Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-05-04 / 69. szám

II. évfolyam. -SîSSS Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy­ön: Csiki-utcza Matyeovics-féle váz, hová a lap szellemi részét illető közlemények kiikilondfík. Kiadóhivatal: Jókai-uzomda-részvény-társulat hová bérmentesen küldendők, az előfizetési pénzek is hirdetése­ d­ 1K--------------------------SKtíK Előfizetési Ar helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1884. május 4. NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények Uija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 69. szám.­­<5Sik Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Cs­ík-Szeredában T. Nagy­ Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját h­áz) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Nyilt tér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség ese­tén melléklettel. Kififizetési ára : egész évre . 10 frt. félévre ... 6 frt. negyedévre . 2 frt. 60 fér. Az előfizetéseket legczélszerű­bb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem n­yomat­­tathatunk. A .10 K­AI - N­YO­M1JA - RÉSZ­V­ÉN­Y-TÁRSU­LAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. A trónörököspár keleti utazása után. — május 3. (vs.) Vájjon a trónörökös keleti utazásából miféle tanulságot merít a mi kedves ellenzé­künk ? Lapjai után ítélve, azt ves­szük észre, hogy semmit. Megvan különben a mi igen tisztelt ellenzékünknek az a természetes tak­tikája, hogy a­mi neki nem válik előnyére, azt nem igen akarja észrevenni, vagy leg­alább is úgy tesz, mintha nem venné észre. H­a pedig figyelmeztetik reá, mást beszél, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik. A trónörökös keleti utazásáról is sok mindent elmondott, csak egyet nem és pedig azt az egyet nem, a­mit hívei nyugalmának meg­szerzésére elmondhatott volna, hogy t. i. a világ nem veszett hát el, Bosznia okkupá­­cziójának daczára se. Ezt nem mondta el a mi igen tisztelt ellenzéki sajtónk, mely pedig annyira meg volt egy időben rökönyölve, hogy még Mon­tenegróhoz is levelezőt küldött tanácsot kérni, mondaná meg neki valamelyik montenegrói államférfi: vajjon mit kelljen csinálni Ma­gyarországnak, ha azt akarja, hogy el ne ves­szen a világ ? A montenegrói államférfi a mi bölcs ellenzékünk kétségbeesett levele­zőjének meg is mondta rögtön és őszintén, hogy arra csak egy mód vagyon , ha t. i. Boszniát és Herczegovinát Montenegrónak engedjük át. A kétségbeesett levelező meg is irta ezt a „Pesti Napló“-nak rögtön és a „Pesti Napló“ hirdette is rögtön síínek-fá­­nak, hogy Magyarországra nézve a világ megmentésének csak egy módja van, ha t. i. Boszniát és Herczegovinát Montenegró­nak engedjük át. Önökre ugyan még ezzel sincs megmentve Magyarországra nézve a vi­lág, hanem a szerb misszió egyelőre legalább megelégszik vele. Majd Boszniából aztán kön­­­nyebben fog beszélgetni velünk. És míg a „Pesti Napló“ Montenegróval alkudozott, Lljubibratics az „ Egyetértés “-hez üzent át. „Értésemre esett — úgymond — a ti soraitokból, hogy Bosznia és Herczego­­vina oklaipáczióját hazátokra nézve nagy ve­szedelemnek tartjátok. Nos, hát én is a mondó vagyok és mert szivemen hordom hazátok sorsát, hát azt tanácsolom, hogy Boszniát és Herczegovinát adjátok nekem. Számotokra csak igy van menekülés.“ És erre Mocsáry Lajos, a szélsőbal feje és diplomatája mon­dott az országgyűlésen egy okos beszédet, melyből az sült ki, vajjon nem jó lenne-e az okkupált tartományokat Lljubibraticsnak átengedni. Indokolta pedig ezen indítványát azon bölcs előrelátással, hogy máskülönben elvesz reánk nézve a világ. Nemcsak a tö­rököt fogjuk magunk ellen lázítani, nemcsak a szerbet, nemcsak a románt, nemcsak a bol­gárt, nemcsak Montenegrót, hanem még az oroszt is és ha ez a hat potentát összefog, a szélsőbal sehogy sem foghat kormányra jutni. Ha már — úgymond — a muszkát nem ettük meg Plevnánál, hát legalább ezt a másik szerencsétlenséget kerüljük ki.­­ És hiába mondtuk akkor jó Mocsáry­nak, hogy ne keseregjen ő ezen, mert hát az ilyen dolog nem a szélsőbal eszéhez való, ő azon­ban csak kesergett. Kesergett, sőt többet mondott. Még azt is mondta, hogy az ok­­kupáczió esélyeiért Tisza Kálmánt teszi fele­lőssé. És Tisza Kálmán, hogy az elkesere­dett szélbalt megnyugtassa, kijelenté, hogy elvállalja a felelősséget. És íme a koronaörökös keletre megy. Nem tudjuk, hogy vajjon hogy állt a szél­bal h­ajaszála az égnek, a­mennyiben az uralkodóház iránt való ragaszkodását úgy bensőleg nem ismerjük, de ha a királyfit alattvalói hűséggel szeretik, sőt becsülik is, képzelhető, mennyire verte homlokukat a ha­lálverejték, látván, hogy a királyfi e borzal­mas összeesküvésnek barlangjába merészkedik. És képzeljük, hogy mily nagy volt meglepe­tésük, mikor a királyfit az összeesküvőkkel ölelkezni látták. Mikor a szultán megajándé­kozta őket brillanttal és drágakövekkel; a bolgár fejedelem pedig, aztán szerb és román királyok úgy fogadták, mint testvérüket, a népek pedig, mint fejedelmeik testvérét. És Montenegró államférfiénak és Lljubibratics­nak, e két nagy férfiúnak se híre, se hamva nem való, mintha nem is léteznének a vi­lágon. Jó Mocsáry pedig mélán hallgat. A la­pok pedig úgy beszélgetnek, mint Bodóné, minden másról, de hogy Magyarországra nézve nem veszett el a világ, sem pedig Bosznia miatt nem esküdött össze ellenünk, sőt ellenkezően, az fűzi hozzánk szorosabban : hát erről igen bölcsen hallgatnak. Választási mozgalmak. A háromszéki politikai viszonyokról a Pesti Napló ma hozzánk érkezett száma oly tájékozat­lan czikket közöl, a­melynek megczáfolása egé­szen felesleges. Ha a közleménynek a legkissebb alapja volna, szívesen ráadnák magunkat a Pesti Napló oktatására, de hát olyan informáczióval állunk szemben, a­melyet komolyan vennünk, tekintve a czikk együgyűségét, nem lehet. Hogy mennyire informálják helyesen a Pesti Naplót, arra nézve az alábbi nyilatkozat is tá­jékozást nyújt. A Pesti Napló és levelezője. A Pesti Napló május 2-iki számában egy közleményt olvasok, a­melynek annyira tréfás színe van, hogy nekem e tekintetben a feleletet nagyon megkönyítette. Azt állítja a czikk szer­zője, hogy én Jókai látogatása alkalmával meg­ismerkedtem B­e­k­s­i­c­s Gusztávval s azóta mel­lette­m dolgozom.“ Kérem t. szerkesztő urat, méltóztassék tudomására juttatni a P. Naplónak, hogy én Beksicset évekkel ezelőtt ismer­tem már, mielőtt a P. N. levelezője talán újságot ismert volna. Hogy én a s.-szentgyörgyi választóke­rület polgárai előtt a jövő választásokat illetőleg nyilatkozatokat tettem, az olyan állítás, a­minőket a Pesti Napló saját ismeretes hitelű forrásai után mai napság szerte-széjjel portál az igazság rovására. Kérem tudomására adni a Pesti Naplónak, h­ogy én a választókerületet nem reprezentálom s hogy egyénileg minő észre­vételeim vannak egyik vagy másik jelölttel szem­ben, azt sem a Pesti Naplónak, sem az ő ki­tűnő hitelű levelezőjének diszkrécziójára nem szoktam bízni. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. május 3-án. Császár Bálint, polgármester. A bereczki választókerületből vettük a kö­vetkező sorokat: Nyilatkozat. Alább neveinket leírt bereczki választók és őspolgárok ezennel ünnepélyesen és nyíltan ki­jelentjük, hogy a Bereczkben 1. hó 22—23-ika közötti éjjelen 24 egyén által megtartott poli­tikai értekezleten hozott képviselői ki­jelölést magunkénak nem ismerjük. Tiltakozunk azon feltevés ellen, mintha azon huszonnégy egyén, kik éjjel egy birtoktalan bérlő korcsmá­­rosnál kijelölésekbe bocsátkoztak, a városi pol­gárság és választók érzelmeit tolmácsolták volna. Csak olyan egyéni és p­é­n­z­k­é­r­d­é­s, me­lyet mi alól h­oztak meg velünk, hoztak oda olyan egyéneket, kiknek igen számbavehető része b­i­r­­toktalan bevándorolt és egyáltalában befolyás nélküli egyénekből áll. Mi ünnepélyesen tiltakozunk az ellen, hogy ősi székely városunkban, hol ma magyarok és románok vegyesen választók, a nemzetiségi kér­dést lelkiismeretlenül felszítva, pártczélnak­ esz­közül oda dobva, az által zavartassunk meg különbeni békés egyetértésünkben, hogy városunk­ban román nemzetiségű egyén léptettessék fel. Ezen eljárás jellemzi azokat az értekezőket és azon kijelölőket, kik a „választók színe javának“ szeretik magukat neveztetni egy zsidó újságban. Kelt Bereczkben, 1884. április 27-én. Gábor Péter, 9 évig volt országgyűlési kép­viselő, kézdi járási szolgabiró, bereczki őspolgár és választó. Gábor Imre, Bereczk városi pol­gármester, r. kath. megyei főgondnok, őspolgár és választó. F­i­n­t­a János, városi főjegyző, őspolgár és választó. Farkas I­g­n­á­c­z, vá­rosi kapitány, őspolgár. M­erza K­r­i­s­t­ó­f, jegyző és választó. Fonáki Ignácz, kép­viselő. Id. Tréfás G­y­ö­r­g­y, képviselő. T­r­é­­f­á­s István, városi számvevő és őspolgár. V­a­t­á­n­y Lajos, őspolgár. Ifj. Pénzes György, őspolgár. Tréfás Ferenc­z, ős­­polgár. Bara Ml­i­h­á­l­y, városi képviselő, ős­polgár. Id. Farkas Ignácz, székely őspol­gár. V­a­t­á­n­y György, választó őspolgár. Bálint László, alesperes plébános és vá­lasztó. Pénzes Lázár, városi pénztárnok, r. kath. megyei algondnok­, választó őspolgár. Petri György, birtokos és választó polgár. Ifj. Tréfás György, őspolgár. Orbán M­i­h­á­l­y, nyilvántartó és választó. Lőrinczy Dénes, őspolgár. Ifj. Gábor Imre, őspol­gár. Szántó Lajos, kántor-tanító és vá­lasztó. Id. Pénzes György, őspolgár és választó. Pénzes Imre, választó őspolgár. Sütő Imre, választó. Ifj. Klára András, őspolgár és választó. Szarka István, ős­polgár és választó. Bene Mózes, választó. Lupány Imre, őspolgár és választó. G­á­­b­o­r József, választó. Tréfás János, ős­polgár és választó, városi képviselő. Nemes János, őspolgár és választó. Lupány Imre, őspolgár és választó. Ifj. Klára András, választó. D­i­m­é­n­y Pál, választó. Istók Bálint, őspolgár és birtokos. Klára István, őspolgár és birtokos. Miklós József, őspol­­gár. Vatány Fere­n­cz, őspolgár. Esz­­tény György, őspolgár és választó. L­u­­kács Antal, őspolgár és választó. Kovács György, őspolgár és választó. Sütő J­á­­n­o­s, választó. Lukács Al ó z­e­s, őspolgár és választó. Ifj. Istók András, őspolgár és vá­lasztó. Kosztiidi Ferencz, őspolgár és választó. Balázs József, őspolgár és vá­lasztó. Bardocz János, pásztor, őspolgár és választó. Keresztes Lajos, őspolgár és választó. Bardocz Pál, őspolgár és birtokos, választó. A „Gazeta“ panasza. — május 3. Nem múlik el egyetlen alkalom, a­mit fel ne használjon a brassói „Gazeta“, a végből, hogy a magyarországi román ajkú polgárok előtt „ad oculos“ demonstrálhassa, hogy nekik milyen szerencsétlen állapotot juttatott osztályrészükül a sors. A­mióta úgynevezett napilappá lett a Ga­zeta, egyre-másra kapja honfitársaitól a „felici­­tari“-kat, a­melyek mind megannyian áradoz­nak a boldogságtól, hogy végre-valah­ára sike­rült a brassói újságnak „szélesebb körben“ és „nagyobb számmal“ megjelennie az oláhok kö­zött. Hogy miféle eszközök segítsé­gével sikerült a Gazetának azt a czélt elér­nie, hogy most olyan községek is ingyen kapják a lapot, a­melynek soha tudomása sem volt ed­dig a Gazeta létezéséről, azt mi most nem kíván­juk feszegetni. Tény, hogy a román elégületlenek eme szakközlönye terjeszkedik. A czélja felől kiki tisztában van már s a kinek még kételyei volnának a brassói újság intencziói felől, azok számára elég lesz a 48-ik számból egy kis íze­lítő, a melyben a trónörökös párnak bukaresti látogatásáról czikkezvén, a többek közt eze­ket írja:* „Ma Rudolf főherczeg Bukarestben nemcsak mint Ferencz József császárnak fia, hanem mint a Habsburg dinastia 3 millió román alattvalóinak leendő fejedelme üdvözöltetik, és majdnem lehetet­len, hogy azon örömkehelyben, melyet Bukarest az osztrák trónörökösnek nyújt, bele ne vegyül­jön egy keserű csepp, a midőn vissza gon­dolnak azon üldözésekre, amelyeket szen­­vedniök kell az ide való testvéreik­nek. Azon számtalan üdvözletben, a­mellyel fogadják a trónörökös párt a román fővárosban, tudjuk jól, hogy kifejezve van azon remény is, hogy az ural­kodó Ilabsburg ház közbenjárása következtében j­a­­v­u­l­n­i fog az itteni románoknak hely­zete is. Ezen remény méltányos, és azt hisszük, hogy ha ez be nem teljesednék, akkor a mi mo­narchiánknak jövője elhomálysulna, mert ez an­nak szomorú bizonyítékául szolgálna, hogy az­­ ál­lam­férfiai nem fektetnek súlyt a keleti népek rokonszenvére.“ * Ideje már, hogy azokra az „üldöz­é­­s­ek­re“, a­mikkel a Gazet­a rémitgeti a maga népét, megadjuk a feleletet. Hát biz itt nálunk úgy „üldözik" a román ajkú polgárokat, hogy iskoláikat a kormány ellátja bőven pénzzel, épüle­tekkel, teljes felszerelésekkel, tanítókkal; aztán a parlamentben kiváló gondot fordít arra, hogy a fölmerülő spec­iális nemzetiségi kérdések aként intéztessenek el, hogy panaszra a magyar állam polgárai között a románoknak okuk ne legyen. Aztán ennek a kormánynak az „üldö­zése“ még odáig is kiterjed, hogy azok a román ifjak, a­kik az egyetemeket elvégezték, mind megannyian bekerüljenek magasabb állami hi­vatalokba. Számítsa csak össze a Gazet­a a tanári, mérnöki, orvosi stb. állami hivatalo­kon kívül, a jogi karnál hány román van a kir. ügyészek, törvényszéki bírók, já­­rásbírók stb. között. S ha pontosan utána számí­tott, akkor az arány nagyon meg fogja lepni őt s igen nagyon meghazudtolja az „üldöztetési“ mániában szenvedő beteg Gazetát. Hát ha még hozzátesszük, hogy a megyei közigazgatási név­sorok milyen arányban vannak román tisztvise­lőkkel megrakva , szabad-e akkor a Gazetának panaszra fakadni ? Hanem hát ez így szokott lenni. Adj a tót­nak szállást s kiver a házadból. Legalább arra mutat a Gazetának az a nagyszabású fenyege­tőzése, hogy ha javulni nem fog az ők hely­zetük, hát akkor a monarchia jövője fölött be­borul az ég. Akkor ők maguk lesznek kénytele­nek demonstrálni, hogy a keleti népek rokon­­szenve döntő befolyással van a mai állami éle­tünkre is. Lám, lám! És még elnyomatásról, üldözte­tésről panaszkodik az a lap, a­melyik így mer írni (mert szabad) a magyar államban. Vajjon mit szólna a román kormány, ha a moldvai magyarok, vagy a bukaresti kis magyar lap ebből a tónusból próbálna húrokat pengetni ? Gondolkozzék a Gazet’a s lásson tovább az orránál. A repülő hazafiak Csikban. I. Szárhegy, ápr. 29. A „bonmentők“ tegnap (28-án) Remetére utaz­tak Ugrón Gábor, Splényi Ödön br., Incze Jóska s más apró kortesek személyében a kitűzött hadjá­ratra. Feles számú hallgatóság jelenlétében el is mondották a mondókáikat, mely — kivált az Ug­­roné — nem állott másból, mint a Dobránszky rá­galmazásából, de bizony azért az „éljen“ nagyon soványan eresztett. Egyébiránt csend lévén, örömük-

Next