoztatására irányul, nehezen vihető keresztül. A polgárság, mely szűk territóriumán kizárólag iparral foglalkozik, csökönösen ragaszkodik ősei emlékéhez. Foglalkozása hozza magával, hogy vagy épen nem, vagy csak nehezen kapacitálható, aminek majd a jövőben fogja kipótolhatlan kárát vallani. BELFÖLD. — ápril 21. A brassói „Gazeta Transilvaniei“ 39-ik számában gyászkeretben közzéteszi a román ajkú képviselők nyílt levelét, melyről többek között ezt a megszokott nótát fújja : „Tudtuk mi azt, hogy a püspökök politikai körleveleivel nem lesz még vége a komédiának, az országgyűlési nemzeti mamelukoknak a választókhoz intézett nyílt levelének is kellett bekövetkeznie és ki tudja, miféle ellendemonstráczió készül még végdekorácziójául ezen gyalázatos komédiának, mely csak arra van szánva, hogy egyrészről meggyengítsék a román mozgalomnak jelentőségét az európai közvélemény előtt, másrészről pedig, hogy minket a trón előtt is kompromittáljanak. Eddig a világ mit sem tudott arról, hogy a képviselőházban oly román képviselők is vannak, mint Gáli, Szerb és Végső, kik, amint a nyílt levélből is kitűnik, könyv nélkül is tudják már a Tisza-Trefortnak beszédjeit eheczitálni. A négy képviselő még azzal sem dicsekedhetik, hogy nyílt levelekben valami újat mondtak volna. A püspökök körlevelei általános elszomorodást és méltatlanságot szültek, Gáli és társainak nyilatkozata pedig csak kaczagást és sajnálkozást fog előidézni mindenképen. De az mindenesetre szomorú dolog, hogy ezzel is újabb fegyver adatott ellenségeinknek és azért az orruk hegyénél tovább nem látó, ezen képviselők politikai prosztitucionális tettét őszintén fájlaljuk.“ A képviselőház csütörtökön folytatólag tárgyalta és el is fogadta a zárszámadási bizottság jelentését az 1881. évi zárszámadásra vonatkozólag, s elfogadta a bizottság által proponált 3 pontból álló határozati javaslatot, mellőzve Frölichnek beadott határozati javaslatát, nemkülönben Madarász József ellenindítványát. A tárgyalásban, mely déli 1/21 óráig tartott, sokan vettek részt; az ellenzék részéről Madarász, ki az állami gépgyár magyarosodási érdekeit is hangoztatta újra, Orbán Balázs, Győrffi Pető, Krisztinkovics; a kormánypárt részéről Bochkor, ki egy tüzetes, szakszerű beszédet mondott, Lukács László előadó és többször Serileszky, a bizottság elnöke, reflektálva az ellenzéki oráziókra. A tárgyalás elején Szapáry pénzügyminiszter szólt, állást foglalva Frőlich határozati javaslatával szemben, melyet a ház aztán mellőzött is. Napirend előtt Komjáthy Béla kért szót, a Füzesséry-Polonyi-ügyben nyilatkozván becsület-