Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-04-22 / 62. szám

II. évfolyam: ISZKS-------------------------<s«l . Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyorgyün: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: lóttai­n­Foműa-részvény-társulat hová az eltüzelés! pénzek is hirdetések (? hérmontoson küldendők. ff) -----------------------­Előfizetési ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . lOírt — kr. Félévre . . 6 trt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, hétfő, 1884. április 21. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyogdijért külön 30 kr. i £ JáS> -02. szám. Csikmegye részére : szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredá Im­ a T. M­.i Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját h­áz) hová Csik­ megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Iăskși-Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő.­­earst POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „S­Z­É­K­E­L V N­K­ M Z IS­T“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség ese­tén melléklettel. Elő/szeténi eíe­ u: eg­ész évre 10 fr­t. félévre ... ti fe l. neffj/erlévi'e . 2 frt. tiO hr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomtat­tathatunk. A J­Ó­KA­I-N­YOMI >A­ RÉSZVÉN­Y-TÁRSULAT mint a „Szék­ely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Jókai Mór beszámoló beszéde. — Mondotta Ilyefalván, 1884. ápril 20-án. — Tisztelt polgártársaim! Mindenkor nagy örömömre szolgál, hogyha önök közt megjelen­hetek. Most azonban kötelességem is hozott ide, hogy számot adjak a magam és pártunk műkö­déséről a lefolyt három év alatt. Kezdenem kell az átalános helyzet ecsete­­lésével, hogy miként sikerült ez idő alatt ha­zánk és az egész világrész békéjét fentartani segíteni. Kormányunk bölcs intézkedésével fen­­tartotta a szövetséget Németországgal; ehhez a szövetséghez járult őszintén és becsületesen Németország is. E hármas szövetség nyomása alatt kénytelen volt Oroszország is minden meg­támadási szándékától elállani. Nemzetekkel, me­lyek ezelőtt fenyegetőleg léptek fel ellenünk, most a legnagyobb egyetértésben, békében va­gyunk, így pl. Romániával és Szerbiával. És hogy Törökország irányában mily barátságos hangulattal vagyunk, ezt bizonyítja épen Rudolf trónörökös mostani utazása (Éljenzés) és azon barátságos fogadtatás, a­melyben őt a török szultán részesíti. Ez a legbecsesebb czáfolata azon vádaknak, mel­lyel bennünket gyanúsíta­nak, hogy mi Törökországtól Szalonikit el akar­juk foglalni és háborút kezdeni a törökökkel. Tudja azt Törökország, hogy legőszintébb, leg­becsületesebb jóakarói, szövetségesei épen mi vagyunk, épen a mi­ monarchiánk az (Élénk él­jenzés). Áttérve a belügyek terén folytatott műkö­désünk elsorolására, a lefolyt országgyűlés alatt nem kevesebb mint 24 igen nevezetes törvényt alkotott az országgyűlés. E törvények a követ­kezők : a vámrevízióról szóló, mely­ tetemesen segített mezőgazdáinkon, a tisztviselők kvalifiká­­cziójáról szóló törvény, a­mely szerint tisztvise­lőnek mindenki csak kellő képesítés mellett vá­lasztható, a megyei háztartásról szóló törvény. A végrehajtási, perrendtartási törvény revízióját keresztülvittük, a kereseti adót a munkásosz­tályra, a legszegényebb emberekre nézve tökéle­tesen eltöröltük. (Élénk tetszés és éljenzés.) A napszámos ezentúl semmiféle adót nem fizet. A hadmentességi adót a szegényebb osztályra nézve megkönnyítettük. Felállítottunk független pénz­ügyi közigazgatási bíróságot. Az adókezelést egyszerűsítettük, az adókivetést három évre meg­állapítottuk. A rentekonverzió által az állam­­adósságok kamatjaiból három és fél milliónyi megtakarítást értünk el. A honvédelem terén a Ludovika-akadémiát hadapródi és tiszti akadémiára alakítottuk át; ösztöndíjakat alapítottunk a közös katonai tan­intézetekben abból a czélból, hogy a magyar ifjak, kik a katonai pályára szándékoznak lépni, azon tanintézetekben kiképzést nyerjenek, hogy a magyar ember ne csak jó közkatona legyen, vagy mint káplár szolgáljon a közös hadsereg­ben, hanem legyen belőle jó ezredes, generalis is. (Élénk helyeslés.) A lóállományt ezentúl egye­nesen magától a termelőtől vásároljuk, minden közvetítő nélkül. Behoztuk a vízszabályozási ad­­minisztrácziót. Az osztrák vasutakkal kötött szerződéssel egész vasúti politikánk függetlenné válván, az idegen vasúti társaságok vasutait megvásárolván oly egységes egésszé alakítottuk át, hogy ez által a szállítási, a kiviteli tarifa­ételeket maga a kormány állapíthatja meg minden idegen befolyás kizárásával. Az adriai gőzhajótársaság által a tengeren át nyittatván kivitelünknek, kieszközöltük azt, hogy a fiumei kikötőben, a­hol ezelőtt csak egy-egy hajó állt meg fél esztendőben, egész kereskedelmi flotta jár ki és be. Magyarország kivitelét felszabadítottuk a né­metországi határvám tarifái alól. Megalkottuk a kö­­zéptanodai törvényt, mely megóvja nemzetisé­günket, de e mellett a felekezetek szabad okta­tási jogát. Meghoztuk a szeszadó törvényt, a­melyből az országnak a nép megterheltetése nélkül a külföldre való kivitel által negyedfél millió haszna lesz. Elfogadta a képviselőház a zsidók és keresztyének közti házasságról szóló törvényjavaslatot, ez azonban a főrendiház ellen­zése következtében törvén­nyé nem válhatott, de remélem, hogy a közel­jövőben azzá lesz. Tárgya­lás alatt van az ipartörvény revíziója. Szükséges ez iparosaink, kézműveseink megvédése végett. A közelebbi hetekben ez is törvén­nyé fog válni és az lesz az utolsó törvényalkotás, mely a mos­tani országgyűlés kezei alól kikerül. E törvények mindegyike hazánk anyagi és szellemi jólétének előmozdítására, országunknak a kü­lellenség elleni megvédésére, a személybiz­tonság megszilárdítására szolgál. És mégis azt mondják az ellenzők szóvivői, hogy mi az országot véginségre, tönkre juttattuk. (Mozgás.) Uraim, én egyszer egy kitűnő kath­. fő­paptól, bibornoktól, a kinek hívei közé ugyan nem tartozom, de akinek hazafiasságát és tudományát tisztelem, a következő szavakat hallottam: Egy módja van a boldogságnak és megelégedésnek, és ez az, hogy az ember sohase hasonlítsa ma­gát azokhoz, a­kiknek jobb dolguk van, mint az illetőnek, hanem azokhoz, a­kiknek rosszabb sorsuk van. (Élénk helyeslés.) Ha mi anyagi állapotainkat Anglia- és Francziaországéhoz akarjuk hasonlí­tani, a­mely országokban a nép anyagi jóléte nemzeti kormányuk alatt századok óta fejlőd­hetett, bizonyos, hogy hátrányba vagyunk. Hiszen nekünk csak­ 17 év óta van nem­zeti kormányunk, ez alatt az idő alatt utól nem érhettük a nagy nemzeteket. Ide hasonlítsuk össze a mostani 84-iki Magyarországot, a régi Magyarországgal, hol volt a 60-as években Magyarország, s hol van most s így mondjunk ítéletet. (Élénk helyeslés.) Tisztelt uraim! Ha mi Magyarországon csak azt akarjuk meglátni, a­mi árny, a kül­földön pedig azt, a­mi tény, akkor igazságtala­nul fogunk ítélni. Hiszen a külföldnek is van­nak nagy bajai! Ott vannak Angliának a dynamit emberei, fémi összeesküvői. Hát Francziaország­­nak anarchistái, Bécsnek politikai rablógyilkosai, Németországnak szoczialistái, Oroszországnak ni­hilistái, feltalálhatók-e ezek Magyarorzságon? Nem. (Igaz, úgy van.) Nálunk békesség van, nálunk tisztelete van a törvénynek és ha vala­kinek panasza van, a törvényhez folyamodik és tudja, hogy megkapja igazságát. Mi okunk van nekünk magunkat megszégyeníteni azzal, hogy a közerkölcsiség nálunk süllyed? Ne ócsároljuk ma­gunk magunkat, van nekünk ellenségünk elég, a­ki ezt helyettünk is megteszi. Azonban hazánk fényoldalait senki sem akarja látni, nem akarja látni azt a haladást, a­mit hazánk 17 év alatt tett, a­mióta nemzeti kormányunk van, nemcsak az ország fővárosa, a­mely bámulatosan emel­kedett, és a mesék tündérországok sorába való tüneménynek látszik, hanem tett minden egyes város és község. Maga az alattunk lévő föld nem emelkedett-e értékében, becsében? Nem gaz­dálkodunk-e ma jobban, nem miveljük-e ma jobban földeinket, mint azelőtt. Hiszen ma Magyarorszá­gon a beruházásnak nevezhető gazdasági gépek ára nagyobb összeget képvisel, mint az az összes betáb­lázott adósság, a­mely a földbirtokot nyomja. A földművelő osztálynak, az iparososztálynak érdekeit az állam előmozdítani törekedett és nem tagadha­tom, hogy ezen törekvésében gyakran az ellenzéki férfiak is gyámolították. Mikor az ipariskolák felállítását elhatároztuk, már akkor budgetünk ki volt merítve és akkor egy képviselő, egy igazi derék magyar főur, a­kinek nevét is megemlít­hetem, Zichy Jenő gróf saját erszényéből aján­lotta fel az ipariskolák felállítására szükséges roppant összeg kifizetését az első évben. Én igazságos akarok lenni azok iránt is, a­kik nem tartoznak pártomhoz, pedig ez a four nem tartozik pártomhoz. Igazságos akarok lenni, nem úgy, mint a csurgói kerület képviselője, Somssich­ Pál viseltetett irányunkban, a­ki válasz­tóihoz intézett beszámoló és leköszönő levelében azt a szót használja, hogy a magyar kormány kirabolja az ország pénztárát (Élénk mozgás). Ugyan kinek a kedvéért rabolta volna ki ? Hi­szen mindenkinek tudnia kell, annyival inkább egy képviselőnek, hogy egy, a képviselőház által választott zárszámadási bizottság vizsgálja meg a minisztérium minden számadását és azt az országgyűlés elé terjeszti és ha abban csak egy poltukát talál, a­mely nem arra a czélra ada­tott ki, a­melyre azt az országgyűlés megsza­vazta : az illető minisztert a vádlottak padjára helyezi. Ugyan mire költötte el ez a kormány a­­ pénzt? Hát nem építettünk-e vasutakat? Sze­ged városát újraalkottuk, a folyóvizek szabályozását megcsináltuk, Fiume kikötőjét felépítettük, isko­lákat állítottunk, a népnevevelést előmozdítottuk. Az ország kincstárát csak az ország javának előmozdítására használtuk fel. (Élénk helyeslés) ! Azt mondja a nevezett képviselő úr, hogy ő az egyes minisztereket a maguk személyére nézve becsületes embereknek tartja. De hát ak­kor kinek a számára rabolták volna ki az or­szág pénztárát ? A mi számunkra, a képviselők­ számára ? Uraim ! büszkén mondhatom, hogy a milyen kis uraknak, szegény embereknek mentünk be a képviselőházba, olyan kis urakként, szegény­­emberekként jöttünk is ki abból és a mi ke­zünkhöz az ország aranyából még ennek a füstje sem ragadt. (Élénk helyeslés, hosszas éljenzés és tetszésnyilatkozatok.) Azt mondják, adók által rabolják meg a népet. Hiszen azon nap, melyen adót fizetek, ne­kem sem örömnapom. (Derültség.) h­át én attól a két négyszögméternyi területű asztalomtól akkora adót fizetek, mint az 1200 holddal bíró somogyi földesúr­, és teljesítem azt a fizetést nem azért, mert muszáj, hanem azért, mert tudom, hogy ezen adófizetések által tudjuk fen­­tartani ezen a helyen Magyarországot. Magyar­­ország fentartása minden egyes embernek érdeke (Helyeslés: Úgy van!) A­ki azt nem tudja megérteni, hogy ezen ország fentartása fölötte áll az egyes emberek érdekeinek, az, sajnálom, de saját maga alatt vágja le a fát. Egy szót említenek még, hogy hát idegen érdekekre adtunk mi pénzt és ez a szó Bosznia. Ezt annyiszor vágják már a hczunkba, hogy egy­szer valahára kell lenni valakinek, a­ki elő­áll­­jon és őszintén megmondja, mi véleménye van felőle. (Halljuk !) Mi nekünk az, hogy Boszniát megszálljuk, nemcsak Európa parancsolta kötelesség, hanem a saját országunk fentartásának­ érdeke. Vala­hányszor nagy, erős kezű kormányzója volt Ma­gyarországnak, mint a­milyen volt Nagy Lajos, Hunyadi JÁNOS, Mátyás király, mindenik azon kezdte keleti politikáját, hogy Boszniát elfog­lalta, mert tudta jól, hogy annak birbatásával lehet Magyarországot a kelet felé megvédelmezni. Még Dobse László, még Lajos király alatt is bírta Magyarország Boszniát és m­ig azt ki nem eresztette kezéből, Magyarországot nem lehetett elpusztítani. Csak mikor azt elvesztettük, jöhe­tett be Magyarországba a török szultán a maga hadaival s törhette meg a népirtó mohácsi ve­szedelem. Az utolsó diadalmas harczaink Jaicza körül folytak ; a mint azt el hagyták esni az akkori szűkkeblű, szűkmarkú magyar politiku­sok, utána dőlt­­ Magyarország. Az által, hogy megszállva tartjuk Boszniát, meg van védve Magyarország. Itt tartjuk lánczra kötve a há­ború vérebeit, hogy saját hazánkban meg ne támadjanak. A mely esztendőben feladjuk Bosz­niát, abban az évben felkeres bennünket a ve­szedelem saját országunkban. Ám sírjanak azok, a­kiknek nem tetszik, hogy Boszniát elfoglaltuk, hogysem mi sírjunk a felett, hogy Magyarorszá­got elvesztettük. Hogy a megszállott Boszniát igazgatni kell, az természetes , hogy mi azt a kormányzatot a közös pénzügyminiszterre bíztuk, az, mint a gyakorlat bizonyítja, igen szerencsés megoldása volt egy oly kérdésnek, a­mit Deák Ferencz a kiegyenlítési törvény szerkesztésekor előre nem láthatott. E kormányzat költségeit maguk a megszállott tartományok fedezik s hogy e miatt vérzik el Magyarország, s hogy ez által lett a delegácziók hatásköre kitágítva, az az ellenzék­nek egy olyan vesszőparipája, a­melyen nyar­galni lehet, a­míg tetszik, de utazni nem lehet. Ezzel bevégezhetném beszédemet. De ne­kem nem szokásom az, hogy az ellenségtől visszariadjak. Nem félek én a tüzes ellenségtől, én csak a hideg jó barátoktól félek (Derültség.) Ha az ellenség támad meg bennünket, én vis­­­szatámadom. Azt mondják az ellenzéki tisztelt urak, hogy milyen boldogság volna az ország­ban, ha egyszer ők kerülhetnének a kormányra. Nézzük meg hát, miből áll az az ellenzék. Elő­­ször is válaszuk őket külön, mert a mérsékelt ellenzék és a függetlenségi párt együtt kor­mányra nem juthat, ezt tudja minden ember. A függetlenségi pártról ezúttal nem szólok. Van annak elég baja a saját kebelében a­mit keserves dolog lesz elintézni. De nem szó­lok e pártról azért sem, mert a­mit zászlójára kitűzött, Magyarország függetlenségének jelsza­vát, ez oly magas eszme, a­mit én, bárha kivihetőnek nem tartok is, megtámadni nem tudok. Hanem áttérek az ellenzék másik ré­szére, a­melynek nagyon hosszú czíme van, a­mely magát a közjogi alapon álló egyesült mérsékelt ellenzéknek nevezi. (Derültség.) Soms­­sich Pál t. képviselő úr azt veti szemünkre, hogy mi szabadelvűek miért vagyunk szabad­elvűek, szólván a csurgóiakhoz, a­kik talán igen jó francziák lehetnek, mert franczia idézetet is mond nekik: en quoit saint, et en quoi ro­­maine ? (mennyiben szent és mennyiben római ?) Erre én reá és pártjára spanyol idézettel felel­hetnék hogy: „los mismos erros con altros col­lates“, de miután én tudom, hogy Ilyefalván spa­nyolul nem igen szoktak beszélni, kénytelen vagyok azt megmagyarázni. Hát a spanyol szavak azt te­szik, hogy ugyanazon kutyákat látom, csakhogy más nyakövvel. Közjogi alapon állnak, mert a közjogi alapot folyvást mozgatják, mérsékeltek, mégis mértéktelenek és egyesültek, mert egye­­sü­hetlen elemekből állnak. Ezen derék nem egyesült ellenzőkben van minden, mint egy jó görög boltban. Vannak ókonzervatívok, ultra­­montánok és liberálisok, antiszemiták és filosze­miták, önkormányzat és c­entralizált adminisz­­tráczió hívei, agrárpolitikusok, industrie politi­kusok. Ezek azután, mikor a kormánynak valami javaslata, kerül tárgyalás alá, a­mit mi párto­lunk, azt vagy az egyik, vagy a másik oldalról megtámadják. Midőn a zsidó és keresztyén kö­zötti házasságról szóló törvényjavaslat volt a napirenden, akkor az ellenzék szabadelvűi egye­sülve a szélbali radikálisokkal, támadták meg e törvényjavaslatot abból a szempontból, hogy ne­kik nem elég szabadelvű, és midőn a képvise­lőházban nem buktathatták azt meg, ugyanaz a párt a főrendiház ultramontánjaival és konzer­­vativjaival s a behozott indigenákkal megbuk­tatta azt a főrendiházban. Ha Horvátország megsértett bennünket és mi, tekintvén az or­szágnak hozzánk képesti kicsinységét, nem azon kezdtük, hogy eltiporjuk a komitokat, hanem kímélettel igazítottuk el velük ügyünket, akkor előállónak és megtámadnak bennünket e párt ch­auvinistái, túlzó hazafiai, hogy ime meg­alázzuk a magyar nemzetet. Midőn pedig a középiskolai törvényt hoztuk létre a magyar nemzetiség világos előnyére, akkor odaállítják a szász képviselőket, a­kik pártjukhoz tartoznak és elmondatják velük, hogy milyen zsarnokok vagyunk a nemzetiségek iránt. Ha a kézműve­seken akarunk segíteni, előállnak az agráriusok és azt mondják, hogy mi nem törődünk a föld­művesek érdekeivel; ha pedig a földművesek érdekében teszünk valamit, akkor megfordítják a dolgot, hogy mi nem törődünk a kézművesek­kel, iparosokkal. Így támadt egy párt kebelük­ben, az agrár­párt, melynek egyik vezére, Somssich­ Pál, minden más osztályt hátra tenni szeretne a földműves osztály ellenében. De hogyan hisz ezen agrár­párt segíteni a magyar földmivesen ? Csak egy pontot említek meg ez agrár­­gazdasági pártnak alaptételeiről, a föld­birtok-minimum kérdésére nézve. Ezek az urak azt akarják, hogy határozza meg a törvény­hozás, mennyi holddal szabad egy gazdának bírni, mint legkisebb birtokkal és ez 30 hold­ból, vagy esetleg 10 holdból állana. Már most kérdem Önöktől­­, székely birtokos uraim, hogy h­a ez törvén­nyé válnék, nem lenne-e jele a székelységnek kénytelen ősei földéről kivándorolni? (Mozgás: „De akár mind kime­hetnénk !) Jöjjenek ide Háromszékre azok a magyarországi parasztgazdák, a­kik nem tudnak megélni kevesebből, mint 30 holdból, és nézzék meg, hogyan él meg itten az a gazda, a­ki 4—5 holddal bír. Megél becsületesen, nincs itt rongyos ember, nincs koldus. Itt mindenki meg tud élni a maga munkájából, hanem persze utána kell látni a dolognak, törekedni istenesen és nem tehetségét felülmúlólag ran­­gozni. (Élénk helyeslés.) Ilyen egymással ellen­mondó nézetekkel sokáig el lehet folytatni az ellenzéki játékot, de mi lenne akkor, ha ez a párt kormányra jutna, melyik irány vezetne akkor? Én nem ijednék attól vissza, hogy legyen hát Magyarországon egy erős, bevallott konzer­vatív­ párt. Még azt sem igen bánnám, hogy ha egyszer ez a párt kormányra jutna, hadd kós­­tolja meg az ország, hogy mi az; de hogy ezek az urak a szabadelvűt játs­szák és úgy akarják elámítani a közönséget, az ellen tiltakozom. Hiszen tudjuk azt, hogy az én barátom Szilágyi Dezső csak a bolt ajtajára kifestett római csá­szár, az igazi római császár Apponyi Albert gróf, a­ki odabenn a boltban árulja a mézes madzagot és azt a csalhatatlan kenőcsöt, a

Next